Kaptás Andrással, az Insert Coin Egyesület elnökével beszélgettünk, részben a közelgő, a hazai videojátékos kultúrát és a videojátékokat a szélesebb közönség számára is bemutató harmadik PixelCon összejövetel apropójából, de szóba került a pécés-konzolos szembenállás, valamint az is, hogy miként lehetne a jövőben, illetve miért nem lehet jelenleg Magyarországon egy The Witcher 3-hoz hasonló sikerű játékot összehozni.
Geekz: A legtöbb Insert Coin-hoz hasonló, alulról szerveződő egyesület ötlete mögött valami markáns, jó vagy rossz tapasztalat, élmény áll. Ebben az esetben mi volt az?
K.A.: 2006 környékén videojátékosként egyfajta identitásválságba kerültem. Az egyetemi éveim alatt diákhitelem nagy részét PC fejlesztésre költöttem, de valahogy sose voltam elégedett. Amikor 60 ezerért vettem videokártyát, hogy fusson a gépemen a Oblivion, nem csak hogy nem futott jól, de a Morrowindhez képest csalódás is volt a játék.
Geekz: A Morrowind jobb volt? (szerk.: A Morrowind az eggyel korábbi felvonás a The Elder Scrolls sorozatból. Mind a két játék a Bethesda Game Studios fejlesztése.)
K.A.: Szerintem sokkal. Úgy vettem észre, hogy abban az időben kezdett elsekélyesedni a tartalom. A technikai fejlődés elvágtázott, de a sztori, az írás hátramaradt.
Geekz: Mi a helyzet ma?
K.A.: Mára a tartalom újra hangsúlyosabb vált. Ott van a Witcher 3 vagy a Grand Theft Auto V - ebből már a negyedik rész sztorija, tartalmi része is erős volt.
Geekz: Térjünk vissza a kezdetekhez!
K.A.: 2007-ben már a Crysisre kellett a gép. El is vertem rá százhúszezer forintot az első fizetésemből. A legszebb az egészben, hogy 800x600-as felbontásban így is szaggatott, arról nem is beszélve, hogy a látványt leszámítva mennyire üres volt. Ekkor - mondhatni dacból - vettem egy Nintendo Wii-t. Harmatgyenge volt mint hardware, de először csak a mozgásvezérlés része érdekelt, mivel erről a témáról írtam a szakdolgozatomat. Nem számítottam rá, de a Wii teljesen megváltoztatta a játékokról való gondolkodásomat. Igazi szemléletváltást éltem át. Addig valami olyasmit gondoltam, hogy a konzol a bénák számítógépe.
Geekz: PC Master Race?
K.A.: Akkor még nem létezett ez a mém, de bevallom, tipikus vérpécés voltam, míg a Wii rá nem döbbentett arra, hogy sosem éreztem magam jól a „Master Race” tagjaként. Az igazi ráeszmélést a The Legend of Zelda Twilight Princess hozta el. (szerk.: márciusban jelent meg WiiU-ra a HD felbontású újrakiadás - tesztünk fenyegető közelségben.) Rájöttem, hogy a legtöbb játék, amit PC-n igazán szerettem, az felépítésében, logikájában konzoljáték. Ilyenek, mint a Tomb Raider, Oni vagy a Beyond Good and Evil. Arra is ráeszméltem, hogy mennyire féloldalas a videojátékos műveltségem. Ez indított el a retro irányába. Újdonsült Zelda rajongóként végigjátszottam az Ocarina of Time-ot, és beszereztem egy Sega Megadrive-ot meg egy SNES-t.
Geekz: Ekkor kezdett el körvonalazódni az ötlet?
K.A.: Sokat jártam akkoriban egy videojátékos közösségi oldal nintendós fórumára. A nintendósok a konzolfanok között is egy elszigetelt kisebbség, de jó volt a társaság. Az első élő fórumtalálkozónk egy házibuli volt nálunk. Eredetileg a Wii Party című frissiben megjelent játék tiszteletére gyűltünk össze, de míg a nappaliban pörgött a Wii, addig a brigád a konyhában ragadt, mert ott csapattuk Segán a Sonic-ot. Annyira bejött a közös retro kockulás, hogy már aznap elhatároztunk, hogy csinálunk egy bulit kifejezetten csak régi gépekkel. Ez lett a Retro Kütyü Játszóház, amit fél évente megrendeztünk egymás után ötször - nálunk. Nagy élmény volt, de a nappalink már az első bulin kicsinek bizonyult. Tudtuk, hogy publikus helyen kéne megrendezni a partyt, de senki nem vállalta, hogy vadidegenek kezébe adja a féltve őrzött játékait, főleg ha azok az idegenek olyan készen vannak, mint mi egy ilyen bulin.
Lassan ért meg a gondolat, kellett hozzá 2 év – vegyük közös tulajdonba a cuccokat, amiket úgyis csak a bulikon veszünk elő. Ha közös a tulajdon, közös a kockázat, innen jött az ötlet, hogy alapítsunk egyesületet.
Geekz: És ez egész pontosan hogy történt? Megfogalmaztatok valami célt vagy alapfilozófiát?
K.A.: A 6. volt az első nyilvános Retro Kütyü Játszóház, ez volt egyesületet alapuló bulija. A szervezet vállalt feladata alapvetően rendszeres retro bulik szervezése, de e mellé adtunk magunknak egy pozitív társadalmi célt is: a videojátékos kultúra megőrzését és népszerűsítését. A társadalmi cél abból a felismerésből ered, hogy az átlag magyar videojátékos műveltsége mennyire fél lábon áll. A játékosok nyomasztó többsége, régi önmagamhoz hasonlóan, alig lát ki a pécéjéből.
