Manapság minden író eleve vaskos regényfolyamban, minimum könyvtrilógiában gondolkodik, a frissen megjelent sci-fi, fantasy, vagy éppen krimi műfajú könyvek szinte mindegyikén ott virít a "... SOROZAT ÚJ KÖTETE!" matrica. Nincs is különösebb baj ezzel, nyilván a piaci elvárások generálták a helyzetet, az olvasó örül, ha útba igazítják, nem kell folyamatosan kockázatot vállalnia vásárláskor, ha egy alkotói világ elnyerte tetszését, joggal szeretne minél többször elmerülni benne. Főleg akkor nem lehet okunk a panaszra, ha a kortárs sci-fi irodalom egyik legtehetségesebb nagyágyúja, a minden létező műfaji díjra jelölt, és közülük jó párat birtokló Ian McDonald (A dervisház, Brasyl) adja könyvszéria írására a fejét, pláne, hogy az Örökkévaló-sorozat első kötete, a Gabo Kiadó gondozásában megjelent Síkvándor olyan lehengerlően szellemes, ötletgazdag és szórakoztató remeklés, ami bátran ajánlható mindenkinek, kortól és nemtől függetlenül, éljen bárhol a multiverzumban.
Everett Singh kénytelen tehetetlenül végignézni, ahogy zseniális, kvantumfizikus édesapját, Tejendrát elrabolják, ráadásul látszólag senki (a rendőrség, de még tulajdon édesanyja) sem hajlandó elhinni neki, mi történt. A fiú nyomozásba kezd, és hamarosan rábukkan apja felbecsülhetetlen értékű ajándékára, az Infundibulumra, egy térképre, aminek segítségével eligazodhat a Tíz Ismert Világ között, a Sokaságban, sőt, eljuthat bárhová a multiverzumban, a Seholvégetnemérőben. Aki az Infundibulumot birtokolja, a Világot birtokolja, így Everett kénytelen vállára venni a Mindenség sorsát, miközben számára az a legfontosabb, hogy végre viszontláthassa szeretett édesapját.
McDonald bámulatos könnyedséggel vegyíti a tudományos tényeket a fantasztikummal, ötletei minden elrugaszkodottságuk ellenére valós alapokon nyugszanak, okít és szórakoztat, gondolkodásra késztet és elvarázsol. Kvantumfizikáról és nanotechnológiáról, alternatív energiaforrásokról értekezik, miközben város nagyságú elektromos léghajókról, "ugrópisztolyokról" és elhagyatott jégvilágokról mesél.
Everett a könyv alapját képező Sokvilág-elmélet atyjáról, az amerikai Hugh Everettről kapta a nevét, a síkok közötti kapcsolatfelvételt lehetővé tevő Heisenberg-kapu pedig Werner Heisenberg Nobel-díjas német fizikusnak köszönheti elnevezését, de lehetetlen felsorolni a rengeteg, jelenleg tapasztalt valóságunkra történő utalást, McDonald ide-oda ugrál realitás és fikció között, úgy, hogy közben lazán elmossa a határokat, és soha nem téved el. A lapokon felbukkanó fantasztikus szerkezetek működési elvei egytől egyig kidolgozottak és tudományos igényességgel, már-már realisztikusan szerkesztettek, a regényben szereplő párhuzamos világ történelme pedig tökéletesen hiteles, tényleges paralel valóság, nem pedig sziporkázó ötletekkel telezsúfolt, artisztikus blöff.
E sorok írója valami máig megmagyarázhatatlan tér-idő anomália következtében középiskolai tanulmányait elektrotechnikusként kezdte, majd dicstelen körülmények között, passzív érdektelensége és szembeszökő inkompetenciája okán szakította félbe azokat - ha egy McDonald kaliberű figura is a tanári kar tagja lett volna, talán egészen más irányt vesz az életem. A Síkvándor minden erőlködés vagy száraz tudományos magyarázkodás nélkül teszi határtalanul érdekessé és izgalmassá a kvantumfizikát, miközben a kiválóan megírt, szimpatikus karakterekkel, a feszültséggel és a hiperdinamikus, vizuálisan is működő akciójelenetekkel sem fukarkodik - olvasás közben nem egyszer egy eszelősen látványos steampunk (az író szerint: poszt-steampunk) anime kellős közepén találtam magam.
A szerző korábbi munkáinak komolyabb hangvételéhez képest a Síkvándor ifjúsági regény, de a műfaji meghatározás ez esetben ne rettentsen el senkit: McDonald minden korosztály nyelvét beszéli, a regény tömve van érvényes kulturális utalásokkal a Transformerstől a Doctor Who-ig, az Infundibulumot egy ultramenő táblagép rejti, Everett Xboxozik és Skype-ot használ, ízig-vérig mai fiatal, a könyv azonban egy pillanatra sem esik az ügyetlen jófejkedés, vagy a hiteltelen, erőltetett lazáskodás csapdáiba. Az író láthatóan képben van, nem pedig csak úgy tesz, mintha.
Főhőse ráadásul nem Harry Potter típusú kiválasztott, vele született és folyamatosan fejlesztett intelligenciája, érdeklődési köre, műveltsége és bátorsága emelik ki kortársai közül. Különösen mesteri, ahogy McDonald az apa-fiú kötelék fontosságát ábrázolja, minden szentimentalizmus és negédeskedés nélkül, egyszerűen, visszafogottan, de szívbemarkoló mélységgel. Ja, és van egy meglebbentett, kibontásra váró, de kifejezetten kedves szerelmi szál is, ami (első rész lévén, nyilván) nem teljesül be, ám határozottan érdekes, és meglepően szókimondó eszközökkel prezentált - egyes testrészek mérete és külalakja, illetve parányi fehérneműk is kitárgyalásra kerülnek benne.
A Síkvándor (nem csak) a kortárs ifjúsági sci-fi irodalom kiemelkedő teljesítménye, vicces, vagány, és őrületesen szórakoztató kalandregény.
Ha tehetném, azonnal megváltanám a jegyem a következő körre az Örökkévalón.
