interjú

Conan-történetet mesélni felszabadító élmény

Mahmud Asrar rajzoló (Conan, X-Men, Star Wars, Batman) a hétvégi képregényfesztivál vendége - interjú.

Azzur nagyúr a kockák ellen - Chameleon Comix interjú

Mexican Stand-off #34: Titán világa újra kitárul a reneszánszát élő lapozgatós könyvek oldalain.

Egy lelkekkel táplálkozó Rolls-Royce Wraith volánja mögött - Interjú a NOS4A2 tévésorozat showrunnerével

A lélekszívó antikvitással az utakon, Joe Hill regénye alapján.

Nem szökhetsz meg a kor elől, amelyben élsz - Interjú John Scalzival

John Scalzi az egyik legismertebb kortárs, amerikai sci-fiíró olyan regényekkel a háta mögött, mint a Vének háborúja-sorozat vagy a Vörösingesek. A könyvvásáron beszélgettünk vele sci-firől, politikáról és arról, milyen tanácsokat adna egy kezdőnek.

"Végtelenül untatna, ha mindig ugyanarról kellene írnom" - Dmitry Glukhovskyval a Könyvfesztiválon interjúztunk

A huszonöt percesre tervezett, és majd hetven percig tartó interjú alatt - többek között - szó esett az új regényéről, a Lenin Könyvtár meghackelésről (kétszer!), az orosz trollokról és az első Fallout-részek egészségkárosító hatásairól.

A Witcher-könyvek és a játék főhőse, Geralt a fantasy Philip Marlowe-ja

A vaják-könyvek szerzőjével, a Witcher videojátéksorozat főhősének kitalálójával beszélgettünk.

Szórakoztató bukás és játékforradalom: No Truce With The Furies – Fejlesztői interjú

Az észt ZA/UM Studio az alapoktól gondolja újra a cRPG-t. Velük beszélgettünk a nem statikus világokról, gondolatszekrényekről és a bukás esztétikájáról.

Interjú Szűcs Gyulával, avagy pusztapokaliptikus kalandok a magyar képregénykiadás sivatagában

Mexican Stand-off #33: pusztapokalipszis és a magyar képregény feltámadása, avagy retró és nosztalgia egy talán sosem volt nyolcvanas évekből.

Magyar kalandorok Afrikában: Interjú a Kittenberger alkotóival

Kittenberger Kálmán, mechanikus orrszarvú és a századelő vérben úszó Kongói Szabadállama: alternatív történelmi kalandképregény magyar szerzőktől!

Pixelenként épített közösség – interjú Kaptás Andrással

Pop, csajok, pixelek és PixelCon. Kaptás Andrással beszélgettünk.

Richard Morgan - Médiumokról, japán-magyar cyberpunk nyomozókról és meleg kardforgatókról

Első fantasyje, Az acél emléke megjelenése kapcsán Richard Morgannel beszélgettünk magyar vonatkozású hőséről, könyv-, képregény- és játékírásról és homoszexualitásról a macsó műfajokban.

Imádja a bolygónkat, és űrruhával csókolózik - Interjú Cory McAbee-vel

Cory McAbee, az American Astronaut és a Stingray Sam rendezője független filmezésről, sci-fi-westernről, crowdfundingról és a világűrről.

Interjú Claudio Simonettivel - Aki világéletében imádta a horrort

A legendás filmzeneszerző a horrorról, a kedvenc filmjeiről és komponistáiról, Dario Argentóról és a pályafutásáról mesélt a Geekznek.

Interjú Tondora Judittal, avagy hogyan legyünk főállású képregényrajzolók a nagyvilágban

Mexican Stand-off #32: egy magyar rajzoló és grafikus kalandjai Amerikában és Ausztráliában, többek közt egy Indiana Jones-szerű Marco Polo-képregénnyel.

Mexican Stand-off #31: EpicLine, a magyar képregénymagazin

Az egyetlen magyar készítésű képregénymagazin busókkal, egy 19. századi budapesti álarcos igazságosztóval, beszélő páncéllal és eposzi sámánháborúval.

Mexican Stand-off #30: Szájmenéses varázspáncél és kibernetizált agarak - Interjú a 2014-es Alfabéta-díj nyerteseivel

Díjnyertes magyar képregények a parasztfiúról és a szájmenéses mágikus páncélról, valamint a kibernetizált agárverseny veszélyeiről.

Mexican Stand-off #29: A Hegy - Díjnyertes magyar világvége-képregény

A posztapokaliptikus jövőben az emberiség maradéka a Hegy mélyén próbál életben maradni: mindez magyar képregényszerzők tollából. Interjú!

Interjú: Boulet, a webképregény francia fenegyereke

Száguldás a geek tudatalatti kellős közepébe, pilótánk Boulet, a frankofón webképregény nemzetközi nagykövete, aki ezúttal Budapestre látogat.

Geexkomix különkiadás: EpicLine magazin

A képregénykiadás igen mostoha helyzetben van Magyarországon, pedig több nagyobb kiadó is felkarolta egy rövid ideig és olyan a képregényes világban nemzetközinek számító sikereket adtak ki, mint a Hellboy, Neil Gaiman Sandman-sorozata, Stephen King Setét tornyának képregényváltozata vagy a tévésorozatként is igen népszerű The Walking Dead. Ezek közül már csak az utóbbi mellett tart ki a kiadója, a többiek lassan kikoptak a címek közül a várttól elmaradt eladási számok miatt. Ezek ráadásul könyvesbolti terjesztésbe kerülő gyűjteményes kötetek, amik száznegyven körüli oldalszámmal és gerinccel rendelkeznek, az újságárusoknál kapható képregények ennél rosszabb helyzetben vannak, mert őket még ennél is kevésbé veszik komolyan a magaskultúra hazai védelmezői. A kilencvenes évek eleji Kandi Lapok ismertettek meg bennünket az amerikai képregényekkel és ők is hagyták a legmaradandóbb nyomot az akkori ifjúság emlékeiben, de ezekből mára már csak két magazin maradt az újságárusoknál utolsó hírmondóként: a Kingpin kiadó Marvel+ füzetei és a Drize kiadó Garfield magazinja. Többek között ezért is vágta hatalmas fába a fejszéjét a 5Panels alkotócsoport, akik az utóbbi három évben is jelen voltak a magyar képregényszcénán, bár jobbára csak a Képregénybörzéken és Képregényfesztiválokon pár százas példányszámban megjelenő képregényeikkel: céljuk ugyanis nem más, mint egy új, rendszeresen az újságosoknál megjelenő, magyar alkotók által készített képregénymagazin.

Az EpicLine első száma rögtön két dologgal hívja fel magára a figyelmet, az egyik az idegennyelvű címadás, ami nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt, különösen egy olyan magazinnál, amelynek egyik legfontosabb aspektusa, hogy kizárólag magyar szerzők eredeti munkáit tartalmazza, a másik az igen jól sikerült borító, ami még a szokásos amerikai képregényformátumnál picit kisebb füzeten is jól mutat. Amint belelapozunk, az előszóban Tálosi András (szerzői nevén Spuri, vele korábban már készítettünk egy interjút a Geekz oldalain) fel is vázolja a magyar szerzőktől magyar olvasóknak koncepciót, valamint a két történet között nagyon helyesen elkezdi röviden bemutatni a vállalkozás mögött álló több, mint tíz fős 5Panels csoport tagjait (róluk is született már egy interjúba oltott ismertető a Geekzen). Ez mindenképpen ügyes húzás egy olyan laptól, ami pontosan az újabb képregényrajzoló és -író generációt, valamint munkájukat szeretné megismertetni a nagyközönséggel.

A magazin lapjain két folytatásos történetet találunk, az egyikben egy sajátos ízű magyar szuperhőssel találkozhatunk az ezernyolcszázas évek végének Budapestjén, mely megfelelően izgalmas és dinamikus, ráadásul egy remekbeszabott kétoldalas panellel adja meg a hangulatot az első késekkel és botokkal vívott akciójelenethez. A második a 5Panels kabaláinak is nevezhető busók kalandjait meséli el, melyben Tűz azt a vizsgafeladatot kapja a Busótanácstól, hogy a képességei használata nélkül kapja el a vendigót a hófödte csúcsokon. A feladat még annál is keményebb dió, mint ahogy gondolja, így hamarosan Zöld, Fagy és Sav is csatlakoznak hozzá, hogy kisegítsék a bajban. Ugyan ez a történet már megjelent a csapat Majd ha fagy! című kiadványában, de abból mindössze pár száz darab készült és ráadásként ezúttal egységesen kiszínezett, átrajzolt, finomított oldalakat kapunk, hiszen ez eredetileg egy érdekes kísérlet volt, melyben pár oldalanként átadták egymásnak a stafétabotot a rajzolók. Mindkét sztori kellemesen szórakoztató, de azért felvetődik a kérdés, hogy pontosan ki a célközönség, hiszen a komolyabb hangvételű, magyar történelembe ágyazott Fekete Holló nem biztos, hogy olyan sikert arat a kisebb gyerekek körében, mint a vicces és aranyos busók botladozásai. Ezenfelül, ha tartják ezt a struktúrát, miszerint két folytatásos sztori kap helyet a lapban, akkor a következő számba beharangozott Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai arra fogják kényszeríteni az olvasókat, hogy minimum két hónapot várjanak a Fekete Holló folytatására. Feltételezem erre gondoltak az alkotók, így biztosan megvan erre is a megoldásuk.

Az EpicLine nem a 5Panels első kiadványa és ez meg is látszik rajta: profi kivitelezés, tehetséges rajzolók, jól kiválasztott formátum, minden adott hozzá, hogy sikeres legyen, most már csak egy befogadó közönség kell, egy újabb képregényes generáció, amelynek az ízlését talán pont ez a magazin fogja meg- és átformálni. 

Elolvastuk, megkritizáltuk. Most pedig még az EpicLine kiadóját is megfogtuk és ha már ez megtörtént, kissé megsütögettük. Interjú Tálosi Andrással:

Ugyan a te nevedet jó eséllyel ismerik a Geekz olvasói, hiszen a fiatal magyar rajzolókat bemutató sorozatunkban (Mexican Standoff, ha valakinek már nem rémlene) kétszer is adtál nekünk interjút, de azért mégis, az újonnan érkezettek kedvéért, röviden bemutatkoznál nekünk?

Tálosi András vagyok, az EpicLine magazin kiadója, a 5Panels képregényalkotói csoport vezetője, a Magyar Képregényalkotók Kulturális Egyesületének elnöke. De kifejezetten nem szeretem ezeket a címeket használni, mert mindenki azt hiszi, hogy az én érdemem, hogy ott tartok, ahol. Pedig ez egyáltalán nem igaz.

Hogyan jött az EpicLine ötlete és miért pont most rukkoltatok elő vele?

Amikor elkezdtem készülni rá, hogy én leszek a magazin kiadója, önreflexiót tartottam és rá kellett jönnöm, hogy egy ilyen magazin elindítása régóta mélyen eltemetett álmom volt. Soha nem készültem rá tudatosan, hogy egyszer ide juthatok. Mindig csak egy-egy lépést tettem, és valahogy az egész ide csúcsosodott ki. Ez a személyes oldala a történetnek, de ott van a másik oldal, hogy ehhez sok-sok együttható együttállása kellett, amit pedig észre kellett vennem, fel kellett ismernem, majd álmatlan éjszakák után meghozni a döntést, hogy belevágok.

Sokat küzdöttünk vele a 5Panels-en belül, hogy milyen irányba haladjunk tovább, mit kellene tennünk, hogy végre a szerzőis kiadványok köréből kiszakadjunk, vagy legalábbis próbát tegyünk erre. Aztán jött a lehetőség, a mérlegelés és a már említett döntés. Igazságtalan lennék, ha nem említem meg, hogy a Sötét Erők című, rövid életű próbálkozás adta a végső lökést, amin mindannyian felszívtuk magunkat. Tavaly decemberben nekiláttunk a tervezésnek, a szerkesztői döntések folyamatosan születtek, majd végül összeállt a magazin.

A címválasztás elsőre furcsának tűnik, hiszen azt hinnénk, hogy egy magyar szerzőket felvonultató képregénymagazinnak magyar cím dukál. Mi volt ennek a döntésnek a hátterében?

Igen, ezt a szakmabeliektől úton útfélen megkaptuk a bejelentést követően, hogy "hátde miért ez a címe?" "ez a cím egyáltalán nem lesz jó" "én megfontolnám, hogy más címet adok neki" stb. Mindenképp olyan címet akartam adni, ami kifejezi a szerkesztői szándékot: az eddig szokásos egypoénos pároldalas képregények helyett folytatásos, epikus történetek lesznek a kiadványban. A legegyszerűbb, legkifejezőbb választás pedig az EpicLine volt. Nem vagyok az a típus, aki nem fogad meg tanácsokat, de ebben az esetben - épp a negatív visszajelzéseknek köszönhetően - tudtam, hogy jó lesz ez a cím. Mert egyedi, és mert senki nem választaná. Ettől lesz különleges. Amúgy pedig ki ne tudná majd azonnal, amikor meghallja az EpicLine nevet, hogy ez bizony AZ a magazin. Hosszú távon ez számomra sokkal fontosabb, mert az emberek úgyis hamar megszoknak bármit, és ha jó a termék, akkor úgyis az fog dönteni, és nem a név.

Ki a célközönség? A gyerekkönyvkiadás tudomásom szerint jelenleg például nagyon jól megy itthon, de az első szám két története mintha két különböző korosztálynak szólna...

Én alsós koromban már faltam a Pókember, Batman, Superman füzeteket, amik akkor sem voltak már bugyuta (gyerekbarát) sztorik. Mégis élveztem. De ugyanígy szerettem a Mozaikot, Asterixet, Talpraesett Tomot. Mindegyikben megtaláltam azt, amit szerethettem bennük. A Busók és a Fekete Holló látszólag tényleg eltérő komolyságú történet. De ez nem jelenti azt, hogy kevésbé lenne gyerekek számára fogyasztható. Igen, magamból indultam ki, amikor úgy döntöttem, hogy nem csak a cuki-kedves-aranyos busók, hanem egy ízig-vérig magyar hős kalandjai is bekerülnek a kínálatba. Természetesen a 10-14 éves korosztályt céloztuk be, de könnyen lehet, hogy ennél idősebbek (vagy akár fiatalabbak is) megtalálhatják benne a szórakozásukat. Az idősebbek talán azért, mert végre újra gyerekek lehetnek.

Mennyire fog a magazin eladási számaitól függni a jövője? Magyarán: hány szám megjelenése után fogjátok eldönteni, hogy elértétek-e a célkitűzéseiteket és érdemes folytatni ezt az egyébként igen bátor vállalkozást?

Azért az természetes, hogy nincs végtelen keret arra, hogy egy veszteséges magazint bármeddig fenntartsunk. Amíg lehet, én szeretném az újságosoknál tartani, és szerencsére a Lapker nagyon rugalmasan kezel bizonyos feltételeket, tehát van esély arra, hogy hosszú távon polcon maradhasson a magazin. Ha veszteséges lesz, akkor sem a magazin elkaszálásával, vagy a minőség romlásával szeretnék válaszolni a piac helyzetére, inkább alternatív megoldások felé fogok kacsintgatni, hogy mindenki jól járjon. Nincsenek tévképzeteim, tudom, hogy akkor már boldog lehetek, ha legalább a nyomdaköltség árát visszatermeli a magazin és akkor sem az alkotók sem én nem veszítünk semmit (az olvasók meg mindenképp csak nyernek vele). Az első nagy rosta majd decemberben lesz, amikor átlátom már az első két szám fogyását és kiderül, hogy szükséges-e bármiféle változtatás, vagy sem.

Tervezitek-e újra kiadni az EpicLine keretein belül az eddig Képregénybörzén és Képregényfesztiválon mindössze pár százas példányszámban kiadott történeteiteket? Mennyi, kifejezetten a magazinhoz készített címet táraztatok be?

Eleinte az volt a terv, hogy azzal próbálunk majd időt nyerni magunknak, hogy a már kiadott képregényeinket (Deveraux, Theo, Charax, Majd ha fagy!, Gor láncai) fogjuk beletenni a magazinba, és majd másodközlésként a szélesebb olvasóközönség elé tárjuk. De aztán születtek olyan sztoriötletek, amikben sokkal több potenciált láttam, és azt gondoltam, hogy induláskor mindenképp szükséges új anyagot is beletenni a felhozatalba. Így aztán a Busók egy kis fésülés után mondható az egyetlen újraközlésnek, a Gor Láncai és a Charax újraírva, újrarajzolva került be a tervekbe, és kifejezetten a magazin számára a Fekete Holló és a Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai készült.

Tudom, hogy a magazin oldalain tervezed bemutatni apránként a szerzőgárda tagjait, de azért mondanál pár szót a 5Panels születéséről, jelenéről és jövőjéről?

2008-ban több szerzői képregényes is felütötte a fejét, de a szakmai előrejutás az évek alatt elmaradt. Viszont jó cimboraságok kötődtek a háttérben az alkotók közt, így 2010-ben egy összefogásra hívtam őket. Nagyon hamar kiderült, hogy egy ilyen csapat milyen potenciált rejthet magában, így aztán elkezdtünk közösen gondolkodni, közös kiadványokat készíteni, stb. Mondhatnám, identitásformáló három éven vagyunk túl, aminek szerintem jelenlegi csúcsa lett az EpicLine. A jövő pedig folyamatosan alakul, és most tudnám legkevésbé megmondani, hogy merre is haladunk. Egyelőre minden az EpicLine körül forog, de nem hagyjuk el a kis példányszámú kiadványokat sem, mert fontos, hogy a kevésbé gyakorlott tagoknak is legyen publikációs lehetőség, hogy kaphassanak érdemi kritikát is az olvasóktól.

A kezdeti hazai képregényes fellángolás mostanra alábbhagyott, több kiadó más vizekre evezett, mivel a magyarországi elég kezdetleges képregénykultúra nem teszi igazán rentábilissá az ilyetén jellegű beruházásokat. Egyáltalán lehet-e, érdemes-e gazdasági megfontolásból befektetésként kezelni a képregénykiadást vagy csak szerelemből kezd bele ilyesmibe az ember?

Egyértelmű, hogy szerelemből. Félek, hogy az egész műfaj felélesztése megkésett program a kultúrmisszió területén, de a vegetatív állapotban tartás is több, mintha lemondanánk róla. Aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer majd sikerül valami kirobbanó eredményre jutni, de ahhoz nagyon hosszú távban kell gondolkodni, és nagyon szerelmesnek kell lenni (és kitartani ebben a szerelemben), hogy bármi változás történhessen. Ez talán elkeserítően hangzott, de ha meg sem próbáljuk, akkor biztosan nem lesz semmi. Ez volt az a gondolat, ami miatt aztán a magazin indítása mellett döntöttem.

A piacon jelen lévő képregénykiadók szerény száma vajon hátráltatja, vagy éppenséggel segíti az EpicLine helyzetét?

Franciaországban vagy Olaszországban akkor kezdett a hazai készítésű képregény virágozni és egyre elfogadottabbá válni, amikor a II. világháború után megszűntek náluk az import kiadványok. A műfajra volt kereslet ráadásul ezt a keresletet ki tudták elégíteni minőségi anyagokkal, aminek következtében ma ott tartanak, ahol. Ha így nézem, mindenképp kedvez az EpicLine-nak, hogy nincs túl sok riválisa az újságosok polcain. Ugyanakkor ez nem verseny (hogyan is tudnánk versenyezni egy Pókemberrel?), arról már régen lekéstünk. Viszont ahhoz, hogy a kiéhezett keménymag nyisson a magyar alkotók munkái felé is, ez a legkedvezőbb piaci állapot. Még akkor is ezt mondom, ha veszteséges lesz a kiadvány…

Elképzelhetőnek tartod, hogy 5Panels-en kívüli alkotókat is bevontok a munkába?

Semmi sem kizárt, de mivel csapat vagyunk, azt hiszem, annak, aki be akar kerülni a magazinba, nem szabad elzárkóznia tőlünk. Nekünk pedig meg kell őt ismerni, így a 5Panels-hez történő kötődés alapvetően meghatározza a magazinban való közreműködést is. Egyszerűbben: a lehetőség a 5Panels tagok számára adott. De ez egyben felszólítás is, hogy aki szeretne benne részt venni, bátran jelentkezzen a csapatba, és ki tudja…

Ha minden az elképzelésednek/elképzeléseiteknek megfelelően alakul, egy ideális világban milyen jövőt látsz az EpicLine számára? Más szóval: mik a legmerészebb terveitek?

Sok-sok évfolyam alatt egy világszintű magazinná fejlődés, és hogy évek múlva visszatekintve azt mondhassák majd, az EpicLine nélkül nem tartana ott a magyar képregény, ahol. Én személy szerint pedig beérem azzal is, ha egyáltalán emlékeznek majd a nevemre. Persze jó emlékkel. 

The Incredible Adventures Of Van Helsing

Ha kis hazánk kulturális exporttermékeiről esik szó, a legritkábban merülnek fel a videojátékok. Egyfelől eleve a szórakoztatóipar egy olyan szeglete ez, ami bár szépen felzárkózott a film- és zeneipar mögé, mégis változatlanul egy szűkebb rétegnek szól, másrészt a gémerek elhanyagolható százaléka tartja számon, melyik országban székel a kedvencét összehegesztő stúdió. Pedig a magyar játékfejlesztésnek sosem kellett szégyenkeznie, az itthoni alkotók már a '80-as évektől fogva képesek voltak olyan címekkel bővíteni a nemzetközi palettát, amelyek messze nem csupán underground szinten, vagy a kritikusok méltatása nyomán vonultak be a játéktörténelembe: Impossible Mission 2, Imperium Galactica, Sine mora, csak hogy pár régi és új címet említsünk.

A léptékekhez képest tehát nagyon is tisztességes színterünk van. Ráadásul a bolti forgalomban kapható, dobozos játékokon átlépő, elektronikus terjesztési módok nem csak az indie-színtérnek kedveznek sosem látott mértékben, de rengeteg, a földrajzi főáramtól távol eső kreatív műhelynek adnak széleskörű bemutatkozási lehetőséget. Bár a Neocore Gamest eddigi teljesítménye alapján sem volt okunk félteni, az mégis nagy örömre és némi kölcsönvett büszkeségre ad okot, hogy legújabb játékuk májusban a Steam eladási toplistájának legélén startolt, azóta pedig tekintélyes 72 pöttyön áll a Metacriticen. Hogy miért megérdemelten, azt egy, a készítőkkel készített interjúval egyetemben alább olvashatjátok.

A Neocore név remélhetőleg kevesek számára cseng ismeretlenül, hiszen a csapat az rpg-t és a stratégiát ötvöző King Arthur-sorozattal messze nem csupán hazai pályán alkotott emlékezeteset, de kint is szépen tarolt. Nagyon úgy néz ki, hogy ezt a sikert a csapat a Diablo nyomán haladó akció-rpg-vel, az egyébként trilógiának tervezett The Incredible Adventures Of Van Helsinggel is képes lesz megismételni, tán még túlszárnyalni is. A játék számomra két okból is nagyon kedves, éspedig a műfaja és izé, a műfaja miatt. Az egyik a viktoriánus gótikába oltott humoros steampunk-horror (a jelzők tetszőleges sorrendben variálhatók, a leírás bárhogy működik), a másik a hack and slash, action-rpg, vagy ki minek nevezi ezt a játékfajtát. Haladjunk sorban!

Történet és szetting tekintetében egyszerűen nem lehet átsiklani a végtermék jó értelemben vett kelet-európaisága felett, ami mind a kivitelezésben, mind az in-game contentben megnyilvánul. Távoli hasonlatként adja magát a CD Projekt és a Witcher-sorozat, ami AAA-s jellege és kétségtelen nemzetközi színvonala ellenére is sikeresen megőrzött egyfajta, a nagy kiadók kalkulált profizmusától távol álló, már-már garázsprojektesnek nevezhető rokonszenvességet. Kérem, senki ne akadjon fenn a garázsprojekt kifejezésen, nem minőségről van szó, szimplán arra gondolok, hogy sem a Witcherben, sem a Van Helsingben nem szabvány angolszász elemekre épülő, közismertsége révén tehát könnyen marketingelhető fantasyt kapunk, hanem üdítő helyi ízeket. Persze a Van Helsing környezete semennyire nem táplálkozik magyar forrásokból, nem is hiszem, hogy ilyesmi bármikor cél lett volna, de legalább egy újabb Középfölde-reprint helyett a szomszédoktól mer kölcsönkérni. No meg attól a 19. században gyökerező nyugati felfogástól, ami a térséget egyetlen óriási, misztikus, pár száz évvel ezelőtt megrekedt, vadromantikus katyvasszá mossa össze, és ami minden elterjedtsége ellenére alig bírt, ha nem is eredeti, de az adott sablonokat élvezhetően kezelő megfejtéseket produkálni.

Meghökkentő módon Van Helsinget alakítjuk, aki nem a Drakulából ismert vámpírvadász, hanem annak a családi bizniszt elaggott felmenőjétől átvevő fia. Karakteralkotásra eleinte sok lehetőségünk tehát nem lesz, már ha attól eltekintünk, hogy a keresztnevünket magunk adhatjuk meg, így a retardált humort hozzám hasonlóan nagyra értékelők kapásból elnevezhetik magukat Elegemnek, Tökömkinek, vagy bármi egyébnek, ami passzol a létige egyes szám harmadik személyéhez. Cserébe rögtön az intróban alkalmunk nyílik az alternatív 19. századi Európa megismerésére, merthogy egy Indiana Jonest idéző, kalózokkal és krákenekkel megspékelt térképes szekvencia során jutunk el kalandjaink helyszínére, a fiktív Borgoviába, ahol valami nem smakkol. Ugyanis a fater hiába rakott itt már egy ízben rendet anno, fájrontot parancsolva a helyi vámpír-arisztokráciának, mégis mindenféle mesebeli alakzatok, köztük különös, életnagyságú játékkatonák terrorizálják a jámbor parasztokat. Itt leszünk hivatottak rémhistóriákból szalasztott teremtmények garmadáján átpofozkodva felfedni a helyi vámpírokat, vérfarkasokat és őrült tudósokat érintő összeesküvést, míg aztán … na ja, a többi a játékra és annak folytatásaira tartozik. Semmi különös nincs tehát abban, hogy rögtön érkezésünk után erdei haramiák rontanak ránk, innentől pedig kísértetjárta lápokon, komor fenyveseken, vagy éppen pislákoló gázlámpák szürke fényében fürdő ódon utcákon kell vérünk (vagyis többnyire inkább más vérének) verejtékével előreküzdenünk magunkat. Micsoda szerencse, hogy a Van Helsing család, amolyan a sötét erőkkel bratyizós viszonyt ápoló vérvonalként, különbejáratú háziszellemmel rendelkezik, név szerint Katarinával, aki a maga cinikus módján állandó segítőnk lesz hányattatásaink során.

A borongós, viktoriánus atmoszférát szerencsére annyira nem kell komolyan venni. Az alkotók sem tették, lépten-nyomon a legelképesztőbb poénokba futhatunk bele, amik az enyhe utalástól a nyílt idézeten át a szemérmetlen, de nem zokon vehető lopásig terjednek. Utóbbinak jó példája egy bizonyos fehér színű, piros szemű boss, akit a nem igazán könnyed legyőzése után csak azért újraindítottam, hogy a barátnőm is kacarászhasson rajta. Olykor az NPC-k és a standard ellenfelek is kifejezetten idióták, a legemlékezetesebbek ezek közül talán a Terry Pratchettől lízingelt Igorok, akik a maguk cammogós töketlenségében olyan aranyosak, hogy nagyon bántani sincs kedvünk őket - hozzáteszem, nem is feltétlenül muszáj, hiszen külön plecsni jár érte, ha nullás Igor-bodycounttal zárjuk a játékot.

Ha a játékmenetet nézzük, az óhatatlan összehasonlítás persze a Diablónál startol, és ha annak a legutóbbi, sokat vitatott, mégis sikeres részét nézzük, a Van Helsing bizony nem sokban marad el mögötte. Ne menjünk bele, de a D3 messze nem volt annyira tré, mint amennyire a korábbi részek rajongói szeretnék beállítani, még ha különösebben jó sem, innentől viszont a Van Helsing is tud majdnem ugyanannyit. A második versenytárs persze a Torchlight 2, amit ha önfeledtségben és szórakoztatóságban nem annyira, de hangulatban és ötletességben lazán lepipál. És akkor vegyük észre, milyen nevekkel versenyeztetem írásom tárgyát, messze nem egyéb híján. Azt hiszem, maradhatunk annyiban, hogy a közelmúlt hack and slashei közül a Van Helsing az erős felső középben végez, és kevés szégyenkezni valója akad a nagy riválisokkal szemben. Sőt, alulról komolyan megszorongatja őket. Mikor tehát fentebb azt írtam, hogy a Van Helsing ilyen értelemben vett műfaja számomra kedves, messze nem arra akartam kilyukadni, hogy hurrá, van egy friss másolatunk, hanem hogy a sok másolat között van egy, a lehetőséghez képest eredetink, látványosunk, és ami a lényeg, igazán szórakoztatónk. Márpedig ilyet a zsáner minden, évek óta kitartó próbálkozása ellenére is csak ritkán produkál.

