Olvastam tegnap a Marvel nagy bejelentését, és az jutott eszembe először, hogy: nem hiszem el. Mármint nem úgy értve, hogy „wow, micsoda húzás, el sem hiszem”, hanem úgy értve, hogy tényleg nem hiszem el. Arról van szó, hogy az októberben megszellőztetett, idén májusban induló nagy event, a Secret Wars elvileg véget vet a Marvel 1961-ben, a Fantasztikus négyes debütálásával létrejött, és azóta is futó képregényes univerzumának. Persze nem úgy, hogy mindenki meghal, aztán csókolom, hanem úgy, hogy ezt a régit felváltja valami többé-kevésbé új (a részletek még picit homályosak).
A tegnapi bejelentés szerint, mire májusban boltokba kerül a Secret Wars első száma, a képregényekben megsemmisül a Marvel teljes multiverzuma – nem csak a mindenki által ismert mainstream és a 2000-ben elstartolt Ultimate (magyarul újvilági) univerzum, hanem az összes párhuzamos világ is, amelyekben pl. az Apokalipszis kora vagy A jövendő múlt napjai játszódott. Ezeknek az univerzumoknak a maradékából áll össze a Battleword, amelyen a hősök és gonoszok nyolc részen (és egy rakás tie-in képregényen) át fogják gyepálni egymást, és párhuzamos világbeli önmagukat.
Mire a csatazaj elül, megszületik az új Marvel Univerzum, ami elvileg teljesen más lesz, mint az eddigi, elvégre egy rakás korábbi párhuzamos világ elemeiből, karaktereiből áll majd össze. A koncepció, mármint annak a Battleworld-része, amint arról a cím is árulkodik, az 1984-es, itthon is megjelent Titkos háború (Secret Wars) felfújása: abban egy mindenható lény, a Túlontúli (Beyonder) szedte össze egy maga kreálta bolygóra a Föld nagy hőseit és gonoszait, hogy az egyik oldal végleg győzelmet arasson a másik fölött. Egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a mostani Secret Wars is a Túlontúli műve lenne, már csak azért sem, mert a párhuzamos világok folyamatos pusztulása már három éve folyik Jonathan Hickman grandiózus Avengers-sztorijában.
De nem is ez a lényeg – hogy hogyan alakul a sztori, mi miért történik benne, az most nem fontos. Az a fontos, hogy a Marvel, ha lehet hinni a bejelentésnek, 1961 óta most először azt mondja, hogy kvázi kidobja azt, ami eddig volt, és tiszta lappal indít. Nekem pedig rengeteg problémám van ezzel.
1. Nem véletlenül írtam, hogy „ha lehet hinni a bejelentésnek”. Az a kiadó, ami havonta háromszor ellövi a marketingszövegeiben, hogy „…és ezután már semmi sem lesz ugyanaz”, aztán a vak is látja, hogy mégis ugyanaz marad minden, nekem hiába kiabálja hatszázadszor, hogy „…és ezután már semmi sem lesz ugyanaz.”
2. Ez a görcsös újítási kényszerből fakadó univerzumbaszkurálás mindig is a konkurens DC sajátja volt: már az 1985-ös Crisis on Infinite Earths is arról szólt, hogy a sztorin belül leamortizálták a rengeteg párhuzamos univerzumot (ez ugye enyhén szólva hasonló a fent leírt szcenárióhoz), hogy megújítsák, a korhoz igazítsák a szuperhőseiket és az egyetlen megmaradt világukat. Vagyis lényegében remake-elték/rebootolták és egyszerűsítették az egész hóbelevancot. Azóta ezt kisebb volumenben eljátszották még párszor, hasonlóan nagyban pedig 2011-ben, a híres-hírhedt Új 52/New 52 keretei közt – annak a rebootnak azóta is nyögi a DC a következményeit (röviden: pár sorozatot leszámítva szar az egész felhozataluk, kb. Scott Snyder és Jeff Lemire nélkül mostanra akár be is zárhatták volna a boltot).
A lényeg, hogy a Marvel ennél mindig is visszafogottabb, józanabb lépésekkel igyekezett újítani a stílusán és a repertoárján, ez az agresszív, „basszunk szét mindent, ami eddig volt” hozzáállás – rectonálások tömegei ide vagy oda – nem volt jellemző rájuk. Nem örülök, hogy most ők is ráléptek erre az útra. Nem látják a végén a DC romjait?
3. Valójában persze van itt egy kis képzavar: a fenti sztori alapján az eddigi karakterek és események megmaradnak, csak más világokból származó karakterekkel és sztorikkal keverednek össze, és alakítanak ki együtt egy új valóságot. Szóval mégsem olyan, mint a Crisis on Infinite Earths volt, mégis mindenki úgy csinál, mintha az eddigi Marvel kontinuitás hullájára már lapátolnák is a földet. A nagy marketingdumában kicsit fontosabbak voltak a hangzatos címszavak, mint a tisztánlátás.
4. Ez a Secret Wars után kialakuló új világ az eddigiek szerint egy óriási, átláthatatlan, irritáló katyvasz lesz. Persze, ne legyen igazam; de több univerzum összemosása azt jelenti, hogy egy-egy karakternek több verziója is egymás mellett létezhet majd, és nem tudom nem megemlíteni, hogy a DC anno részben pont azért csinálta meg a Crisis on Infinite Earthst, hogy ezt a zavaros baromságot kigyomlálja. Arról nem is beszélve, hogy előállhat ugyanaz a helyzet, mint az Új 52 elindítása után, hogy senki nem tudja, mely korábbi sztorik számítanak kánonnak, és melyek nem.
