Ha olyan játékot keresel, amiben mind a négy Alien-film sztoriját kvázi végig tudod vinni, akkor ne keress tovább, megtaláltad. Sőt, a Legendary Encounters-sorozat alienes részével egy hangulattal és izgalmas játékmenettel jócskán megtömött dobozt kaparinthatsz meg - a kábé 600 darab kártyáról nem is beszélve. Persze, a mennyiség még semmire sem garancia, de felesleges aggódni, az Upper Deck Entertainment több éve van a kártyás bizniszben, és ez meg is látszik a Legendary Encounters: An Alien Deck Building Game-en.
Mivel a játék készítői a címadásban láthatóan feleannyira sem képzettek, mint a játékcsinálásban, ezért a továbbiakban csak Alien Legendary címen fogok hivatkozni rá (ha nem tetszik, csak képzeld oda az eredetit, kíváncsi vagyok, hol adod fel). Az Alien Legendary nem az első a pakliépítős játékok sorában (erre mindjárt visszatérünk). Az Upper Deck a kilencvenes évek végén bukkant fel a Yu-Gi-Oh kártyajátékkal, amivel aztán sikerült betonbiztosan megalapozni a jövőjüket. Legnépszerűbb termékeik a World of Warcraft és a Vs System gyűjtögetős kártyajátékok voltak, ez utóbbi szuperhősös témában aratott, Marvel- és DC-karakterekkel vegyesen (idén jön az LCG változata).
Valószínűleg a jogok birtoklása és a Marvel-filmek higanyszerű feltörése miatt döntöttek úgy, hogy megnézik, mit szólna a gémernépség egy pakliépítős-marveles játékhoz. Ennek végeredményeként született meg a Legendary: A Marvel Deck Building Game, ami igencsak szép sikereket könyvelhetett el magának, jöttek is sorban hozzá a kiegészítők (Fantastic Four, Fear Itself, Guardians of the Galaxy, idén pedig a Secret Wars). Tavaly egy merész, ám örvendetes lépés következtében kibővítették a Legendary rendszerrel játszható univerzumok sorát, elsőként az Aliennel - de ha Predator-fan vagy, ne csüggedj, rövidesen az is jön.
Mielőtt pár mondatban felvázolnám, milyen az Alien Legendary, előbb hadd oszlassam el a gyűjtögetős és a pakliépítős műfajok közti ingoványon terjengő ködöt. Az általában TCG (Trading Card Game) vagy CCG (Collectible Card Game) rövidítéssel ellátott játékok a Magic: The Gathering mintáját követik: adott ciklusonként változó lapkészletet vásárolva, gyűjtögetve, cserélve alakítod ki a saját játékstílusodhoz leginkább illő paklidat, amit a szabályok és a több ezer különböző hatású lap keretein belül raksz össze. A valóságban ez is pakliépítés, de nem ez maga a játék, csupán az egyik aspektusa, ami a tényleges meccseket megelőzi. A deckbuilder, vagyis pakliépítős játékok azonban arról szólnak, hogy játék közben egy rendszerint közös poolból, készletből, pillanatnyilag elérhető lapokból milyen hatásfokú kombinációkat tartalmazó paklit raksz össze.
Kábé mintha az autóversenyek előtt nem lenne istálló, ahol a mérnökök és szerelők agyonoptimalizálják a kocsit, hanem mindenki egy Trabanttal indul, és menet közben kell beépítenie a mindenfajta fullos alkatrészt. Ezek viszont szabadpiacon hevernek, és vagy az szerzi meg őket, aki gyorsabb, esetleg aki gazdagabb, vagy aki szerencsésebb. A deckbuilder egy gyors és kiélezett verseny, ami ritkán tart egy óránál tovább (legélvezetesebb darabjai az Ascension és a Star Realms). Tulajdonképpen mindegyik az első ilyen játékot, a magyarul is megjelent Dominiont másolja, kisebb-nagyobb csavarral megspékelve.
Az Alienben a csavar a kooperációs játékstílus beemelése: a játékosok egy csapatként próbálják túlélni az Idegenek támadásait. Az Alien Legendary támogatja minden koop játék nitróját, az árulós üzemmódot, tehát aki feszült izgalmakra vágyik a csapatépítő tréning mámorító érzése helyett, az is megtalálhatja a számítását. A játék dobozában rengeteg kártya lapul, egyrészt a játékosok által összeszedegethető, izmosabb, hasznosabb lapok, másrészt a négy film eseményeit és ellenfeleit tartalmazó paklik. Sajnos a kártyalapok elég vékonyak, és mivel sokat keverjük őket, mindenképpen ajánlott hozzájuk a kártyavédő, ha hosszútávon meg akarjuk őrizni az épségüket (ezzel még drágábbá téve az egyébként sem olcsó játékot).
A dizájnra és az artworkre viszont nem lehet panasz, üdítő módon nem a filmek állóképeit használták fel újra, hanem a különböző képregényekből szedték össze a kissé vegyes minőségű felhozatalt, mindenesetre az Alien-filmek hangulatát és jeleneteit remekül sikerült visszaadni. Hála a jó égnek, nem találkozunk a Marvel Legendary egyik legbénább húzásával: az egy szereplő neve alá tartozó, eltérő nevű lapok illusztrációja végre más és más, a marveles verzióban ugyanis például minden pókemberes lapnál tökugyanaz a kép virít.