Persze nem árt, ha felkészülünk a viszonylagos monotonitásra. Elődeihez híven a játékmenet sok másból nem fog állni, mint hogy ellenfelek végeláthatatlan hordáit (és ezt ebben az esetben vegyük komolyan – kurva sokan vannak a rohadékjaik, a rokon játékok mobjai zártkörű klubnak tűnnek az itteni áradattal szemben) gyaluljuk le az egér bal gombjával, bár a képességek közötti fifikás ugrálgatás nem kevés változatosságot hozhat, olykor meg egyenesen elkerülhetetlen. Szerencsénkre, bár a képzettség-fa meglehetősen összetett (nehezebb fokozatokon simán el lehet cseszni a karaktert néhány kezdetben rosszul megválasztott pont elköltésével), elég nagyjából eldönteni már a legelején, közel- avagy távolsági harcra szeretnénk-e szakosodni, a speckó képességek közül pedig maximum egyet-egyet (támadót és védekezőt) tudunk betárazni egyszerre, így a bőség zavara annyira nem fog kísérteni. Ami nem is baj, jóval áttekinthetőbb így mind a fejlesztés, mind az irányítás, pláne, hogy a forrógombokhoz társított pávöröket csata közben is elég kényelmesen tudjuk váltogatni. Nem túl eredeti, de attól még hasznos megoldás a Rage nevű tulajdonság bevezetése: ellenfeleinket felszecskázva a sáv egyre feljebb kúszik, hogy aztán betelítődésekor igazán pipává válva átmenetileg komoly agressziót zúdíthassunk az utunkba kerülőkre.

Aztán ott van a Van Helsing egyik legjópofább húzása, a szarkasztikus beszólásaival önbizalmunkat folyamatosan megcincáló állandó segítőnk, a Katarina nevű szellem. Azon kívül, hogy szüntelen szövegelésével (mégiscsak nő) még az egyhangúbb részeket is képes feldobni (mondom, mégiscsak nő), hatékony a tömegverekedésben, és felszerelésért is elzavarhatjuk, ha nekünk nincs kedvünk visszaugrani a legközelebbi faluba, sőt, még fejleszteni is tudjuk, így ha mondjuk magunk a kétkezes pallossal való csapkodás mellett döntöttünk volna, még mindig van kire ruházni a lövegtorony szerepét.

Ezektől az apró, de nagyon is kellemes pluszoktól eltekintve a Van Helsing játékmenetét tehát sok eredetiséggel nem lehet vádolni, de ebben a műfajban ez nem is igazán szempont. Ellenben a helyszínek, az ellenfelek (bár utóbbiakból lehetne többféle), a sztori, a mellékküldetések mind marha ötletesek és ízesek, kategórián belül is különösen kirívó például a lehetőség, hogy a szörnyvadász-bázisunkat különféle csapdákkal és védelmi mechanizmusokkal szereljük fel, amelyekre aztán később egy hullámokban érkező szörnytámadás során amolyan tower-defense jelleggel komoly szükségünk is lesz. Ahol kissé elhasal az egész, az egyrészt a lootolható tárgyak listája, hiszen fegyverből végső soron kemény két fajta akad (kard és pisztoly/puska, oszt' csókolom, még csak egy nyomorult számszeríj sincs, pedig az még igazán passzolt is volna, teszem azt kilőhető karókkal), másrészt pont ehhez kapcsolódva a tárgykészítés, amire alig motivál valami, merthogy vagy pénzből, vagy random hullák kifosztásából bőven jobb szajrét szerezhetünk, mintha magunk szöszmötölnénk nyögvenyelősen (oké, ez utóbbit saját tapasztalatok, másfél végigjátszás alapján írom, másnak tán sikerült). Kicsit fölöslegesnek érzem továbbá az achievementeket, bár tudom, hogy manapság játék nem nagyon tud meglenni nélkülük. Nem kizárt, hogy ezzel a fejlesztők is így voltak, mert mintha csak utólag aggatták volna oda őket: sok ötletes nem akad, a nagyját különösebb izzadás nélkül, szimplán a végigjátszással teljesítjük, ami meg maradt, az szerintem nem sokakat fog az újrajátszásra motiválni. A nem túl intuitív kezelőfelület és a kamera szintén enyhén zavaróak (utóbbi olykor remekül be tud úgy állni, hogy juszt a legnagyobb gyakás közepette takarja főhősünket valami - amúgy pofás - tereptárgy). A felsorolt negatívumok azonban magából az élményből alig vonnak le valamit, inkább csak úgy mellékesen megjegyzi magának őket az ember játék közben, aztán arcába húzza a kalapját, és megy a következő szörnyvadászatra.

Tehát? A Van Helsing kétségtelenül Diablo-klón, ami ugyanakkor már hosszú évek óta nem szitokszó, csak stílusmegjelölés, nincs is ezzel tehát semmi baj. A puristák valószínűleg maradnak az eredetinél, akik viszont hangulatilag, sőt, valamelyest játékélményben is enyhén másra vágynak, azok nagyon jól fognak szórakozni, magam már csak a világa miatt is jogosnak érzem a jó értékeléseket. Kapunk egy baromi hangulatos és jól kitalált, steampunkos, gótikus, horroros (és ne felejtsük: vicces) környezetet, amire már marhára szükség volt a számítógépes játékok körein belül, hozzá pedig egy nem túl eredeti, viszont a kellő helyeken pont eléggé megcsavart játékmenetet. Gőzgépekkel felturbózott vérfarkasokat, óraművel működtetett emberméretű játékkatonákat, vagy éppen lángszórós Igorokat lődözhetünk (vagy kaszabolhatunk) halomra, oldalunkon egy tetszőlegesen fejleszthető (és amúgy morbid módon csinos, nem mellesleg csípős nyelvű) kísértethölggyel, mindezt lépten-nyomon mindenféle remek poénokkal és vérbeli geek-kikacsintásokkal ékesítve, magyar fejlesztőktől, baráti áron. Jó ez.

És ha már hazai cuccról írunk, véteknek tartottuk volna elszalasztani a lehetőséget, hogy kicsit kifaggassuk magukat a készítőket. Kérdéseinkre a Neocore csapatból Pozsonyi Zoltán grafikai gyártásvezető, valamint Juhász Viktor sztori- és szövegíró válaszoltak.

Nem kisebbítve a Van Helsing egyéb érdemeit, ami szerintem első pillantásra kiemeli a hasonló játékok dömpingjéből, az a világa és a hangulata, nekem legalábbis már nagyon hiányzott egy ilyen gótikus-steampunkos elegy. Honnan eredt az ötlet?

JV: Először is köszönjük szépen a dicséretet! Az ötlet még 2009-ben született, amikor a következő játékunkon gondolkodtam, és megpróbáltam egyetlen kérdésbe sűríteni, mi lehetne az a csavar, amire fel lehet építeni egy koncepciót. Például mi történne akkor, ha a híres szörnyvadászt hirtelen pont ősi ellenségei, a rémek bíznák meg azzal, hogy segítsen rajtuk? Ebből aztán rögtön következett egy csomó újabb kérdés. Ki lehet az a szörnyvadász, akit névről ismer mindenki? Tegyük fel, hogy az illető már idős, de mi lenne, ha a fia kalandjait játszanánk le? Kik lehetnek azok, akiktől még a szörnyek is félnek? Így jött a képbe a másik toposz, az őrült tudós sztereotípiája, meg a különböző bizarr gépek és a laboratóriumokban kikísérletezett kreatúrák, aztán egyszer csak ott voltunk Borgoviában, ebben az alternatív kelet-európai poszt-steampunk metropoliszban.

A játék eleve tömve van a forrásanyagán is túlmutató apró utalásokkal és gegekkel, nekem viszont rögtön két dolog ugrott be, névleg Ravenloft világa és – főként a humoros hangvétel, a kikacsintások, no meg persze az Igorok miatt – Terry Pratchett. Jó helyen keresgélek?

JV: Ezt igazán jó hallani, mármint azon kívül, mekkora megtiszteltetés egy mondatban szerepelni Terry Pratchettel, mert ezek szerint sikerült megadni a kívánt alaphangulatot. Végig az volt a cél, hogy ne vegyük magunkat teljesen komolyan, ellenben elviccelni sem akartuk a témát, hiszen maga a környezet kifejezetten komor, ezért mi is arrafelé tapogatóztunk, amit Terry Pratchett kiválóan művel. A sok kikacsintás, a civakodó szereplők, a kicsit groteszk, karikatúraszerű ellenfelek mind ezt a vonalat erősítették. A Ravenloft érdekes felvetés, mert menet közben nekem például eszembe sem jutott, pedig nagyon régen, még a kilencvenes években játékosként volt szerencsém hozzá, habár pont ezért sohasem ismertem behatóan. Viszont mi is pontosan ugyanabból táplálkoztunk, mint a Ravenloft alkotói, a 18-19. századi gótikus irodalomból, illetve a klasszikus némafilm-klisékből, ezért kifejezetten örülök, ha valakinek a Ravenloft is beugrik a játékunkról.

A blogotokat és egyéb fórumokat olvasgatva úgy tűnik, sokan már a fejlesztési fázis alatt, majd jócskán a megjelenés után is a 2004-es Hugh Jackman-filmmel azonosították a játékot, ami egyrészt tréfás, mert akkor ugye miért nem Stoker regényével, másrészt felmerül a kérdés, volt-e ebből bármilyen probléma? Eleve érdekelne, a név és a karakter (még ha ez a Van Helsing nem is az a bizonyos) felhasználásához kellett-e bármilyen jogi lépéseket tenni, vagy ilyen szempontból közkincsnek számítanak?

JV: Kezdetben folyamatosan meglepett, hogy a Jackman-féle film ilyen visszatérő hivatkozási alap. Számomra természetesen a Stoker-féle karakter a Van Helsing – ráadásul nekem mindig Anthony Hopkinsként jelenik meg a Coppola-film miatt –, de valahol persze logikus, hogy egy másik korosztály ezzel már nem így van. Az kissé szomorú, hogy sokaknak nem egyértelmű, a Jackman-féle Van Helsingnek ki az előképe.

PZS: Alapvetően belefutottunk az USA copyright hivatalánál a Universal tiltakozásába, de miután pár kör jogi levelezés után kellőképpen bebizonyítottuk, hogy különbözünk a filmtől, a hivatal elfogadta a mi bejegyzési kérelmünket. Az alapvető grafikai irányvonalat, és az első főhős nagyon fiatal és erősen mangás irányvonalát mindenesetre le kellett váltanunk még a fejlesztés kezdetén – a játékosi visszajelzések egyértelművé tették, hogy egy ilyen karakterrel a legtöbben nem tudják elfogadni a kezdeti koncepciónkat. Jó eséllyel az első ellenérzések komoly részét is a filmnek köszönhettük.

Melyik volt korábban: a döntés, hogy ezúttal akció-rpg-t készítsetek, vagy maga a téma?

JV: A téma volt előbb, olyannyira, hogy eredetileg teljesen más platformra, teljesen más korosztálynak készült volna egy teljesen más stílusú játék. De ez régen volt, az alapötlet pedig szerencsére bírta a váltást.

Megkockáztatva, hogy olvasóink többsége nem igazán jártas a játékfejlesztés rejtelmeiben, fel tudnátok röviden vázolni a munkafolyamatot és -megosztást, már amennyiben az ilyesmi egyáltalán lehetséges röviden?

JV: Az első fázis a tervezés. Nagyjából megvan, mit szeretnénk következő játéknak, majd leadok egy vázlatot, ami mintha egy regényszinopszis és egy világleírás kombinációja lenne. Utána rengeteget ülünk fölötte, és addig gyúrjuk, amíg lassan felveszi egy játék körvonalait. Aztán elkezdődik a design, én pedig átnyergelek a szövegírásra, gyakran többedmagammal.

PZS: Készül a mechanika, a grafikusok elkészítik a koncepciórajzokat, a modellezők, textúrázók, animátorok pedig életre keltik őket. Gyártjuk a környezetet, a designerek megtervezik a pályákat, a programozók pedig működtetnek mindent, mondjuk a fényektől a varázslatokig. Közben készül a szövegkönyv, a szinkron, a zene, és persze folyamatosan teszteljük, súlyozzuk a kész anyagot. Persze ez így nagyon elnagyolt, de valahogy így működik.

A játékaitokhoz a saját, házi motorotokat, a Coretech 3D-t használjátok. Szükséges volt valamelyest kikupálni a kor követelményeinek megfelelően?

PZS: A Coretech verziókat folyamatosan fejlesztjük az első játékunk óta. Néha átesik egy generációváltáson – ekkor mindent szétszedünk és újra összerakjuk egy tiszta alapra. A Van Helsing előtt a motor jelentős módosítási hullámon esett át, mert a fixált kamera sok optimalizációs lehetőséget adott, amivel az RTS-einknél nem élhettünk, a teljes bevilágítási rendszert új alapokra helyeztük, és a multiplatform elvárások miatt is át kellett dolgozni elég sok mindent.

A fejlesztés során mi volt a legnagyobb nehézség? Ha volt ilyen, hogyan sikerült túllendülni rajta?

PZS: Grafikai gyártásvezetőként leginkább a saját oldalamról tudok példát hozni: a fixált lefelé néző kamerával nagyon megkínlódtunk. A King Arthur-játékok és Crusaders-sorozat közben megszoktuk a szabad kamerát, hatalmas, festményszerű tájakkal dolgozhattunk, a látványvilágban ez egy nagyon hangsúlyos elem volt. Itt ezeket el kellett felejtenünk és meg kellett tanulnunk a távoli dolgok helyett a mélybe építkezni, hogy szép tereket tudjunk teremteni. És természetesen megviselte a csapatot a grafikai stílus és a főhőscsere is, nem volt könnyű átállni valami teljesen másra, és gyártás közben koncepcióváltással foglalkozni, ezt általában le szoktuk tudni még a koncepcionális szakaszban, hogy a feltöltés alatt már egyértelműek legyenek a folyamatok – ez itt sokkal kaotikusabb lett, mint amihez eddig hozzászoktunk.

A megoldást a kamerához tervezésnél a sok teszt adta meg, a stílusváltásnál pedig segítségül hívtuk a játék körül addigra szép lassan kiépülő közösséget, és megszavaztattuk őket egy hangulatilag passzoló videóval, ahol a lehetséges főhős-típusok próbálták eladni magukat.

Voltak ötletek, akár tartalmi, akár technikai szempontból, amiket végül nem sikerült megoldani? Ha igen, mi volt az oka, valamint láttok-e esélyt, hogy a folytatásokban megvalósuljanak?

PZS: Mivel ötletünk rengeteg volt, a játékidőt és az árat meg viszonylag stabilan belőttük előre, helyenként bőven előre is terveztünk, hiszen tudtuk, hogy minden nem fog beleférni. Sok ötlet és újítás bukkan majd fel a második részben is ezek közül.

A Neocore Games saját hitvallása szerint minőségi és nemzetközi szinten is versenyképes játékok gyártására törekszik, ami eddig, és most is szépen sikerül, a Van Helsing általánosan remek értékeléseket zsebelt be, egy ideig a seames toplista élén is nyargalt. Hogyan látjátok a saját, és általában véve a magyar játékfejlesztők helyzetét?

PZS: Alapvető elvünk volt mindig is, hogy egy fejlesztő céget hosszú távon csak minőségi játékok tartanak életben ezen a piacon, igyekszünk ezen az úton haladni tovább, és ezt akkor is mindig megpróbáltuk érvényesíteni, ha kiadói szerződés kötött minket, például határidőkkel. Mindig a projektek végén állítjuk le a feature-öket, amíg lehet, folyamatosan építjük be a tesztek, visszajelzések alapján a jobb ötleteket, változtatunk a setupon, ahol lehet, és csúszunk, ha a játéknak az az érdeke (a Van Helsinget is fél évvel korábbra terveztük az elején…) Ez a mentalitásunk sokszor nehezen összeegyeztethető a kiadókkal, így nekünk mindig is célunk volt az önálló piaci megjelenés, a VH esetében ezt már sikerült is teljesen függetlenként összehoznunk, és a jövőben is ebbe az irányba törekszünk.

Végezetül pedig az elmaradhatatlan kérdés: mire számíthatunk a következő részektől?

JV: Ha megint egyetlen kérdésbe akarom sűríteni a dolgot, akkor az valahogy így hangzik: Mi történik azután, hogy egy hős legyőzte a nemezisét, az őrült tudóst? Nem sokkal az első rész eseményei után vesszük fel a fonalat, amikor fiktív városunkban teljes a káosz, és dúl a harc a hatalomért. Még többet látunk majd Borgovia múltjából, felbukkan néhány még veszedelmesebb ellenfél, akad némi rejtély, mi pedig még szebb és még grandiózusabb helyszíneken igyekszünk rendet vágni a gonoszok között.

A hívó - interjú a magyar sci-fi rövidfilm alkotóival

Mint azt már egy korábbi posztban kifejtettük, a jó magyar sci-fi ritka, mint a fehér holló, ezért nagyon meg kell becsülni, amikor egy profi alkotás születik a zsánerben, ezúttal pedig egyenesen egy Budapesten játszódó neo-noirt kapunk ajándékba, aminek az előzetesét korábban itt már láthattátok. Úgy gondoltuk, nem csak a mi érdeklődésünket keltette fel ez az unikumnak számító vállalkozás, ezért még a film vasárnapi premierje előtt sort kerítettünk egy rövid interjúra az alkotókkal, amiben a képregényből született kisfilm evolúciójának körülményeiről kérdeztük őket.

Bár képregényes körökben téged sokan ismernek, bemutatnád Horváth Áront és jómagadat a Geekz olvasói kedvéért?

Odegnál Róbert: Grafikusként végeztem a Képzőművészeti Egyetemen, majd forgatókönyvírást és filmrendezést tanultam.  A mostani, A hívó című kisfilmünk alapját adó történetet elég régóta próbáltam már valamilyen filmes formában megvalósítani. A képregény után egy ebben a világban játszódó animációs film ötletével megnyertem a Fade-In treatment pályázatát, illetve bejutottam az I. Magyar Forgatókönyvbörze tizenkettes mezőnyébe is. Horváth Áron, a kisfilm írója és társproducere forgatókönyvíró, a filmiras.hu szakmai oldal egyik szerzője, a Budapest Film tavalyi forgatókönyvíró versenyének harmadik helyezettje, akivel évek óta együtt dolgozunk különböző filmes projekteken.

Horváth Áron: Rólunk a legfontosabb talán mégis az, hogy mindketten tagjai vagyunk a Blue Duck Arts forgatókönyves és filmes műhelynek ( www.blueduck.hu ). Ez egy héttagú, nem csak szakmailag, de barátilag is összetartó csapat, amely immár negyedik éve működik töretlenül, hála Istennek egyre szebb filmes eredményekkel.

Az interjú apropója A hívó című, 2005-ben megjelent képregényedből készült sci-fi rövidfilm. Összefoglalnád röviden a képregény születését és dióhéjban a sztoriját?

O. R.: Mikor a képregényt készítettem, Magyarországon éppen tetszhalott állapotban volt a műfaj.  A magyar.film.hu szerencsére elindított valamit, mikor kiírták a „Vadkelet” képregény pályázatot 2004-ben. Az ottani pályázók egy része hozta létre például a Magyar Képregény Akadémiát. A pályázatra készítettem először digitálisan festett képregényt, és ezt a technikát szerettem volna kipróbálni egy hosszabb lélegzetű, és tematikailag hozzám közelebb álló műben. Nagyon szeretem a film noir és a sci-fi műfajt, persze ki nem?

H. Á.: Én ismerek olyat. De csak egyet, és őt is letagadom.

O. R.: A film noirt és a sci-fit gyúrtam egybe egy olyan karakter főszereplésével, aki képes a látomásait fotópapírba égetni. Ő a címbéli „hívó”.  Már akkor is Magyarországon képzeltem el a történet helyszínét, de mikor néhány kisebb amerikai kiadóval kapcsolatba kerültem, szó volt róla, hogy talán ők kiadnák az elkészült albumot. Itthon ugye ez az esély akkor egyenlő volt a nullával.

Szerencsére megkeresett Tóth H. Józsi, a Vadvirágok Kiadó alapítója, és tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot.  Vagyis, hogy adjuk ki itthon, lesz ami lesz.

A hívó a három részes Rév-ciklus első kötete. Mi újság a folytatással? Mennyire befolyásolja ezt a filmadaptáció fogadtatása?

O. R.: Képregényben egyelőre nem tervezem a történet folytatását, csak talán pár rövidebb történet erejéig, ahhoz mindenképpen lenne kedvem. A kisfilm más, annak a története nem azonos a képregényével. Annyiban hasonló, hogy mindkettő egy megbízásról szól, amit egy „hívó” kap, és amit nem életbiztosítás elvállalni. De ez a momentum a film noir műfajának sajátja. A filmnél összesen két forgatási nap állt a rendelkezésünkre, a trükk utómunkát is egymagam csináltam az otthoni számítógépemen, úgyhogy kicsit összébb kellett húzni a nadrágszíjat, már ami a megvalósítást és a látványt illeti. De itt végre már magyar helyszínekben gondolkodhattunk, hiszen van-e szebb és izgalmasabb főváros Budapestnél?

H. Á.: Magyarországon biztos nincs. De komolyra fordítva, amikor a kisfilmet nézem, engem mindig magával ragadnak a valóságból kifordított, jól ismert fővárosi képek. Bár az alkotás műfaja továbbra is neo noir, egy olyan világot tár elénk, amely a hatvanas évek kommunizmusát idézi a maga szigorával és abszurditásával. Ez a kisfilmben nincs kimondva, hiszen egy egész világ bemutatására kevés a játékidő, de külsőségekben (kosztümök, tárgyak, épületek) és a karakterek egymáshoz való viszonyában próbáltunk egy sajátos kelet-európai diktatúrára utalni. A filmvilágban rengetegen próbálkoznak a rendszer és az egyén ellentétének bemutatásával, mi úgy gondoljuk, ha valahol ilyen történet hitelesen megszülethet, akkor az a hely a poszt-szocialista Magyarország.

O. R.: A folytatásról azt mondhatom, hogy nemrég, még a kisfilm elkészültét megelőzően, elkészült a Rév univerzumában játszódó új történetünk közel százoldalas forgatókönyve. Próbálunk előre menekülni.

Mi indított arra, hogy rövidfilmet készíts az eredeti történetből? Hogyan találkoztatok Áronnal, ő hogyan kerül a képbe?

O. R.: A Rév története számomra nem ért véget a képregény megírásával, mindig is úgy gondoltam, ez a történet, ez a látványvilág talán filmen is működne. Kaptam kontaktot pár producerhez, és persze semmi sem lett a dologból. Naiv módon így kezdtem a leveleket: „Bár forgatókönyv még nincs, de van egy 48 oldalas képregény album…” Úgyhogy elvégeztem egy forgatókönyvíró iskolát, aztán egy rendező sulit. Horváth Áron úgy kerül a képbe, hogy ugyanabba a konditerembe járunk. :) Viccet félretéve, bár Áronnal ugyanabban a filmes iskolában tanultuk a forgatókönyvírás alapjait, csak évekkel később ismertük meg egymást, amikor 2009-ben Vékes Csaba megalapította a Blue Duck Arts forgatókönyvíró és filmes műhelyt, ahová mindketten meghívást kaptunk. Viszonylag hamar kiderült, hogy hasonló a filmes ízlésünk és sokban egyezik a filmdramaturgiáról alkotott elképzelésünk.

H. Á.: Talán a legnagyobb különbség, hogy míg Robi a filmrendezést célozta meg, addig én szigorú önmegtartóztatással megmaradtam a monitor mellett, azaz a filmírásnál. Ez a szemléleti különbség a későbbi munka során aztán remek együttműködést tett lehetővé.

O. R.: Így visszagondolva furcsa, hogy csak két évvel a Blue Duck Arts megalakulását követően, 2011-ben merült fel az, hogy közösen gondoljuk újra a Rév képregényt. De ekkor végeztem a rendező suliban, és vizsgafilmet kellett (volna) készítenünk. Lelkesen megírtam egy húsz perces filmet a képregényem alapján, aztán kidobtam az egészet a szemétbe. Nem nagyon tudtam ugyanis eltávolodni az eredeti történettől, és átültetni egyetlen helyszínre, pedig nagyjából ennyire lett volna lehetőségünk. Végül nem lett semmi az egész vizsgafilmezésből, gondolom financiális okok miatt, a lelkesedésem viszont maradt.

H. Á.: Nagyjából ezen a ponton kerültem én a történetbe. Épp akkor fejeztem be egy szentimentális történetet a kötődésről, ami megvalósítás híján azóta is a fiókban hever. Emiatt kissé kedvetlen voltam és üres akkortájt, akárcsak A hívó főhőse. Mondhatni, a lehető legjobb hangulatban talált meg ez a sötét történet. Ismertem Robi eredeti képregényét, ismertem Robi stílusát, és nagyjából a kisfilm pénzügyi lehetőségeivel is képben voltam. Ezekhez képest írtam meg A hívó első változatát, amit kisebb módosításokkal másik három követett még. Az átírások során a saját elképzelésemet, Robi vízióit és a megvalósíthatóság szempontjait próbáltuk kiegyensúlyozni, amolyan háromágú mérlegen, ami nem volt egyszerű. Az írót fejlesztés közben gyakran beszippantja a története, megszereti annak fordulatait, belehabarodik a karaktereibe, és el sem tudja képzelni, hogy bármi is másképp történjen, vagy bárkit is kihagyjon a sztoriból. Épp ezért, mikor Robi és én már-már elvesztünk a Rév világában, külső, objektív szemként Gönye Lászlót kértük meg, hogy segítsen rendet vágni a gondolatainkban. Így ő lett A hívó dramaturgja.

Mennyire tett próbára titeket és az alapanyagot a váltás egyik médiumból a másikba?

H. Á.: Egy korlátozott költségvetésű kisfilm más dramaturgiát kíván, mint egy képregény. Ezért egészen a történet gyökeréig, a fő karakterig nyúltunk vissza. Magyarul, a kisfilmünk egy másik történetet mesél el, mint a képregény, és másképpen. Ez az újragondolás aztán olyan gondolatokat ébresztett bennünk, amik e nélkül sosem kerültek volna felszínre. Sokat tipródtunk például azon, hogyan is alakult ki ez a szürreális világ, ami a képregényben szerepel, vajon mi állhat a hátterében történelmileg. Bár ez az eredettörténet a kisfilmben nem köszön vissza, de nekünk, alkotókként mégis tudnunk kellett, hogy a karakterek és a fordulatok hitelesek legyenek ebben a teremtett valóságban.

O. R.: Próbáltunk arra figyelni már forgatókönyv szinten is, hogy ne szálljunk el a „cool” képregényes megoldások irányába. Egy verekedést vagy lövöldözést nem biztos, hogy meg tudtunk volna hitelesen valósítani filmen, képregényen viszont jól működnének. Illetve erről a kelet-európai miliőről is eléggé leestek volna ezek az elemek.

Rövidfilmetekben ismert színészek is szerepelnek, őket hogyan sikerült bevonni a projektbe? Milyen támogatást kaptatok a forgatáshoz?

O. R.: Mikor már biztos volt, hogy valahogyan leforgatjuk a kisfilmet, teljesen ismeretlenül írtam pár sort Romwalter Juditnak, a Sparks vezetőjének, hogy tudna-e bármilyen technikai segítséget nyújtani. Másnap már be is hívott az irodájába, elolvasta a könyvet, megnézett pár korai látványtervet, illetve megnézte a „Dezertőr” című első kisfilmemet is, és igent mondott. Ez a tempó nagyon tetszett. Az eddigi producerek, akikkel kapcsolatba kerültem, remekül tudtak ígérgetni, de sosem történt semmi.

A technikai segítségen túl felajánlotta a Sparks egész területét a forgatáshoz, beleértve a műtermüket, valamint vállalta a gyártásvezető szerepét, és társproducerként is beszállt Horváth Áron és mellém a produkcióba. Neki köszönhetjük többek között Kamarás Iván és Sághy Timi szereplését. Ivánnal szintén szerencsénk volt, éppen idehaza tartózkodott, mikor Judittal megkerestük, elolvasta a könyvet, kérdezett kettő rövidet Árontól a történetről, aztán rábólintott. Mohai Tamást láttam a Paktum című kisfilmben, és rögtön arra gondoltam, hogy ő megfelelő lenne a „hívó” szerepére. Fél év múlva pedig láttam egy színdarabban, és azt gondoltam, ez a másik srác is pont olyan karakter, mint akit keresek. Ennyit az arcmemóriámról.

