The Boys – Szuperek és hősök, akikre a leghülyébb disztópia korában szükségünk van
Vér és belsőségek, no meg a korszellem irgalmatlan tökön ragadása: a második évad helyenként nyögvenyelősebb, de azért a fiúk még mindig a fiúk.
Vér és belsőségek, no meg a korszellem irgalmatlan tökön ragadása: a második évad helyenként nyögvenyelősebb, de azért a fiúk még mindig a fiúk.
A legendás rajzoló az utcán bunyózva nőtt fel, és erről képregényt is készített.
Ezeket a könyveket és képregényeket olvasd a karanténban!
Olyan eladásokat produkált, amilyenekre negyed évszázada nem volt példa Amerikában. Az évtized nagy nyertese mégis a The Walking Dead.
Gerard Way, a My Chemical Romance frontembere úgy gondolta, a képregényíráshoz is ért. Nem tévedett. Az Esernyő Akadémia őrültebb, mint egy félórás gitárszóló.
Képregényként nem lesz belőle klasszikus, de univerzumtágító árukapcsolásként a vártnál jobban működik a Rick és Morty rajzolt verziója.
Jeph Loeb és Tim Sale miniszériája egy traumatizált hős melankolikus múltidézése.
Beszélő igazságmacska, lógó belű kislányszellem, telepata szexrabszolga. Ilyen szürreális agymenésekkel van tele az elmúlt évek legizgalmasabb képregénye, ami amúgy egy intergalaktikus Rómeó és Júlia-történet.
Te tudtad, hogy azért tart itt az ország/világ, mert képzeletbeli világokban merülsz el, sorozatokat nézel és képregényeket olvasol? Én sem.
"Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel." - Zsoltárok könyve 2,11
Az orgyilkosjelölt fiataloknak létrehozott iskola ötlete menő koncepciónak tűnik, és a képregényben az is. A tévésorozatban már kevésbé.
Mark Millar kultképregénye a szuperhősnek álló kamaszról még a filmverziónál is véresebb és gonoszabb.
Az Alien 3-hoz írt eredeti forgatókönyv képregénnyé átdolgozva jelenik meg novemberben.
Tíz képregény, melyet jó szívvel ajánlunk a 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválról!
Űropera, polgárjogi mozgalom, mesterséges intelligencia, szuperhősök: ezek az idei Eisner díjazottjai.
Az Ultimate Spider-Man-széria egyik legemlékezetesebb jelenete bizalomról, barátságról, szerelemről és felnőtté válásról szól.
Mexican Stand-off #33: pusztapokalipszis és a magyar képregény feltámadása, avagy retró és nosztalgia egy talán sosem volt nyolcvanas évekből.
Elzarándokoltunk az új bécsi geekmekkába, és sok mindent láttunk, csak pont azt nem igazán, amire számítottunk.
Minden, amit valaha tudni akartál a gyilkos bohócról, Batman örök nemeziséről - meg az is, amit nem.
A Planet Hulk "0. része", amely egészen a 70-es évekig nyúl vissza.
Felvitte Hollywood a dolgát az amerikai képregénykiadóknak – és messze nem csak a szuperhősök jártak jól.
Maga a megtorlás nem kérdés, maximum csak a felhasznált tűzerő mértéke az.
Azt hiszitek, Bruce Wayne volt az első Batman? A frászt!
Kittenberger Kálmán, mechanikus orrszarvú és a századelő vérben úszó Kongói Szabadállama: alternatív történelmi kalandképregény magyar szerzőktől!
Tegye fel a kezét, aki tudta, hogy régebben egyszerre több Batman is ténykedett egy időben.
Kázmér és Huba ezúttal az Arrakison elmélkedik a lét nagy kérdéseiről. A Fűszer legyen veled!
GeexKomix hírextral! Ősember-, boszorkány- és testcsere-noir, milliárdos Pókember, új író a The Walking Deadnél, Magneto vezette X-Men.
Történet a pilótáról, aki egymaga kinyírta a szuper csillagrombolót.
