Egy, az alkotók kreatív koncepciója szerint a realizmus életszagú rögvalójára építkező, posztapokaliptikus drámától simán elvárható volna, hogy ne hazudtolja meg lépten-nyomon a hétköznapok praktikumát, vegye figyelembe a közismert körülményeket, valamelyest igazodjon a nyilvánvaló viszonyokhoz - evvel szemben a The Walking Dead mesevilága a merőben irracionális jelenségek metabirodalma. Az ötödik évad újraindulásának tiszteltére következzen néhány önkényesen összeválogatott motívum a sorozat narratíváját és vizualitását meghatározó, agybénító idiotizmusok kimeríthetetlen tárházából, amelyek a sárga földi rombolják a sokkal többre hivatott széria élvezeti értékét.
Már megint ugyanaz a kurva út
Rick és a haverek évek óta ugyanazon a kibaszott útszakaszon bandukolnak fel és alá. És még csak fel sem tűnik nekik. Az Egyesült Államokban csak az interstate úthálózat összesített hossza 76 000 kilométerre rúg, hozzá az alacsonyabb rendű utakból van vagy tízszer ennyi, tágas nagy az ország, bőven akad aszfaltozott felület, lehet bandázni ezerfelé. Ezek a különösen leleményes egysejtűek meg nem lelik, sehogy se találják a differens menetirányt, nyilván térképük sincs, helyismeretről nem is szólva, ezért szántanak fel és alá évek óta ugyanazon az úton.
A szakképzett dietetikus fájó hiánya
Ilyesféle posztapokaliptikus környezetben nincs kézenfekvőbb táp, mint a rizs és a száraztészta. Minőségét korlátlan ideig megőrzi, könnyen hurcolható, csomagolása többé-kevésbé vízálló, egyszerűen elkészíthető, tápértéke magas. Valamennyi élelmiszerboltban hatalmas készletek állnak rendelkezésre, még Észak-Amerikában is. Csak forró víz kell, máris kész az ebéd. Mégis inkább nyers földigilisztát meg pirított rühöskutya-húst majszolgatnak ezek az ugyanazon-a-kibaszott-úton csatangoló félkegyelműek.
Jó megjelenés = fél siker
Szereplőink rendszeresen ütnek tanyát kurtább vagy hosszabb időtartamra mindenféle házakban. A házakat köztudomásúan emberek építik (többnyire) más embereknek. És hát ahol emberek laknak, ott nyilvánvaló módon ruha is akad. Tegyen próbát az otthon netező olvasó, nézzen szét maga körül. Nem megmondtam? Ennek ellenére hőseink ugyanazokat a szakadt, koszlott, látványosan büdös göncöket viselik már hosszú évadok óta. Vajon jobb lesz ettől a közérzetük? Vagy minden pénzt elvisznek a maszkmesterek, és nem futja a költségvetésből costume designerre? Bajosan hinném. Miután behatolnak egy házba és semlegesítik a zombikat, nyissák már ki azt a nyomorult szekrényt, és öltözzenek át néhanapján! Nos, ez az, amire hiába vár a néző: a jelek szerint Rick és a haverek számára érzéki örömet okoz, hogy mocskosak és csatakosak lehetnek, amely hipotézist a következő két pont is messzemenően igazol.
Akár meg is mosakodhatnának
Létezik egy kivételesen hasznos vívmánya az emberi civilizációnak, hatékonyan segíti a testfelületre rakódott svarc eltávolítását. Akad ilyen minden fürdőszobában meg nyilvános mosdóban meg közértben, csak zsebre kéne vágni. Innentől kezdve patakban, zivatarban, tóban, a lényeg: sokféleképpen és simán megmosakodhatna a brigád, és akkor némiképpen felfrissülve csámpázhatnának tovább ugyanazon-a-kibaszott-úton. Még nekik is jól esne, ha végre újítanának egy nyamvadt szappant.
További, nyilvánvalóan beszerezhetetlen kozmetikai eszközök
S ha már a személyes higiéné kérdését érintjük, megjegyezném, hogy a lucskos szakáll meg a torzonborz zsírhaj sem fokozza az ember általános közérzetét; még ellenséges környezetben is emeli a harci morált, ha a kombattáns elem a lehetőségekhez képest komfortosan érzi magát. S noha erre számos megoldás kínálkozna, úgymint olló és borotva, a szereplők nyilvánvaló módon mellőzik ezen kozmetikai eszközök beszerzését, tulajdonlását, kultiválását és alkalmazását. Erre pedig nincs más ésszerű magyarázat, mint egy különösen vigasztalan kórelőzmény felállítása: Rick és a haverek már a zombi-apokalipszis előtt is büdös lábú hippik voltak.
Nehogymá’ ne legyen nafta!
Nincs idegesítőbb majomság eme idegesítő majomságokban bővelkedő sorozat világában, mint a konstans gépkocsi- és üzemanyaghiány. Ezek a csávók csak mennek, menetelnek rendíthetetlenül ugyanazon-a-kibaszott-úton, és csak néhanapján bukkannak egy működőképes autóra, hogy immáron motorizált félcédulásokként kerenghessenek tovább (persze, hogy ugyanazon-a-kibaszott-úton). Mindeközben az Egyesült Államokban a hivatalos nyilvántartások szerint 250 millió személygépjármű van regisztrálva, zökkenőmentes kiszolgálásukhoz igazított fejlettségű benzinkúthálózattal. De Rick és a haverek, ezek a szerencsétlen balfékek sem egy működőképes verdát, sem egy gallon naftát nem képesek felhajtani egy eredetileg tízmilliós lakossággal rendelkező államban. Sőt, még csak biciklire sem futja nekik.
Robert Kirkman képregénye vitathatatlanul felülemelkedik az iparági átlagon, a legjobb ongoing szériák egyike, Frank Darabont pedig gondos munkával adaptálta képernyőre a fekete-fehér művet. Az eredeti showrunner gondos és aprólékos munkát végzett, az őt követő vezető producereken ugyanezt az odafigyelést, a részletek iránti figyelmet kérném számon; a szándékot, hogy ne csak kivegyenek a projektből, hanem hozzá is adjanak valamit. Mert egy ilyesféle posztapokaliptikus, character driven dráma csak így lehet működőképes.