Egy áruló nélküli normál játék a következőképpen zajlik: mindenki választ magának egy karaktert a repertoárból - ezek általános szerepek, mint a szanitéc, a parancsnok, az android, a tudós, ésatöbbi -, majd felveszi az általános induló lapokat és egy szerepe szerinti speciális. Az induló lapokból kétféle létezik: a katona, ami a harci erőt adja, és a specialista, ami meg a további lapok vásárlásához szükséges pénzt. Kezdésnek mindenki 5 katonát és 7 specialistát kap, plusz a képességlapját. Ez a kezdőpakli, megkeverjük, húzunk ötöt, és kezdődhet is a játék
Némi előkészületre azért szükség van: ki kell választani a lejátszandó történetet, nehézség szerint ki kell válogatni az ellenfeleket, és össze kell állítani a sztorihoz kapcsolódó paklikat, amiket kedvünk szerint mixelhetünk (akár mind a négy film egy-egy szereplőjének lapjaival, rajtunk múlik). A játéktáblán van egy Hive nevű pakli, ebből jönnek képpel lefelé fordítva az Élien-kártyák, szépen sorban a helyszíneknek nevezett várólistára, ahol körönként egy lépéssel közelebb kerülnek, kábé olyan hatást keltve, mint a filmben a detektor: nem látjuk még őket, csak azt, hogy rendületlenül jönnek.
A játékosok csapatának sorban három feladatot kell megoldania, amit mindig az aktuális sztori-lap mutat, természetesen a felbukkanó rémségek általi háborgatás közepette. Amikor egy játékoson van a sor, az kijátssza kezéből a lapjait, amik eleinte vagy pénzt, vagy ütést adnak. Az ütéseket a közeledő Alienek felfedésére, vagy a már láthatóvá vált szörnyek leölésére lehet használni, a pénzből pedig a piacról lehet úgymond jobb, nagyobb és durvább cuccokat beszerezni, amikkel a későbbiekben hatékonyabban vehető fel a kesztyű. A kijátszott és megvásárolt lapok a dobópakliba kerülnek, amit újra és újra húzópaklivá kell kevernünk, ha már nincs miből húznunk.
Emiatt kapta a pakliépítés nevet ez a főmechanizmus: relatíve kevés lapból álló, ám egyre gyarapodó paklink többször is átpörög, hatékonysága pedig attól függ, milyen kártyákat vásárolunk bele. Az olcsók gyengébb, a drágák durva hatásokkal operálnak, és ahogy hízik a pakli, úgy kerülnek elő egyre ritkábban ugyanazon lapok. Tehát még azt is meg kell fontolni, milyen kombinációs utak irányába indulunk el, mert nyilván az a legjobban működő pakli, amiben a lapok kombóznak egymással, vagyis együtt kijátszva még nagyobb bónuszt érnek.
Egy átlagos játékmenet alkalmával tehát a játékosok próbálnak együttműködni: a harcos karakterek zúzzák az Idegeneket, a többiek pedig igyekeznek a kívánt küldetés szerint cselekedni - már amikor a kézbe húzott lapok is úgy akarják. Ebbe hoz egy cseppnyi változatosságot az árulós üzemmód, ami során az egyik játékos titokban a Weylandnek ügyködik, hogy mintát szerezzen a lényből, és veszni hagyja “társait”. Az alapötlet önmagában remek, de más játékok, mint a Battlestar Galactica, vagy a Room 25 ügyesebben alkalmazzák ezt a mechanizmust. A feszült légkör megvan, a bizalmatlanság is, de a játék lassan kibontakozós jellege miatt az érzés valahogy nem az igazi. Ha kifejezetten rejtett árulós játékot keresel, azt javaslom, ne ezzel kezdd.
Számos dologról nem esett szó hely hiányában, mint például arról, hogy ha valakit lecsókol egy arctámadó, akkor ő is Alienné válik, és onnantól a többiek ellen fordul, de talán ennyiből is látszik, milyen játék a Legendary Encounters: An Alien Deck Building Game. Nem pusztán iszonyú hangulatos (hiszen a kártyák a filmek jelentősebb mozzanatait adják vissza, ergo a beleélés csak egy pillanat műve, feltéve, hogy láttad a filmeket), de lebilincselő a játékmenete is, ahogyan körről körre igyekszel levadászni a minél jobban passzoló lapot, és imádkozol, hogy úgy keveredjen meg a paklid, hogy szerencsés sorrendben húzd a kártyákat.
A feladatok nehézsége, mivel skálázható egy-egy menet, kezdő és tapasztalt számára is rejt kihívást, a filmek keverhetősége pedig elég gazdag variációs lehetőséget nyújt. A játék ára sajnos már nem ilyen baráti, jelenlegi dollár-árfolyamon egy húszas, plusz a kártyavédők, szóval baromira nem olcsó mulatság - ellenben ha ízlik, hosszútávra biztos befutó. Hátulütője, hogy egyelőre csak angolul érhető el, és nem valószínű, hogy érkezne belőle magyar kiadás. Ha ez nem probléma, és meg tudsz barátkozni a pakilépítős jelleggel, akkor remek szórakozásban lesz részed.