"Nos, Watson, valószínűnek tartom, hogy képzett és gyakorlott orvosként máris felfedezte a tényt, mely szerint az áldozatnak nincs feje." (Dominic Green: Az elveszett világ - Szántai Zsolt fordítása)
Minden tiszteletem a világ legismertebb és legtöbb ideje töretlen népszerűségnek örvendő, ikonikus mesterdetektívének, de be kell vallanom, a cikkben tárgyalt, tekintélyes terjedelmű és gyönyörűséges megjelenésű novelláskötet nem feltétlenül címszereplője okán keltette fel az érdeklődésemet. Inkább a szerzők bivalyerős névsora vonzott a könyvhöz: Anthony Burgess, Stephen King, Neil Gaiman, Stephen Baxter (és még sokan mások, összesen huszonnyolc kiválóság) - felmerülhet a kérdés: lehet-e hibázni ilyen impozáns gárda csatasorba állításával? Örömmel jelenthetem: természetesen képtelenség.
A könyv Christopher Roden Elsőrangú Sherlockiána című szövegével indít, ami előzékenyen útba igazítja a nyomozó-géniusz legendáriumát csak felületesen ismerőket. A kötet az elmúlt harminc év Sherlock Holmes-novelláiból válogat, tematikai, műfaji megkötések, vagy különösebb szervező elv nélkül, az egyetlen közös pontot (a detektív személyén felül, persze), a kifogástalan minőség képviseli - egyéni ízlés kérdése, kinek melyik történet válik a kedvencévé, elhibázott, unalmas, vagy élvezhetetlen sztorival azonban véletlenül sem találkozunk. A novellák remekbe szabott volta ellenére a kötetet nem feltétlenül ajánlott egyben ledarálni, egyes szövegek bizony megkövetelik olvasójuktól a gondos ízlelgetést, a nyugodt leülepedést.
Akad itt klasszikus vonalvezetésű detektívtörténettől (meglepő módon a Rémkirály pont egy ilyet prezentál) a testrabló, földönkívüli parazitákon át (személyes favoritom, az A darazsak egyedülálló szokása George A. Landistől) az idomított dinoszauruszokig (a címével és témájával egyaránt Doyle klasszikusát idéző Az elveszett világ Dominic Greentől), vagy épp lovecrafti szörnyetegekig (ők többször is rémisztgetnek) minden, amit a fantasztikumra, kibogozhatatlan rejtélyekre és bizarr kalandokra éhes publikum kívánhat, a kötet legnagyobb fegyverténye pedig, hogy bármely érdeklődő maradéktalanul megtalálhatja benne a számításait.
Sorra köszönnek be a Holmes-krónikák emblematikus alakjai: itt van Moriarty professzor, Irene Adler, Lestrade felügyelő, de tiszteletüket teszik valós személyek is, mint Lewis Carroll, H. G. Wells, vagy épp maga Arthur Conan Doyle. Akciódús kalózkalandot és vérbő, gótikus horrort is kapunk, egy történet a párhuzamos valóságok lehetőségével, egy másik a Fermi-paradoxonnal (ha olyan nagy a valószínűsége az idegen életformák létezésének, miért nem találkoztunk velük még soha?) játszadozik.
Az eredeti alakok precíz megformáltságát dicséri, hogy a Holmes és Watson közötti, finom humorral átszőtt, bajtársiasságon és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat megunhatatlan dinamikát kölcsönöz a történéseknek, az pedig a kötet szerzőinek érdeme, hogy ezt a viszonyt mindannyian kellő érzékenységgel és hatékonysággal kezelik. Egyes bűnesetek végső magyarázata szerencsésen homályban marad, néhány novella lezárása kifejezetten misztikus, a felgöngyölített ügyek megoldása pedig minden esetben szórakoztató, sőt, időnként kifejezetten döbbenetes.
A szövegek fordításai egytől egyig kitűnőek, a kötet külalakja pedig szemet gyönyörködtető: az 5490 forintos ár kétségkívül borsos ugyan, de ez esetben maximálisan indokolt. A Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai remek gyűjtemény, a mesterdetektív elkötelezett rajongóinak és a sűrű ködbe burkolózó viktoriánus London rejtélyes sikátoraiban még csak bizonytalanul tapogatózó felfedezőknek egyaránt erősen ajánlott.
Sherlock Holmes klasszikus mozgóképes kalandjaiért erre tessék fáradni.