Dr Strangelove után szabadon: "Hogyan tanultam meg abbahagyni az aggódást és szerettem meg a fizikát?"
Akarod tudni, hogyan semmisül meg a Marvel univerzum?
Karácsonyország téged is vár: masszív, véres és kegyetlen, ugyanakkor humánus rémmese.
Ez vagy az eddigi legnagyobb Marvel-sztori lesz, vagy a legszerencsétlenebb, legostobább parasztvakítás.
Mexican Stand-off #32: egy magyar rajzoló és grafikus kalandjai Amerikában és Ausztráliában, többek közt egy Indiana Jones-szerű Marco Polo-képregénnyel.
Tolkien rendkívül gazdag és változatos rajzfilmes, képregényes, társas-, szerep- és videojátékos öröksége - avagy (majdnem) minden, ami Középfölde!
Kiderült, hogy a magyar nép ki van éhezve a zombiölő irodalmárok kalandjaira, de annyira, hogy még fizet is érte. Jön a Nyugat + Zombik!
A szuperhősök harminc év után újra titkos háborúba mennek.
Rozsomák meghal, Rocket Raccoon végigrandalírozza a galaxist, és itt az új Spider Jerusalem. Ezeket a képregényeket olvasd a héten.
"Denevér leszek." Frank Miller klasszikusának meghatározó pillanata.
Az egyetlen magyar készítésű képregénymagazin busókkal, egy 19. századi budapesti álarcos igazságosztóval, beszélő páncéllal és eposzi sámánháborúval.
Gyönyörű, noiros-horrorisztikus Batman-rajzok.
Chuck Palahniuk képregényben írja meg Tyler Durden újabb ámokfutását.
Díjnyertes magyar képregények a parasztfiúról és a szájmenéses mágikus páncélról, valamint a kibernetizált agárverseny veszélyeiről.
...és ki tudja, talán egyszer még film is lesz belőle.
Jóképű, laza, szembeszáll a túlvilági erőkkel is, és mindig szerencséje van - hogyhogy nem ismerjük? Buonanotte, signor Dylan Dog!
A posztapokaliptikus jövőben az emberiség maradéka a Hegy mélyén próbál életben maradni: mindez magyar képregényszerzők tollából. Interjú!
Előbújt a múlt ködéből egy 1980-as, kínai Star Wars képregényadaptáció. Csodálatos darab!
Száguldás a geek tudatalatti kellős közepébe, pilótánk Boulet, a frankofón webképregény nemzetközi nagykövete, aki ezúttal Budapestre látogat.
A KIlencedik Művészet utolsó védműállása újra megnyitja a kapuit: The Walking Dead, Killer Kaller, új Batman és francia meghívottak. Neked is ott a helyed!
UPDATE!!! Három új képpel bővült a repertoár.
Hellboy idén már 20 éve veri és lövi az emberiségre fogait fenő náci gorillákat, fanatikus szektás őrülteket, halhatatlan rémeket és nyálkás-csápos szörnyetegeket. Az évforduló alkalmából sajnos baromira nem készült el Guillermo Del Toro harmadik Hellboy-mozifilmje, viszont a Dark Horse és a Multiversity Comics meghirdetett egy amatőr rajzversenyt, amelyen bárki részt vehetett, aki március 31-ig elküldött nekik egy Hellboy-témájú, saját maga által készített, teljesen eredeti rajzot (vagy festményt). A kihívásra a magyar képregényes körön belül is többen felfigyeltek, és beneveztek a saját szájízüknek, stílusuknak és értelmezésüknek megfelelő képekkel. Ezeket szedtük össze a tovább után, avagy: tessék, a magyar Hellboyok! Ti melyikre szavaznátok?
Erhardt Domonkos nagyjából magának Mignolának a nyomdokain jár.
Fehér Zoltán egy régi (és kútba esett) galaktikás pályázatra készült rajzzal nevezett be, amin Hellboy diadalmasan markolja a vélhetően halott nácik kezéből kitépett horogkeresztes zászlót.
