Senkit nem szeretnék elriasztani jelen cikk befogadásától, de már az elején le kell szögezzem, hogy egy szinte minden szempontból ultrabrutál nagyágyúról esik szó a továbbiakban. A Forbidden Stars kábé az a társasjátékok világában, mint egy MMA-s bunyó a küzdősportoknál: vagyis nem viccel. A táblás stratégiák eme új gyöngyszeme még egészen friss szüretelésű - idén nyár végén jelent meg -, és habár múltja a StarCraft társasig nyúlik vissza, teljes mértékben megáll a saját lábán.
Rendszeres olvasóink bizonyára már kitalálták, egy Fantasy Flight Games által kiadott játékról lesz szó. A Forbidden Stars hozza az amerikai kiadótól megszokott színvonalat, hatalmas dobozában rengeteg gyönyörű műanyag figura és szemrevaló kártyalap bújik meg, a többi egyéb tartozékot is ideértve. A legjobbat még nem is mondtam: Warhammer 40.000 témájú a drága. Nos, a drágát lehet szó szerint érteni, mert közel harmincezer forintos árával pillanatok alatt kétvállra tudja fektetni a pénztárcánkat. Egy gémernek viszont az a lényeg, hogy megérje. És hogy megéri-e?
Ezt ugyan mindenki maga dönti majd el, függően attól, mennyire van oda a stratégiákért, de annyit nyugodt szívvel kijelenthetünk, hogy a játék ára és a doboz mérete arányban van a nyújtott élménnyel. A Forbidden Starsban a WH40k egy eleddig ismeretlen területén zajlanak a harcok (igen, a játékhoz találták ki, a negyvenkában ez már csak így megy - új játék, új szektor), a jól ismert “fajok” közül jelen esetben négyen esnek egymásnak. A faj azért került idézőjelbe, mert azokon belül is egy létező frakciót kommandírozunk: az űrgárdisták közül az Ultragárdistákat, az orkoktól az Evil Sunz klán száll be a hepajba, az Eldák az Iyanden mestervilágot küldik ki a helyszínre, a mindenhol ott lebzselő Káosz pedig a Világfalók áruló rendházával tör borsot mások orra alá.
A fajok nem pusztán nevükben különböznek: a harci kártyáiktól kezdve a figurák tulajdonságain át egészen a speciális parancsokig minden aspektusukban tükrözik az anyajátékból ismert egyedi játékstílusukat. Ráadásul a fejlesztéseknek köszönhetően testre szabhatjuk a seregünket, attól függően, hogy milyen szituációra akarunk felkészülni. Úgyhogy megnyugtatok mindenkit, aki egy játék leírását olvasva beindul az “eltérő játékosképességek” meghatározásra: a Forbidden Starsban lubickolhat ezekben.
A játék egy több bolygót és rendszert magába foglaló szektorban kerül lebonyolításra, az űrben űrhajókkal lehet repkedni és bolygókat lebombázni, míg magukon a planétákon a szárazföldi egységeink mondják be az einstandot. Általában egy stratégiában az a cél, hogy elfoglaljunk bizonyos területeket, ám a Forbidden Stars szakít ezen hagyománnyal, itt a játék elején az ellenséges zónákra lerakott objektíváinkat kell begyűjteni. Természetesen nem vórhemörről lenne szó, ha mindezt diplomáciai követség keretében tennénk meg, így a célállomásig minden utunkba kerülő ellenséggel le kell állnunk szkanderozni.
Az egységek gyártása és utaztatása a Trónok harca parancskiadási mechanizmusára hasonlít (igazság szerint a StarCraftét vette át, de azt kevesebben ismerik), vagyis a területekre képpel lefelé fordított parancsokat rakhatunk le. Mivel egy helyre több ukáz is kiadható, azok egymás tetejére kerülnek, végrehajtani viszont majd csak azt lehet, amelyik legfelül helyezkedik el. Ezzel egy nagyszerű taktikai réteget vittek bele az egyébként is agyégető stratégiázásba, és ez itt most színtiszta dicséret. Nagyszerű érzés az ellenfél egyik kulcsfontosságú parancsára a mi seggvakaró utasításunkat tenni, és addig hozzá sem nyúlni, míg fel nem fordítottuk a többit. Persze rohadt zavaró, ha utána visszaadják a kölcsönt, de fogat fogért, ez a negyvenegyedik évezred, ahol mindenre a háború a válasz.