H. Á.: Jáger Szabolcs pedig az én ötletem volt, mint negatív figura. Nagy kedvencem ő azóta, hogy szerepelt a Blue Duck műhely első színpadi darabjában, Vékes Csabi rendezésében. Mindig röhögnöm kell, amikor eszembe jut, ahogyan káromkodva beviharzik a színpadra, és az egész nézőtéren megfagy a levegő.

O.R.: Feltétlenül meg kell még említenem Pálos Gergőt, aki a film operatőre volt. A film nagyon szép, azt hiszem ezt bátran kijelenthetem. És ezt most nem az utómunkára értem, hanem a részletgazdagon és értő módon felvett anyagra, amit Gergőnek köszönhetünk.

A 2. Magyar Képregényfesztiválon megkaptad az Alfabéta-díjat, és még ugyanabban az évben a legjobb európai grafikusnak járó kitüntető elismerést a kijevi 28. Euroconon. Azóta hogyan alakult a szakmai karriered?

O. R.: Elkezdtem tanárként dolgozni egy művészeti iskolában. Mellette nagyrészt storyboardokat rajzolok reklámfilmekhez. Szerencsére nem temet maga alá a munka, úgyhogy röpke másfél év alatt el tudtam készíteni a kisfilm trükkjeit.

Mesélnétek arról a majd száz oldalas forgatókönyvről, ami ugyancsak A hívó világában játszódik? Mik a további terveitek?

H. Á.: Tudom, kicsit ködös ez így, de ha többet mondanék, az már erős spoiler lenne.

Amikor a kisfilm készítése kapcsán újragondoltuk a Rév teljes univerzumát, rengeteg olyan ötlet merült fel, amelyek nagyon tetszettek nekünk, de valahogyan mégsem illettek a kisfilmbe, vagy éppen nem fértek már bele. Leginkább az izgatott minket, milyen egyedi karakterek népesítik be ezt az elképzelt diktatúrát, milyen nagyhatalmi játszmák tartják fenn ennek a szürreális világnak az elnyomó rendjét. Ezek mentén aztán számos izgalmas karaktert megalkottunk, akik szinte ordítottak saját történetért. Aztán megkezdődött a kisfilm forgatása, ami Robit rendezőként, engem társproducerként meglehetősen lekötött. Mikor azután enyhült a nyomás, és az utómunkák időigényes fázisába lépett a projekt, egy napon felhívtam Robit, és azt mondtam, kész, eddig bírtam, és még aznap elkezdem megírni a kisfilm történetének folytatását. Ez volt tavaly novemberben. Idén márciusra készült el a történet első olvasata, egy 97 oldalas forgatókönyv, amely a kisfilm folytatásának mondható. Ennek első olvasatát a Blue Duck tagjai körbe-véleményeztek. Igen, ez az egyik hatalmas előnye a műhelyünknek, hogy bármelyik tag munkájához rendkívüli segítséget jelent a másik hat író véleménye. Kivéve, ha hárman ezt mondják, a másik három meg az ellenkezőjét, ami szerencsére igen ritka. Jelenleg a vélemények alapján továbbfejlesztett könyvvel, és a kész kisfilmmel próbálunk meg további támogatókat megnyerni ennek a „fantasztikus” projektnek.

Köszönjük az interjút, ha minden igaz, akkor találkozunk A hívó premierjén.

Amennyiben más is kíváncsi A hívóra teljes terjedelmében (és miért ne lenne?), annak csak el kell néznie a 9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválra május 12-én a Millenárison, és beülnie a reggel 10.30-as premierre vagy a 17.00 órás második vetítésre, ahol még az alkotókkal is elbeszélgethet (vagy akár velünk is, hiszen mi biztosan ott leszünk).

A Direkt Fanzine bemutatja: Bestiarium Hungaricum

A Direkt Fanzine szerzőgárdája már vendégszerepelt a Geekzen a Zsiráfablak című kiadványukkal, ezúttal pedig egy hasonlóan izgalmas projektet tettek le az asztalra Bestiarium Hungaricum címmel, melyben a magyar kultúra és folklór létező és képzeletbeli teremtményeit mutatják be a saját szemszögükből. Elcsíptük a kiadvány koordinálóját, Haránt Artúrt (akivel már készítettünk interjút a Mexican Stand-off sorozaton belül is), hogy nekiszegezzünk néhány balladai homályt szétoszlató kérdést.

Haránt Artúr vagyok a Direkt egyik szerkesztője. Kösz a többiek nevében megint a lehetőséget a Geekztől! A Direkt eleinte egy teljesen szabad tematikájú, de az utóbbi számokra egyre határozottabb körvonalú illusztrációs koncept fanzine. Egy adott számnak a közös témájához készítenek illusztrációkat a publikálók.


Legutóbbi szenzációs ötletetek a Zsiráfablak volt, amit teljes egészében közzé is tettetek nálunk, szerzői kommentárral megspékelve. M történt azóta, volt-e utóélete, milyenek voltak a reakciók?

Hogyan jött az ötlet, kik vesznek részt a projektben és hogyan sikerült koordinálni a közös munkát?

Az Agave és a sci-fi

Idén ünnepli fennállásának első évtizedét a szórakoztató irodalom egyik hazai zászlóshajója, az Agave, ami jól mutatja, hogy a normálisan megírt és prezentált szórakoztató műfaji regényekre nem hogy még mindig nagy, de talán egyenesen növekvő igény van. Ehhez persze az is kell, hogy értő kezek gondozzák, de itt szerencsére ezen a téren nincs gond. A jubiláló Agave felhozatalának már kezdetektől fogva fontos része volt a sci-fi és a fantasy, nemrég pedig újult lendülettel vetette magát a témára, ami nekünk csak jó. Ennek kapcsán beszélgettünk az alapító tag Csurgó Csaba főszerkesztővel, valamint Velkei Zoltán marketingessel.

Megtennétek, hogy röviden bemutatkoztok az olvasóinknak?

CsCs: Az Agave Könyvek 2003-ban alakult, pontosan tíz éve. Négyen alapítottuk, különösebb kiadói tapasztalat nélkül, de valahogy jó ötletnek tűnt, hogy egyrészt a magyar polcokról bántóan hiányzó kedvenc szerzőinket kiadjuk, másrészt pedig az egész jobb sorsra érdemes szórakoztató irodalmat megpróbáljuk picit feljebb pozicionálni. Egyfelől kultúrmisszió, másrészről pedig úgy éreztük, hogy igenis léteznek azok az igényes, értő olvasók, akik krimit vagy sci-fit akarnak, de elegük van az olcsó borítókból vagy a nem megfelelően gondozott szövegekből. És nagy merészen azt gondoltuk, lehet erre a gondolatra egy egész kiadót alapozni. Tíz évvel később még mindig ugyanebben a szellemben adjuk ki a könyveket, úgyhogy olyan nagyot nem tévedhettünk.

Meglehetősen sokrétű, részben szépirodalmi profilú kiadó vagytok. A 2003-as induláskor mennyire volt egyértelmű, hogy a tágabban vett szórakoztató irodalomnak is meglesz majd a helye nálatok?

CsCs: Teljesen egyértelmű volt, hogy krimiket vagy kémregényeket, thrillereket is ki fogunk adni. Lawrence Block például óriási szerelem, őt a kezdetektől fogva gondozzuk, és az évek során valahogy úgy alakult, hogy több szerző is, akikért régen csak olvasóként rajongtunk, az Agavéhoz került. Nem is feltétlenül kergettük őket aktívan. Ha egy kicsit misztikusan akarnék fogalmazni, azt mondanám, megtaláltak minket. Gondolok itt John le Carréra, vagy a néhány hete debütált Scott Turow-ra.

Az egyéb kategóriák mellett mennyire hangsúlyosan szerepel nálatok a fantasztikus irodalom, már ha beszélhetünk egyáltalán ilyen prioritásokról? Akad, ami jóval fontosabb, vagy igyekeztek minden műfajt egyenletesen képviselni?

CsCs: A fantasztikus irodalom kiemelkedően fontos, de azt sem szeretnénk, ha sci-fi kiadóként lennénk elkönyvelve. Philip K. Dick olyan űrt töltött be a magyar könyvkiadásban, ami miatt sokan még mindig csak a sci-fivel azonosítanak minket. A repertoár szélesen tartása egyrészt üzleti megfontolás, másrészt a saját ízlésünk sem csak a sci-fire terjed ki. Abból indulunk ki, hogy mások is ilyenek. Rajonghat valaki Bradburyért, és közben izgatottan várja, hogy mikor jelenik meg az új C. J. Sansom. Szóval nem méricskéljük patikamérlegen a műfajokat, de előfordult már olyan, hogy egy adott pillanatban úgy éreztük, rá kellene erősíteni valamire.

Szerintetek az egyéb, sci-fivel foglalkozó kiadók mellett mi az, amiben ti mást tudtok nyújtani?

CsCs: Tíz éve kitaláltunk valamit, és ezt a gondolatot nyomjuk makacsul azóta is, a szerzők kiválasztásában, a borítók esetében, a kommunikációban. Benne van mindegyikünk személyes ízlése, rengeteg vita, a piac és az olvasók visszajelzései, az aktuális trendek, minden. De ennyi idő után is sikerült hitelesnek és egységesnek maradnunk, az Agave Könyvek, mint brand ugyanazt jelenti most is. Jóval több szerzővel, több zsánerrel, de amit nyújtunk, az nem változott, 2013-ban is ugyanolyan érvényes. Ezt valószínűleg nem sokan mondhatják el magukról, erre kifejezetten büszkék vagyunk.

Viszonylag rendszeres időközönként igyekeztek itthon új szerzőket megismertetni, elfogadtatni. Ezek kiválasztásában mennyit nyomnak a latban a piaci szempontok, és mennyit a saját ízlésetek, urambocsá rajongásotok?

CsCs: Lehet, hogy furcsa lesz, amit mondani fogok, de minden egyes könyvért, ami nálunk megjelenik, valaki a szerkesztőségben lelkesedik. Különben nem tudnánk csinálni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a piaci szempontokat figyelmen kívül hagynánk. Sőt. Kénytelenek vagyunk számításba venni, különben holnap lehúzhatnánk a rolót. Ha éppen menők a vámpírok, akkor nem tehetjük meg, hogy ebből a tortából ne vegyünk el mi is egy szeletet. De hozzáteszem, ilyenkor is ugyanazt a hozzáállást követjük. Megkeressük azt a szerzőt, aki van olyan jó, hogy lelkesedni tudunk érte.

Aztán általában a rajongásunk mértéke határozza meg, hogy mennyi esélyt adunk egy szerzőnek a magyar piacon. Nem tudom, ez mennyire profi hozzáállás, mindenesetre nálunk így működik. Ránézünk a számokra, elkeseredünk, nem értjük, hogy egy ilyen jó írót miért nem olvasnak többen, aztán elhatározzuk, hogy lesz ami lesz, adunk neki még egy esélyt.

Magyarország sajnos jócskán megkésve követi a sci-fi külföldi, főleg nyugati trendjeit. Ezeket figyelemmel követitek, és ha igen, számítanak a kiadványaitok kiválasztásánál?

VZ: Én nem értek egyet azzal, hogy a hazai sci-fi könyvkiadás jócskán megkésve követné a nyugati trendeket. Maximum mennyiségben. Természetesen valamekkora “lemaradás” mindig lesz, de szerintem ez régebben sokkal nagyobb mértékű volt, mint ma. Elég csak az Agave Könyvek indulására gondolni: Iain M. Banks Játékmester című regénye kis túlzással az első volt a piacon az akkori modernnek nevezhető, kortárs űroperákból. Az ő művei biztosan nagy teret nyitottak rengeteg más könyvnek az elmúlt tíz évben, így alapvetően a helyzet is változott, javult. Az igaz, hogy kevés kiadó foglalkozik ezzel még mindig, de szerintem mindannyian megpróbáljuk a lehető legtöbbet megtenni, és korszerűek maradni.
Hogy válaszoljak a kérdésre is: igen, számítanak a trendek, nem annyira művészeti, mint üzleti szempontból. John Scalzi könyveivel például különösen jókor jöttünk, hiszen a mozik, illetve nagy általánosságban a popkultúra is akkor állt rá arra, hogy ismét szeresse, sok emberhez elvigye az akciódúsabb sci-fit. Nézd meg a várható filmeket: most mindenki ilyet csinál. Így könnyebb eladni Scalzit is. Persze olyan is van, amikor nem számít a trend, és presztízsből próbálunk megszerezni címeket. Erre remek példa Ernest Cline-tól a Ready Player One, vagy China Miéville itthon igencsak hányattatott életműve, amit szeretnénk megpróbálni rendbe tenni.

Az előbbi kérdést ragozva, mit tartotok fontosabbnak: a külföldön akár jó pár évtizede már bejáratott, szinte klasszikusnak számító, itthon azonban jobbára ismeretlen szerzőket, vagy a jóval aktuálisabbakat?

CsCs: Is-is. Bradburynek ugyanúgy nem tudtunk ellenállni, amikor kopogtatott a lehetőség, mint mondjuk a Ready Player One-nak. De magyar nyelven kiadatlan klasszikusból egyre kevesebb van, úgyhogy nagyobb erőkkel figyeljük, hogy éppen mi történik a sci-fiben.

A közelmúltban számos új sci-fi szerző került fel a palettátokra, gondolunk itt Brandon Hackettre, Dan Simmonsra vagy China Miéville-re. A már futó szerzőitek mellett ez tudatos ráerősítés, vagy így jött ki a lépés?

CsCs: Inkább tudatos. Azt vettük észre, hogy a sci-fiben kezdünk elmaradni attól, amit kitűztünk magunk elé. Nem voltunk annyira progresszívak, mint szerettük volna. Brandon Hackett adódott, de ha nem szerettük volna a könyvet, nem adjuk ki csak azért, mert nekünk éppen sci-fi kell. Simmons és Miéville nem is volt kérdés, amikor megérett az elhatározás, hogy új SF-szerzőkre van szükségünk.

Mi a helyzet a magyar szerzőkkel? A kínálatotokon átszaladva műfajon belül Izing Róbert és Trenka Csaba Gábor nevén kívül mással nem nagyon találkozunk. Ennyire nem próbálkoznak az itthoniak, vagy ennyire nem üti meg a szintet a többségük? Szerintetek mit kell tudnia a jó magyar sci-finek?

CsCS: Örülünk a magyar szerzőkkel kapcsolatos kérdésnek. Tavaly a könyvhétre jelent meg Brandon Hackett (Markovics Botond) regénye, Az ember könyve. És az idei könyvhétre is készülünk egy magyar szerzővel, aki eddig SF-ben utazott, de most írt egy zseniálisan imádnivaló, igazi magyar urban fantasyt, amiben a népmesék bújnak elő a valóság álcája alól. László Zoltán Egyszervolt című regényéről van szó. A jó magyar SF-nek ugyanazt kell tudnia, mint a jó SF-nek általában, de előnyt jelent, ha valamilyen magyar vonatkozása van a történetnek.

A megcélzott olvasótáborotok talán eleve más, de legalábbis jóval heterogénebb összetételű, mint egy kizárólag a fantasztikumra koncentráló kiadóé. A zsánerbe tartozó könyveitekkel inkább a keményvonalas rajongókat gondoljátok megszólítani, vagy úgy látjátok, a jó sci-fi beállítottságtól függetlenül bárkinek élvezetes lehet, aki egyébként nyitott a minőségi szórakoztató olvasmányokra?

VZ: 2013-ban már nem engedheted meg magadnak azt, hogy csak az egyik, vagy másik olvasótábort szólítod meg a könyveiddel. Túlságosan kevés potenciális vásárló van ahhoz, úgyhogy muszáj mindenkit. Érted, régen elég volt írnod egy színvonalas blogot, és jöttek maguktól ezrével az érdeklődők, ma pedig azon izmozunk órákat, hogy egy bejegyzéssel a lehető legtöbb embert elérjük Facebookon, mert egyébként már senkit nem érdekel semmi.

Az utóbbi éveket áttekintve viszont megállapítható, hogy például a sci-fi regényeink alapvető olvasótábora nem a műfaj hazai keménymagos rajongótáborából kerül ki. Persze ők is olvasnak minket - mindig próbálunk tájékozódni erről például a blogszférán és a Molyon keresztül -, de mi inkább azt látjuk, hogy ezeknek a könyveknek nincsen általános jellemzőkkel meghatározható olvasótábora. Ami egyrészt tök jó, másrészt sokkal nagyobb munkát igényel részünkről: ha kiadunk egy új könyvet, akkor jó eséllyel arra minden korosztály, vagy csoport fel fog figyelni. Ugyanakkor pont azért, hogy megszólíthassunk mindenkit, sokkal nagyobb kommunikációs hadjáratok megtervezésében kell gondolkodnunk. Úgyhogy a magam részéről azt mondom, hogy a jó sci-fit bárki szeretheti, akinek nincsenek előítéletei. Az utóbbi időkben például egyre több nő olvassa, s minek lehet igazán örülni, ha nem ennek? :) A párom például teljesen oda, meg vissza volt a Ready Player One-tól, és most épp a Szellemhadtestet darálja. Azt mondja, hogy idejét nem tudja mikor olvasott utoljára ilyen jó könyveket.

Milyen a sci-fi könyveitek fogadtatása? Látni azt, melyik kiadványok milyen olvasói rétegnél találnak célba?

VZ: Változó. John Scalzit például most nagyon szereti mindenki, és ez lehetővé teszi, hogy kicsit felgyorsítsuk a sorozata kiadását. Iain M. Banks-nek van egy nagyon kitartó és lelkes rajongótábora, nélkülük képtelenség lenne tizedik éve gondozni a szerző életművét. Ezekre az emberekre különösen büszkék vagyunk, és örülünk, hogy még mindig velünk vannak, mert itthon továbbra is óriási fegyvertény egy ennyire nehéz sorozatot tíz éven át sikeresen vinni. Dan Simmons is úgy tűnik, hogy megtalálta a maga körét, de vele idén befejezzük a Hyperion Cantost, és nagyon nagy kérdés, hogy a többi regényére mennyire lesznek nyitottak az emberek, kíváncsiak-e azokra egyáltalán. Nála a jövő évi címen rengeteg minden áll, vagy bukik. Ray Bradburynek megvan a maga stabil tábora, de őt azért alapvetően inkább szépirodalmi szerzőként próbáljuk gondozni.
S persze nem lehet szó nélkül elmenni Philip K. Dick mellett sem, akinek a könyvei körül ugyan már nincs az a nagy lelkesedés, mint pár évvel ezelőtt, de huszonöt (!) kötet után ez benne van a pakliban. Még mindig van akkora rajongótábora, hogy évi egy könyvet ki lehet adni tőle.

Anélkül, hogy nagyívű elemezgetésekbe kívánnánk bocsátkozni, a geekség és vele együtt az akár még csak pár éve is szűk rétegeket érdeklő műfajok napjainkra erősen popularizálódtak. A ti oldalatokon ez hogy csapódik le, lehet érezni a megnövekedett érdeklődést vagy a megváltozott olvasói preferenciákat? Merészebb kérdés, de honi vonatkozásban lehet olyat mondani, hogy ebben nektek is szerepetek van?

VZ: Erre nehéz objektív választ adni. Biztos, hogy van benne szerepünk - egyesek szerint sok, mások szerint kevesebb. Az mindenesetre nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy valamekkora lökést adtunk a hazai színtérnek azzal, hogy tíz éve elkezdtük gondozni Philip K. Dick és Iain M. Banks könyveit. Akkoriban semmi ilyen nem volt kapható. A megnövekedett érdeklődést pedig pont az támasztja alá, hogy később úgy tudtuk kiadni Dan Simmonst és John Scalzit, hogy nem csak szerelemből tettük, hanem meg is térültek a könyveik. Lehet, hogy ez nem mindenkinél hangzik szimpatikusan, de nagyon fontos, hogy üzletileg is működjenek ezek a címek. Nyilván lehet szerelemből is kiadni műveket - nincs értelme tagadni, nálunk is van ilyen -, de egy negyedik, hatodik, vagy tizedik részre abból már nem futja.

Nem tudom, mennyire üzleti titok az ilyesmi, de esetleg elárulnátok valamit arról, milyen kiadványokat várhatunk tőletek sci-fi vonalon, tágabban a fantasztikum terén a nem túl távoli jövőben?

VZ: Hogyne. A Könyvhéten adjuk ki László Zoltán regényét, az Egyszervoltot, ami egy nagyon klassz urban fantasy. Napjaink Budapestjén játszódik, és a népmesék ismert figurái elevenednek meg benne egy izgalmas kaland során. László Zoli olyan biztos kézzel, olyan szerethetően és annyi humorral mutatja meg nekünk Budapest eddig ismeretlen oldalát, hogy az még Neil Gaimannek is a becsületére válna.

Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a Könyvhétre sajnos nem, de másfél héttel utána kiadhatjuk Neil Gaiman új regényét is, az Óceán az út végént. Nagyon várjuk, erre biztosan nagy érdeklődés lesz. Júliusban folytatjuk a Vének háborúja-sorozatot Scalzitól, érkezik majd Az utolsó gyarmat. Ősszel pedig befejezzük a Hyperion Cantost Dan Simmons-tól, várhatóan szeptemberben, vagy októberben jelenik meg az Endymion felemelkedése (ez egyelőre csak munkacím, változhat a jövőben). Brandon Hackettnek is van már egy majdnem kész története, a következő hetekben derül ki, hogy befér-e idén. S lesznek még ezeken kívül is jó dolgok, de azokról ráérünk később beszélni :).

Geekz vs. Twisted Twins - Interjú a Soska-nővérekkel

A magyar származású, Kanadában élő és alkotó Jen és Sylvia Soska nyilatkoznak legújabb filmjükről, az American Maryről, arról, hogy mekkorát kamuztak Eli Roth-nak, a DIY-metódusról, a body modification szubkulturáról, a feminista horrorról és általában a kortárs horror-színtérről, nagy becsben tartott példaképeikről és mély megvetésük tárgyairól, illetve – mert mi a Blikk magazin olvasóira is túláradó szeretettel gondolunk - a paprikás krumpli csodájáról.

Hajnalban leveleztem egy kollégával, miután megnéztem az American Maryt. Bemásolok egy dialógust, kedvetekre való lesz, úgy hiszem.
„Rohadtul durva ez az American Mary. Mondom magamban: ne. Ne. Ne. Ezt tényleg ne. Nem merik meglépni. Baszod, merik. Simán.”
„Engem teljesen kicsinált. Kábé mint a Martyrs meg az Inside.”
„Utoljára az Audition csajába voltam ennyire szerelmes. Ez perverzitás?” Mit tapasztaltatok, mások is hasonló lelkesedéssel fogadták a filmet?

Sylvia Soska: A Martyrs, az Inside és az Audition a személyes kedvenceim közé tartoznak – hatalmas bók ezt hallani, felülmúlja minden várakozásomat. Merthogy horrorfilmeken nőttünk fel. Régi becsípődésem, hogy bár a final girl intézménye mára erős karakterré fejlődött, szeretnék látni női antagonistákat is, akik feltárják a nőiség gonosz oldalát. Egyfelől azért, mert ez nagyon is létezik, másrészt pedig azért, mert egy nő mindig másként cselekszik, mint egy férfi. Katharine Isabelle-t pedig a gondolkodó ember sikolykirálynőjének tartom, ezért szép kihívás volt rászabni ezt a karaktert. Úgy vélem, hogy még azok számára is emlékezetes marad az ő figurája, akik kevésbé szerették magát a filmet.

Jen Soska: Köszönöm a megtisztelő referenciákat! Bírom, amikor így reagálnak a nézők a filmre. Mert az említett három mozi teljesen feminista horror, ilyeneket pedig ritkán lehet látni észak-amerikai gyártásban. Eihi Shiina szerepe (Audition) komoly inspiráció volt a mi Mary Masonünkhöz. Tutira feltűnt a hommage a ruhákkal.

Megnéztem az első filmeteket (Dead Hooker in a Trunk, 2009). Az egyenetlenségei ellenére is rettentően szórakoztató, van benne dög, és nagyon jó a humora. Két film jutott róla eszembe: Rodrigueztől az El Mariachi, illetve a Reservoir Dogs (Tarantino). Vállalható párhuzamok ezek számotokra?

SS: Robert Rodriguez és Carlos Gallardo munkája (El Mariachi), illetve a forgatásról szóló könyvük (Rebel Without a Crew) volt az inspiráció a Dead Hooker in a Trunk készítése során. Pénzünk nem volt rá, hogy rendes filmet készítsünk, de próbáltuk kreatív módon megoldani a felmerült problémákat. Manapság már nem a technikai háttéren múlik a filmkészítés, de ahhoz, hogy kitűnj a többiek közül, szükséges a személyes stílus. Ez az, amiben Robert és Quentin nagyot alakított az első filmjeiben, és azóta sem adták fel ezt a szemléletet. Ez teszi filmessé az embert, és ezért fontos számunkra, hogy a saját hangunkon szólaljunk meg.

JS: Robert Rodriguez és az El Mariachi miatt vettük fel a kamerát, az ő DIY módszere meghatározó inspiráció a generációnk számára. Ők ketten megváltoztatták az iparágat, visszahozták a coolságot, mert tényleg szeretik a filmeket. A mi első munkánk a DHIAT volt, előtte semmi mást nem forgattunk. Még rövidfilmeket se, ezért persze mindenki azt hitte, hogy megőrültünk, és hát igazuk is volt. Költségvetés szinte nulla (2500 USD – Dr. S.F.), de összejött egy lelkes csapat, és majd szétvetett minket a csakazértis attitűd.

A DHIAT után látványosan nagy lépést tettetek meg az American Maryvel. Lehet, hogy alacsony költségvetésből készült, de nem úgy néz ki, mint egy barkácsfilm. Sokkal inkább feltűnik Katharine Isabelle szuper játéka, illetve a rengeteg munka, az, hogy a stáb tényleg apait-anyait beleadott. Hogy ment a forgatás?

SS: A Dead Hooker és a Mary annyiban hasonlítanak egymásra, hogy senki sem anyagi megfontolásból vállalta a munkát. A színészgárda és a stáb azért dolgoztak, mert megnyerte őket a történet, és részt akartak venni benne. Az American Mary esetében szoros határidőkkel és szerény költségvetéssel dolgoztunk, de mindannyian vállaltuk ezt. A közreműködők mindent beleadtak a forgatás során, szerintem a film valamennyi kockáján meglátszik, mennyire keményen dolgoztak. Mind az idejükkel, mind anyagiak terén támogatták a filmet, szóval mindenki jócskán kivette belőle a részét. És hát nagyon ki kellett találni a dolgokat, mert nem volt időnk hibákat elkövetni és utána korrigálni. Ha pedig valami mégis kisiklott, akkor Jen vette kézbe a dolgokat, én pedig maradtam a díszletben, hogy mehessen tovább a munka. Egyetlen jelenetet sem rögzítettünk háromnál többször, ami ékesen bizonyítja, mekkora kaliberű színésznő Katie. Nagyon összetartottunk, mázlink volt ezzel a csapattal – nélkülük nem jött volna össze így a film.

JS: A DIHAT és az American Mary között sokkal többet tanultunk a filmkészítésről, mint azt korábban gondolni merészeltük volna, de a projektek soha nem egyformák. A DHIAT megtanított minket rá, hogy miként lehet sodródni az árral, és kreatív módon kezelni a felmerülő problémákat. Az American Mary esetében jóval tágasabb költségvetéssel dolgoztunk, de hát sosem elég sem a pénz, sem az idő, ráadásul ez egy olyan script volt, ami igencsak nagyot akart markolni. Mindössze 15 napunk volt forgatni, napi 12 órában, az utóforgatás lehetősége ki volt zárva. De ott volt mellettünk a létező legeslegfaszább stáb és egy óriási színészgárda. Senki nem dolgozni jött, szó sem volt anyagiakról, csak a projekt számított. Kegyelmi állapot volt velük dolgozni, és már alig várom, hogy megint együtt forgassunk.

Olvastam egy interjúban, hogy a forgatókönyv megírásakor nagy nyomás alatt voltatok, ugyanis Sylvia ordas nagyot hazudott egy neves szakmabelinek. Megosztanátok az olvasókkal ezt a sztorit?

SS: Borzalmasan viselkedtem, ugye? De később beismertem, hogy hazudtam, ő pedig azt válaszolta, hogy végül csak előálltam valamivel, és ez az, ami számít. Éppen az első film eladásával szívtunk, durván szakadtak voltunk, családi problémák is adódtak, hollywoodi szörnyszülöttek tobzódtak körülöttünk, és ugye fogalmunk sem volt arról, hogy ez az egész jó lesz-e még valamire. Eli Roth azóta is jó barátunk és mentorunk. Sokat beszéltünk akkoriban, és megkérdezte, hogy vannak-e kész forgatókönyveink. Persze semmink sem volt, de ezt nem akartam beismerni, ezért kamuztam. Adtam neki egy listát, amin olyan ötletek szerepeltek, amelyekből mondjuk két hét leforgása alatt lehetségesnek tűnt scriptet írni, már ha fegyvert szorítanak az ember homlokához. De azt mondtam, hogy ezek a forgatókönyvek már készen vannak. Ő pedig kiválasztott egy orvostanhallgatóról szóló történetet, és ebből lett a film. Azt mondtam, hogy gyorsan átfutjuk még a forgatókönyvet, és rövidesen elküldöm. Mindezek után még a produkciós szakaszban is segített minket a tanácsaival. Az ő mentori munkája nélkül bajosan jöhetett volna létre az American Mary, egyértelműen neki kellett ajánlani a filmet.