Csendélet csata után cigivel, sörrel és óriásfej-puffal, Felvidéki Miklós hihetetlenül cool képén.
Halter András cicával kíván boldog születésnapot Hellboynak. És a cicás képek mindig menők.
Haránt Ervin Hellboyának überbrutáls végzetjobbkeze van.
Hellboy és a végzet (náci) nyalókája Koska Zoltán nem kifejezetten a pályázatra készült, de attól még beküldött és igen jópofa rajzán.
Lakatos István két képet is rajzolt. Ennek az elsőnek a náci-karszalagos polipja telitalálat.
Lakatos István másodszor: Hellboy szereti a cicákat - meg a palacsintát (ellentétben a náci-karszalagos polipokkal, mint azt láthattuk).
László Márk is két képpel készült: "Crap" - mondja Hellboy, és lendíti az öklét.
László Márk másodszor: Hellboy barátok (köhh) társaságában. (A hétfejű jószág viszont sehol. Aggódom érte).
Németh Gyula Hellboya egyszerűen csak mocskosul vagány.
Kétségkívül Pintér Márké a legdinamikusabb rajz. Plusz cool a színkompozíció.
Süli Andrea: a kis Hellboy találkozása egy habpolipleánnyal. Szép.
Szécsi Zoltán is macskával színesíti a képet, bár ez nincs dorombolós kedvében.
Az utóbbi évek legjobb filmes képregényadaptációja kétségkívül a Snowpiercer: úgy sikerült felhasználni a fantasztikusan hangulatos alapötletet, hogy megtartva az eredeti francia bande dessinée hajtómotorját, újabb ötleteket és csavarokat zsúfolt bele a végtelenbe tartó vagonokba, és mindeközben még a történetet sem siklatta úgy ki, mint a három kötetes képregény az utolsó oldalain. Rendkívül szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy egy harminc évvel ezelőtt útjára indított, de fagyos álomba szenderült disztópiát éppen Bong Joon-Ho olvasztott ki a feledés fogságából, hiszen teljesen véletlenül bukkant rá a Le Transperceneige koreai kalózkiadására egy szöuli könyvtárban a The Host forgatása alatt, és azonnal beleszeretett a koncepcióba. Az eredményt már tudjuk (legalábbis, aki elolvasta a Snowpiercer kritikánkat), de lássuk, hogy milyen utat kellett bejárnia az ezer és egy szerelvényből álló Hótörőnek, hogy végre befuthasson a végállomására. (Figyelem: bár a filmváltozat és a képregény története több ponton és néhol radikálisan eltér, a cikk potenciális spoilereket tartalmazhat!)
A hetvenes évek hidegháborús légkörében születő Le Transperceneige már kiadása előtt legendává lett, hiszen a Jacques Lob (Superdupont atyja, az egyetlen francia forgatókönyvíró, akinek odaítélték az angouleme-i képregényfesztivál nagydíját, amit egyébként eredetileg képregényrajzolóknak hoztak létre) által megálmodott történet már 17 oldal után megtorpanásra kényszerült, miután rajzolója, Alexis, a frankofón képregények akkori egyik nagy reménysége harmincegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt egy aneurizma következtében. Több évnyi keresésbe telt, míg Lob rátalált új alkotótársára a huszonöt éves, ám vajmi kevés tapasztalattal rendelkező Jean-Marc Rochette személyében, és együtt nekiláttak a Godard Alphaville-jének és Kafka Perének hangulatát felidéző orwelli látomás papírra vetésének. A nyolcvanas évek francia képregényipara elsősorban a folytatásos képregénymagazinokra épült, és a sikeres történetek csak ezután jelentek meg kötet formában, így 1982 októberétől 1983 júniusáig tíz fejezetre bontva került az olvasók elé a Métal Hurlant-hoz hasonlóan úttörő munkát végző (A SUIVRE) magazin oldalain. Az osztatlan siker hatására a képregény 1984-ben végre album formátumot öltött a Casterman kiadó gondozásában, és a francia SF egyik korszakos alappillérévé vált.