Vegyük csak az Ultimate világot: már semmi említésre méltó nincs benne a Miles Moreles-féle Pókemberen kívül, aki most nyilván része lesz a post-Secret Wars világnak a mainstream Pókember mellett. Na és az eredeti ultimate Pókember, akinek Miles anno átvette a helyét? Őt nemrég hozták vissza a „halálból”, és aligha azért, hogy most megint elpatkoljon, szóval valószínűleg ő is megy az „újvilágba”. Eddig három Pókembernél tartunk – a Spider-Verse-be (ami amúgyis borzalmas, és ezt Dan Slott nagy tisztelőjeként mondom) bele se merek gondolni. Múltkor felbukkant benne egy párhuzamos világbeli Ben bácsi és Gwen Stacy, a Marvel egyik fejese pedig még nyíltan ki is mondta, hogy ennek az új univerzumnak az az előnye, hogy vissza lehet hozni benne ilyen rég halott karaktereket is. Hát, gratulálok! Szarjál sünt. (Na, jó… ha visszahozzák Peter és Mary Jane házasságát, beírok nekik egy pirospontot a „Die, motherfuckers, die!” mellé.)
5. Elegem van a kibaszott eventekből. A tavalyi Original Sin miatt kedvem lett volna megverni Jason Aaront, pedig egyébként az utóbbi tíz év egyik legjobb sorozatát (Scalped) köszönhetjük neki (na, igen… nem is értem). De ez csak egyetlen példa: a Marvel (és a DC) betegesen ragaszkodik ezekhez az üres, segghülye crossoverekhez, amelyekbe úgy dobálnak bele minden létező karaktert, mint maradékot a moslékba. Tudom, hogy muszáj, mert nagy pénz van benne. De még ha néha el is sül jól egy-egy ilyen event (ld. a tavalyelőtti Infinityt), a legtöbb borzalmasan izzadságszagú, ami nem csoda, hisz ezek nem elsősorban sztorik, hanem pénzfialó, parasztvakító gimmickek.
6. Nem is olyan rég dicsértem meg a Marvelt, amiért mer kockáztatni, mer kreatív szabadságot adni az íróinak, és tele van olyan izgalmas, érdekes, a saját lábukon, önállóan jól megálló szólósorozatokkal, mint a Hawkeye, a Black Widow, a Thor vagy a Daredevil. Erre most ez? Ez az erőltetett, pénzéhes maszlag?
7. Mi van az utóbbi egy év olyan eseményeivel, hogy: Rozsomák halála, Amerika Kapitány megöregedése, Thor méltatlanná válása, Vasember megváltozása? Csak nem azért mertek meglépni ilyesmiket, mert tudták, hogy a Secret Warsban majd úgyis visszacsinálják az összeset…? Ennyit a drámai ötletekről.
Persze meg lehet vádolni engem, hogy ez mind csak rossz előérzet és prekoncepció, és valahol tényleg. De minden képregényes oldal ezzel a hírrel van tele, minden rajongó izgatottan találgat és kombinál (azért sokan méltatlankodnak és fikáznak is), és kötelességemnek éreztem, hogy másról is essen szó ennek kapcsán, mint hogy az új új Thornak puncija vagy pöcse lesz-é. Arról, hogy értelmes ember nem akarhatja, hogy 50 év után visszatérjen Ben bácsi. Arról, hogy az egészről messziről bűzlik, hogy a rövidtávon remélt nagy sikerért beáldozzák a kreativitást. Arról, hogy ez pont nem előrelépés, amit az utóbbi évek pozitív marveles tendenciái után vártam volna, hanem visszalépés. Arról, hogy ez már megint kurvára nem a történetmesélés iránti szenvedélyről szól, hanem a marketingről, a kassza csilingeléséről.
Tudom: várjuk ki, hogy mi lesz a vége, és majd ítéljük meg a végeredményt akkor. Elvégre akár jól is elsülhet ez az egész. Ha valami csoda folytán kikerekedik a fentiekből egy komplex, de átlátható, remek ötletekkel és sztorikkal teli, izgalmas, színes és az írói-rajzolói kreativitásnak teret engedő univerzum, én leszek a legboldogabb. Szívesen röhögöm majd ki mostani önmagamat azért, amit itt összehordtam. De sajnos nagyobb esélyt látok rá, hogy ez az egész csak arra jó, hogy a Marvel benyeljen egy rakás pénzt, és a csilli-villi, színes-szagos, bombasztikus felszínváltozások alatt minden marad a régiben. És ezért kezdtem azzal, hogy „nem hiszem el” a nagy dumákat.
Persze, még ha maga az univerzum egy rakás szerencsétlenséggé degradálódik is, ugyanúgy lesznek benne jó sorozatok, jó írókkal és rajzolókkal, jó történetekkel (már csak statisztikai alapon is). A fenébe is, elvégre még a szemöldökéig szarba süllyedt DC-nél is a mai napig akad két-három jó sorozat. Bármi történjék is, előbb-utóbb elválik a szar a víztől. Csak nehogy kiderüljön, hogy sok a szar, és kevés a víz.