Mindannyian ismerjük a már-már klisészámba menő alapvetést: az élet által meggyűrt, ballonkabátba vagy kopott bőrdzsekibe bújt főhősünk cigivel a szája szegletében merül el a bűn gőzölgő és mindent magába olvasztó mocsarában - hogy aztán saját bűneit megváltva felgöngyölítse az ügyet, amelyet egy titokzatos, gyönyörű femme fatale bízott rá. Ó igen, ez bizony a noár ahogy az a közmondásos, örök nyolcéves Pistike elképzeli. “Csaló vagy, ezek csak frázisok” - mondaná erre Molnár Ferenc két konyak között.
Így van: mert mi van akkor, hogyha főhősünk nem éppen napi huszonnégy órában vedel és önsajnál - mert teszem fel, lerakta az italt már jó ideje, és szépen látogatja az Anonim Alkoholisták gyűléseit. Vagy hogy - mondjuk - kiegyensúlyozott párkapcsolatban él egy prostituálttal, akivel rendszeresen eljár vacsorázni meg színházba. Ki hallott még ilyet - egy kiugrott rendőrből lett magánnyomozó, aki - mondhatni - teljesen polgári életet él? És mindezt New Yorkban, amely nem feltétlenül csak gőzölgő kanálisokból, lepukkant lebujokból és korrupt rendőrökből áll. Ki érti ezt?
Ahogy az ismert szovjet mondás tartja, minden modern amerikai krimiszerző Dashiel Hammett köpönyegéből bújt elő. Ha nagyon szeretném egy mondatban meghatározni Lawrence Block stílusát, akkor most fellengzősen valami olyasmit írnék, hogy ő a realista noir nagymestere - csakhogy éppen a krimikből a XX. század közepére erősen hiányzó realizmus hívta életre a hard-boiled detektívirodalmat. Inkább mondjuk azt, hogy Matt Scudder mezei kopóból mezei magánkopóvá képezte magát - sorsa nem különbözik bármelyik átlagos New York-i rendőrétől.
Rugalmasabbá vált a munkaideje, és az ügyfelei talán egy fokkal kevésbé átlagosak; mint mondjuk Kenan Khoury, akinek ismeretlenek elrabolták és feldarabolták a feleségét. Persze adja magát a kérdés, hogy egy ilyen súlyos bűncselekménnyel miért nem fordul a rendőrséghez - csak hát Khoury sajnos drogdíler, és a rendőrség szeret kényelmetlen kérdéseket feltenni, ahelyett, hogy a lényegre koncentrálna.
Lawrence Block prózáját szerintem nem nagyon kell bemutatni a Kedves Olvasónak - biztosan találkozott már másik zseniális karakterével, Bernie Rhodenbarral, a könyvárus-nyomozóval, aki másodállásban betörő. Vagy J. P. Kellerrel, a szintén nagyon vászonra kívánkozó bérgyilkossal, akinél szimpatikusabb és emberközelibb gyilkost még nem látott az irodalom. Ha mégsem hallottak volna a fenti két alakról, akkor tessék sürgősen pótolni: Block ugyanis egyszerre komoly és vicces, zsáner és valós, profán, ugyanakkor rendkívül művelt.
Könyvei kivétel nélkül így festenek: vicces anélkül, hogy egyetlen viccet elsütne. Drámai anélkül, hogy teátrális lenne. Súlyos anélkül, hogy hatásvadász lenne. Sejtet anélkül, hogy átlátszó vagy felületes lenne. Többé-kevésbé Lawrence Block az ideális prózaíró: még amikor elkalandozik egy pillanatra, vagy leragad egy feleslegesnek tűnő részletnél, sem tűnik modorosnak vagy időhúzónak - hőseit egyes szám első személyben írja, vagyis nem felvágásként tér el időnként, hanem pontosan leköveti azt, ahogyan az ember figyelme elkalandozik, legyen bármilyen feszült is a helyzet. A Sírok között sincs tele red herringgel vagy egyéb írástechnikai barbatrükkel - Matt Scudder komótosan, lassan, az évek alatt összeszedett tapasztalatával göngyölíti fel az ügyet, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolva az emberi természet legsötétebb bugyraiba, ahol a szexuális perverzióké, a hatalmi játszmáké, de főleg a kapzsiságé a legfontosabb szerep.
Mindamellett, hogy a történet élvezetes és nagyívű, az összes karakter végletekig esendő, és magán viseli a hard-boiled irodalom hagyományait, ez egy nagyon személyes utazás Matthew Scudder énjébe és ki nem mondott gondolataiba. Az ügy ugyanis nem csak a gyilkosok utáni hajszáról szól, hanem Scudder életéről is - mindez pedig nagyon nagy revelációk és csavarok helyett az utolsó előtti fejezet bátor-őszinte, ugyanakkor félénk beszélgetésében csúcsosodik ki. Az egész jelenet teljesen pontosan olyan, mintha a valóságban történne. Magánnyomozó még nem volt ennyire hús-vér ember, mint Scudder. Most koccintanék az egészségére, de azzal jó pár év kemény munkáját tenném meg nem történtté.