Geekz: Magyarországon tényleg ennyire kimaradt a konzol?
K.A.: Igen. Elterjedt a másolás, a warez. Generációk alapélménye lett a Csoki és a Pecsa melletti bolhapiac. Ezért kialakult egy aszimmetria, mert csak a pécés játékokat lehetett warezolni. Később, amint ezt meg lehetett csinálni a konzoloknál, például a PS 1-nél, azok is elterjedtek. A Nintendo esete ilyen szempontból speciális, mert a legtöbb gépük esetén a másolásnak fizikai korlátai voltak. A régebbi gépeik vagy speciális cartridge-eket használtak, vagy a Gamecube esetén egy egyedi mini cédé szabványt.
Geekz: Említetted, hogy a RetroKütyü Játszóházra épül a PixelCon. Ma is jellemző, hogy a nosztalgiára építetek?
K.A.: Célunk, hogy olyan közönséget szólítsunk meg, akiknek amúgy eszükbe se jutna ellátogatni egy videojátékos rendezvényre. A retro olyan látványosság, amit a nosztalgia érzése tesz érdekessé, de a videojátékos kultúra nem olyan téma, ami csak a múltban létezett, tehát bemutatunk egy csomó új cuccot, amit a jelenben érdekesnek, bulisnak tartunk.
Ha a maximális profit lenne a cél, akkor a tizenéves fiúkat céloznánk a legforróbb újdonságokkal. De számunkra a pénznél fontosabb, hogy minél szélesebb körhöz juttassuk el a videojátékos-kultúrát. Például külön figyelünk arra, hogy megszólítsuk a lányokat.
Geekz: Mennyire férfiközpontú ez a szubkultúra?
K.A.: Eléggé, épp ezért szeretnénk a lányok felé nyitni. Ők például vevők arra a minőségi, nem technikai szemléletű játékélményre, amelynek a terjesztését az Insert Coin felvállalta. A videojáték elsősorban rákenról, ittunk is annyit a kezdeti partikon, mint egy koncerten.
Geekz: Ez mára gondolom kicsit elmúlt.
K.A.: Megszavazta az elnökség, hogy mi nem ihatunk, mert komoly problémák voltak az elpakolással, a buli végére sose maradt munkaképes szervező.
Geekz: Ha már itt tartunk, mennyire való családosoknak, kisgyerekeseknek a rendezvény? Elsősorban azért kérdezem, mert az átlag játékos harminc év körüli.
K.A.: A rendezvény eleje határozottan családbarát, a vadulós rész csak este jön. A költségvetés legnagyobb része zenei előadókra megy el. A zene nélküli kultúra mindig üres. A zene mozgósít a legerősebben, amivel sok embert lehet bevonzani. Eljönnek egy koncertre, majd látva a sok retro kütyüt kikerekedett szemmel rájuk tör a „Retroflash” életérzés, és a kultúra terjesztése valamennyire már célt is ért. Szinergikus viszony áll fenn a zenei és a videojátékos vonal között. Persze geek előadókat hívunk, akiknek van kapcsolódásuk a játékokhoz. Ákost például nem hívnám meg, mert nem függ össze ezzel a világgal. A PixelCon erősen tartja a fókuszt a videojátékon.
Geekz: Rendben, buli, kultúra, de ez mind a felhasználói oldal. Van valami releváns állításotok a kortárs, hazai videojáték-fejlesztéssel kapcsolatban?
K.A.: A kultúra a kreativitás termőtalaja. Szociális kapcsolatok alakulnak ki, gondolatok találkoznak, erősítik fel egymást, a tevékeny közösség tagjai egymásból merítenek inspirációt, többre képesek együtt.
Geekz: Magyarul felfogható úgy is, hogy létrejöhet az egyébként elkülönült társadalmi csoportok, például a művészek és a programozók találkozása?
K.A.: Igen, a videojáték olyan művészet, amely technológián alapszik, nem lehet technikai arroganciával videojátékot készíteni. Egy-egy művészeti elképzelést humán felfogású környezetben kell megméretni, így születnek kulturális szempontból életképes és jó játékok. Ebben jók a lengyelek, ebben járnak előttünk. Arra jöttek rá, hogy a kapcsolatok jó videojátékokat eredményeznek, a jó videojátékok pedig versenyképes stúdiókat.
Geekz: Ez a türelmes, alulról építkezés ezek szerint közel áll hozzád?
K.A.: Ha nagyon futsz a csajok után, akkor sosem jön össze a dolog. Türelmesen, nyitott szemmel érdemes járni, és akkor észrevesszük a lehetőségeket, amiket az élet elénk gurít. Az Insert Coin alatt lassan, de biztosan alakult ki a kapcsolati háló, ahogy egymásra találtunk, civil módon, nem pénzügyi érdekek hoztak össze minket, hanem a tagok téma iránti lelkesedése. És ezek a kapcsolatok nagyon sokat jelentenek. A PixelCon egy pozitív dolog, ami fizikailag is összehozza az embereket. Ahol komoly dolgok történnek, ott az emberek fizikailag is együtt vannak.
(Ha érdekel, milyen egy PixelCon buli, látogass el május tizennegyedikén a Dürer Kertbe.)