JS: Elég nagy égés lett volna, ha nem tudunk virítani valamit. De miután előadtuk a süket dumát, már nem volt más lehetőség, mint tényleg nekiülni, és a jövőnkre gondolva megcsinálni a melót. Ettől függetlenül senkinek nem ajánlom, hogy ennyire mélyen elmerüljön a saját projektjében. Olyan, mint kamaszként szerelembe esni, amikor minden élet és halál kérdése, és mindent vagy semmit alapon kockáztatsz.

Az American Mary témaválasztás szempontjából sem átlagos film. Hogy kerültetek kapcsolatba az illegális kozmetikai sebészet és a body modification világával?

SS: Egy április elsejei sajtótréfa miatt botlottunk bele ebbe az egészbe, amiben azt írták, hogy egy egypetéjű ikerpár tagjai sebészeti úton végtagot cseréltek. A beavatkozásról fotókat is mutattak, illetve egy levelet is közöltek, amiben leírták, hogy mi késztette az ikreket erre a döntésre. A szar is megfagyott bennem, de hát anyukám azt mondta kicsi koromban, hogy azért szoktam rémüldözni, mert nem értem a dolgokat. A tanulás elűzi a frászt. Ezért elkezdtünk komolyan foglalkozni a témával, és egyre többet megtudtunk róla. Találkoztam egy dokival is, aki a maffiának dolgozott, itt jegyezném meg, hogy teljesen úriemberként viselkedett velem. Ezek a tapasztalatok formálták meg Mary Mason figuráját, azt, hogy miként keveredik bele ebbe a világba.

JS: Az American Mary többrétegű film, elsőre nem biztos, hogy mindenki átlátja egy megtekintés után. Azt akartuk, hogy hosszú életet éljen a film, és újra lehessen nézni, akár többször is.

Tartok tőle, hogy az American Maryt egyesek a torture porn kategóriába sorolják be, miközben vélelmezésem szerint semmi köze ahhoz a szubzsánerhez. Sokkal inkább értékterhelt film, nagyon komoly morális dilemmákról szól.

SS: Az emberek megszállottan címkéznek, ami elég nevetséges mánia, mert az ilyesféle üres kijelentések teljesen alkalmatlanok egy film lényegének a leírására. Rengetegen emlegették a Hostelt és a Fűrészt, miközben a forgatást készítettük elő.

JS: Eléggé össze is vagyok emiatt zavarodva. Szánt szándékkal törekedtünk arra, hogy a suspense legyen a legfontosabb eszköz, és akkor se mentünk el a gore felé, amikor karnyújtásnyira volt ez a lehetőség. A legkevésbé sem akartuk azt, hogy a body modification közösség negatív fényben tűnjön fel a mi filmünk miatt. Ennek ellenére rengetegen mondták, hogy még csak próbát sem tesznek az American Maryvel, mert nem bírják a belezős filmeket, pedig én úgy érzem, hogy egy olyan horrorfilmet forgattunk, amit simán végig lehet nézni hunyorgás nélkül is. Vélelmezésem szerint ez egyértelműen az amerikai slasherfilmek hibája. Túl sok amerikai gondolja, hogy a horror nem is lehet más, mint slasher, és ez egy eléggé korlátolt elképzelés. A horror szitokszóvá vált, de mi mindenképpen ki akarjuk venni a részünket abban, hogy ez megváltozzon.

SS: Változatos sebészeti beavatkozások szerepelnek a filmben, de ezek nem a sokkhatás miatt kerültek bele, hanem mert előremozdítják a címszereplő katarzisát. Sokaknak soha nem fog ez leesni, és volt, aki felemlegette, hogy szélesebb közönséget is megcélozhatnánk, de mi nem akartunk így tenni. Ha a tömegek vélelmezett elvárásai szerint forgatsz, akkor végül mindenki csalódott lesz.

Az viszont tuti, hogy szép hozzájárulást tettetek a kortárs popkultúrához: bevállalós csajok Halloweenkor öltözhetnek Mary Masonnek. Szeretnétek látni?

SS: Már láttunk ilyet, nagyon bírtuk. Amikor megláttuk Mary kosztümjeit, amiket Enigma Arcana rakott össze, tudtuk, hogy ezt nagyon fogják bírni a nézők. Remélem, hogy drag queenek is megcsinálják a maguk Bloody Mary verzióit. Annyira jól nézne ki.

JS: Tényleg láttunk már Marynek felöltözött csajokat, és fogalmad sincs róla, mennyire vigyorogtunk.

A karrieretekben volt egy hollywoodi kitérő, az American Maryt azonban már kanadai filmként jegyzitek, és saját produkciós céget alapítottatok. Megutáltátok Hollywoodot?

SS: A mainstream és a független filmkészítésben egyaránt vannak olyan dolgok, amiket nem igazán tudok csodálni. Például rengeteg produkciót hoznak Kanadába, itteni helyszíneken, helyi stábbal, helyi szakértelemmel forgatnak, de a nemzeti filmkészítésünk korántsem rendelkezik markáns arculattal. Nem a saját filmjeinket forgatjuk. Frusztráló, hogy olyan kiváló kanadai alkotók, mint Cronenberg, Eisener, Astron 6 vagy Jovanka Vuckovic, sem kapnak támogatást a saját hazájukban. Ezen még sokat kell dolgozni.

JS: Ez az iparág vonzza a szemétládákat, hidd el, mindenhol ott vannak. Nem csak Hollywoodban. Inkább azokra a stupid filmekre neheztelek, amiket bődületes pénzekből forgatnak. Egyrészt pocsékba megy a sok erőforrás, másrészt ez marhára sértő a közönségre nézve. Azért a filmművészet létezésének más oka is van, nem feltétlenül csak az, hogy valaki felizgul a bankszámlakivonatától.

Azért kérdeztem, mert csináltok még egy-két ilyen filmet, és tutira szép szerződéseket fog hozni a posta. Szép és zsíros hollywoodi szerződéseket, amiben, tételezzük fel, a Fűrész-sorozat újraindítására akarnak felbérelni benneteket. Akkor pedig könnyen úgy járhattok, mint Neil Marshall: zseniként ment Los Angelesbe, aztán meg iparosként tengődik mindenféle bérmunkában, esetleg az ünnepnapokon megengedik neki, hogy rendezzen egy Game of Thrones epizódot. Ki tudnátok kerülni ezeket a csapdákat?

SS: Túl vagyunk rajta. Az American Mary sikerének köszönhetően tárgyaltunk már nagyon vonzó projektekről, de ha valami mellett el is kötelezzük magunkat bármilyen mértékben, akkor annak a filmnek számunkra is jelentőséggel kell bírnia. Vannak nagyon vagány projektek, amelyekkel az American Mary-t követően kerestek meg bennünket, de csak akkor vágunk bele bármibe is, ha számunkra is jelentős az adott film. Mi személyes filmeket készítünk, és persze hülye volnék olyat mondani, hogy nem szeretnék pénzt is keresni a munkánkkal, de ha valakivel összeállunk, akkor azt nem a pénz miatt csináljuk. Nem vagyok nagy barátja a remake-eknek, de azért akadnak olyan történetek, amiket annak ellenére is felvállalnék, hogy készült már film belőlük. Azt például szégyenletesnek tartom, hogy Charles Addams The Addams Familyjéből nincs egy normális adaptáció, holott egy gyilkosan okos szatíráról beszélünk. Ma már elég jó kapcsolatban vagyunk pár nagyobb stúdióval is, az Universal például tényleg kiállt az American Mary mellett. Megvan bennük ugyanaz a szenvedély és a szív, amit a függetlenekben is nagyra tartok, szóval azt kell mondanom, hogy lehetséges más szinten, akár a fősodorhoz közel is sikeresen dolgozni, ha megtalálod a megfelelő partnert.

JS: Nagy kihívás. Könnyen el lehet szállni, ha csak munkaként kezeled a forgatást, és pénzkereseti lehetőségként kezeled. Indokolatlanul hatalmas összegek mennek el valóban rettenetes filmekre és tévés produkciókra. Ha pedig független vagy, akkor cutting edge filmekkel bizony nem fogsz percek alatt meggazdagodni. Mi is rengeteget szívtunk már. Szóval nem hazudom azt, hogy egy neves franchise újraforgatása nem lehetne akár vonzó lehetőség is. Nézd csak meg az Evil Dead remake sikerét, láthatod, hogy már ott tolonganak mögötte a többiek. Nem mintha a film annyira jó lett volna, de végső soron nem rontották el, az emberek pedig bementek rá, és serényen termelt. Nekünk pedig fontos, hogy megőrizzük az integritásunkat, és olyan projektekkel foglalkozunk, amelyekre szenvedéllyel tudunk nézni.

Általában véve milyennek látjátok a kortárs horror-színteret? Én rettentően csalódott vagyok, mert pár éve még nagyon bíztam benne, hogy az egyre olcsóbb HD kamerák miatt sok rajongó forgatni kezd, és rengeteg friss ötlet, vagány és bevállalós film lesz. Magyarországról nézve ez nem annyira látszik. Viszont a hollywoodi stúdiók az olcsóságuk miatt gyors megtérüléssel kecsegtető, kreatív szempontból értéktelen horrorokat forgatják rettenetes mennyiségben. Kevés jó horror jön az Államokból, és mind független, mint a Red White and Blue vagy a The Woman.

SS: John Landisnek van egy mondása, egyaránt ragyogóan igaz és nyomasztó ez a mondás: az a mozi a jó mozi, amelyik jó pénzt hoz. Ez a stúdiók definíciója. És a nézők is így gondolják. Akkor most az Alkonyat egy színvonalas film volt, ami a jelenben élő emberek problémáival foglalkozik? Nem. Komikusan rengeteg pénzt hozott? Igen. Vagy nézzük meg azt a szörnyűséges Pókembert… Elég alulinspirált film, ami kétségbeesetten igyekezett rátapadni az Alkonyatra, A sötét lovagra, vagy a Raimi-féle Pókemberekre, csak mert azok annyira jövedelmezőnek bizonyultak. Félredobták az eredetiséget, mert a pénzgyártás volt a cél, és persze jól tudták, hogy önmagában a cím, illetve az aktuális trend hozzásegíti őket a tuti zsetonhoz. Belebetegszek, ha arra gondolok, hogy egy igazi rendező mit tudott volna kihozni abból a pénzből és stábból. Baromira kevés jól finanszírozott film van, amiben bevállalják a kockázatot, mert a bevétel mindig fontosabb. A függetlenek mögött nincs nagy pénz, ami megkötné a kezüket, ezért mernek új dolgokat mutatni. Excision, Manborg, The Last Will and Testament of Rosalind Leighm, Pontypool, Dredd, Sinister, Splinter, Donkey Punch, Troll Hunter – ezek mind nagyszerű függetlenfilmek, és sokkal több figyelmet érdemelnek, mint a lélektelen stúdiószutykok.

JS: Néha úgy hiszem, hogy hatalmas tévedésben élünk. Itt ücsörgünk, high concept filmekben gondolkodunk, olyanokban, amik serkentik az emberek agyműködését, és másként jönnek ki a vetítőteremből, mint ahogy bementek. Aztán meg látom, hogy a soron következő talált amatőrvideós szar felrobbantja a kasszát, és nem értem, hogy ez hogy történhetett meg. Egyetlen okból forgatnak ebben a found footage stílusban: olcsó és eladható formula. A REC egy nagyon eszes és csodaszépen kivitelezett film, de nézd csak meg az amerikai újraforgatását, amiből teljesen hiányzik az eredeti szíve és lelke. Kanadában is vannak olyan függetlenek, akik hihetetlenül jó filmeket forgatnak gombokból, de senki sem nézi ezeket, mert nem tudják megfinanszírozni a terjesztést és a reklámot. A Grave Encounters egy elképesztő film, a Vicious Brothers készítette, elmondhatatlanul több jóság van benne, mint a teljes Paranormal Activity-sorozatban, de szinte senki sem látta, még csak nem is hallottak róla. Pedig a műfaj híveinek sokkal nagyobb hatalom van a kezükben, mint azt hiszik. Mert ha elmennek a moziba, vagy kábeltévén fizetnek ezekért a filmekért, akkor sok hasonlót fognak még gyártani. Mindenki, aki mozijegyet vált egy szutyok horrorra, maga is a probléma részévé válik. Ha arra intenek, hogy rossz a film, akkor ne nézd meg. Azt javaslom mindenkinek, hogy inkább rakja félre azt a pénzt, és támogassa vele a függetleneket.

Meséljetek valamit a következő projektetekről! Van új script? Forgattok 2013-ban?

SS: Fogunk kamera mögött állni. Három munkát is mérlegelünk, mindhármat imádjuk. A Bob című forgatókönyvünk egy eredeti szörnymozi. Íme a szlogenje: Mindannyiunkban lakik egy bestia, és időnként ki is szabadul. A másik két könyvet az egyik kedvenc alkotónk írta. Az az ember egy zseni, bárcsak én írtam volna ezeket a forgatókönyveket, de hát nem én írtam, és a rendezés is hatalmas megtiszteltetés.

JS: Szerencsénk van, mert jelen pillanatban sok opcióból választhatunk. Vannak kész forgatókönyveink, befejezetlenek is, ötletekből pedig sosem volt hiány. És bár mindig azt mondtam, hogy soha nem fogunk más írókkal összebútorozni, hiszen rengeteg történetünk van, találkoztunk olyan alkotókkal, akik felülírták ezt a szabályt. Mindig vannak kivételek, ugye. Van egy graphic novelist, annyira jó, belepusztulok, ha erre gondolok. Két forgatókönyve is van, amit mocskosul meg akarunk csinálni, de jelenleg erről nem mondhatok többet, még a személyét sem nevezhetem meg és a projektekre sem utalhatok, holott tényleg közel vagyunk a dologhoz, és őrületes nagy megtiszteltetés egy ilyen zsenivel kollaborálni, a rajongók is készen lesznek teljesen.

Sajnos Magyarországon nem készülnek horrorfilmek, az előző finanszírozási rendszer ignorálta a műfajt. Azóta megváltozott a helyzet, Andy Vajna vezeti a Nemzeti Filmalapot, talán érdemes volna bepróbálkozni egy koprodukciós tervvel. Nagyon ideje volna, hogy valaki forgasson egy fasza busó-horrort, ti pedig tutira meg tudnátok csinálni. Hozhatnátok Katharine Isabelle-t meg Eli Roth-t is, benga nagy nádvágó kaszával sarabolhatnának, és a dramaturgiai csúcsponton a mohácsi busók gulyást főznének valamelyikükből, miközben kereplős népi metált játszanak a mocsárban. Bírnátok?

SS: Igazából van is egy Magyarországon forgatandó könyvünk. A nagyszüleinktől hallott mesékből raktuk össze, mert gyerekkorunkban sok ilyet meséltek nekünk. Mindenképpen el akarok látogatni Magyarországra. Sok szépet hallottam róla, állítólag az emberek is jó fejek – persze, jó fejnek kell lenniük, hiszen magyarok.

JS: Imádnék Magyarországon forgatni. Szép ország, és még munkát is vihetnénk oda. Magyarország sokszínű, és a magyar forgatásban van production value. Személy szerint amúgy is azt gondolom, hogy az észak-amerikai helyszínek túlértékeltek. Nagyon egyformán néznek ki. Másfelé is elkódoroghatnának a stábok.

Végül említenék néhány nevet, kérlek, kommenteljétek őket Twitter-stílusban.

David Cronenberg
SS: Hősként tisztelem őt. A testhorror kanadai királya.
JS: Úttörő, valódi nagymenő. #clearlycanadian #nationaltreasure

Kathryn Bigelow
SS: Sokunk számára nyitott ajtót, mert bebizonyította, hogy nők is tudnak gyilkosan jó filmeket rendezni.
JS: A végzet kőkemény asszonya. #boysclubnomore #directressextraordinaire

Margo Timmins
SS: Kamaszkorom legtöbbet hallgatott énekesnője, komoly inspiráció. Ma is hallgatom írás közben.
JS: Kanada nemzeti kincse. #myfavoritemisguidedangel

Catherine Hardwicke
SS: Van fogalmad róla, mennyivel keményebben kell az olyan csajoknak dolgozniuk, mint én és Jen, egy olyan világban, ahol a hozzá hasonló banyák is eléldegélnek?
JS: Ő meg a feminista horror - még ekkora köcsögséget.

Pascal Laugier
SS: Elmondhatatlanul szeretem a munkáit. A Martyrs az egyik legcsodálatosabb film, amit valaha láttam.
JS: Abszolút zseni. Egymagában tökösebb, mint egy hadosztálynyi tengerészgyalogos.;)

Paprikas Krumpli
SS: Nagyon izletes. (eredeti közlés – Dr. S. F.)
JS: Az egyetlen dolog, amire szükségem lehet egy lakatlan szigeten.

Remélem, egy szép napon még találkozunk Magyarországon, kibontunk majd egy-két palack somlói bort, úgy hiszem. Köszönöm az interjút, és sok sikert a további munkákhoz!

SS: Köszönjük a csevejt, bírtuk a kérdéseket, jól volt dumálni.

JS: Köszönjük, hogy beszélhettünk! Fogunk még találkozni Magyarországon.

(Holnap parraghramma. kolléga érkezik a film kritikájával. Stay tuned!)

China Miéville: Konzulváros

Több mint négy évvel az Armada megjelenése után az Agave kiadó jó szokása szerint újfent a honi fantasy és sci-fi kiadásban tátongó hézagok egyikének befoltozására vállalkozott, aminek köszönhetően húsvét táján polcunkra tehettük a tökéletesen jogos, bár mostanra már unalomig ismételt „kortárs fantasztikus irodalom fenegyereke” eposzi jelzővel ékesített China Miéville 2011-es, Locus díjjal kitüntetett, sorban utolsó előtti regényét. Ez úgy ahogy van, tök jó, így kicsit rendhagyó módon nem csupán az ilyenkor szokásos recenzióval tájékoztatunk, de még egy a fordítóval, Juhász Viktorral folytatott beszélgetéssel is megfejeljük beszámolónkat.

Bár a Konzulváros megjelenése kétségkívül nagyon örömteli esemény, mégsem mehetek el szó nélkül amellett, hogy az eddig itthon megjelent Miéville regények és e mostani között bizony hosszú idő telt el, és akkor a magyar kiadás négy éves hiátusa még el is törpül a szóban forgó művek eredeti megjelenési ideje között tátongó időbeli szakadék mellett. Nem számonkérés akar ez lenni, a magyar könyvkiadás helyzete és az olvasói érdeklődés olyanok, amilyenek, csupán ha valaki utoljára a Perdido pályaudvar, végállomást vagy az Armadát olvasta volna ettől a bizonyos fenegyerektől, jó lesz észben tartania, hogy alsó hangon is kilenc éves írói fejlődést ugrik át a Konzulváros kézbevételével. Márpedig egy olyan szerzőnél, aki egyrészt tudatosan megy szembe az elvárásokkal, másrészt nagyjából évente rukkol elő egy-egy, rendre már témaválasztása miatt némi értetlenkedő ámulatot kiváltó sztorival, tetejébe még hangoztatott szándéka, hogy minden egyes regényét más-más zsánernek szentelje, ez nagyon nem mindegy.

Vagyis ez nem Bas-Lag, nem az eddig magyarul megjelent két regény túlburjánzó, rozsdás, ipari fantasyje, még csak nem is az ott megismert barokkosan csapongó, a bemutatott közeg alantassága és kaotikussága ellenére is epikus elbeszélésmód. Nem, ez Miéville vegytiszta sci-fi regénye (az ifjúsági regény, a Gaimanre hajazó urbánus modern fantasy, a noiros detektívregény vagy éppen a western után), és mint eddigi műfajkísérletei, ez is egyszerre kommentár, kritika, tisztelgés és üdítő újítás. A kizárólag az itthoni kiadványokon edződött olvasók számára talán annyiból mégis ismerős lehet a hangvétel, hogy Miéville már megint egy végtelenül különös és idegen világba kalauzol minket a maga elsőre meghökkentő, sokadik ránézésre viszont roppant következetesen felépített, és némi odafigyeléssel nyugodtan általánosnak nevezhető emberi jelenségeket élve boncoló, minden kiszámíthatatlansága ellenére is tévedhetetlenül célra tartó narratívájával. Vagyis, amiért szeretni, mondok egy nem túl merészet, imádni lehet, az most is ott van, csak éppen ezúttal jóval feszesebb próza, jóval közvetlenebb történetvezetés formájában, Új-Crobuzon dekadens steampunkja helyett pedig egy Lem, Asimov, Herbert és egyéb komolyan vehető képzeletjátékosok előtt fejet hajtó, velejéig filozofikus sci-fi miliő szolgáltatja a színpadot.

Valamikor a ködös ősidőkben az emberiség megfejtette a csillagközi, mi több, az univerzum valóságrétege alatt örök káoszként forrongó, leginkább a Platón-féle ideák világára emlékeztető, a szűretlen valóságot tömörítő immeren keresztüli utazás rejtélyét, ami szemben a hagyományosan elterjedt klisékkel, nem egy emberközpontú galaxis létrejöttéhez, hanem egy a végtelenben reménytelenül szétszóródó, egykori szülőbolygóját rég a legendák tartományába száműző homo diasporához vezetett. Valahol az ismert és járható mindenség alig megközelíthető szélén, az Arieka nevű bolygón tengeti diplomáciai gettóba zárt életét egy kicsiny, külvilágtól elzárt embercsoport, a végtelenül idegen, érthetetlen és az övéknél  jóval fejlettebb, szerves anyagot manipuláló biotuning technológiával rendelkező őshonos Gazdák mellett, akik hozzájuk képest már-már félisteneknek számítanak. Az együttélés békés, tisztelettudó, ami már csak azért sem magától értetődő, mert a Gazdák sajátos kettős beszédszervük és nyelvük minden absztrakciót vagy szimbolizmust kizáró jellege miatt annak ellenére sem tudják értelmes, kommunikációra képes lényeknek felfogni az embereket, hogy azoknak nyelvészei pusztán nyelvtani szempontból már rég megfejtették beszédüket. Az őslakosokkal kizárólag a konzulok tudnak kommunikálni: klónozással kitenyésztett, testben és elmében tökéletesen összehangolt emberpárok, akik két külön szájjal és egy közös elmével képesek megszólaltatni az eleve kéthangú Nyelvet. Ugyanakkor a kapcsolatteremtésnek nem kizárólag fiziológiai nehézségei akadnak, hiszen a Gazdák számára a nyelv maga a gondolatiság, a valóság, igaztalanságot állítani rajta keresztül fizikailag lehetetlen, ha pedig netán új fogalmak létrehozása válna szükségessé, azokat előbb szertartásos formában ténylegesen meg kell teremteni – nem csoda, hogy az idegen faj együttélését, társadalmi berendezkedését, politikai viszonyait, de még pőre testi lehetőségeit is végső soron a Nyelv szabja meg.

Egészen, amíg új hajó nem érkezik a bolygóra, rajta pedig egy új, különös konzul. Ellenben az ismert és bevett konzulokkal, a jövevény nem két tökéletesen azonos klónból, hanem éppen ellenkezőleg, két egymástól a lehető legélesebben különböző személyből áll, akik valamilyen valószínűtlen módon mégis képesek összhangban megszólaltatni a Gazdák nyelvét. Azaz talán mégsem. Az újonc hatására Ariekán kisvártatva elszabadul a pokol, az apró emberi kolóniának pedig egy eleve érthetetlen őshonos faj még érthetetlenebb evolúciós léptékűnek tűnő változását kell felfognia, és lehetőség szerint a maga javára fordítania, hogy elkerülje a pusztulást.

Ezen a ponton kénytelen vagyok utólag elnézést kérni, mivel e szűk szinopszissal elspoilereztem a regény első felét. Mentségemre szolgáljon ugyanakkor, hogy Miéville minden üdítő kiszámíthatatlansága ellenére a legtöbb regényében, így itt is, eleinte stabilan hozza a didaktikus világábrázolást, majd csak utána, apránként tér rá a voltaképpeni cselekményre, szóval ezzel a rövid összefoglalóval még messze nem lőttem le azt az egyébként lélegzetelállító konzulvárosi útikalauzt, ami az első kétszáz oldalon várja az olvasót. Ami meg a többit illeti, nem kell csalódnunk: a történet maga (azt kell mondjam, Miéville-t ismerve lassan megszokott módon) már megint úgy kanyarog ide-oda, a legváratlanabb és legkevésbé konvencionális fordulatokkal élve, hogy végig lebilincselő marad, a vége felé pedig mégis rácsodálkozzunk arra, hogy mi a fenéért is lepődtünk meg bármin, miközben minden egyes bekezdés szerves folyománya az előzőeknek. Aki akár csak egynél több regényt olvasott Miéville-től, az már valószínű most vigyorogva várja a rá jellemző kiapadhatatlan ötlet-tűzijátékot, és bár mondjuk a Bas-Lag könyveknél egy fokkal enyhébb formában, de meg is fogja kapni. Na jó, némelyik teljesen elrugaszkodott agymenésért ezúttal talán valamivel mélyebbre kell ásni, de attól még ott van.

A jó sci-fi igazából mindig egyetlen kérdést tesz fel, ez pedig a „mi lenne, ha … ?” Az így kezdődő firtatásokból a Konzulváros nem is egy-kettőt, de egyenesen egy raklapra valót zúdít a nyakunkba, és bár válaszokat (helyesebben: újabb kérdéseket) is adagol szép számmal, végső soron ránk van bízva, mit kezdünk az egésszel. Mi van akkor, már így társadalmilag, ha tényleg csak egy vagyunk az univerzum népei közül, ráadásul messze nem a legfejlettebbek? Mi van, ha találkozunk egy fajjal, amivel legjobb törekvéseink ellenére is éppen, hogy sikerül kommunikálni?  És ha ezek a mi szemszögünkből szinte félistenek? És ha ezek a félistenek hirtelen elkezdenek hasonlítani ránk, de nem úgy, ahogy reméltük, hanem pont a legsötétebb lealjasodás révén? Az író kimondva-kimondatlanul dobja elénk ezeket (és még sok másik, szinte mellékesen elejtett kérdést), aminek következtében még akkor is heves érdeklődéssel olvasnánk végig a regényt, ha a szereplők amúgy végig a helyi szupermarket leértékelt cuccai között guberálva beszélgetnének minderről.

Szerencsére nem teszik, helyette az van, hogy miközben oldalt oldal után pörgetve próbálunk minél gyorsabban eljutni a történet végéig, még az is feldereng (olyan pár bekezdésenként), hogy a szórakoztatósága és akár jó értelemben vett ponyvaíze ellenére is egy irgalmatlanul nagyívű és ravasz sci-fit olvasunk, ami végig úgy bír már-már szépirodalmi vagy legalábbis komolyan elgondolkodtató lenni, hogy ezt az igényét még csak véletlenül sem dörgöli hetykén az arcunkba, szimplán elénk vágja a maga feltételrendszerét, aztán azon belül nekilát kedélyesen sztorizgatni. A többi jön magától.

Hogy valami tényleges kritikára emlékeztetőt is írjak, egy apró bajom van a Konzulvárossal, és belátom, hogy ez már simán tűnhet fásultságból eredő kukacoskodásnak: Miéville mindig is szeretett meglehetősen elvont témákkal játszadozni, és meg is van a képzelőereje és intelligenciája ahhoz, hogy ezt lenyűgöző formában tegye meg. A társadalmi-politikai témák iránti vonzalma és elkötelezettsége szintén közismert, és ahogy arra különféle interjúkban maga is rámutatott, regényeit ugyan soha nem szócsőnek használja, irányultságát tekintve szimplán elkerülhetetlen, hogy a kizárólag a fikció kedvéért írt munkáiba legalább áthallás jelleggel be ne csússzanak a valóságban jobban gyökeret vert érdeklődései. Eddig nagyon szépen tartotta az egyensúlyt, és ha valami, az adott zsánertől amúgy látszólag távol álló témát is szőtt bele az elbeszéléseibe, nem hogy finoman, de következetesen és a történet kívánalmainak megfelelően tette. Nem vagyok benne teljesen biztos, de mintha a Konzulvárossal kicsit elvetette volna a sulykot.

