(Az alábbi cikk vendégbloggerünk, Thom Yerk munkája.)
Tegye fel a kezét, akinek ismerős Xidit királysága! És ha azt mondom, Évszakok? Ha ez sem ismerős, akkor azonnal indulj egy társasjátékboltba vagy klubba, és próbáld ki a 2013-as év egyik legjobb magyar nyelvű megjelenését, és ha már eleget gyakoroltál, hogy Xidit főmágusa légy, ideje nekiállni a királyság megmentésének!
A Libellud szépen igyekszik saját univerzumot teremteni, és noha egyelőre még csak két játék játszódik a címben jelölt földrészen, kíváncsian várom, lesz-e következő. A kiadóról egyébként annyit illik tudni, hogy tőlük indult világhódító útjára a Dixit, és azóta is igyekeznek ahhoz hasonlóan színes, életteli, néhol a gyerekkönyveket idéző grafikákat alkalmazni a játékaikban. Ezzel szemben a játékmenet már nem ennyire „ártatlan”: az Évszakok során van, hogy kifejezetten a másik kárán jutunk előrébb, és nagy pontkülönbségek jönnek létre, míg a Lords of Xidit egymás kitúrására épül, mivel titkosan határozzuk meg a mozgásunkat, akcióinkat – és ha más is épp arra kolbászol, akkor lőttek a tervünknek. Hogy ez kellemes szórakozást vagy a játékostársak bicskanyitogatását jelenti-e, azt embere válogatja, de erre érdemes lélekben felkészülni.
A játék során a Xidit városait fogjuk bejárni derék hátasunk segítségével, amely keresztségben az Idrakys nevet kapta, és kissé torz sárkány, bölény stb. formában jelentkezik. Ezen lovagol hősünk, hogy a történet szerint a gonosz Déli sereg ellen katonákat toborozzon, és 12 év során visszaszorítsa a királyságot fenyegető veszélyt, a végén pedig a legdicsőbb hős tetteit énekekbe foglalják. A célunk tehát a leghíresebbnek lenni messzi földeken is, és ehhez a játék három eszközt kínál. Az egyik természetesen a pénz, amely csillogó aranyérmékként kerülhet a zsákunkba; a másik az adott területen szerzett befolyás, amelyet hősi tetteink által szerzünk; és végül a mágustornyok építése, amelyeket a városok mellé emelhetünk, hogy biztosítsák a védelmet és a közösség megbecsülését. A három erőforrást véletlenszerűen sorrendbe állítjuk a játék elején, és ezzel máris meghatároztuk, milyen célokért tudnánk egymást megfojtani.
A tervezők nagyon izgalmas módon érték el, hogy egy-egy város ne legyen túl értékes, ne tudjunk embereket toborozni, és egyből be is vetni őket: minden városhoz egy kétoldalú lapka tartozik, az egyiken egy ellenfél, a másikon egy toborzási pont látható. Miután egyik felét elhasználtuk, átfordítva a másik dobott lapkái közé kerül – így ha épp megöltünk egy szörnyet valahol, az a város egy ideig biztonságban lesz, sőt, még egy toborzást is tart, mielőtt újra visszaforogna a szörny oldala a pakliból. A toborzó felén egységeket pakolunk rá, növekvő „értékben” (parasztok, íjász, gyalogos, pap, mágus), ha elfogytak róla, akkor megy a Déli sereg paklijába. Az ellenfelek legyőzése ugyanezen lapka másik oldalán zajlik, a megadott egységek beadásával. Minden szörnyűség háromféle erőforrást kínál jutalmul, ebből kettőt választunk. A mágustornyok a városok mellé építhetők, mindegyikhez csak 1 színben és max. négy emeletesre. A befolyás a megmentett várossal szomszédos mezőre kerül jelzők formájában, az arany pedig evidensen a saját kis paravánunk mögé (ugyanis a készleteink is titkosak). Ha végeztünk, már tovább is lovagolhatunk a naplementébe.
A játék legérdekesebb része a körök eleji tervezés. Ahogy már említettem, a mozgásunkat és akcióinkat is titokban határozzuk meg, mindig pontosan 6 lépést, egy kis táblácska segítségével. Ezek a következők lehetnek: Mozgás egy adott színű úton, akció végrehajtása egy városban – ez három fajta lehet: ha toborzási lehetőség van a városban, akkor a legalacsonyabb értékű egységet elvesszük, ha pedig veszély, akkor azt legyőzhetjük a megfelelő sereg beadásával. A harmadik egy különleges eset, amely akkor következik be, ha nem toborozzuk elég gyorsan a csapatainkat, és nem tudunk új ellenséget felrakni a táblára. Ekkor egy külön pakliból három Titán ébred, és az egész királyságot fenyegetni kezdik. Különlegességük, hogy legalább három egység kell a legyőzésükhöz (bármilyen színben), viszont sokkal nagyobb jutalmat is adnak, illetve, hogy az összes üres városból megtámadhatjuk őket – ha valaki ismeri a Shadow of the Colossus című videojátékot, akkor könnyedén maga elé képzelheti a küzdelmet. Szóval ha úgy járunk, hogy a kinézett szörnyet már legyőzték, de mi az adott helyen akciót hajtanánk végre, nekiugorhatunk a behemótoknak is! Az utolsó választható akció a várakozás, amely során semmit nem csinálunk, csupán szemlélődünk és mérlegelünk.
A játék 12 éven át zajlik, évente 6 lépéssel, néhány évente pedig plusz erőforrásokat szerezhetünk, ha adott típusú egységből nekünk van a legtöbb. A 12 év végén a játék kezdetén meghatározott sorrendben összemérjük a javainkat, amely során sajnos a legrosszabbul teljesítők folyamatosan hullanak a dicsőséghez vezető úton: az adott kategória utolsói végleg kiesnek, és nem lehetnek a királyság megénekelt hősei. A harmadik mérce már párbajként zajlik, a két bennmaradó közül a többséget szerző nyer. Nem túl szívmelengető érzés, hogy végig küzdöttél valamiért, és lehet, hogy az első szinten kiesel, így a pontozás egy nehéz folyamata a játéknak, tanácsos előre ismertetni mindenkivel a téteket. Őszintén szólva kisebb gyerekeknek nem is ajánlanám emiatt, a dobozon is 14+ szerepel, valószínű az érzelmi trauma miatt, és a játék(osok) épségének érdekében, hiába a csodálatos grafikák és az egységek figurái.
Szóval a taktika nagy úr, ennél a játéknál semmi sem szimbolizálja jobban a „jókor jó helyen lenni” mondás igazságát. Egyrészt ezt érzem a játék lehetséges hibájának is: ha egy olyan játékossal ülünk le, aki hajlamos minden lépést nagyon alaposan végiggondolni, és az összes variációt fejben lejátszani, bizonyára sokáig töpreng egy-egy lépésen. Nem lehet ész nélkül csinálni, de valahol számítani kell arra, hogy valaki biztos keresztbe tesz nekünk, ez hatványozottan igaz 5 fős játék esetén. A minimum játékos szám 3, ekkor egy dummy-player is beszáll, aki tulajdonképpen csak a játék végi pontozásra van hatással, nem túl élvezetes. Minimum négy fős társaságot kell tehát összehozni, hogy megvédjük Xidit királyságát, elnyerjük a jutalmat, és a mindennél nagyobb dicsőséget: a megbocsájtást, hogy a harmadik körben elvettük valaki elől a legtáposabb szörnyet.