A végtelen fehérségen és az örök tél jegén keresztülhasító vonat a semmibe tart és soha nem áll meg: Proloff, a hátsó vagonok nincstelen lakója a vécéhelységen keresztül próbál eljutni a vonat elülső részébe, de hamar a milicisták fogságába esik. A hátul rekedteknek egyenlő esélyeket követelő politikai mozgalom egyik képviselője, Adéline Belleau siet a segítségére, de miután ideiglenes karanténba zárják őket, végül mindkettejüket fogolyként kísérik Dewill elnök és Krimson tábornok elé. A posztapokaliptikus Canossa-járás során megismerjük az új világ és az emberiség maradékának társadalmi hierarchiáját és az együttélés új szabályait. Az egyedüllét luxus, a mosdatlan tömegek a mesterséges kádakban növesztett részleges értelemmel rendelkező, a húsfűrészek elől ösztönösen menekülő és pánikszerűen önmagát újratermelő Mama darabjait eszik, a középosztály csirkét, a felsőosztály nyulat és halat, valamint friss zöldségeket, amit speciálisan felszerelt vagonokban termesztenek. A lét sivársága elől a bordélyfülkék, a Vap’shit nevű tisztítószer kábulata és a Szent Lokomotív vallásos imádata nyújt menedéket. A vonat ablakain túl elsuhanó halott világ is önmagunk jutalma: a két szembenálló szuperhatalom egyike tömegpusztító klímafegyvert lőtt ki egy júliusi napon, ezzel mindenkit halálra ítélve, aki nem jutott fel időben a Hótörő önellátó prototípusára.
Jelenleg azonban az első osztályon utazókat leginkább aggasztó probléma, hogy a hátsó vagonok túlnépesedése miatt a vonat egyre lassul és a Szent Lokomotív perpetuum mobile-jének leállása mindenki vesztét okozná. A Proloffnak előadott terv, miszerint a hátsó vagonok lakóit átszállítanák az elülső részbe, természetesen hazugság, amint a szerencsétlen nincstelenek és a segítségükre siető, egyenlőséget követelő politikai ellenfeleik egy helyre kerülnének a mentőakció keretében, azonnal lekapcsolnák a vagonokat, egy csapásra megszabadulva mindannyijuktól. Mit sem tudnak arról azonban, hogy az ablaktalan, levegőtlen szerelvényekben tombolnak a különféle járványok, halmokban állnak a holttestek, a túlélők pedig degenerált kannibálokká süllyedtek: hősünk zéró páciens, az általa behurcolt betegség halálos ámokfutásnak indul a kivételezettek között. Proloff és Adéline fegyverrel törnek maguknak utat a mozdony felé, de az elővigyázatlanul kilőtt ablakok a lány vesztét okozzák: szerelmét a fagyhaláltól a Szent Lokomotív haldokló őrzője menti meg, de csak azért, hogy átadhassa terhét és a vonat tovább rohanhasson a végtelenbe. Proloff, az utolsó ember a Földön, a kamerákon keresztül nézi végig, hogy az általa elszabadított járvány végez mindenkivel a falak közé zárt új világban.