A játék maximum nyolc köre három fázisból áll. Az első a tervezés, ebben helyezzük le a moduláris játéktáblára a parancsainkat, mindenki egyszerre egyet, szépen sorban. A második a végrehajtás, szintén körsorrendben haladva felfedünk és elvégzünk egy tetszés szerinti utasítást, már ha van rá lehetőség (tehát nem blokkolták le). Ha egy mozgás következtében harc alakul ki, azt rögtön le kell meccselni. Miután az utolsó parancs is teljesítésre került, jön a harmadik fázis, amiben minden szükséges könyvelést elvégzünk (nyersanyag begyűjtése, egységek gyülekeztetése, ilyenek), illetve a táblán lévő warp-viharokat is ekkor mozgatjuk (ezek akadályok, amiken nem lehet átmozogni, és körről-körre átrendezik a terepet - minden játékos egyet mozgathat, így ez újabb lehetőség a taktikázásra: utakat nyithatunk meg, illetve zárhatunk el).
Parancsból négyféle létezik, mindből kettő áll a rendelkezésünkre (tehát nyolc token figyel mindenkinél). Az egyikkel mozgatni illetve támadni lehet, egy másikkal építkezni és gyártani, a harmadikkal speciális erőforrást gyűjthetünk, emellett ez kapcsolja be a faji képességeket is, a negyedik pedig a harci paklink és a parancsaink fejlesztésére hivatott. Ezek teljesen lefedik a cselekvési repertoárt, diplomácia nincs, össznépi ereszdelahajamra vagyunk hivatalosak. A fejlesztéseink visszaadják választott fajunk erősségeit, az orkok talpasai brutálisak, a Káosz átmehet a viharokon, az űrgárdisták előléptethetik embereiket és így tovább.
A harc nagyon ötletes módon zajlik. A résztvevő egységek harci erejével egyenlő számú kockával kell dobni, majd a kézben tartott harci lapjainkkal van lehetőségünk módosítani az eredményen (vagy kicseszni a másikkal, laptól függően). Ha legyaktuk az ellenfelet, elfoglaljuk a bolygót, ha nem, ki kell számolni, kinek lett magasabb a morálja a harc során (az orkok ebben például nem jók, ők szeretnek buldózert játszani, míg a Káosznak meg pont fekszik a kivárás). Mivel minden fajnak más lapjai vannak és azok variálhatóak, minden csata másképpen zajlik. Egyszerre két fél eshet egymásnak, így több játékos esetén a pihenő kollégáknak várnia kell.
És itt elérkeztünk a Forbidden Stars egy sarkalatos pontjához - a játékidőhöz. Ugye mondtam, hogy minden tekintetben brutális? Nos, egy parti hossza elhúzódhat akár 6-8 órára, minél többen toljuk, annál inkább. Ebben nagy szerepe van a parancsok fordított sorrendű kiadásának (a legutolsóként végrehajtandó parancsot adom ki először), amivel nem kevés idő elmegy, hiszen érdemes többször átgondolni, illetve a nem ritkán 10 percesre elhúzódó csatáknak (amiből 5-6 is könnyen összejöhet későbbi körökben). Ezzel a Forbidden Stars belép a megahosszúságú játékok klubjába, vagyis könnyed esti lazulásként semmi esetre sem fog előkerülni, sőt, külön időpontot kell rá egyeztetni (de nem kell hozzá hat ember, mint a Trónok esetében - egyelőre).
Ám ha a játék hossza nem jelent gondot, és kedvenc műfajunk a stratégia, akkor a Forbidden Stars az egyik legjobb választás. Mivel a célobjektumok a térkép különböző pontjain hevernek, nem elég egy irányban elindulni, több frontban érdemes gondolkodni. Terjeszkedni persze kell, mivel a nyersanyagot a bolygók adják, illetve döntetlen esetén az nyer, akinek több területe van. A játékmenet változatos, egy parti alatt leszünk fent és lent is, vissza lehet jönni vesztettnek tűnő állásokból, ráadásul rengeteg lehetőségünk van meglepetést okozni az ellenfeleknek.
A szerencse szerepe nem elhanyagolható, viszont tudjuk befolyásolni a lapjainkkal, szóval ennyi kiszámíthatatlanság épp kell a játékba. A téma nem csak egyszerűen átjön, egyenesen átzúdul a figurákról és a lapokról, az artworkök zseniálisak (bár újrafelhasználtak, lásd más 40k termékek), a hangulat feszült, a szabályok összetettek, de nem túlbonyolítottak (habár néhány helyen nem egyértelműek). Sajnos az eposzi küzdelem eposzi hosszal jár, ez valahogy benne van a zsánerben, azonban akit nem zavar, esetleg kifejezetten az egész napos hepöningekért van oda, annak emlékezetes órákat ad majd a Forbidden Stars. 2015-ig kellett várni, de megérte - kérem szépen, íme egy ízig-vérig Warhammer 40.000 játék.