Nem arról van szó, hogy politikai propagandát vagy szociológiai gondolatkísérletet éreznék a regényben, mert ennél Miéville jóval elegánsabb író, és csont nélkül elhiszem, hogy ha konkrét pamfletet akarna írni, akkor azt tenné, ugyanakkor mintha a nyelvről és annak társadalmi vonatkozásairól szóló ötletelgetései ebben az esetben kicsit túlnőttek volna a mesélői kedvén. Visszatérő motívum például a Gazdák társadalmának idegensége, ahogy a központi szerepet betöltő Nyelvé is, viszont ahelyett, hogy ebből valamilyen önmagunkra reflektáló metafora kerekedne, az egész végig ténylegesen titok marad, így a végére nem jutunk messzebb, mint a megértéssel küszködő emberiség enyhén elcsépelt toposzáig. Nem feltétlenül mondom, hogy ez baj, pláne, ha az alapvető dilemma ilyen gyönyörűen volt felvázolva, és akkor is hazudnék, ha azt állítanám, Miéville egész eddig a frankót mondta meg (hála a jó égnek nem tette), csak arra szeretnék kilyukadni, hogy volt már önfeledtebb is.

Mindezek ellenére nem szépítgetném: rajongok Miéville-ért. Ha eszement, hangulatos, izgalmas és az ötletességével lenyűgöző fantasy-t vagy sci-fi-t (vagy éppen, amit ír) akartok olvasni, a kortársak közül ő az egyik első, akinek a könyveit megéri leemelni a polcról. Ugyanakkor jámboran be kell lássam, hogy ő sem tökéletes, mint ahogy a Konzulváros sem feltétlenül a legjobb regénye, sőt, talán a magyarul megjelentek között sem számít annak. Persze, ami nála eddigi teljesítménye alapján kritizálható, az sok más írónál gyakran az életre szóló csúcsteljesítmény, szóval akár most olvasnátok tőle először bármit, akár rajongók vagytok, netán szkeptikusok, ez az eresztése is megér egy próbát.

Az ilyen kaliberű művek esetében messze nem mindegy, milyen formában tálaltatnak fel a honi közönség előtt, hiszen egy gyatra magyar változat még az amúgy örökbecsű eredetit is simán el tudja lehetetleníteni. Nagy szerencsénkre Miéville regényeinek lassan bejáratottnak nevezhető és értő itthoni fordítója van, mégpedig nem más, mint a novellái és fordításai révén geek-körökben már jó ideje közismert Juhász Viktor, akivel az alábbiakban olvashattok egy interjút a Konzulváros kapcsán, fogadjátok szeretettel.

Bár sok olvasónk számára valószínű nem ismeretlen a neved, megtennéd, hogy röviden bemutatkozol?

Juhász Viktor vagyok, jelenleg főállású szövegíró és játéktervező a NeocoreGames nevű magyar játékfejlesztő cégnél. 1997 óta jelennek meg írásaim antológiákban, magazinokban és netes publikációkban. Hosszú ideig kizárólag műfordítással foglalkoztam, és ez ugyan az utóbbi években másodállássá vált, de nem adtam fel végleg.

Az eddig itthon megjelent Miéville regényeket mind Te fordítottad. Lehet azt mondani, hogy jelen pillanatban Te vagy Miéville magyar hangja, vagy kicsit másként fogalmazva, az Armada és most a Konzulváros kapcsán a kiadó már egyből Téged keresett meg?

Hű, nem tudom, mennyire voltam egyértelmű választás a kiadó részéről, ezt tőlük kellene megkérdezni. Az Agavéval tavaly kerültem kapcsolatba az Amerikai istenek jubileumi újrakiadása alkalmával, amikor elkérték a régi fordításomat, amelyet aztán frissítettem és kiegészítettem az új részekkel. Pár hónappal később ismét megkerestek, elvállalnám-e a Konzulvárost.

Fordítóként volt arra bármilyen befolyásod, hogy az elmúlt egy évtizedben a szerző elég tetemesre duzzadt életművéből melyik regényre essen a választás, vagy ez szigorúan kiadói döntés?

Nem volt szerepem a választásban, én is csak akkor hallottam arról, hogy ki akarják adni a Konzulvárost, amikor megkerestek, de az ilyesmi mindig kiadói döntés. Olyan előfordul néha, hogy egy kiadó kikéri a véleményemet egy szerző munkáiról, esetleg jelzem, ha valamelyik regényt  nagyon nem javasolnám, de ez ritka. Nyilván olvasóként úgyis más szempontok alapján döntenék, mint a kiadó.

Ha már itt tartunk - bár lehet, hogy ezt nem Tőled kellene megkérdezném - arra van esetleg rálátásod, a kiadás miért nem az itthon már félig-meddig bejáratott Bas-Lag könyvek harmadikával, az Iron Councillal folytatódott?

A Konzulvárost az Agave adta ki, az Iron Councilt pedig még a Galaktika ígérte évekkel ezelőtt, náluk jelent meg az Armada is, a Bas-Lag könyvek közül a második (az első, a Perdido pályaudvar, végállomás pedig még az Ulpiusnál jött ki). 2010-ben a Galaktika felkért az Iron Council fordítására, és már dolgoztam rajta egy ideje, amikor hirtelen kivették a megjelenések közül. Akkor félre is tettem, azóta pedig nem kaptam felkérést a folytatásra. A konkrétumokat a kiadóktól kellene megkérdezni, én arra tippelek, az Iron Council jogai még a Galaktikánál lehetnek, mert időnként azt hallani innen-onnan, hogy számolnak vele. Ettől függetlenül az Agave szempontjából logikus lépésnek tűnik teljesen önálló regénnyel bevezetni egy új szerzőjüket, de erről megint csak ők tudnának érdemben nyilatkozni.

Miéville-t nem lehet könnyű fordítani, már csak a nagy számú és híresen sziporkázó szóalkotásai miatt sem. Különösen igaz lehetett ez a Konzulvárosra, amiben ráadásul központi téma maga a nyelv. Máshogy állsz hozzá egy Miéville fordításhoz, mint egyéb szerzőkhöz, és ha igen, mennyiben?

Lélekben rákészülök, hogy kemény menet lesz…Talán annyiban más, hogy sokat kísérletezek a különleges, világspecifikus szavakkal, menet közben próbálom ki a különböző változatokat, mire kiderül, melyik működik igazán. De ez nem csak Miéville-re igaz, hanem minden szerzőre, aki előszeretettel alkot új szavakat vagy használ beszélő neveket.

Kicsit más szemszögből megközelítve az előző kérdést, Miéville nagyon jól kitalált, következetesen végiggondolt világokat szerepeltet a történeteiben, nyelvi leleményei szervesen illeszkednek ezekbe. Fordítóként szükséged van valamiféle előzetes átfogó koncepcióra, hogy meg tudd ragadni a lényeget, vagy szimplán sorra veszed az akadályokat, ahogy jönnek?

A Bas-Lag regényeknél azzal az elhatározással álltam neki a munkának, hogy mindenképpen át fogom ültetni magyarra az egész sajátos hangulatú világot, mert az eredeti regény beszélő, vagy inkább fogalmazzunk úgy, sokat sejtető nevei rengeteget dobtak a hangulaton. Utána pedig egyesével vettem az akadályokat… vagy lendületesen kikerültem őket, és később tértem vissza a problémásabb darabokhoz.

A szerző bevallottan lelkes D&D-játékos volt, Te magad szintén aktív szerepjátékos múlttal rendelkezel, szabálykönyveket is fordítottál. Könnyít ez valamit, vannak olyan pillanatok, amikor távolról mintegy összekacsintotok?

Az összekacsintást inkább akkor érzem, amikor adott esetben rájövök, hogy Miéville számára valószínűleg ugyanolyan meghatározó a geek-kultúra, mint nekem, és eléggé hasonló olvasmány- vagy filmélményeink vannak. Ez persze a modern környezetbe helyezett Miéville-regényekre jellemző.

Én magam úgy érzem, hogy ha Miéville stílusa és elbeszélő hangneme a debütálása óta ha alapjaiban nem is változott, de sokat tisztult és egyszerűsödött, a Perdido pályaudvar barokkossága a Konzulvárosban már csak nyomokban lelhető fel. Találkozik ez esetleg valahol a Te azóta szerzett fordítói tapasztalatoddal, fejlődéseddel?

Egyetértek, tényleg sokat változott a stílusa, és valóban elveszítette barokkosságát, de ugyanolyan erős maradt. A próza egyszerűsödött, de helyenként azért így is vakargatja az ember a fejét. Ráadásul Miéville rengeteget játszik a nyelvvel, a mondatszerkezetekkel, szavakat alkot, furcsa ütemet diktál, mindezt cseppet sem feltűnően, nagyon elegánsan. Ehhez mindenképpen jól jön a fordítói rutin.

Egy fordítás befejezése után hogy látod: közelebb kerülsz az adott műhöz, jobban megérted, vagy épp ellenkezőleg, ennyi vele eltöltött munkaóra után inkább eltávolodsz tőle?

A legtöbbször jobban megértem, és erre Konzulváros az egyik legaktuálisabb példa. Amikor pár éve elolvastam, tetszett, de nem soroltam első helyre a saját Miéville-toplistámon, aztán most, fordítás közben döbbentem rá, mennyi finoman elhelyezett plusz réteg lapul benne.

Az eddig általad fordítottak közül melyik munkádat érzed a legsikerültebbnek? Volt olyan a három közül, ami kínszenvedés lett volna? És ha már: általában (persze a magyarul megjelenteket is beleértve) van kedvenc Miéville írásod?

A fordítások között nem tudok dönteni, remélem, mind a három egyformán jól sikerült… Mindegyik másképpen volt nehéz, de szerencsére egyiket sem tartottam kínszenvedésnek. Kedvenc Miéville-regényt viszont nehéz választani, mindegyik más okból tetszik. A Perdidót még az ezredfordulón olvastam, és azóta is meghatározó élménynek tartom. Az UnLundunt nagyon kedvelem, mert iszonyúan ötletes ifjúsági regény. A The City & the Cityben az alapötletet és a hangulatot szeretem. A Kraken nagyon nagy kedvencem, mert egyrészt hihetetlen ötletparádé, másrészt tudott újat hozni a mágikus, modern Londonban játszódó történetekbe, ami nagy szó.

És végezetül: a Konzulváros után van éppen új, aktuálisan folyamatban levő fordításod, vagy egyelőre kifújod magad?

Azóta már leadtam egy másik regényt is, ez Hannu Rajaniemitől a Fraktálherceg, a remek Kvantumtolvaj folytatása, ami az Ad Astrának készült, és hamarosan meg is jelenik. Túl vagyok a Walking Dead - Élőhalottak képregény hatodik kötetén is, ami májusban érkezik. Jutott némi pihenés is, de azóta már nyakig ülök egy újabb fordításban.

Mexican Stand-off #28: Fumax kiadó

Spóradikusan jelentkező interjúrovatunk ezúttal újra a Fumax kiadót állította kérdések kereszttüzébe, ezúttal nem képregényekkel, hanem profilváltásuknak köszönhetően könyvekkel kapcsolatosan: megtudhatjuk mi a váltás oka, mik a legnagyobb különbségek a képregény- és a könyvkiadás között, mi köze a Sógun és a Gépnarancs fordítójának a brit fantasyhez és milyen stratégiával manőverezhet egy kis kiadó a nagyok között.

Bár a legtöbb olvasónk tudja, hogy kik vagytok, illetve ismerik a kiadót, de mégis, bemutatkoznátok nekünk?

Koncz Ákos: Igazából szerintem a Marveles képregényeknél meg kellett volna maradni az újságos terjesztésnél és kiadásnál és nem köteteket kiadni.

Első körben a videogames literature-ben próbáltátok ki magatokat. Ebben a zsánerben elég sok silány minőségű mű található, ráadásul a gamerek nem biztos, hogy olvasnak is…

Milyen példányszámokkal dolgoztok, amikor könyvet próbáltok kiadni?

Mi dönt az ilyen licitálás során?

NV: Erre totálisan véletlenül bukkantam rá a neten, most februárban jelent meg egy kis amerikai kiadónál rémes borítóval. Egy lecsúszott wall street-i bankár Magyarországra jön és mindenféle zűrökbe keveredik. Kicsit kémes, politikai töltetű sztori, főleg Budapesten és Baján játszódik. Magyaroknak nagyon érdekes és izgalmas lesz, de Amerikában a kutyát sem érdekli. Egyrészt kissé bicskanyitogatósan néz az országra, másrészt pedig szembesít elég sok dologgal. Szerencsére a sajtót is érdekli, remélem, hogy tudunk nyitni egy új közönség felé. Odakint álnéven jelent meg, itthon a szerző valódi nevét használjuk.

Gondoltatok már arra, hogy magyar grafikust alkalmazzatok a könyvborítóitok készítésére?

A Fumax kiadó oldalára erre a linkre kattintva juthattok el.

Mediális erekció

El is felejtettem erre a csepp, velem készült interjúra felhívni a figyelmet... Asszem beteg leszek...

Mexican Stand-off különkiadás (#26): Havancsák Gyula, Tikos Péter és Vass Richárd a Spectrumban

Jobbára már szinte elfeledett sorozatunk ereibe egy kis revitalizáló folyadékot fecskendezünk (a la Re-Animator) egy nagyszerű hír apropóján: rendkívül tehetséges magyar grafikusaink közül hárman bekerültek az igen nagy presztízsnek örvendő amerikai Spectrum antológiába, olyan nevek mellé, mint Luis Royo, Brom, Julie Bell vagy Dave McKean. Ennek kapcsán elkaptuk őket egy interjúra, hogy meséljenek nekünk arról hogyan kerülhetnek magyar grafikusok a nemzetközi hírnév közelébe.

Azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem ismernének titeket, kérlek mutatkozzatok be röviden.

Havancsák Gyula: Mindig is rajzoltam, szinte a járókában kezdtem, a gimnázium után a Pannónia filmstúdió rajzfilm szakára jártam, majd az egri Eventus Művészeti suliban fejeztem be ezirányú tanulmányaimat. Szerencsére volt pár "fanatikus alkotó" tanárom, így a hozzáállásuk is kicsit átragadt rám. Ezután szinte párhuzamosan vetettem bele magam a játékfejlesztésbe és a CD- illetve könyvborítók tervezésébe. Mostanában nagyrészt nemzetközi zenekaroknak készítek CD-borítót, szövegkönyveket. A nagyobb nevek: Annihilator, Grave Digger, Destruction, Nightingale, Tankard, Glenn Hughes, Jorn, At Vance, TYR, Stratovarius. Jelenleg főállásban játékfejlesztőként dolgozom. Takaros kis család van mögöttem, szerencsés vagyok :)

Tikos Péter: 1997 óta dolgozom illusztrátorként. Eleinte a M.A.G.U.S. szerepjátékot illusztráltam, később rajzfilmeztem, és egyéb grafikai munkákat végeztem. Az utóbbi években szabadúszóként leginkább amerikai kiadóknak dolgozom (Wizards of the Coast, Fantasy Flight Games, Catalyst Game Labs, stb.), emellett főállásban pedig játékfejlesztőként. 2009 óta készítek közösen illusztrációkat Vass Ricsivel. Van egy meseszép és csodálatosan okos kisfiam, és egy ugyanilyen feleségem.

Vass Richárd: Debreceni vagyok, így ott indítottam a rajzos pályafutásomat '95 tájékán. Eleinte rettenetes dolgokat "rajzoltattak" velem (például kifestőket), de ezért is hálás voltam, mert azért kaptam pénzt, amit a legjobban szeretek csinálni. Sokat utazom a MÁV járatain, mivel a meló soha nem ott van, ahol lakom. Pár éve megismertem Tikos Petit, elkészítettünk pár képet, és beraktak minket a Spectrumba. Enyém a keleti országrész egyik "jónője", és a lakókörzet legrosszabb gyereke.
 

Alkotó: Havancsák Gyula

Mit tudtatok a Spectrum antológiáról, mielőtt felmerült bennetek, hogy be kellene nevezni a műveiteket a válogatásba? Kinek az ötlete volt a jelentkezés?

HGy: Néhányszor a kezembe akadt egy-egy Spectrum antológia, és legtöbbször összeszorult szívvel nézegettem a kedvenc grafikusaim és számomra ismeretlen géniuszok munkái miatt. Igazság szerint már a múlt évben is vekengtem rajta, hogy jó lenne jelentkezni, de akkor elkomolytalankodtam, vagy időm nem volt rá, hogy összekapjam magam. De ha jól tudom, Péter és Ricsi úgyszintén így járt.

Mivel még mindig egy helyen dolgoztunk, az előbb említett urak hozták szóba a dolgot, és ezúttal komolyan vettük. Megléptük.

TP: Van pár korábbi Spectrumom, rendszeresen tanulmányozom őket. Mivel az amcsi munkák miatt állandóan figyelem az ottani történéseket, a szakmát, így régóta tudom, hogy a Spectrumba bekerülni milyen rangot jelent. Ezért sem jelentkeztem korábban, mert féltem az esetleges csalódástól. Aztán Ricsi elkezdte mondogatni, hogy nevezzünk, és mivel akkor épp mindhárman egy helyen dolgoztunk főállásban, ráadásul egymás mellett ültünk, lassan megfertőzött bennünket.

VR: A Spectrum az a flancos kiállítású könyvremek, amit a képregényboltban, meg egy-két havernál forgatsz, és megfogadod, hogy egyszer megveszed. Soha nem veszed meg amúgy, mert drága, viszont a tüskét sikerrel otthagyja benned. Két évvel ezelőtt nekifogtam a Spectrum meghódításának, de mivel sikerült az utolsó pillanatokra hagynom a dolgokat, ezért elbuktam az elégtelen banki-ismereteim miatt. Gondolta a fene, hogy pár dollárt olyan nehéz nekik kijuttatni. Hozzátenném, hogy a Spectrum különlegesen hülyén fogadja a pénzt. Mindegy, így ráfogtam a bankra az akkori kudarcot,"merugye" amúgy bekerültem volna a képeimmel. Tavaly aztán - miután valamin csúnyán felidegeltem magam - elkezdtem mondani a srácoknak, hogy csapjunk bele. Nevezzünk be. Aztán már csak azt vettem észre, hogy vagdossák ki a nevezési lapokat, meg rendezgetik a printjeiket. Az az igazság, hogy idén is elbuktam volna a bankon. Tényleg hihetetlen, de az összes jól bejáratott pénzutalási rendszert kerüli a Spectrum. Hála az égnek, van kéznél egy Tikos.
 

Alkotó: Tikos Péter

Ismeritek egymást személyesen vagy pusztán szakmai kapcsolat van köztetek?

HGy: Péterrel úgy 4-5 éve ismerjük egymást, még a stormregion-os időkből. Ricsi pedig úgy 2 éve csatlakozott a Digital Realityhez. Szerintem elég jó barátság is kialakult köztünk.

TP: Jól ismerjük egymást. Én Ricsit már évek óta ismertem a netről, mikor először találkoztunk személyesen, már barátokként üdvözöltük egymást. Gyulával pár évvel ezelőtt találkoztam a Stormregion nevű, azóta jobblétre szenderült játékfejlesztő cégnél, aztán újra összehozott vele a sors a Nadirim fejlesztőgárdájában. Nem sokkal ezután Ricsit is odacsábítottuk, így több, mint egy évig nap mint nap boldogítottuk egymást hárman. Nemrég újra elváltak útjaink, Ricsi és én már nem dolgozunk ott, de jó barátok lettünk, és továbbra is napi szinten tartjuk a kapcsolatot: Ricsivel a közös munkák miatt is, Gyulával meg hergeljük egymást politikával és zenékkel.

VR: Együtt melóztam velük a Nadirimen közel két évet. Tetszett a közösség. Jókat dumáltunk, jókat vitáztunk. Szerintem többet sikerült kihozni egy egyszerű szakmai kapcsolatnál. Itt van például Gyula, aki hiába rajzol sok halálfejet, meg denevérszárnyat, attól még egy szelíd ember. Péterrel sokat leveleztem régebben. Az MKA berkein belüli, vagy egyéb netes fórumokon is megtapasztalható hozzáállása mindig is szimpatikus volt. Nem csalódtam a személyes találkozás után sem. Jó vele melózni, és meg is tud röhögtetni, ami elég fontos.
 

Alkotók: Tikos Péter és Vass Richárd

Ki miért jelentkezett a Spectrumba, milyen kategóriában és milyen művekkel?

HGy: Engem leginkább a kíváncsiság hajtott, hogy megtudjam, van-e esélyem arra, hogy beválogassanak. Próbáltam növelni az esélyeimet annyival, hogy 6 képet küldtem, de az ok az is volt, hogy nem igazán tudtam választani közülük. Nagyrészt CD-borítókal neveztem: TYR, Opera Diabolicus, Destruction, Mpire of Evil, Svartsot, illetve a legutóbbi Lem könyvborítót küldtem el. Talán az Advertisement kategóriában indultam, már nem is emlékszem.

TP: A dicsőségért jelentkeztem, mert kihívás volt, és mert talán segít a szakmai előmenetelben. Önálló, saját munkákat is adtam be, meg hármat Ricsivel közösen, utóbbiakból került be végül valami. Könyvborítók és belső illusztrációk voltak: pár D&D kép meg a Delta Vision számára készült közös munkák.

VR: Azért jelentkeztem, hogy legyen végre egy Spectrumom... Haha. A szakmai visszajelzésért, egyébként. Bevallom, ha nem kerültem/tünk volna bele, akkor az fájt volna nagyon, még akkor is, ha tudom azt, hogy nehéz bekerülni. Várva a zsűrizés végét, bevallom, csúnyán belelovalltam magam, ami nem jellemző rám amúgy.

Összesen kilenc képpel jelentkeztem, ebből hármat Péterrel közösen nevezve. Borítók voltak, illetve egyéb illusztrációk. Küldtem fekete-fehéreket is, de nem akarom most kudarcként felfogni, hogy azok nem landoltak sikerrel a könyvben. Felejtsük is ezt el gyorsan. Majd lerendezem magamban.
 

Alkotó: Vass Richárd

Hogyan zajlott a nevezés és milyen visszajelzéseket kaptatok eddig (azon túl persze, hogy beválogattak a kiadványba) ?

HGy: A4 méretű színes nyomtatványokat készítettünk, ezeket küldtük el a nevezési díjjal és a pályamunkák adataival együtt. Visszajelzések egyenlőre még nincsenek, de nagyon jól esik az érdeklődés, illetve hogy elismerik az eredményünket.

TP: A nevezésnél a legnagyobb macera a bankokkal volt, mert semmilyen más módon nem lehetett befizetni a nevezési díjat, csakis a számunkra legnyakatekertebb módon. Végül megoldottuk, bár Ricsinek volt egy kis gondja, ő még levelezgetett kicsit a Spectrumékkal. Elég izgalmas volt. Visszajelzés szerintem majd talán akkor lesz komolyabban, ha megjelenik a kiadvány az év vége felé. Persze sokan gratuláltak, ami nagyon jól esett. Ami szokatlan, hogy az elmúlt két hétben több interjút adtam, például egy lengyel magazinnak is.

VR: Áh, hagyjuk a nevezést... Nehezebb volt a nevezési díjakat elküldeni, mint a rajzokat elkészíteni.

Csodás figyelem irányult rám/nk utána. A Facebook, ugyebár. Aztán azóta már voltam a 7 grafikusa is. Ennél a pontnál viszont már feszengtem. Valahogy már ez is sok volt. Én már csak ilyen vagyok.
 

Alkotó: Havancsák Gyula

A Spectrum 19. számának zsűrijében nem csak művészek, hanem a szórakoztatóipar prominens résztvevői is képviseltették magukat, mint a Blizzard Entertainment, a Disney animációs részlege vagy a Wizards of the Coast. Lehet számítani arra, hogy a bekerüléssel megnövekednek az esélyeitek, hogy hasonló kaliberű cégektől kapjatok felkérést?

HGy: Nem igazán számítok semmire, nem hinném hogy beleégtek a képeim a zsűritagok retináiba, de azért a saját véleményem az, hogy egy kép akkor "jó", ha megmarad az emberben. Viszont itt olyan mennyiségű pályamunkát nézett át a zsűri, hogy kételkedek abban hogy esetleg beugrana nekik a későbbiekben bármi is. Az esélyeket valamilyen mértékben talán növeli, de ez innen most még láthatatlan szerintem.

TP: Reméljük, hogy igen, hiszen az egyik cél is ez volt. Én korábban már dolgoztam párszor Jon Schindehettevel (ő a Wizards senior art directora), de nem hiszem, hogy ez bármiben is befolyásolta volna (ha emlékezett egyáltalán a képeimre). Az egyik, hasonlóan wizardsos művészeti vezető hölgy, akivel szintén dolgoztam már korábban, lájkolta a hírt a Facebook falamon, de egyelőre ennyi. Az biztos, hogy jól fog mutatni a dolog az önéletrajzban, de odakint ez még édeskevés. Ott mindig csak az számít, milyen az aktuális portfoliód, a legutolsó munkád. Lehetsz a legkitüntetettebb művész, ha nem úgy teljesítesz, ahogy elvárják, nem kapsz munkát. Arra jó még ez a Spectrum dolog, hogy megmérettük magunkat ezek előtt az emberek előtt, és átmentünk a rostán, ez nyilván jól esik, jelent valamit, és ad némi önbizalmat. De nem dőlünk hátra, mert nem lehet.

VR: Szerintem nem. Esetleg adhat egy támpontot a folytatáshoz. Még azt sem tudjuk, hogy melyik képünk tetszett meg nekik, de számomra ez lesz a legfontosabb Spectrum-tanulság a későbbiekben. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor több, hasonló cuccal megint berajzolhatjuk magunkat a gyűjteménybe.
 

Alkotó: Tikos Péter

Mennyire visszaigazolás nektek a teljesítményetekről és a képességeitekről, hogy olyan illusztris társasággal kerültetetek egy kiadványba, mint Julie Bell, Brom, Luis Royo vagy Android Jones, hogy a képregény- és szerepjátékipar sztárjainak krémjéről már ne is beszéljünk (Frank Cho, Richard Corben, Joe Madureira, Dave McKean, Wayne Reynolds, Todd Lockwood, Kalman Andrasofszky) ?

HGy: Részben visszaigazolás, ugyanakkor hatalmas büszkeség. Viszont ez a "visszaigazolás" 2011-nek szól, és erre inkább építkezni kell, keményebben, mintsem rátespedni. Mi most bekerültünk, ezek az alkotók pedig állandó vendégek a Spectrum oldalain...

TP: Egyrészt nyilván jó dolog ez, de ahogy Gyula is mondja: ezek az emberek minden évben szerepelnek a Spectrumban, esetenként díjazottak is (mert ugye minden évben, minden kategóriában kihirdetnek arany- és ezüstérmeseket), vagy éppen a borítóképet alkotják meg. Ehhez azért még sokat kell dolgozni. Lehet az újabb cél az, hogy jövőre ismét bekerüljünk.

VR: Piszok jó érzés, és mivel ismét át akarom élni azt a bizonyos pillanatot, amikor megláttam a nevünket a sorban, ezért, ezt szem előtt tartva fogok dolgozni ebben az évben.
 

Alkotók: Tikos Péter és Vass Richárd

Többeteknek van olyan szerencséje, hogy Magyarországon abból élhettek meg, amit szerettek csinálni, ami itthon nem annyira evidens, mint mondjuk az USA-ban. A munkán kívüli életetek mekkora részét tölti ki a rajzolás (hiszen vannak művészek, akik pusztán munkaként gondolnak az alkotásra)?

HGy: Valóban szerencsénk van, de azért ebben irdatlan mennyiségű munka, lemondás, küzdelem és idő van. A szerencse pedig akkor jön, ha minél több alkalmat adunk neki. Sajnos Magyarországon nem evidens, hogy valaki abból él, amit szeret, vagy ha az a munkája, amit nem szeret, akkor legalább hobbi szinten (hobbi szó nagyon nem degradáló ez esetben!!!) űzhesse azt, amit a lelke megkövetel.

Egyelőre a munkán kívül keveset tudok rajzolni, mert ha van időm, zenélek. De a legtöbbször nem is munkaként tekintek a rajzolásra, hiszen sok esetben igyekszem úgy nekiülni, hogy valóban felspanolom magam, kedvet generálok. Munkába akkor csap át a dolog, amikor küzdeni kell a megrendelővel, vagy megerőszakolni a képet. Gyakran napi tizen-órákat töltök munkával, van, hogy a hétvége is rámegy. Persze azért fontos a szabadidőt is kiharcolni, ha lehet. Érzi az ember, mikor elég, és mikor kell feltöltenie magát :) Input, inspiráció mindig kell. Lehet ez könyv, film, zene, zenélés, séta, bármi.

