Mi más lenne aktuálisabb Az ébredő Erő mozikba kerülése kapcsán, mint egy Star Wars társasjáték? A téma közkedveltsége miatt persze egy egész szobát meg lehetne tölteni a különféle SW-társasokkal, manapság még jobban, mint bármikor, de egész könnyű a választás, ha valami egyszerű, de mégis meglehetős mélységgel rendelkező darabhoz lenne kedvünk. A Star Wars X-Wing Figurás Játék (továbbiakban X-Wing) ráadásul már egész komoly ízelítőt ad a terepasztalos-miniatúrás mókázásból is, egyfajta wargame-lightként hordozva az egész embert kívánó hadvezérkedés zászlaját.
A figurákkal szimulált csatározások - avagy wargame-ek - nem az újkeletű mulatságok táborát gyarapítják, elég csak a Világok harcát író H. G. Wellsre gondolni, aki előszeretettel töltötte szabadidejét az egész padlót betöltő játékkatonaseregével, vagy az egészen más motivációtól fűtött poroszokra, akik már az 1800-as évek elején dobókockákkal szimulált csaták segítségével fejlesztették hadvezetési képességeiket (és valószínűleg tőlük származik a klasszikus kék-piros színű oldalfelosztás is). Hiába, az ember imádja a háborúkat, csak ne a saját bőrén kelljen megtapasztalnia őket.
Visszatérve az X-Wingre, az a wargame zsáner szinte minden elemét felmutatja, legalábbis ami a tényleges játékkal kapcsolatos, ugyanis a modellek előrefestettek, így a modellezős véna ebben az esetben parlagon marad. Ez nagyban elősegítette a játék szélesebb körben való elterjedését (nem mintha a festegetéssel gond lenne, de a vásárlóerőt tekintve az egy elég szűk keresztmetszet tud lenni), mert a doboz felbontását követően csupán minimális összerakás szükségeltetik hozzá. Ha ehhez hozzávesszük az egyszerű alapszabályokat, a Star Wars logó mágneses pénztárcanyitó erejét és a Fantasy Flight Games garantálta minőséget, kész is van az aranytojást tojó vuki.
Ha valaki a fentiekből nem értett volna egy kukkot sem: az X-Wing játékban külön-külön árult műanyag űrhajókat vásárol össze a játékos, ízlése szerint, azokat egy másik játékos ellen felvonultatja az asztalon, és a megadott szabályok szerint levezényelnek egy űrcsatát, ami végül egyikük győzelmével zárul. A hepöning attól lesz olyan élvezetes, hogy minden űrhajó más és más tulajdonságokkal rendelkezik (ahogy a filmekben is), előnyökkel és hátrányokkal egyaránt, így a játékoson múlik, hogyan képes érvényesíteni a taktikai érzékét, és túljárni a másik eszén. Ebbe a képletbe persze belerondít a dobókocka, hiszen az egésznek szabályok adnak keretet, hogy a haddelhadd ne a kisgyerekek bemondásai alapján dőljön el rendkívül unfair módon, azonban az X-Wing egyik sarokköve a dobókockák eredményeinek módosítgatása speciális képességek használatával, úgyhogy nem pusztán a szerencsén múlik a győzelem.
Egy összecsapás úgy zajlik, hogy a játékosok előre megegyeznek egy pontértékben, majd ennek megfelelően válogatnak be a csapatukba hajókat, hogy a meccs kiegyenlített maradjon. Egy hajó pontértéke attól függ, mennyire tapasztalt pilóta vezeti azt; Han Solótól a zöldfülűig terjed a skála, és minél jobb a pilóta, annál drágább - kábé mint a fociban, csak itt ténylegesen tisztában vagy a képességekkel. Általában a 100 pontból már 4-5 hajó kellemesen kijön, azzal meg elég taktikus csatákat lehet vívni, de senkit nem tartanak vissza a több száz pontos megaküzdelemtől, csak bírd idővel, kitartással no meg zöldhasúval.
Egy harc körökre van felosztva, minden kör azzal indul, hogy a játékosuk a hajóikhoz tartozó manővertárcsákon beállítják, hogy milyen irányba és mennyit haladjon az adott modell. Ez persze típusonként eltérő, hiszen egy TIE-vadásszal gyerekjáték a manőverezés (az más kérdés, hogy nem tud lassan menni), míg egy HWK például kanyarodni is csak lassan tud. Általában a kisebb hajók fürgébbek, nehezebb eltalálni őket, ellenben alig van pajzsuk, könnyebben szétlőhetőek és fordítva, egy nagyobb hajó lassabb, de több találatot kibír. Ennek tükrében előre el kell dönteni, hogy mit szeretnénk adott körben ténykedni, és azt előre beprogramozni a tárcsán (értsd: az adott manőver ikonjához tekersz), majd képpel lefelé lerakni, hogy azt a másik ne láthassa.
