Van ez a vicc, amiben az egyik ürge megkérdi a másiktól, hogy mit dolgozik, mire az azt feleli, hogy zombikat öl, erre az első értetlenkedik egy sort, hogy zombik nincsenek is, mire a második visszakérdez, hogy látott-e már zombit, amire a válasz a nyilvánvaló nem. A csattanó pedig szimplán annyi, hogy “szívesen, köcsög!”. Slendrián módon és erőltetett lazasággal talán ezzel össze is lehetne foglalni az Ad Astra kiadó új megjelenésű könyvének, Charles Stross Pokoli archívumának lényegét - persze ebben az esetben a zombikat behelyettesítve okkult terroristákkal és nácikkal, illetve a lassan klasszikusnak számító lovecrafti Mérhetetlen Vénekkel.
A Geekz olvasói számára Stross neve minden bizonnyal ismerősen cseng, hiszen az Accelerandóban nemrég vizsgáltuk meg, hová jut majd a jövőben az emberiség. Akár tetszett az Accelerando, akár nem, egy dolog bizonyos: Stross nem szenved ötlethiányban, ezt a Pokoli archívumban újfent bizonyítja. A messzi csillagrendszerektől búcsút veszünk, ugyanis ezúttal többnyire a jól ismert Földön zajlanak a regény eseményei - de aggodalomra semmi ok, egy idegen dimenzióba azért el fogunk látogatni.
A Pokoli archívum főszereplője Bob Howard (igen, Robert Howard, csak épp E. nélkül), fiatal és máris megkeseredett kocka, afféle lázadó kisember, aki a tudásával igyekszik érvényesülni, a rendszert pedig szükséges rossznak tartja. Az ő szemén és narrációján keresztül ismerjük meg a Mosoda és a brit okkultista nemzetvédelem szennyes ügyeit. Bob rendkívül okos, különös tehetsége van az informatikához és a matematikához, olyannyira, hogy pár éve egymaga rájött a világok közti átjárókat megnyitó képletre, amivel természetesen magára vonta a brit titkosszolgálat természetfeletti divíziójának, a Mosodának a figyelmét. Meghalsz vagy csatlakozol alapon a Korona titkos ügynökeként, vagy ahogy ő fogalmaz, démonirtó hekkerként látja el az okkultista hírszerzés és elhárítás szürke hétköznapjainak rendszergazdai feladatait.
Mert hát világokat fenyegető elképzelhetetlen entitások ide vagy oda, a szekérnek mennie kell, ez alól a Mosoda sem kivétel. A Pokoli archívum egyedi atmoszférájának egyik támpillére a bürokrácia elé tartott görbe tükör, amit az érezhetően tapasztalat útján összeszedett és elénk tárt apró morzsák keltenek életre: a kizárólag a költségvetés miatt aggódó osztályvezető, a hierarchián belüli harcok, vagy az átgondolatlan szervezés. Bob gyors észjárása miatt hamar a nagykutyák érdeklődésének középpontjában találja magát, így remek bepillantást kapunk a nem is olyan képzeletbeli Mosoda belső működésébe.
Stross azonban nem afféle keserű pirulát akar lenyomni a torkunkon, holmi ánglius panel-reality képében: a bürokrácia útvesztőiben való bolyongást az Accelerandóból már ismerős, kellemesen eltalált humor teszi élvezhetővé. A helyenként az abszurd felé kacsingató, máskor a szarkasztikus kisemberi megjegyzésekből fakadó humor végigkíséri a Pokoli archívumot, sőt, markáns jelenléte miatt a könyv akár egyfajta tudományos-bürokratikus-lovecraftiánus kémparódiának is beillene, de ennek ellenére a hangvétele mégsem tolódik el a skála könnyedebb vége felé. Azért mégis csak a Mérhetetlen Vénekről van szó. Na meg egy brit hivatalról.
Stross a jópofa humor mellett a tőle megszokott geek fanservice-t sem hanyagolja. Rengeteg utalást tesz a fantasy, a sci-fi, a horror, a számítástechnika és egyéb geekterületek körébe tartozó dolgokra, csak győzzük felismerni mindet. Előszeretettel bonyolódik az általa kitalált okkultista tech-cuccok működésének részletezésébe, vagy elemez létező fizikai elméleteket a lovecrafti világnézet keretein belül. Igen, az Accelerandóból, ha visszafogottabban is, de visszaköszönnek a súlyos technológiai, matematikai és fizikai szakkifejezések, illetve eszmefuttatások, amelyeket ezúttal a nemzetvédelmi szervezetek különféle rövidítései, alágazatai tarkítanak. A könyv utolsó oldalain található magyarázó jegyzék nagy segítséget jelent az értelmezésben, csak sajnos a folytonos hátralapozgatás eléggé megtöri az egyébként sem túl lendületes sztori folytonosságát.
Merthogy a Pokoli archívum történetvezetése éppenséggel nem az erőssége. Félreértés ne essék, a sztorival semmi baj nincs, ötletes és élvezhető, csak sajnos az első felében alig-alig történik érdemi dolog - megismerjük a szereplőket, a Mosodát, a világot, persze közben jól érezzük magunkat, de a cselekménynek csak nem akaródzik beindulnia. Amikor azonban nekilódul, akkor olvasóját átkapcsolja oldalfaló üzemmódba, olyannyira izgalmasra sikerült az akciódúsabb, jóval horrorisztikusabb második fele. Tény, hogy emiatt a mosodás jelleg háttérbe szorul (nem teljesen, köszönhetően a karaktereknek), ám a korábban csak tankönyvből visszaböfögött kozmikus horror végre kézzelfoghatóvá válik.
A betontehén-akció című novella, a Pokoli archívum közvetlen folytatása, már nem lacafacázik a felvezető körökkel, sokkal feszesebb tempót diktál, dramaturgiája ügyes kézzel megmetszett, és ami a legfontosabb, választ ad az előzmény nyitva maradt kérdéseire. Sőt, felfogható afféle ésszerű továbbgondolásnak is, mivel központi témája a Pokoli archívum egyik mellékszálának kibontása. Emellett szépen halad előre Bob sorsa is, aki a 2000-es évek egyik legvitatottabb témakörét (a köztéri biztonsági kamerarendszer széles körű elterjedését) kénytelen - a szó legszigorúbb értelmében - új szempontból körbejárni.
Charles Stross tehát újfent egy nagyszerű, szórakoztató és elgondolkodtató művel örvendeztetett meg minket, aminek élvezetébe csupán egyetlen dolog rondít bele: a magyar kiadás szöveggondozása. A szöveget a nyersfordításból bennmaradt szavak, nem oda illő toldalékok, néha nyakatekert mondatok csúfítják el, megnehezítve az olvasást. Nem annyira durván, mint az Accelerando esetében, de még mindig hangsúlyosan (a Pinky and the Brain fordítás speciel jobb is: Pinky és Gógyi). Azonban ettől eltekintve a Mosoda-akták kiadása hiánypótlónak számít (angolul eddig 5 rész jelent meg, elvileg most jön a hatodik, plusz kábé ugyanennyi novella). Ráadásul akinek tetszik a könyvek világa, a Cubicle 7 csapatának köszönhetően szerepjátékként is kipróbálhatja, milyen lehet egy Dicsőség Kezét lóbálva meghekkelni a világegyetemet.
Eredeti cím: The Atrocity Archives, The Concrete Jungle, fordította: J. Magyar Nelly
Ad Astra, 2015, 374 oldal