TP: Elcsépelt közhely, de tényleg akkor is dolgozom, amikor nem dolgozom. Ha megnézek egy filmet, olvasok egy könyvet, vagy éppen kirándulok, akkor is gyakran "grafikus szemmel" nézem a dolgokat. Persze ez egészen más, mint a gép előtt görnyedni. Az utóbbi egy-két évben nem nagyon aludtam: főállás után otthon folytattam szabadúszóként, gyakran hajnalig. A Spectrumba nevezett képek is így születtek meg, éjszakánként. Nagyon fárasztó tud lenni, amikor hónapokig csak napi 4-5 órát alszik az ember, az utóbbi hónapokban ráadásul vidékről utaztam be Pestre a munkahelyemre, ami napi 3 óra utazást jelentett. De minden csak előbbre visz, ami nem öl meg, erősebbé tesz, és mindenből tanul az ember: én például megtanultam állva aludni a buszon. Ezekért a nehézségekért is kárpótol most ez az elismerés.

VR: Rengeteget melózom. Az alvásból vettem el időt ehhez. Most fogok változtatni az életemen emiatt. Egyébként szerintem is munka. Na jó, nyolcvan százalékban az csak.
 

Alkotó: Vass Richárd

Mennyire vagytok kapcsolatban a hazai grafikusokkal?

HGy: Nagyon sokakkal igen jó a munkakapcsolat, legtöbbször baráti is a viszony. Évek óta együtt dolgozunk. Gyakran kikérjük egymás véleményét, és szidjuk a másikat, ha az valami jó képet hozott össze:)

TP: Nagyon sok mindenkivel tartom a kapcsolatot, vannak nagyon jó barátaim a szakmából. Gyula, Ricsi ugye ilyenek. Aztán szeretek dolgozni Ricsin kívül másokkal is, így például rendszeresen színezek storyboardokat Cserkuti Dávidnak, aki szintén nagyon jó barátom. Az MKA tagjaként is sok szakmabélivel ismerkedtem meg, játékfejlesztőként szintúgy, és igyekszem mindenkivel jóban lenni, ami nem túlságosan nehéz. Rengeteget tanultam az évek során ezektől az emberektől.

Aztán nagyon jó volt személyesen is megismerkedni nagy kedvenceimmel és példaképeimmel, például Vass Mihállyal vagy Boros Zoltánnal és Szikszai Gáborral. Nagyon sajnáltam, mikor utóbbiak függetlenedtek egymástól és egyúttal országunktól is, de épp pár napja írt rám Gábor a Facebookon, úgyhogy nem vesztek el ők sem.

VR: Lassan mindenkit megismerek. Bár inkább a vonatellenőröket ismerem. Haha.
 

Alkotó: Havancsák Gyula

Milyen tanácsot tudnátok adni kezdő grafikusoknak, akik hasonló babérokra törnének, mint amit ti már elértetek?

HGy: Elhivatottság. Kritikusság a saját munkával szemben. Annyi kép készítése, amennyi csak lehetséges, hiszen mindig lesznek jobbak és rosszabbak közöttük. Meg kell tudni találni a hangot a lehetséges megrendelőkkel, el kell tudni juttatni hozzájuk a referenciákat, és nem bomlasztani a munkakapcsolatot. Ugyanakkor az alkotónak tudni kell kiállni önnmagáért. Nem annyira misztikus dolog ez, ráadásul ebben a netes világban azért elég könnyű eljutni a megrendelőkhöz, illetve bennünket sem nehéz megtalálni.

TP: Tudni kell, mit akarsz elérni, és a kitűzött cél felé haladni. Nem elég jó rajzolónak lenni, abból rengeteg van. Ha megrendelésre dolgozol, tisztában kell lenned az elvárásokkal, alázatosnak kell lenned, és nagyon szigorúan tartanod kell a határidőket. Folyamatosan figyelned kell a szakmát, a pályatársakat. Folyamatosan fejlesztened kell magad. Erre itthon szinte semmilyen lehetőség nincs, ezért tanulj angolul, és olvass blogokat, szakmai fórumokat, magazinokat. Az önmenedzselés csaknem olyan fontos, mint a szakmai tudás: ha senki nem tud rólad, ha nem vagy elérhető, ha nem találod meg a csatornákat, ahol eljuttathatod a munkáid a potenciális ügyfeleknek, senki nem fogja megtudni, milyen ügyes vagy. Ha nehezen mennek a dolgok, ne add fel, ne keseredj el. Készülj fel arra, hogy egy 24 órás nap semmire sem elég. Ne szeress aludni.

VR: Hardcore önkritika. És kiterjedt bankismeret.
 

Alkotók: Tikos Péter és Vass Richárd

Utoljára pedig egy külön kérdés Vass Richárdnak: van valami bíztató híred a Vortex City-ről?

VR: Ffuhh. Egy kicsit eltávolodtam tőle, de nincs olyan nap, hogy ne agyalnék rajta. Egy fejezet le lett fordítva angolra, én pedig felírtam a füzetembe, hogy egy iPades kiadás kellene inkább, a nyomdai helyett. Ehhez pedig illő lenne megmozdítani az illusztrációkat, csakúgy, mint a Nadirim-képregényben. Nem adtam még fel.

Lapzárta után érkezett: kiderült, hogy a Tikos-Vass páros Ifini éjszakák 2 című munkája került be a Spectrum válogatásba. A szóban forgó festmény lentebb látható:
 

Tikos Péter - Vass Richárd: Ifini éjszakák 2

Richard Stanley Robin Hardyval beszélget

Az utóbbi negyven év európai kultuszfilmjeinek legérdekesebb figurái közé tartoznak Richard Stanley (Dust Devil, Hardware) és Robin Hardy (Wicker Man, Wicker Tree) rendezők, akiknek lehetőségük adatott a legutolsó Fantasia Filmfesztivál keretében egymással elbeszélgetni. Horrorrajongóknak, és úgy általában a kultfilmek szerelmeseinek kötelező az alábbi videó.

Robin Hardy in Conversation with Richard Stanley at the 2011 Fantasia Film Festival from Svenson Brothers Films on Vimeo.

The Mexican Stand-off #25: a Direkt Fanzin bemutatja: Zsiráfablak

A jubileumi, 25. Mexican Stand-off ezúttal egyrészt rövidebb, másrészt különlegesebb fiatalabb testvérkéinél, történt pedig ugyanis a legutóbbi Hungarocomixon, hogy a kezembe nyomtak egy apró kis füzetkét, amibe belelapozva azonnal hanyatt dobtam magam az ötlet és a megvalósítás zsenialitásától: Haránt Artúr (akit korábban már bemutattunk a Geekzen) a hazai grafikusok egy részével karöltve újraalkotta a gyermekkorunkból jól ismert Ablak-Zsiráfot, csak éppen sokkal szórakoztatóbban, humorosan és 18-as karikával ellátva (na vajon mi van a P betűnél?).

- Ugyan már készült veled interjú a Geekz-en, de mégis bemutatkoznál nekünk pár szóban?

- Haránt Artúr vagyok, képregény színező és rajzoló. A Geekz olvasói a Pinkhellből és a Nero Blancoból ismerhetik a munkáimat. Mint Direkt Fanzine publikáló mutatkozok be most, azok közül is az egyik legrégebbi vagyok. Kösz a Geekz-nek a többi Direktes nevében is a lehetőséget!

 
- Mit kell tudnunk a Direkt Fanzinról?

- Az egész nyíregyházi gyökerű. A legtöbb alkotót vagy simán a város, vagy annak Rajz tanszéke kapcsolja össze, mivel legtöbben oda jártunk. Alapító tagok közül Self2 és Btyr nevét emelném ki. A kiadványban street art, versek, fotók, képregény, festmények, grafikák találhatóak változó arányban, de elsősorban vizuális fanzine, írott tartalom kevesebb van benne. Összességében egy teljesen független, ízig-vérig "alulról szervezett" médium, ahova kitehetjük a munkáinkat, minimális szerkesztési gátakkal, nyomtatottan. Webes jelenlétre voltak próbálkozásaink, de ott nem igazán mozgolódik a kiadvány, inkább "csak" papíron kézről kézre. A nyomdai munka minősége mindig nagyon fontos volt, ezek után még inkább az lesz, ez irányban eddig és ezután is fogunk fejlődni. A Zsiráfablak esetében is több nyomda fel lett keresve, mert meleg hatású sárgás papírra akartuk nyomni az egészet. Találtunk is, és végeredmény szerintem önmagáért beszél: nem lett giccsesen antik hatású, nem túl sötét sárga, nem túl élénk, olyan mintha fehér papíron lenne, de mégsem az a nyomasztó rideg ofszetfehér. Kellemes, jó kézbe venni. A "munkafüzet kék" borító, mivel hideg színű nagyon jó illik hozzá.

 
- Honnan jött a Zsiráfablak ötlete és hogyan kürtölted össze hozzá az alkotótársakat? Hogyan ment a közös munka, mi alapján választottátok ki a betűket jelképező szavakat?

- Kábé a 4. szám után vetődött fel, hogy oké, hogy nincsenek megkötések, de legalább legyen valami laza konceptje minden számnak, amin belül még szabadon tud mozogni minden alkotó. Az 5. szám többé kevésbé a "metamorfózis" koncepcióban készült el. Ott bukkant fel a Bluestripem először, amely egy másik, Kynu által rajzolt, totálisan más témájú scifi képregénybe nyúlt át. A 6. számnál már "szigorúbbak" voltunk a koncepció betartást illetően, és ötletelésnél felvetődött a gyerekkorunkban forgatott Ablak-Zsiráf lexikon, mint séma, vagyis: legyen sok illusztrációval teletűzdelt pár mondatos definíciókkal ellátott, magyar ábécé által felosztott kiadvány. Ettől eltérni nehezebben lehetett, emellett így is sok mozgástere volt mindenkinek. A betűket random szerűen kaptuk meg Self2-tól, először fejenként 5 darabot. Később idő hiányában és egyéb okok miatt a betűket az azt birtoklók vagy teljes egészében visszaadták vagy részben tovább adták másoknak. Ezekből a gazdátlanná vált betűkből dolgoztak az MKA tagok is (Felvidéki, Lanczinger, Fritz), akiket én hívtam meg. Nagy nehezen összejött minden betű örökbeadása.

- S9TXE... Mi a jó ég ez az új művésznév? :)

- Már régi. Még Nyíregyen aggattam magamra. Már nem nagyon használom, de mivel ott született, ahol a Direkt így ott maradt ez az alkotónév.

- További tervek?

- A Direkt jelenleg áll, nagyon sok dologról beszéltünk eddig, de konkrétumok még nincsenek lefixálva. Jövő év első felében szeretnénk egy hasonlóan kötött koncepciójú számot összehozni. Még egyszer Zsiráfablak Direkten belül, ha lesz is az is csak sokkal később. Ha ez össze nem jön:
- Jó lenne egy önértékén kijött szép színes Zsiráfablakot összehozni, ami azt jelenti, hogy nem egy másik kiadvány keretein belül lenne kiadva. Ezért is volt ez a 0. szám. Sokkal több alkotóval szeretném, kisebb mozgástérrel, rendesen megszerkesztve az egészet, a szövegek megírását akár humoristák, írók bevonásával. Egyelőre ez ügyben egy lépést sem tettem, így, ha most ezt olvasta és érdekel egy kiadót az ötlet, akkor ne habozzon, írjon nyugodtan! :) juxxxtapoz@gmail.com

Az alkotókkal együttműködve a Geekz-en hamarosan heti bontásban fogjuk lehozni a Zsiráfablak minden oldalát, extra DVD kommentárral kísérve a szerzőktől. Stay tuned!

The Mexican Stand-off #24: 5Panels alkotócsoport

A teljesen ad hoc jelleggel jelentkező hazai képregényszerzőkkel foglalkozó interjúsorozatunk ezúttal egy jelenleg tizenkilenc főből álló alkotócsoportot próbált sarokba szorítani, de a nyilvánvaló számbeli fölényben lévő rajzolók, írók és beírók jól begyakorolt csapatmunkával válaszoltak a kérdéseinkre. A csapatot koordináló Spurit, a Charax valamint a Bóni és Tim apukáját már kifaggattuk ebben a rovatban, így most próbáltuk a többi alkotót is bevonni, ezzel némileg megbontva az interjúsorozat szokásos formátumát.

Interjúban részt vesznek: Halmi Zsolt, Koska Zoltán, Papp Imre, Vári Tamás, Molnár Gábor, Szebeni Péter, Lénárd László, Erhardt Domonkos, Kozmajer Viktor, Pádár Ádám és Tálosi „Spuri” András.

Mikor és kinek jutott eszébe az 5Panels létrehozásának ötlete?

Spuri: Én adtam az első lökést a dolognak egy évvel ezelőtt egy elég naiv elképzeléssel – hogy jól egybegyűjtöm az alkotókat, akiket valamilyen formában kiadáshoz segítek úgy, hogy abból pénzt is lássanak, és ne csak egymagukban kószáljanak szerzőisként. Ebben többen is láttak fantáziát, akiknek az volt az elvárásuk, hogy munkájuk jelenjen meg nyomtatásban.

Mi az 5Panels valójában és miért gondoltad, hogy szükség lenne egy ilyen kezdeményezésre?

Domi: A 5Panels egy fiatal képregény-rajzolókból álló baráti közösség.
Gábor: Egy olyan képregényes alkotócsoport, amely elsősorban a csapatmunkára, a tagok közti munkamegosztással véghezvitt projektekre épül, folyamatos online jelenlét mellett.
Tomi: A fő profil – legalábbis a nyomtatott kiadványoknál – a közös munka, mindig valamilyen új koncepció alapján. Ráadásul Spuri egyre több workshopot és önképző szemináriumot is igyekszik szervezni nekünk, ahova a későbbiekben másokat is szívesen várunk. Ezeknek célja, hogy fejlesszük magunkat, (mivel képregényes tanfolyamok nincsenek egyelőre), ráadásul ez ingyen van.
Spuri: Legutóbb a Nyugati pályaudvari gyorsétteremben rajzolgattunk 3 órán át, és elkaptunk ilyeneket: „Te, ezek képregényt rajzolnak.” „Biztos valami szar.” „Nem, ezek tök jók!”
Gábor: Csoport szinten itthon jelenleg példa nélküli módon űzzük a képregényezést, ami többünknek új lendületet ad az egyre kiforrottabb munkák létrehozásához. Innen nézve miért is ne lenne szükség egy ilyen kezdeményezésre?
Kozi: De jó is lett volna, ha már 2008-ban egy ilyen csapatba csöppenünk bele, könnyebb lett volna az élet!

Kik a tagok és hogyan találtatok egymásra? Hogyan és mi alapján válogattátok össze a projektben résztvevőket?

Spuri: Sokan vagyunk, a tagok listája és bemutatkozásaik megtalálhatók a honlapunkon. Javaslom böngészésre. Hogy ki hogyan, miért jött az egyénenként változó.
Zsolt: Akkoriban bennem is felmerült az ötlet egy csapat létrehozására, ami összefogná a szerzőiseket. De Spuri megelőzött.
Peti: Úgy éreztem, hogy elértem azt, amire a saját erőmből képes vagyok, és ha még feljebb akarok lépni, akkor bizony mernem kell mások segítségét kérni/elfogadni.
Spuri: Így Peti lett az első padawanunk.
Domi: Egy képregényekkel foglalkozó magyar kiadó fórumára rendszeresen töltöttem fel saját fan art rajzaimat. Pádi barátom kiről még akkor nem tudtam, hogy Paneles, elküldte Spurinak a rajzaimat, aki, mivel látott bennem fantáziát, felkeresett és behívott a csapatba.
Laci: Láttam az oldalt, gondoltam úgyse veszik meg már többen a BMX-kölyköt, jó lenne digitálisan felrakni, és a legszimpibb csoport ez volt. Írtam Andrásnak, feltette, és rögtön úgy kezelt, mintha tag lennék.
Zoli: Spuri megkérdezte egy börzén, érdekelne-e ez a blog dolog, én pedig úgy éreztem haladnom kéne 19 éves fejjel a korral, hogy a netre is felteszegetek valamit. Ez lett a „Heti egy óra”.
Gábor: Mikor a jelenlegi tagok közül elsőként jelentkeztem András hirdetésére, csupán egy felületet kerestem, ahol a máshol el nem fogadott, vagy ritkán megtekintett képregényeim is megjelenhetnek.
Spuri: Ebben az volt a legmegdöbbentőbb, hogy az első ember magától jelentkezett. Azt gondoltam, csak nem lehet rossz ötlet ez az egész, ha maguktól jönnek majd a népek. Mondjuk a többieket már hívni kellett. :)
Zoli: Hogyan válogatjuk össze? Ahogy én tapasztaltam: Spuri írta (és most is írja) a leveleket, hogy "Hm, ez a srác jól rajzol képregényt, szerintetek felvegyük? ", vagy "Hm, ez a srác szeretne rajzolni képregényt, szerintetek felvegyük?" :)
Gábor: Egyrészt bárki olvashatja toborzónkat honlapunkon, másrészt tagjaink aktívan is keresik az új jelölteket. Mindkét esetben szükséges, hogy egy általunk elfogadhatónak ítélt szintet megüssön az illető (alkotói képességek mellett az együttműködésre való hajlam terén is), ami a minőségbiztosítás – ezzel együtt a 5Panels szakmai megítélése – szempontjából fontos és elkerülhetetlen.
Ami a csoport új kiadványaira összpontosító projekteket illeti, ezekben a részvétel főként önkéntes.
Zsolt: Igen. A közös munkákban az veszt részt a tagok közül, aki akar. Általában úgy van, hogy valaki kitalál valamit, felveti az ötletet, azt megvitatjuk, ha tetszik, és látunk benne fantáziát, belevágunk. A projekthez pedig mindenki úgy járul hozzá ahogy tud.

Miért 5Panels néven fut a projekt?

Domi: Hát, mert elég vadas, nem?
Zoli: Eredetileg Spuri akarta úgy, hogy a blogon mindig öt újabb panellel bővülne egy képregény, amíg véget nem ér, amit szerintem én csesztem el, mert az enyéimet nem lehetett volna úgy közölni.
Spuri: Nyugi, az már sokkal korábban elcsesződött. A struktúra kukába került, a név maradt.

Van-e hazai vagy külföldi példa, ami hatással volt az 5Panels születésére?

Spuri: Akkoriban a Random már bontogatta szárnyait, de igazából az egyáltalán nem befolyásolt. Már csak azért sem, mert egészen másnak akartam a 5Panels-t, mint ami lett belőle. Mondjuk eleinte kicsiben gondolkoztam, aztán ki kellett tágítanom a teret. Sőt, egyre jobban tágul most is, mert annyi lehetőség van egy ilyen csapatban, amit nem szabad kihasználatlanul hagyni. Ahogy egyre többet dolgozunk együtt, úgy egyre jobban igényeljük a tovább és tovább lépést. Definiálnunk kell magunkat, meg kell fogalmaznunk saját magunknak is a céljainkat, terveznünk kell a jövőnket. Ez a fajta együtt gondolkodás kovácsolja egy csapattá a tagokat.
Biztosan volt/van ilyen kooperáció külföldön is, itthon is, de nem nagyon tudok róluk. De nem is szeretnék, mert elrontaná az „én ötletem-én álmom” élményemet. :) Random, MKA egészen más nyomvonalon haladnak, mint mi.

Mik a közeli és távoli célkitűzéseitek, és milyen közönséget akartok megnyerni magatoknak?

Imi: Úgy érzem a mi csapatunk inkább a képregények humoros, illetve akciódúsabb oldalát kapja el, amivel szerintem több embert meg lehet fogni, és ezeket sokkal nagyobb lelkesedéssel is rajzolja az ember.
Pádi: Szerintem nincs kifejezetten specifikus réteg, akit meg szeretnénk célozni. Mindenki olvassa, akinek tetszik: idős-fiatal, fiú-lány, boldog-boldogtalan.
Tomi: Részemről, lehetőség szerint, minél több közös projektben való részvétel és ezzel párhuzamosan, saját hosszabb történetek elkészítése, és kiadása.
Zoli: Csak meg akarjuk szerettetni a képregényeket, és jó műveket akarunk csinálni.
Spuri: Intézményesülés egy közel-távlati cél. Ez elkerülhetetlen, ha érdemben tovább szeretnénk vinni a csapat életét. De hogy konkrétumot is mondjak: születésnapi ünneplés, egy börzés kiadvány, egy hungarocomixos kiadvány, egy busós kiadvány a jelenlegi ütemezett tervek. Ezen felül pedig hetente összecsődülünk közös rajzolásra, havonta-kéthavonta egy-egy szemináriumra. Megvallom őszintén, néha a weboldal teljesen kiesik a gondolataimból, pedig az is fontos, elvégre azon keresztül találkoznak velünk nap mint nap az érdeklődők. Bár a kepregeny.net-től kaptunk ígéretet egy ottani főoldali megjelenésre, ami októbertől várható.

Milyen hazai szerzőket látnátok szívesen az 5Panels oldalain?

Spuri: Bárkit, aki szereti művelni és nem amatőr szinten műveli a képregényezést. De azért vannak konkrét személyek is, akiket örömmel látnék a csapatban. Jelenleg Tomster, Pilcz Roli, Árva-Szabó Peti az elsőszámú célpontok.
Zsolt: Bárkit aki megfelel az általunk felállított mércének, és tud csapatban dolgozni
Zoli: Csak kedves, jó képregényalkotókat! De ha nem azok, akkor csak simán jó képregényalkotókat.
Tomi: Bárkit, aki szívesen és kreatívan tud együtt működni a csapattal. Leginkább persze eddig ismeretleneket.
Pádi: Szeretnék több írót látni.
Imi: Bárkit, aki úgy érzi, hogy megvan hozzá a tehetsége, és lenne kedve csatlakozni egy jókedvű és egyre jobban növekvő társasághoz.
Domi: Kizárólag életvidám, kreatív, jó humorú szerzőkkel dolgoznék szívesen együtt.
Kozi: Na jó, őszintén: fiatal, csinos, jól szituált hölgyek előnyben!

És a pótkérdés a Hungarocomix apropóján: A legutóbbi Képregénybörzére a Staféta című kiadvánnyal készültetetek, a mostani december 11-i Hungarocomixra a Fagyöngyszemek című antológiátok jelenik meg. Bemutatnád röviden a két kiadványt, mi a különbség köztük és milyen koncepció alapján készültek?

Spuri: A Staféta semmi más, mint a csapaton belüli gyakorlataink eredményének bemutatója. A gyakorlat során a feladat az volt, hogy minden rajzoló kapott egy oldalnyi történést az aktuális mesélőtől, amit el kellett készítenie. Ezután a saját egy oldalát a rajzolónak hozzá kellett írnia-rajzolnia az utána következő rajzoló első oldalához, hogy valamiféle folytonosság jöjjön ki a dologból. Ez egy érdekes, ám nagyon hosszadalmas játék volt. Mivel ez amúgy sem vehető komoly munkának, tényleg csupán gyakorlatnak, ezért a kiadvány bevételét teljes egészében felajánlottuk az Országos Mentőszolgálatnak. Ebből a kiadványból több utánnyomás nem lesz, már csak ezért is érdemes beszerezni.

A Fagyöngyszemek ellenben egy hagyományos antológia, amiben mindenki talál kedvének megfelelőt. Egyetlen alapelv volt, hogy mindenki, aki szeretne megjelenni benne, karácsonyi témát kell, hogy hozzon. De mikulásmentes karácsonyit, mert Mikulás nálunk (még) dec. 6-án jár (remélem sokáig így marad). Csak, hogy lelkesedésem érthető legyen, egy két extra infót megosztanék a kötettel kapcsolatban:
- Pádár Ádám újabb Agarak sztorit hozott, ám ez az első, ami nem sztripekből építkezik, hanem egész kerek többoldalas történetként áll.
- Koska Zoli és Erhardt Domi egy olyan busós képregényt adott be, amiben nem képkockákat, nem oldalakat, hanem karaktereket osztották fel egymás közt. Így a képkockákban mindkettőjük stílusa helyt kap, és nagyon jól illeszkednek egymáshoz.
- Lénárd Laci forgatókönyvét Karina MacGill valósította meg (a manapság nagyon ritka) kézi akvarell festéssel.
- a Párkocka stábjához frissiben csatlakozott ötödik tag TheAnd is rajzolt egy nagyon frankó képregényt, ráadásul bakiparádét is hozott.
- Molnár Gábor egy egész sajátos értelmezést adott a betlehemi eseményeknek.
- én pedig hoztam egy újabb Bóni és Tim történetet, amiben érdekes módon a két főszereplő nem is jelenik meg. Ellenben kalandjaikból megismert karakterek annál inkább.

Elég figyelemfelkeltő volt? :)

A 5Panels legfrissebb munkáit a weboldalukon követhetitek figyelemmel, a Hungarocomixra megjelenő legújabb kiadványuk, a Fagyöngyszemek trailerét pedig itt találhatjátok.

The Mexican Stand-off #23: Tondora Judit

A Geekz tökéletesen rendszertelenül jelentkező interjúsorozata a magyar képregényes szcéna legérdekesebb tagjaival egy újabb fehér hollóhoz érkezett, több szempontból is: egyrészt az illető hölgy, másrészt szinte kizárólag amerikai kiadóknak dolgozik, harmadrészt pedig konkrétan ebből él meg. Hogyan érvényesülhet egy magyar grafikusművész külföldön, milyen egy hindu mondavilágra épülő sci-fi és hogyan néz ki az újrafazonírozott Pán Péter mítosz két magyar képregényes keze alatt (a Judittal közreműködő Pilcz Roland már szerepelt sorozatunkban), mindezekre a kérdésekre választ kaptok az interjúban.

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- Tondora Judit vagyok, szabadúszó grafikus és képregényrajzoló. Mostanság egyre inkább az utóbbi, tekintetbe véve, hogy már közel három éve folyamatosan dolgozok kisebb amerikai kiadóknak, még kisebb sorozatokon. :D

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- Az első képregény, amit olvastam valószínűleg egy Góliát, vagy Nils Holgersson lehetett. Azokat nagyon szerettem kiskoromban. Egész szép gyűjteményem volt még Astérixből és Pókemberből is.
- Konkrétan képregényt rajzolni a grafikusi után kezdtem, az egyetemi lapba Miskolcon. Először stripeket, karikatúrákat, majd egy amerikai ismerősöm felkérésére komplett képregényt.

- Első látásra szerelem vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál ?
- Nekem a képregény a munkám, nem a hobbim, nem vagyok wannabe és különösebben geek sem, de természetesen szeretem a képregényt, mint műfajt, és mostanra már nyilvánvalóvá vált, hogy ez a legösszetettebb és legérdekesebb munka, amihez valaha is volt szerencsém. Sok mindent próbáltam már: stúdiógrafikát, portrérajzolást, festést stb. De ez a legátfogóbb és bizonyos szempontból a legszabadabb műfaj, amiben dolgoztam eddig. Jól tudom hasznosítani benne a művészetin elsajátítottakat és az egyetemi ismereteimet, főként a filmes részét. Mivel egészen kiskorom óta rajzolok és művészeti iskolákba jártam, így természetesen kipróbáltam a képzőművészet minden ágát, ami csak elérhető volt. Eredetileg festőnek készültem és csak a grafikusin fordultam határozottan a grafika felé.

- Milyen hatások befolyásolták a stílusodat, mi a munkamódszered és milyen anyagokkal dolgozol ?
- Ez attól függ, milyen stílusban dolgozok, de Te nyilván a képregényes stílusomat befolyásoló hatásokra érted a kérdést. Nem is hatás, inkább stílusok, iskolák és alkotók, akik bizonyos irányba fordítottak, emellett pedig a megrendelők kívánságai is nyilván szerepet játszanak abban, hogy én inkább az amerikai képregény mainstream, szuperhősöket felvonultató stílusában dolgozom a legtöbbet. Ez persze magában rejti a ‘beskatulyázódás’ és a stílusbeli fejlődés megállásának, illetve visszaesésének a lehetőségét, de remélem ezt azért majd sikerül elkerülni.
- A munkamódszeremről bővebben lehet olvasni a blogomban (http://tondorajudit.blogspot.com/), ahol egy 5 részes cikkben taglalom A-tól Z-ig, hogy hogyan épül fel egy képregény egészen a gondolat szintjétől, a megvalósítás lépcsőin át a kész nyomtatványig. Emellett pedig a képregényről, mint alkalmazott grafikai munkáról szintén olvasható egy hosszabb cikk ugyanitt.
- Összefoglalva talán annyit érdemes elmondanom, hogy én főként pencillerként dolgozom. Ez azt jelenti, hogy szinte kizárólag csak ceruzarajzokat készítek, amit, ha layered pencilről van szó, akkor azonnal a színező kapja meg, ha pedig ki kell húzni, ezt vagy egy kihúzó kolléga, vagy én készítem el (többnyire nem adom ki szívesen másnak ezt a fázist, ezért, amikor lehet, én készítem el a tusrajzot is).
- Sima Lyra Art Design ceruzákat használok, tus alá HB-t, layered pencilhez pedig HB-B-től egészen 6B-ig. Papírból ragaszkodom a Bristolhoz, 11x17inches ívre vágott, a legjobb ehhez a munkához, illetve néha kapok céges papírt, azt nyilván adott kiadó küldi. Tusból vagy Holló tust, vagy Super Black Indian Ink-et használok, fedő fehérrel kombinálva. Emellé Copic SP kihúzókat ink- wash technikához pedig még Copic Ciao Grayscale markert, ezt egészítem ki némi vízfestékkel és lavírozott tussal.

- Miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt ?
- Én tipikusan az a rajzoló vagyok, aki örül, ha nem kell épp képregénnyel foglalkoznia. Mivel átlag napi 10-12 órát dolgozom, gyakran hétvégén is, ezt tekintetbe véve, azt hiszem érthető. Képregényeket nem nagyon gyűjtök, csak néhány címet és inkább grafikus novellákat, albumokat vásárolok, emellett digitális formában olvasok Marvel/DC kiadványokat, ezek közül pedig főleg azokkal foglalkozom, amelyek kötődnek a munkámhoz, de ritkán jut rá időm. Kapni szoktam kiadóimtól elég sokat az ő képregényeikből, főleg, ha folytatást rajzolok valamihez.
- Inspirációt általam kedvelt alkotók munkáiból szerzek. Ez alatt nem pusztán a képregényrajzolókat (Silvestri, Lee, Turner, Mayhew, Buscema, Sienkiewicz, Nar!, AH!, Corroney, Ross, Templesmith stb.) kell érteni, hanem a kedvenc képzőművészeti alkotóimat (Munkácsy, Turner, Van Gogh, Da Vinci, Sargent, Monet, Renoir, Decamps, illetve kortárs hiperrealista festők stb.) is. Ez utóbbi kissé furcsának tűnhet azoknak, akik ismerik a munkáimat, hiszen többnyire csak szuperhősöket és csini nőciket lehet tőlem látni. Ennek nyilván az az oka, hogy ilyet kérnek a kiadók, ellenben szeretnék dolgozni egy sokkal inkább művészibb, realistább stílusban, mivel hozzám ez áll közelebb, ezt szoktam meg a tanulmányaim során, de ez még várat magára. Reményeim szerint már nem túl sokáig.

 ©Neelakshi: the Quest for Amrit

- Milyen utat jártál be eddig és mik voltak ennek szerinted a legfontosabb állomásai?
- Amikor 2008-ban elkezdtem az első képregényes munkámat, a Dead Contract című, sajnos a megjelenést már nem megérő képregényemet, nem hittem volna, hogy ez idáig jut, ahol most vagyok, de örülök neki. Főleg azért mert voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy úgy tudtam/tudok beletanulni a szakmába, hogy közben állandó, fizetett, kiadott munkát végzek a képregényiparban. Az első munkát követte egy másik kiadó International Artist Search pályázata, ahol nyertem egy állást és rajzolóként kezdhettem el felépíteni a munkamódszeremet, és a kapcsolataimat, majd ezt követően 2009-2010-től az egyetem utolsó évei alatt már állandó munkáim voltak, mostanra pedig több sorozatot is rajzolok és ezek mellett folyamatosan jönnek a felkérések, illetve több függő, és kezdeti fázisban lévő projektben is benne vagyok. Voltaképpen magamat menedzselem, amivel csak az a gond, hogy rengeteg időt és energiát elvesz a rajzolástól.

- Mennyire lehet összeegyeztetni a rajzolást és a saját magad menedzselését?
- Nehéz amiatt, hogy sok időt vesz el. A délelőttöm mindig a levelezéssel, forgatókönyv olvasással, layout rajzolással telik. Az esték szintén gyakran telítve vannak e-mailekkel, telefonálgatással, néha hajnali háromkor kerülök csak ágyba, ha éppen sürgősen meg kell egy munkát beszélni, hiszen Amerikában akkor kezdődik csak a nap igazán, de erről lassan már mindenkit sikerül végre leszoktatni, így csak vészhelyzet esetén keresnek akkor, de azokat rendesen elkészített és előre lebeszélt munkával ki lehet kerülni. Mindez viszont szükségszerűen a dolog része, hiszen folyamatos kontakt nélkül nem lehetne haladni a projektekkel.
- A neheze valójában az új projektek körüli tárgyalási időszak, az aztán tényleg időrabló, a rengeteg tesztoldal és egyéb tervezési munkák miatt. És persze ezeknek csak egy töredéke jut el végül addig, hogy képregény legyen belőlük.

 ©Neelakshi: the Quest for Amrit

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál ?
- A jól végzett munka dicsérete maga a végeredmény (már, ha minden klappol menet közben :D), de emellett fontos a kollégák és a közönség visszajelzése. A legjobb része a dolognak, amikor az általam nagyra becsült rajzolók dicsérik meg a munkámat és/vagy mondanak róla kritikát.

- A szívednek legkedvesebb műveid ?
- Az egyik, 2011 végén megjelenő projektemet, a Neelakshi: The Quest for Amrit címűt azért kedvelem és emelem ki, mert az elejétől mindent én építek föl, pusztán a forgatókönyv alapján. Mindent nekem kell kitalálni, a látványt, a karaktereket, hogy hogyan nézzen ki az egész és ezt konstans módon használni a hindu mondavilág keretein belül, de lehetőleg úgy, hogy ötvözzem a mai kor sajátos elemeivel és a sci- fi, illetve a fantasy meghatározott stílusjegyeivel. Nagyon izgalmas és végeredményében szerintem látványos és szórakoztató projekt ez.
- Emellett a másik futó sorozat, amin dolgozok a Legend of Isis hasonló ebből a szempontból, mert ott is sok karaktertervezési feladat van, emellett egészen extrém dolgokat, például a Golden Gate tetején harcoló szupercsajokat kell rajzolni.
- Amit viszont a legjobban kedveltem az a We The People című miniseries volt, ami sajnos még mindig függő, szerintem soha meg nem jelenő, állapotban van. Az író, Jason M. Burns, egy egészen fantasztikus és szórakoztató sztorit épített föl pár kissé őrült egyetemistáról, akik szupererő nélkül akartak szuperhőst játszani. Rengeteg vicces jelenet, szerethető karakterek és egy sikeres első könyv után zátonyra futott a projekt, amit nagyon sajnálok.
- És persze itt van az egyik legutóbb megjelent munkám, a Tales from Neverland, amit Pilcz Rolival közösen készítettünk, vele egyébként már lassan egy éve dolgozok együtt, a legtöbbször ő színezi a munkáimat, nem is akárhogy. Egy okból nem tudom kihagyni ezt a képregényt, mégpedig a történet kötődése az egyik gyerekkori kedvencemhez, Pán Péterhez. A Neverland sorozatban és a Tales from Neverlandben a Zenescope a Pán Péter sztorit dolgozza föl egy egészen sajátos formában. Az első könyv, amit illusztráltam, pusztán szórakozásból, magamnak, az a Pán Péter volt. Körülbelül 10 évesen rajzoltam hozzá pár illusztrációt és még akkor megfogadtam magamnak, hogy valami Pán Péter kötődésű dolgot fogok csinálni, ha felnövök. És megtörtént! Ez a karma. Van még pár ilyen, de ezeket babonából nem árulom el, hátha bejönnek. :D

© Zenescope Entertainment: Tales from Neverland

- Folyamatban lévő és tervezett munkák, képregények ?
- A fentebb említett pár kiadvány, amin dolgozok most, a Neelakshi: The Quest for Amrit áll a legközelebb a befejezési fázishoz, a Legend of Isis novemberre készül el, emellett van pár webképregény, illetve strip, amik itt- ott megjelennek. Egy angol íróval dolgozunk egy egész komoly, hét részes munkán, a Man of God című képregényen, amihez a fentebb említett realizmus közeli stílust fogom használni, nagyon izgalmas ink- wash alapokkal, de még csak a kiadóknak benyújtandó ún. ’submission’ anyagon dolgozunk, így nem biztos, hogy lesz is belőle sorozat. Némi pihenésképp pedig egy amerikai író könyvét illusztrálom, szintén fotorealista stílusban és készül néhány magánmegrendelés is.
- Emellett folyamatosan tárgyalok kisebb- nagyobb projektekről, ezekről természetesen majd a maguk idejében nyilatkozom.

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben ?
- Képregényrajzolással és illusztrálással, szinte kizárólag csak ezekkel. Néha készítek elektrografikai munkákat, de többnyire csak a képregényes megrendeléseknek tudok eleget tenni idő hiányában.

© Zenescope Entertainment: Tales from Neverland

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Ez azért nehéz kérdés, mert rengetegen vannak, emellett nálam állandóan változik, ki éppen a kedvencem. Mostanság olvastam az IDW horrorszekciójából és jelenleg írók közül nagyon kedvelem Steve Niles munkáit, főleg a 30 Days of Night- vonalat, rajzolók közül pedig nagy kedvencem Joe Corroney, aki most a True Blood képregényváltozatán dolgozik az IDW-nek, illetve Mike Mayhew és Alex Ross a gyönyörű fotorealista stílusuk miatt. De kedvelem Greg Capullo munkáit és nagyon várom a Batman sorozatát, és Vince Hernandez épp a minap bejelentett Fathom: Kiani sorozatát.
- Magyar írók közül kiemelném mindannyiunk kedvencét Lakatos ’El Lencsilány’ Istvánt, aki természetesen rajzolóként is megállja a helyét, illetve nekem mai napig öröm, ha láthatok egy- egy új Cserkúti, vagy Zorro De Bianco munkát. És nagy kedvencem Tikos Péter stílusa, főleg a színkezelését tartom elképesztően jónak. És persze Pilcz Roli és az ő Kalyber Joe-ja, ami jelenleg az egyetlen futó, hazai készítésű képregénysorozat. Aki nem olvasta volna eddig, javaslom, tegye meg, mert remekül fog szórakozni rajta.

- Kinek vagy minek a révén kerültél be a hazai képregényes életbe ?
- Meghívtak pár képregényfesztiválra, illetve ismerek néhány alkotót. A hazai képregényes életben én egy eléggé ’outsider’ pozícióban létezem, tekintetbe véve, hogy itthonra nem dolgozom. Nem azért, mert nincs kedvem, vagy épp bármi más kifogásom lenne ellene, csak egyszerűen nincs, amin dolgozhatnék. Mivel én ebből a munkából élek és Magyarországon mind tudjuk, hogy nem adottak a körülmények ehhez, ezért nem készítek képregényes munkát magyar megrendelésre. Grafikákat néha, reklámügynökségnek, grafikai cégnek, vagy magánmegrendelőnek igen, de komplett képregényt nem.

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- Kiadókkal nem, mivel, mint mondtam, itthonra nem dolgozom, és nemigen hiszem, hogy bármelyik külföldön megjelent képregényem érdekelné a hazai kiadókat. Szerzőket, rajzolókat, a képregényért tenni vágyókat van szerencsém ismerni. Természetesen nem mindenkit és nem személyesen, de azt hiszem, nagyjából képben vagyok a hazai színtér szereplőivel. Velük ritkán fesztiválon, vagy magán keretek között futok össze, gyakrabban kommunikálunk neten.
- A legtöbbször Pilcz Rolival beszélek, mivel vele dolgozom együtt, ezért kikerülhetetlen a napi szintű kommunikáció. Az már más kérdés, hogy szegény szerencsétlen flótás állandóan a munkamániás hárpia énemet kapja az arcába… :D

- Mi a véleményed a jelenlegi hazai képregényes szcéna helyzetéről ?
- Eléggé ambivalens a szituáció szerintem. Egyrészt tele vagyunk hihetetlenül jó alkotókkal, mind írókkal, mind rajzolókkal, akik igenis megállnák a helyüket akár a külföldi színen is, vannak páran szerencsére, akik ezt aktívan teszik is.
- Másrészt viszont nincs rá igény, legalábbis olyan mértékben, mint Amerikában, vagy Franciaországban. Amire pedig nincs igény, arra nem lesz fölösleges pénze egy kiadónak. Nagyon sok pro és kontra érvet lehetne felsorolni, hogy miért kellene nekünk mégis képregény, vagy épp miért nem, igazából eleve ott a bibi, hogy a művészet, mint olyan iránt nincs érdeklődés.
- A képregénnyel az a szerencsés helyzet, hogy inkább szórakoztatóipari műfaj, és többsíkú, több oldalról tekinthető és így több hasznú. Például remekül használható a reklámiparban, filmiparban (gondolok itt például a storyboardokra), vagy oktatásban, illusztrációs eszközként stb.
- Emellett nálunk nem képregényrajzolók készítik, olyanok, akik csak képregényezni tudnak (a külföldi rajzoló ismerőseim egy részének ez a legnagyobb baja, hogy csak képregényt tudnak rajzolni, se elektrografikához, sem egyéb manuális grafikai, netán festészeti munkához nem értenek, így behatárolódnak a munkalehetőségeik), hanem grafikusok, akik emellett nagyon sok mindennel foglalkoznak, így nyilván kevés idejük és energiájuk jut rá. Anyagilag pedig kész csőd egy képregény itthoni megjelentetése, főleg, ha szerzői kötetről van szó. Az import cikkekre (Image, Marvel, DC, mangák) gondolom, jobban van kereslet, de nincs sem elismertsége, sem pedig különösebb érdeklődés iránta. Ha csak a szűk családi, baráti körömből indulok ki, nem is értik mégis mire jó ez az egész. Lehet okolni akárkit, vagy akármit, hiszen volt Füles, meg Pajtás… Ami nem kell, nem lehet erőltetni, nincs értelme. Majd kiforrja magát az a réteg és az a generáció, akit érdekel, és aki nem érzi cikinek egy képregényt a kezébe venni, a többiek meg kimaradnak a mókából. Az már az ő bajuk.

© Man of God

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?
- Segíteni mindenképp segítenek, hiszen tájékoztatnak, összekötnek és kapcsolatokat teremtenek, de nyilván munkát nem ezek segítségével fogok találni.

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Remek kezdeményezésnek tartom, mindamellett, hogy szép elismerése egy alkotó kemény munkájának, nyilván ösztönzőleg is hathat a jövőbeli terveik tekintetében. Azt nem tudom, ad e bármilyen plusz löketet a nyertesek karrierjének, de érzelmileg biztosan pozitív hatása van.

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Szövetségnek, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Nemigazán… kaptam rá felkérést, de végül nem léptem be, így a tevékenyégét sem ismerem behatóan. Néha látom, hogy szerveznek összejöveteleket, illetve előadásokat, de mivel én miskolci vagyok, és meglehetősen elfoglalt, engem inkább a nagyobb rendezvények érintenek, főként akkor, ha hívnak előadni.

© Neelakshi: the Quest for Amrit

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- Pocsék. Az egész egy szánalmas és olcsó vásári komédia szintjén kerül bemutatásra, többnyire értetlenkedéssel körítve, de erről nem a képregény tehet, hanem maga a média, amit, nagyon kevés kivételtől eltekintve, személy szerint károsnak ítélek meg, így amennyire lehetséges távol tartom magam tőle. Változtatni azon a riporteri magatartáson kellene, ami oly elterjedt és csak kevés üdítő kivételt látni, hallani, olvasni: a felszínesség és a téma iránti szinte abszolút érdektelenség, illetve a pletykaszintű információkezelés. Vannak természetesen ellenpéldák, magam is láttam nem egy olyan riportot, ami szépen építette fel, vagy az alkotó, vagy a képregény hátterét és relatíve témába vágó kérdésekkel operált, de ez ritka kivétel.

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét?
- Nem vagyok stratégiai tervező, sem olyan, aki rá akarna erőltetni bármit bárkire. Akit érdekel például az én munkám, az belenéz, akit nem, nyilván nem fog vele foglalkozni. Én se szeretném, ha például az APEH-es barátnőm a legújabb adótörvénnyel nyomulna nekem, amikor épp összefutunk egy kávéra.
- Egyéként mindenkinek lehet találni képregényt, hiszen mindenféle témában vannak kiadványok, csak ismerni kell az adott embert hozzá.

- Mi a véleményed a digitális comic megjelenéséről és jövőjéről?
- Én maximálisan pártolom, mert egyrészt olcsóbb, hiszen 0,99-3$ között van egy- egy kiadvány ára, az előfizetések díja pedig havi és éves szinten is elfogadható. Másrészt pedig könnyebben megvásárolható bárki számára, mint a nyomtatott formátum. Mindezek mellett pedig könnyű terjeszteni, így azok is készíthetnek képregényt, akiknek esélye nem lett volna arra, hogy valaha közönség elé jusson a munkájuk. Ezek a kiadványok ráadásul továbbfejleszthetőek, telepakolhatóak mindenféle interaktív szöszmösszel, animálhatóak stb.stb.
- Nagyrészt én is mindent digiformatban kapok, ami kell a munkámhoz. Emellett, ha kiadói szemszögből nézzük, csak a befektetett munkáért kell fizetni, a nyomtatásért nem, ami pedig gyakran iszonyat összegeket emészt fel, még akkor is, ha Kínában, vagy Kanadában nyomtatják. Így több sorozatot tudnak készíttetni, az olvasó és ők is jobban járnak. Emellett a digitális adathordozóké a jövő, ez szerintem senkinek nem vitás.
- A nyomtatottnak ellenben megvan a maga varázsa persze, én is szívesen forgatom az albumaimat könyv alakban, és a kedvenc íróim, rajzolóim munkáit is szeretem ilyen formátumban látni. Gyűjteményem túl nagy nincs, csak pár sorozat, de inkább azt veszem elő, hogy átlapozzam őket, ha éppen ihletet keresek.

- Neked vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Természetesen, de szerintem ilyen mindenkinek van. Jó ideje foglalkozok például saját képregénytervekkel is, ha az egyiket sikerülne eladható állapotba hozni végre, ami idő hiányában jelenleg lehetetlen, és lenne is rá érdeklődő kiadó, nyilván örömmel dolgoznék rajta. És nyilván minden rajzolónak vannak olyan kedvenc sorozatai, amikre gondolkozás nélkül rábólintana. Nekem ilyen az Aspen Comics, vagy a Top Cow gyakorlatilag bármelyik sorozata.

- Milyen tanácsaid lennének egy magyar grafikusnak, ha külföldre szeretne dolgozni?
- Kösse fel a gatyáját, mert iszonyat sokan vannak, akik ott tolonganak a bejáratnál, és mindig lesz olyan, aki jobban, és/vagy olcsóbban dolgozik. És nem egy olyan lesz, aki ismeretlenül is meg akarja fúrni. A lényeg szerintem a hozzáállás, elvégre a megrendelő bizalmát és elégedettségét csak jól végzett munkával lehet elnyerni.
- Ha rajzolói/kihúzói/színezői állást akar valaki szerezni, a legegyszerűbb, ha beküldi néhány kiadónak a portfolióját és ott, ha kell nekik az ő tudása, meg fogják keresni. A másik út a comic conok látogatása mappával a kézben. Rengeteg conon, de főleg SDCC-on vannak kint a kiadók és naphosszat zajlik a talent searching. Ezekről adott kiadó weboldalán lehet tájékozódni. Jövőre, ha minden igaz én is lefutom a magam körét.
- Vagy felkereshet pár ügynököt, főszerkesztőt, írót, művészeket, de az teljesen emberfüggő, hogy miként reagálnak rá. Van, aki segítőkész és ad pár tanácsot, ha tetszik neki, amit lát még munkát is ad, vagy beajánl munkára itt- ott, van, aki pedig pont az ellenkezője ezeknek. Egyébként nekem az tűnt föl így pár év alatt a rajzolókkal kapcsolatban, hogy minél inkább ismertebb valaki és stabilabb a helyzete adott munkában, vagy kiadónál, annál segítőkészebb. Aki ugyanúgy még csak próbálkozik és keresi a ’big break’ lehetőségét többnyire nem túl szívélyes. Nyilván a vetélytársat látja maga előtt :D
- Nekem az nagy segítség, hogy ajánlgatnak egymásnak írók, kiadók, akikkel már dolgoztam. Ügynökkel mostanság tárgyalok, meglátom majd, mire jutunk egymással. A munkák esetén pedig természetesen a legfontosabb, hogy hozzuk azt, amire vállalkoztunk, tartsuk magunkat a színvonalhoz, a határidőhöz és a szerződésben foglaltakhoz. Akinek nem profi a hozzáállása és nem látják a munkáján, hogy tényleg szívesen csinálja, azt rövid úton kipenderítik. Vannak a helyére ezernyien.

- Szerinted melyik magyar képregényrajzolónak lenne a legnagyobb esélye hasonló karrier befutására, mint a tiéd?
- Az enyém nem karrier. Ez attól még rettentő távol van, én is csak próbálkozom és igyekszem, hogy azt csinálhassam, amit szeretek. Majd tíz, vagy tizenöt év múlva, ha még mindig rajzoló leszek, akkor esetleg merek ilyet kijelenteni, de három év és pár minisorozat után ez azért igencsak merész dolog lenne.
- Rajzolók közül bárki belevághatna, aki tud rajzolni :D Nézd, aki megfelel azoknak a stílusbeli és alkalmazotti követelményeknek, amelyeket a kiadók a művészeikkel szemben támasztanak, érti, hogy miként épül föl egy amerikai képregény, milyen oldalszerkesztést, panelszerkesztést használnak, hogyan kell értelmezni a forgatókönyvet, mik a szabályok és nem utolsósorban egy viszonylag esztétikus stílust tud hozni, az fog találni magának helyet. Ezt pedig nagyon sokan tudják, ha akarják, a gond szerintem ott van, hogy ez egy kockázatos dolog, mert egy bizonyos ideig be kell magát dolgozni a rajzolónak, és sokaknak itthon már jól menő grafikai munkái vannak. Természetes, hogy a bizonytalan kedvéért nem próbálkoznak meg a dologgal.

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- Áh, kizárt. Már a cosplay-t sem kedvelem. Maximum jelmezbál esetén, valami könnyű figurát kiválasztanék és egy estére jó móka lenne. Ha repülési képességét is adnának a jelmez mellé, esetleg meggondolnám, de nem hősi tettek végrehajtásának vágya vezérelne, csak simán spórolni akarnék a repülőjegyen :D

- Ha kérdezhetnél valamit a hazai képregényes élet valamelyik alakjától, ki lenne az és mit kérdeznél?
Kedves Vass Richárd. Mikorra várható a Vortex megjelenése?

Aki kíváncsi Tondora Judit további munkáira, az nézzen szét a DeviantART-on és a Behance-on lévő galériáiban, illetve kövesse figyelemmel a blogját.

The Mexican Stand-off #22: Tálosi András (Spuri)

A magyar képregényszerzőkkel készített interjúsorozatunk irányított sejtregenerálódás útján újra feltámadt és ezúttal a Hosszúvölgyet benépesítő állatsereglet megteremtőjét, Spurit szorítottuk sarokba, hogy a gyermekkori fertőzésekről, az első magyar crossoverben főszerepet játszó vadászlesről és az 5Panels képregényes alkotócsapatról kérdezzük.

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- Tálosi „Spuri” András vagyok, a Charax valamint a Bóni és Tim sorozatok (egyelőre) író-rajzolója. Emellett a 5Panels csoport ötletgazdája-alapítója és a Magyar Képregény Szövetség elnökségi tagja.

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- Nem emlékszem pontosan. Néhai édesapám gyűjtötte (bár ebben nem vagyok biztos, lehet, hogy csak vette, mert kedve volt hozzá) a Mozaikot, Asterixet és Talpraesett Tomot. De azt hiszem az első képregény amire tisztán emlékszem a Bucó, Szetti, Tacsi volt. Még óvodában a csoporttársaimmal azon versenyeztünk, ki melyik figura akarna lenni. Én mindig Tacsi voltam.

- Első látásra szerelem, vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál ?
- Szerelem a javából. A képregény végigkísérte egész gyerekkoromat, majd a gimnáziumban volt egy kisebb törés, aztán egy visszatalálás. Bár általános iskolásként (na jó, később is) egy csomó történetet írtam a fióknak, ezekből épült aztán fel a Charax világában játszódó események váza. Gyerekként élveztem kitalálni, megírni ezeket a sztorikat, és bevallom, most is élvezem őket. Persze azóta sokat fejlődött az összes mesém minden szempontból.

- Milyen hatások befolyásolták a stílusodat, mi a munkamódszered és milyen anyagokkal dolgozol ?
- Tulajdonképpen minden befolyásolt, de ezeket olyan ügyesen beépítettem, hogy alig-alig érhetők tetten. Az egyetlen, ami számomra is meglepő, hogy Dargay stílusához hasonlítják a rajzaimat (ami nagyon megtisztelő), pedig csupán annyi a hasonlóság, hogy ő is antropomorfizálta az állatokat. Noha nagyon szeretem Dargay műveit, sosem játszottam rá szándékosan erre a vonalra, sosem akartam Dargay nyomdokain haladni.

- Miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt ?
- Rejtő műveit nagyon szeretem, főleg a Texas Bill, a fenegyerek és a Nevada szelleme a két kedvencem a korai regényei közül. Utóbbit azért is komálom nagyon, mert benne van a tipikus maszkos bosszúálló hős akit egy magyar író alkotott meg. Amikor először olvastam, teljesen meglepődtem, hogy nekünk ilyenünk is van. Mostanában rákaptam a Mentalistára és a Jim szerint a világra. Ezek így együtt kellenek, hogy jó mederben tudjam tartani Bóni és Tim, valamint Spuri és Tappancs sorsát.
- Inspirációt pedig többnyire a téli hóesésből szerzek.

- Milyen utat jártál be eddig és mik voltak ennek szerinted a legfontosabb állomásai?
- 2008 óta vagyok aktív (sőt, egyre aktívabb) tagja a képregényes életnek. Első mérföldkő mindenképp a Charax 1 megjelenése volt. A következő állomás, amikor a Charax második részének 20 elkészült oldalát a kukába vágtam, és elkezdtem megírni az első forgatókönyvemet, amiből aztán újra nekiláttam a Charax 2 munkálatainak (igen, az első változat még forgatókönyv nélkül készült). A 2009-es képregényfesztivál "5 óra-5 oldal" rajzolása keretében megszületett Bóni és Tim. A 5Panels elindítása 2010-ben. Az MKSz elnökségébe való bevétetés 2010 telén, és a Vadhajtás megjelenése 2011 tavaszán.

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál ?
- Az nagyon jól esett, amikor a Charax 1 megjelenésének másnapján (kétnapos fesztivál vasárnapján) már gratuláltak a képregényhez. A legemlékezetesebb, amikor 2010-ben a Hungarocomixon odafutott egy anyuka a standomhoz és olyan örömmel vette kézbe a Charax 2-t amilyennel én soha. Örült, hogy végre megtalálta, ezt kereste már mióta, mert a lányával egymás kezéből tépték ki az első részt és alig várták a folytatást. Ez így konkrétan elhangzott, tanúm is van rá. :)

- A szívednek legkedvesebb műveid ?
- Mivel nincs olyan sok egyelőre, inkább csak kiemelnék egy-egy mozzanatot belőlük. A Bóni és Tim ördöge a Mennyei szerencse című kalandból, a Charax mókus-papja, és Spuri bármikor, amikor feltűnik. Kedvelem a Charax 2 kórházi jelenetét, és amikor Szimat nyomozó keménykedik.

- Folyamatban lévő és tervezett munkák, képregények ?
- Az érdeklődők megnyugtatására mondom, hogy készül a Charax 3. A csúszásának több oka is van, főként az időhiány, aminek következményei is lesznek, de ez maradjon meglepetés. Mindenesetre már a 4. rész forgatókönyve is kész, amivel lezárul az első ciklus. Közben Bóni és Tim sem maradnak kaland nélkül, bármennyire is ezt harsogtam a Vadhajtásban. Nagyon megtetszettek a kedvenc honosító oldalam napi Fantom képsorai, ezért szeretném magam kipróbálni ebben a formátumban is, így várhatóan a medve-macska páros újabb története így fog megjelenni. A forgatókönyv már kész.

- A Charax-nak szentelt oldal megszűnt vagy Hosszúvölgy lakói átköltöztek a 5Panels-re?
- Is-is. Az oldal tulajdonképp akkor szűnt meg, amikor a 5Panels beindult. Úgy gondoltam nincs szükség arra, hogy két külön helyen legyen jelen. Ráadásul ennek üzenetértéke is volt a többi leendő 5Panels szerző felé: a közös munkának szentelek mindent. Ugyanezt nem várom el a többiektől, de a saját ötletem felé mindig elkötelezett vagyok. Különben nem is lehetne komolyan venni.

- A Charax 2 megírásakor a forgatókönyvírásban segített valaki vagy autodidakta módon készült?
- Autodidakta módon készült. Tulajdonképp az is csak annyi volt, hogy megírtam a párbeszédeket, és mivel tudtam, mit szeretnék látni, az oldalbontásnál terveztem csak meg, hogy melyik panelen mi legyen, és milyen szövegek kerüljenek rá. De pont attól, hogy készült forgatókönyv, sokkal átgondoltabb is lett a második rész, mint az első.