Amikor ezzel mindenki megvan, a pilóták kezdeményező értékének emelkedő sorrendjében egyenként felfordítjuk a tárcsákat, és végrehajtjuk a manővert. Ilyenkor dől el, hogy mennyire terveztünk eléggé előre, mennyire sikerült kitalálni az ellenfél tervét. Ennek köszönhetően nem ritka az olyan helyzet, amikor nekimegyünk egy aszteroidának, vagy egy másik űrhajónak, persze ez a tapasztalattal egyre ritkábban fordul majd elő. A helyezkedés végeztével következik a lövöldözés, az meg pont a kezdeményezés fordított sorrendjében (tehát az 1-es értékű hajó mozog elsőként, ám lő utolsónak). A pilóta tüzérség tulajdonságától függ, hány darab nyolcoldalú speciális ikonokkal ellátott dobókockával kell dobni, minél több találat, annál jobb. A célpont a védekező értékének megfelelő dobókockával dob, hogy csökkentse a támadó sikereit. Minden megmaradt találat sérülést okoz, amiből ha felgyűlik a megfelelő darab, a hajó megsemmisül.
Miután minden hajó kilövöldözte magát, új kör kezdődik a megmaradt gépek tárcsáinak állítgatásával. Ez addig tart, amíg egyik oldalon minden járgány fel nem robbant, vagy amíg az egyik játékos fel nem adja a meccset. Emellett számos hajóhoz mellékelnek küldetéseket, amik előre megadják, milyen körülmények között és mely hajókkal vívjuk meg a csatát, esetenként speciális győzelmi kritériumokal gazdagítva az élményt - ilyen például a fél asztalt elfoglaló Tantive IV, aminek használatához külön szabályok szükségesek, mert mérete miatt máshogy mozog és lő (de szinte minden hajóhoz vannak küldetések).
Az új SW-film érkezését jelnek véve a magyar Delta Vision pár hónapja kiadta magyarul az új alapszettet, amelyben két Első Rend TIE-vadász és egy Ellenállás X-Wing található, minden szükséges kellékkel (a régiben ugyanez van, csak az eredeti trilógia hajóival), tehát az X-Winget elméletben máris lehet játszani cirka 12.000 forintból. Sajnos csupán elméletben: a kezdődoboz kizárólag arra jó, hogy begyakoroljuk a szabályokat, mivel egy élvezetes csatához tényleg kell legalább 3-3 hajó mindkét oldalon, aztán az mindjárt megdobja a költségeket. A gépszíj persze elkapja az embert, mert sorra jönnek ki az új gépek, zömében gyönyörű modellekkel, amiket látva könnyen feléled a gyűjtőszellem, és nyílik a pénztárca. De ebben is csak a nagytesó wargame-ekre hajaz, hiszen a terepasztalos játékoknál nem ritkán egy használt autó ára is benne van egy-egy seregben.
Az X-Wing nagyon jó játék, ha szereted a minikkel vívott izgalmas és taktikus küzdelmeket, és még a dobókocka randomitása sem riaszt el, továbbá vagy rászánod a zsetont, vagy van egy haverod, aki fanatikus, és szívesen vendégül lát időről időre. Pozitívum, hogy magyar nyelven is hozzáférhető, kérdés, hogy vajon a Delta folytatja-e a többi hajó kiadását, vagy itt megállt, és majd széttárt karokkal nézünk, hogy akkor most mi van. Nem mintha annyira sok szöveg lenne az angol kártyákon, amit minden bizonnyal szorgos geekek már le is fordítottak magyarra, szóval ha az idegen nyelv akadályt jelent, akkor csak egy kis plusz kutatómunkát kell belefeccölni. Éppenséggel nem mondhatni, hogy az X-Wing olcsó alternatívát jelent a többi wargame mellett, de nem is ezért találták ki. Átgondolt, egyszerű és a manőverezést előtérbe helyező rendszere remekül szimulálja a Star Wars űrcsatáit, amik egy házi űrterítővel megspékelve, a háttérben John Williams zenéivel garantáltan visszaadják a filmek hangulatát.