Kétségtelen, hogy a Le Transperceneige mai szemmel kissé avíttasnak és sivárnak tűnik, de a fekete-fehér, szikár, realisztikus stílus tökéletesen simul a történet tematikájába, ráadásul ami kilógott a nyolcvanas évek mainstream francia képregényei közül, amik a humort, a könnyed fantasyt és az akciót preferálták, az most pont jó időzítéssel érkezett a posztapokaliptikus, társadalomkritikával tűzdelt sztorik térnyerésekor. A folytatásos történetvezetésnek köszönhetően a minden fejezet elején ismétlődő, baljós, már-már költői felvezetés nagyon sokat ad a hangulathoz, a sötétben az ismeretlen felé száguldó fémmonstrum pedig szinte árasztja magából kilátástalanságot. Ugyan a forgatókönyv nem bővelkedik annyi szarkaszmusban és fordulatban, mint filmadaptációja, és a főszereplők is leginkább passzívan szemlélve járják végig a számukra kijelölt utat, ezzel mutatva be a robogó páncélvonat fojtogató légkörét és az elmúlt világnak görbe tükröt tartó társadalmi berendezkedését, de a hidegháború vége felé közeledve mégis meglehetősen merész és új vállalkozás volt ez Lob részéről. Egy olyan elfeledett klasszikusról van tehát szó, amely nem véletlenül szolgált inspirációként harminc év távlatából is, és olyan értéket és üzenetet képvisel, ami jottányit sem kopott meg ezidő alatt. Sikerét mi sem jelzi jobban, hogy már a nyolcvanas évek közepén született két próbálkozás is, hogy filmvászonra vigyék, de mindkettő kútba esett, és 2000-ben egy gyurmafigurás animációs film ötletével játszottak el, ám így visszatekintve mégiscsak szerencsésnek tűnik, hogy egytől-egyig kudarcot vallottak.
A kvázi lezárt és eredetileg egy kötetesre tervezett történet folytatására tizenhét évet kell várnia az olvasóknak: Lob már nincs az élők sorában, Rochette pedig időközben egy tizenhetedik századi kínai művész hatására a kínai festészetre váltott, ez pedig meg is látszik majd az új album stílusán (érdemes megnézni közelebbről a filmben látható szénrajzokat is, a hasonlóság nem véletlen). Az új vonat új vezetőt kíván, 1999-ben a második világháborús páncélozott katonai szerelvényeket Benjamin Legrand (francia krimiszerző és képregényíró) futurisztikus, virtuális valóságot generáló gépezetekkel felszerelt szupervonatra váltja fel, tizenöt évvel későbbre helyezve a továbbra is osztálykülönbségekkel és belső konfliktusokkal terhelt, vajmi kevés reménnyel kecsegtető jövő történéseit.
A TNP Kettes utasait egyazon félelem kovácsolja egybe: valahol odakint száguld az elszabadult, vezető nélküli Hótörő és bármelyik pillanatban frontálisan ütközhetnek vele. A kivételezett Északiak és a dolgozni kényszerülő Déliek életét a folytonos fékezési gyakorlatok szabják meg, és amíg a megállni képes, csúcstechnológiájú Kettes motorja újraindul, addig a Földmérők, a kinti, halálosan fagyos időjárásnak ellenálló speciális védőruhájukban az elmúlt világ titkait kutatják. Puig is közéjük tartozik, amíg egy társa halálát okozó baleset folytán a tepsibörtönbe nem kerül. Val, az egyik tanácsos lánya érkezik a segítségére, aki a népességet féken tartó sorsolásokon nyerhető virtuális utazások egyik tervezője, és többet szeretne tudni a külvilágról. Minden erőfeszítése ellenére Puig büntetése egy öngyilkos küldetés a vonat utolsó, talán még működő felderítő repülőjével, hogy időben ellenőrizhesse, vajon a híd, ami felé adataik szerint robognak, épségben van-e még. Útja több revelációhoz is vezet, és bár el akarják veszejteni, de hősként tér vissza a vonatra, ami, bár csak egy leheletnyivel ugyan, de több reménnyel telve suhan tovább az útján az emberiség maradékával.
Egy évvel később, 2000-ben még megjelenik egy harmadik kötet, ami folytatja Puig és Val kalandjait, amint a TNP Kettes egy puccskísérlet kellős közepén megpróbálja átszelni az óceánt, hogy megtalálja egy zenét sugárzó rádióadás forrását, de mind a sztori, mind a befejezése olyan mérsékelt sikert arat, hogy a tervezett negyedik album már sosem születik meg. A Hótörő vakvágányra kerül és addig ott pihen, míg 2004-ben egy képregényőrült koreai rendező újra fel nem fedezi...