- Hogyan zajlik egy szerzői kiadvány születése? Itt különösen a Vadhajtás megjelenésére lennék kíváncsi, hiszen az csapatmunka volt, ami nem biztos, hogy megkönnyítette a munkádat.
- A Vadhajtás egy érdekes sorsú kiadvány. Sosem gondolkoztam közös munkában előtte, de egyszer csak annyian lettünk a 5Panelsben, hogy elkerülhetetlenül felmerült az igény egy ilyen összedolgozásra. Így egy fejlesztőjátékos (persze csak nekünk) kiadvány lett belőle. Fellőttünk egy témát (vadászles), amire mindenkinek kellett készítenie egy különálló sztorit. Volt, aki lesben álló vadászokat, volt, aki konkrétan egy vadászlest tett a képregényébe, de valamiképp mindegyikben megjelent a motívum. Magam számára az volt az igazi kihívás, miként fogom tudni ezeket a különböző különálló történeteket egybe gyúrni. Én egy keretsztorit alkottam meg, ami egy-egy köztes oldallal összeköti a képregényeket egymással.
- Izgalmas próbálkozás, már csak azért is, mert olyan crossoverek is születtek, amilyen még nem volt magyar szerzők képregényeiben. Sajnos kevésbé hangsúlyoztuk a felhasználók felé, hogy először célszerű az egyes képregényeket külön-külön, a kerettörténet nélkül olvasni, majd egyben az egészet. Így fogyasztva sokkal ütősebb, mintha azonnal egyben végigpörgeti az ember, hiszen utóbbi esetben valóban töredezettség vehető észre benne.
- Visszakanyarodva a kérdésedre, az ötlet után a legfontosabb volt a határidő betartása, amiben nagyon megbízhatóan helyt álltak az alkotók. Ezután nyomda, aztán börze és fesztivál.

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben ?
- Végzettségemet tekintve hittanár vagyok, de jelenleg a Sapientia Főiskola tanulmányi osztályán keresem meg a mindennapi kenyérhez való pénzt.

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Itt megfogtál, mert bárki más tájékozottabb a szerzőkkel kapcsolatban, mint én. Norm Breyfogle lenyűgöző dolgokat hozott össze a régi Batman lapjain. Goscinny zseniális író volt. Stan Sakai pedig íróként és rajzolóként is minden elismerést megérdemel. Bill Watterson-t most kezdtem felfedezni magamnak. Lee Falk pedig Fantom megalkotásáért érdemel nagyon nagy dicséretet és főhajtást.
- Magyarok közül természetesen a 5Panels bármelyik tagja mellett kiállok (ezt tapasztalták már többen is), mellettük nagyon csípem Pilcz Roli munkásságát is, ugyanakkor Fritz Zoli rajzai is lenyűgözőek. Nagyon jó érzés, hogy ismerhetem ezeket az embereket és többségükkel együtt is dolgozhatom.

- Kinek vagy minek a révén kerültél be a hazai képregényes életbe ?
- A nagy szerzőis hullámot meglovagolva adtam ki a Charax 1-et, amivel sikerült belekeverednem ebbe az egész hajcihőbe. Aztán miután a 5Panels kezdett kifejlődni, és egyre többen csatlakoztak, én is kezdtem máshogy látni magamat a táplálékláncban. Végül egy beszélgetésünk után Sápi Marci vetette fel, hogy nem akarnék-e tisztséget viselni az MKSz-ben (addigra már tag voltam ott is), mert egy leköszönő elnökségi tag helyére kellene valaki. Én meg beadtam a derekam, amit azt hiszem senki nem bánt meg. Legalábbis remélem.

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- Szívesen mondanám, hogy mindenkivel, de az képtelenség lenne, meg nem is kér mindenki a társaságomból. A kepregeny.net ugye alap, főleg, amióta a 5Panels a k.net aloldalaként van jelen a hétköznapokban. Itt, ha nem is fórumozok olyan gyakran, csak lekövetem az eseményeket, hogy képben legyek. Emellett napi szinten kapcsolatban állok a 5Panels jópár tagjával a közös munkálkodás végett. A kepregeny.blog.hu projektvezetőjeként Bayer Tónival is át szoktuk beszélni az ottani teendőket. Lelkes látogatója vagyok a Hálózsák csapatban is, Fantom rajongóként főleg az ottani fórum megfelelő topikjában szoktam előfordulni. Mindezt a főállású munka után, szóval nem csoda, hogy nincs nagyon időm a Charaxra.

- Mi a véleményed a jelenlegi hazai képregényes szcéna helyzetéről ?
- Szerintem koránt sem annyira siralmas, mint ahogy általában nyilatkoznak róla, elvégre vannak megjelenések külföldi és magyar szerzőktől egyaránt, minden típusból. Az tény, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nem kedvez a képregény-kultúra (de egyébként semmilyen más kultúra) széles körű elterjesztéséhez, de ami késik, nem múlik. Azon igyekszünk, hogy a magyar képregényt külfölddel is megismertessük, hiszen a mi képregényeink erősen visszatükrözik magyarságunkat, vagy legalábbis, amit a magyarságról gondolnak a művészeink. Amikor pedig Magyarország lakossága is anyagilag megengedhet magának egy olyan luxuscikket, mint a képregény, készen fogjuk várni a saját kínálatunkkal az érdeklődőket.
- Szerencsés időszaknak mondanám, mert van lehetőségünk kockázatmentesen kísérletezgetni, megtalálni a magunk hangját. Ha valaki szerzőként a képregényes folyamba bele akar kapcsolódni, akkor most megteheti. Később, ahogy egyre magasabbak lesznek az elvárások a hazai képregények felé is, már csak a képzett alkotók fognak labdába rúgni. Ezért is tartom fontosnak az alkotói csoportok megalakulását, még akkor is, ha egymással ellentétes modellekben látják a továbblépés lehetőségeit.

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?
- Egyértelmű, hogy minden médium, ahol csak megjelenik a képregény témája segíti a képregény ügyét. Még a negatív kritika is, hiszen éppen egy ilyenből indult ki az Alfabéta-díj is.

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Egy díj értékét mindig a közelfogadás adja, ami pedig attól függ, hogy a szervezet, aki adja, mennyire veszi komolyan. Idéntől, azzal, hogy Cserkuti Dávid tervei alapján végre vállalható formát kapott a díj, egyértelmű üzenet lett az alkotók felé, hogy érdemes dolgozni, és jól dolgozni a képregényeken.

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Szövetségnek, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Igen, tagja vagyok. :) Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tevékenységét kívülről és belülről is látom, így vegyesek az érzelmeim, de most már mindenképp pozitív a mérleg, főleg mióta Nóri átvette a hajóparancsnokságot. Rengeteg a tennivalónk, de szerencsére van gárda, amelyik felvállalta, hogy a kitűzött célokat megvalósítja. Nóri nagyon ügyesen maga köré gyűjtötte ezeket az embereket. Sajnos a mozdítható erőforrásunk még mindig kevés, ezért nagyon várjuk azokat, akik szívesen segítenek bármiben, engem lehet zargatni ez ügyben bátran.

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- Nagyon sok időnek kell eltelnie, hogy lehessen rajta változtatni, bár az elmúlt hét évben nagyon komoly előrelépések figyelhetők meg az egész műfaj megítélésével kapcsolatban. Elég csak a könyvesboltok polcait megnézni, ahová eleinte be sem akarták venni a képregény-köteteket, most pedig annyi van már, hogy egész polcsorok telnek meg velük. Ez mindenképp pozitív változás. Az, hogy egyre több irodalmi portálon jelennek meg cikkek, recenziók, kritikák képregényekről, szintén a média nyitottságát mutatja. Nem kell neki sok idő, hogy újra felfedezzék maguknak a képregényt a magyarok.

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét?
- Egyetlen stratégiát ismerek: a gyerekkorban meg kell őket fertőzni. Sajnos ez ügyben nagyon csehül állunk, mert alig-alig vannak gyerekeknek szóló képregényeink. Amik vannak, azok viszont (az Egmont kiadványok kivételével) mind szerzőis kiadásban jelenik meg, amit szinte lehetetlen eljuttatni a megfelelő célcsoportnak. Manapság a gyerekeknek több ingerre van szükségük, mint amit a képregény adhat. Ráadásul nem is olcsó szórakozás, ami szintén hátráltatja a piac felpörgését. Én személy szerint félek tőle, hogy egy generáció ki fog maradni a képregény olvasásból, ami később vissza fog ütni, tehát ebben az irányban is van tennivalónk bőven.

- Neked vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Természetesen. A 5Panels-t egy olyan kiadóvá tenném, amelyik kizárólag magyar képregényekkel foglalkozna (semmi külföldi), és reklámoznám agyba főbe, hogy egy olyan brand legyen, ami aztán később eladja magát.

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- Fantom, vagy Zorró. Bár lovagolni nem tudok, ráadásul idegesít, ha nem látok ki valami mögül (egy maszkban megbolondulnék) de az egyszerű motivációjú maszkos hős képe mindig is vonzott. Nem árulok el nagy titkot, hogy ez a vonzalmam az igazságosztók felé vissza fog köszönni majd valamelyik képregényemben.

- Ha kérdezhetnél valamit a hazai képregényes élet valamelyik alakjától, ki lenne az és mit kérdeznél?
- Bárkitől, aki alkotó de még nem tagja a 5Panels-nek: Mikor csatlakozol?

The Mexican Stand-off #21: Papp Imre

A poraiból a megfelelő csillagállások (mint 7. Nemzetközi Képregényfesztivál és az első találkozás a Deveraux szerzőjével) esetén rendszertelen időközönként feltámadó interjúsorozatunk újabb részében ismét a szerzői képregények undergroundjába ereszkedünk alá, hogy megtudjuk miként bánik el egy gyilkos humorú démonidéző két még mélyebb bugyrokból szalasztott segítőjével a hazatérése útjába álló szörnyetegek hadával, miért nem érdemes alábecsülni a lemúr démonokat, mi köze az örmény mitológiának a hungaromangához és kikből is áll pontosan az 5panel csapata. A továbbiakért klikk az ööö... továbbra!

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- Papp Imre vagyok, 1985-ben születtem Pécsett. Iskolás éveimet az ANK-ban töltöttem, emelt matek és angol szakon, majd a gimnáziumban kéttannyelvűre jártam. Elvégeztem a Pécsi Tudományegyetemen az idegenforgalmi szakmendszer szakot, és azóta rajzolok. Szóval, mint láthatjátok rajzsulinak még csak a közelében sem jártam soha (látszik is !?)

 
- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- Ha jól emlékszem, akkor az első képregényem a Tini Ninja Teknőcök volt, rögtön a legelső szám. Legalábbis ez él bennem. De kiskoromban leginkább a Batman, Superman és X-men képregények voltak túlsúlyban. Marvel Extrára már nem volt pénzem... Ezeket persze mind elrakároztam az utókornak...

- Első látásra szerelem vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál ?
- Próbálkoztam sok mindennel : volt novella-, és regényírás, de valahogy mindig a rajzoláshoz tértem vissza. Gondolhatod, ha ebben vagyok a legjobb, milyen volt a többi... 

- Miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt ?
- Mostanában leginkább sorozatokat nézek, a filmek már kevésbé kötnek le. Egyszerűen alig készül olyan film, ami meg is érné, hogy kifizessek rá egy mozijegyet. Kedvenc sorozataim a Lost, 24, SG-1 és a Supernatural. Be kell vallanom, hogy sorozatjunkie vagyok...
- Elég sok könyvet is olvasok, és a müzlisdoboz hátulját, de kedvenceim leginkább Philip K. Dicktől vannak, és Rowlingtól. Ezeket nem tudom megunni. Aki pedig ismer engem, vagy olvasta bármelyik képregényemet, tudhatja: Star Wars forevör !

- Milyen utat jártál be eddig és mik voltak ennek szerinted a legfontosabb állomásai?
- Kezdő vagyok még ebben a szakmában, és leginkább csak a lelkesedésemre hagyatkozhatok, így két fő állomást említenék:
1. VaHaN, aminek az első kötete 2008-ban jelent meg a Gödörben, és a
2. Deveraux.
Remélem, amilyen állomások még ezután várnak: sikerfalva és befutásváros.

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál ?
- Kedvenc díjam, amit még általános iskolában kaptam, az az Aranyceruza-díj, amire még most is büszke vagyok, de nyilván (ami most meglepett, de nagyon örültem neki), az az Alfabétára való jelölés volt. Sajnos most nem nyertem meg, de mindig van jövőre.
- Ha pedig nem ilyen elismerésről beszélünk, akkor egyértelműen az olvasók visszajelzései. Nagyon jól esik, ha elmondják mit gondolnak, bíztatnak a folytatásra. Ezek az impulzusok visznek leginkább tovább. Többen pedig olvasóból baráttá lettek! Ez hihetetlenül sok erőt ad!

- A szívednek legkedvesebb műveid ?
- Imádom a Deveraux-t írni és rajzolni, de azt hiszem mindig a VaHaN lesz a szívem csücske. Azzal kezdtem, és bár erősen látszik rajta, hogy "honnan jöttem", így is imádom. (Itt lehet nézelődni : www.vahan.hu)
- Persze, ez egy teljesen más dolog, sokkal hosszabb, komplexebb történet, így az elmesélése is tovább tart majd, de a nem könnyű kezdetek után egyre jobban kinövi magát.

- Bemutatnád a VaHaN-t, honnét jött a címe és miről szól a (most már) sorozat?
- Először is a VaHaN minden szempontból más stílusú képregény, mint a Deveraux. Nagybátyámmal, Nyeste Gyulával ketten készítjük, ez is különbség. Megpróbáljuk a manga stílus hagyományait ötvözni a klasszikus képregényekével. A kezdetekkor komoly mitológiai kutatást végeztünk, ezek alapján alkottuk meg a történetet. A cím alapja az örmény Vahagn, a harcos isten, aki hősiesen küzd a pusztító viharok, özönvizek és a halálos betegségek ellen. Maga a történet elég összetett.
- Főszereplője egy olyan különleges képességekkel bíró csapat, akik próbálják megőrizni két világ egyensúlyát. Ez az egyensúly megborulni látszik, mert a sötét erők szintén különleges tervvel rendelkeznek, aminek első lépése és kulcsa a VaHaN kiiktatása. A történetben sok a – leginkább cinikus, fanyar - humor és az akció, de jócskán megtöltöttük misztikummal, és változatos karakterekkel is.
- A sorozat első kötetét 2008-ban adtuk ki, ami így utólag visszatekintve talán nem volt szerencsés. Ez alatt azt értem, hogy nagyon lelkesek voltunk, és gyorsan szerettünk volna elkészülni az első kötettel, melynek még jócskán voltak gyermekbetegségei. Ez persze csak az új epizódok elkészültével vált láthatóvá. De pozitívan állok hozzá, így legalább látszik hol kezdtem. Azóta persze rengeteget fejlődtünk rajz és történetmesélés terén is, és akik követik a VaHaN kalandjait láthatják, a minőségi változást. Eddig három kötet jelent meg, mindegyik három fejezetet tartalmazott. A negyedikkel is elkészültünk, ez még idén napvilágot lát valamilyen formában. Ezt még nem döntöttük el. Viszont pár oldal már itt látható belőle. Remélem ez is elnyeri majd az olvasók tetszését.

- Folyamatban lévő és tervezett munkák, képregények ?
- Most, hogy vége a Deveraux első történetének, elég sok minden jár a fejemben. Az olvasóim nagyon drukkolnak, és noszogatnak, hogy folytassam, és szeretném is. De tervben van, egy antológia is belőle, ami egy Speciális Bővített Deveraux 1.2-nek lesz majd nevezhető. Legközelebb nagybátyámmal, akivel együtt írjuk a VaHaN-t, szeretnénk kiadni a már elkészült 4. kötetet is. Remélem minél több megvalósul majd ezekből, de lehet, hogy még nem a közeljövőben.

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Nem igazán vagyok jártas ebben a témában, inkább csak rajzolok, de Mignola stílusa eléggé közel áll az én ízlésemhez. Néha már herótom van a sok Marvel stílusú rajzolótól, és mangától is. Mondom ezt annak ellenére, hogy a VaHaN-t is mangának szántam. :D

- Kinek vagy minek a révén kerültél be a hazai képregényes életbe ?
- Tisztán emlékszem arra az estére, amikor nagybátyámmal beszélgetve, egyszer csak azt mondta: készítsünk együtt képregényt ! És úgy is lett! Így született meg tényleg pillanatok alatt a VaHaN. Erre mondják : « családban marad », mert azóta is vele dolgozom ezen történeten! Elméletileg tehát neki köszönhetem, gyakorlatilag pedig Pilcz Rolinak, akit egész sokat zaklattam kezdetekben, hogy ő mit gondol a rajzaimról, hogy kiadjam-e, mikor-hogyan, kivel stb. Ezért nagyon hálás vagyok neki is !  Persze azóta is zaklatom, amikor csak tudom.

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- Mint már említettem, Pilcz Rolival jóban vagyok, ahogy Tomsterrel is, és az egész 5panels csapattal, aminek én is a tagja vagyok. (Egyre többen vagyunk, ezért most nem sorolnék fel mindenkit.) Ezzel a kis, de gyorsan bővülő csapattal próbáljuk majd meg kicsit felrázni a magyar képregényes életet.
- A kiadókkal nem vagyok szoros kapcsolatban, valamiért még nem látják a Deveraux-ban, (vagy bennem) a potenciált, de talán ez egyszer majd megváltozik. A fórumokon se vagyok annyira jelen, mert ott inkább ellenségeket szereznék, mintsem barátokat, a sok nethuszár miatt. Azért természetesen nyomon követem az eseményeket.

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?
- Én csak a szerzőis képregények szempontjából tudom elmondani, de mindenképpen sokat segítenek. Számunkra szinte mindent a fesztek és börzék jelentenek. Ott lehet megismertetni, vagy eladni annyit, hogy az örömrajzoláson kívül egy kicsit meg is érje kiadni. Egy kis promó még KN-en és máris sínen van a dolog. Nem tudom mihez kezdenénk ezek nélkül. Bár arra is kíváncsi lennék, hogy a kiadóknak mit jelentenek.

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Nagyon jó öltetnek tartom, bár bevallom őszintén, eddig nem sokat tudtam róla, hisz még csak a jelölés közelében sem jártam. Lehet, nagyobb hírverés kéne neki, mert úgy látom, inkább csak a kemény mag ismeri. Most, hogy a Deveraux-t jelölték volt a legjobb képregény kategóriában, kicsit utánajártam. Bár sejtettem, hogy ilyen vetélytársak mellett nem lesz sok esélyem, mégis hatalmas megtiszteltetés volt már maga a jelölés is. Az átadón láttam a díjat, és azt hiszem, ezt már méltán lehet nevezni olyasminek, amiért érdemes „harcolni” (Megjegyzem Robi megérdemelten nyerte meg idén a díjat, én is neki drukkoltam) :D Ami pedig még külön tetszik, hogy megint leszűkítették 3 kategóriára, ami véleményem szerint emeli a díjak értékét.

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- Sajnos elég kevesen érdeklődnek a képregények iránt Magyarországon. Az okát nem tudom, talán még abban a hitben élnek, hogy csak gyerekeknek valók. Kevés a reklám, a pénz, és gyakran a lelkesedés. Sajnos úgy érzem, hogy a kiadók sem mernek új dolgokat bevállalni.
- Nyugaton egy kiadó befektet, lassan felépíti a képregényét. Itthon még nem érzékelem ezt a fajta, pozitív értelemben vett „üzleti szellemet”. Ez viszont a szerzői képregényeket készítők számára óriási nehézséget jelent. A 5Panels csapatával, ahova megpróbáljuk a szerzőis rajzolókat összegyűjteni, éppen azon dolgozunk, hogy ezt megváltoztassuk. Most még kicsiben, de nagy terveket dédelgetünk. (www.5panels.com)

- Mióta dolgozol együtt a 5panels csapattal? Hogy kerültél bele ebbe a kezdeményezésbe? Röviden bemutatnád őket?
- A tagságom lassan közelít a fél évhez. Akkor még csak hárman-négyen voltunk. Spuri keresett meg, hogy nem tenném-e fel a képregényeimet az oldalra. (A Deveraux azóta is hetente bővül egy új oldallal. ) Aztán elértük azt, hogy minden napra új képregény jutott. Mostanra pedig már annyian vagyunk, hogy kis átszervezésre szorul a honlap. 
- Akik eddig már hozzánk tartoznak: Karina MacGill, a Bloodlust-os fiúk; Fábián Péter és Kozmajer Viktor, Erhardt Domonkos, Gombalovasék, Halmi Zsolt, Koska Zoli, Leslie Téjlor, Lénárd Laci, Molnár Gábor, Pádár Ádám, Tálosi Andris, Vári Tomi, valamint én. (Nem ismerek mindenkit személyesen ezért ha kihagytam volna bárkit is bocsi.) Ezzel a „kis” csapattal támogatni szeretnénk azokat, akik szeretnek képregényeket rajzolni, de nem tudják hol megmutatni. 

- A 7. Képregényfesztiválra egy meglepetéskiadvánnyal rukkoltatok elő, a Vadhajtással. Ki volt az ötletgazda és hogyan koordináltátok össze a munkátokat?
- Igen, igen. Ez volt az első közös kiadványunk, és teljesen elfogulatlanul mondhatom, hogy szuperjó lett! Mindent közösen találtunk ki. Heten kiagyaltunk egy közös koncepciót, ami nem lett más, mint a „vadászles”. Mindenki azt rajzolt a témában, amit szeretett volna, akár a saját karakterei bevonásával. Majd az utolsó emberre, jelen esetben Spurira hárult a feladat, hogy saját részével összekösse a történeteket, és egy egészet alkosson. Nagyon jól sikerült. Majd feldobtuk még azzal, hogy mindenki külön borítot rajzolt hozzá, így a börzére mindenki olyat választhatott, amilyet akart. A fesztiválra már új taggal bővültünk, Vári Tomival, aki készített egy új, egységes borítót, így azzal is megjelenhetett. A 5panels egyre több taggal bír, és eddig teljes az egyetértés minden munkánkban. Hamarosan láthatjátok majd! 

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét?
- Ugyanazzal, mint az olvasóimét. Humorral, fantáziával és még több humorral. Úgy hiszem, ez a két dolog bárkit el tud bűvölni. Olyan emberekkel is meg tudtam ismertetni a hasonló kategóriájú képregényeket, akik azelőtt még csak a kezükbe sem vették őket. Megmutattam egy barátomnak a Kalyber Joe-t, és annyira megtetszett neki, hogy meg is rendelte az összeset. Sokszor ennyi kell csupán hozzá: egy kis rámenősség.

- Neked vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Szívesen írnék, vagy rajzolnék külföldi képregényeket - képregényekbe. Nem hiszem, hogy jelenleg eléggé kvalifikált vagyok erre, de hát ezért nevezik álomnak.

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- Ez sokszor változik nálam, de mindig Batman-hez térek vissza. Ő a kedvenc képregényhősöm!

- Ha kérdezhetnél valamit a hazai képregényes élet valamelyik alakjától, ki lenne az és mit kérdeznél?
- Ki vagy, Chavez? Mutasd magad!

Aki a VaHaN örmény-manga mitológiájára kíváncsi bővebben, a VaHaN hivatalos oldalán nézelődhet, a 5panels csapat tagjainak munkásságát (Bóni és Tim, Deveraux, Agarak, Bloodlust és még sok más cím) pedig itt lehet figyelemmel követni.

The Mexican Stand-off különkiadás (#20): Felvidéki Miklós - Némajáték

A hetedik, ezúttal Nemzetközi Képregényfesztivál két legnagyobb hazai dobása Felvidéki Miklós első egészestés (muháhá! lásd interjút...) képregénye, a különleges hatalommal bíró pantomimes Némajátéka a Nyitott Könyvműhely gondozásában és Szabó Levente óriásrobotos vizuálorgiája, a Scrap volt (leszámítva az Elvist, a Strip10-t, a Deveraux-t, a Papírmozit... ááá, nem is sorolom, lesz róluk egy külön kritikai ömlengés a közeljövőben). Nem meglepő módon már mindkettejükkel készült interjú a rovatunkban és Levente állítása szerint ez játszott is némi szerepet abban, hogy a Scrap kiadásra került a Roham kiadó szárnyai alatt. Most azonban a Miklóssal készített Némajáték-interjút olvashatjátok, megspékelve némi exkluzív képanyaggal, külön a mi kérésünkre.

- Ugyan már készült veled egy interjú a Geekz oldalain, de azért megkérnélek rá, hogy röviden mutatkozz be...
- Felvidéki Miklós vagyok magyar képregény rajzoló multimilliomos wannabe (jelenleg csóró). Akik követik a hazai képregényes szintere leginkább a Pinkhellben találkozhattak munkáimmal (Noname, Pernye) vagy talán belebotolhattak A fiú, akit Zsuzsinak hívtak című füzetbe valahol.

- A Némajáték az első "egészestés" munkád, mikor jött az ötlet és milyen mintákat használtál hozzá (ha használtál egyáltalán)?
- Ja. Ez az egészestés duma örökre kisérteni fog, kár volt mondani :D Már régóta akartam egy minisorozatot vagy legalábbis egy hosszabb lélegzetű képregényt készíteni. Mikor 15 évesen egy börzén megvettem a Hellboy első kötetét, a Seed Of Destruction-t, a 4-szer 24 oldalban elmesélt történet szerkezetisége annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem ezt követem majd én is ha valami nagyobb sztoriba vágom a fejszémet. De ez idő tájt főleg Noname képregényeket rajzoltam amik 4-6 oldal terjedelem, között mozogtak, és nem is akartam hosszabbat belőlük.

A Noname elött már készítettem jó sok oldalnyi pantomim szuperhősös képregényt, ezek még a hatvanas évek ongoingjainak tradícióit követték (Stan Lee, Steve Ditkó Pókijai), aztán mikor elkezdtem rókákat rajzolni, úgy éreztem minden szuperhősösdi gáz. Egy évvel késöbb azonban újra késztetést éreztem a műfaj és egyáltalán a Pantomim ember rehabilitálására. Így született meg az a firka ami a kötet végén az első, már a kötethez készült karakter design. Amikor azt rajzoltam egy posztapokaliptikus, Blade Runner-szerű scifi világba képzeltem el a sztorit de sehogy sem akart összeállni, ráadásul akkor a Sin City, a Cowboy Bebop és a Batman: Első év bűvöletében amúgy sem tudtam volna semmi eredetit ezen a fronton kieszelni, így sok gondolkodás után kitaláltam, hogy valami egészen mást fogok csinálni. Igyekeztem sajátos stílusban dolgozni, olyat csinálni amilyenre nem volt példa, ezért is hagytam el a nagy fekete foltokat, ettől függetlenül Mignola örök hatás maradt, a festett borítókat pedíg Bruce Timm filces fedél illusztrációi ihlették.

- Összefoglalnád röviden, hogy miről szól a történet?
- Egy Pantomimesről aki véletlen folytán olyan emberfeletti képességekre tesz szert, ami által a játéka valósággá válik. Emellett kicsit a hazai képregényes szintérről, arról, hogyan készül egy képregény és hogyan épül bennem mint alkotóban egy sztori. Persze a hangsúly a pantomimesen és ellenfelén van.

- Két különböző stílusban készültek a pantomimes kalandjai és az azokat elképzelő szereplők története... milyen eszközöket használtál a munka során?
- A kerettörténethez váltakozó vonalvastagság és sok fekete folt miatt kezdetben mártogatós rajztollat használtam illetve ecsetet a nagyobb flekkek miatt. A fő sztorit viszont csőtollal rajzoltam és a főszereplőn kívül nem is használtam nagyon tust. Ezt a Mignoláskodás elkerülése végett erőltettem magamra, próbáltam eredeti látványvilágot kieszelni a lehetőségeimhez mérten. Az eszközöket persze nem tudtam tartani. A vége felé a rotring csőtollak helyett már tűfilcekkel dolgoztam (olcsóbb, kevésbé körülményes, eldobható), a rajztoll helyett pedig ecsetfilccel, ami sokkal lazább, lendületesebb rajzot eredményezett.

- A kötet négy füzetre oszlik az amerikai comicok mintájára, az egyes fejezetek külön borítót kaptak, az utolsó oldalak pedig vázlatokat és más extrákat tartalmaznak. Miért törekedtél az autentikus trade paperback érzetre?
- Bármilyen nevetségesen is hangzik én egy minisorozatnak terveztem a Némajátékot. Persze gondoltam, hogy sosem fogom ebben a fomájában megjelentetni, de azért reménykedtem.

Ezt a mintát láttam a vásárolt cuccokban, tehát ezt követtem piaci igényekre való tekintet nélkül, később pedig még jobban megtetszett a tradek felépítése, szkecsbukostul mindenestül. És mivel ez külföldön már bevett szokás, nem éreztem lopásnak, ha ehhez igazodom.

- Található a Némajátékban bármiféle önéletrajzi elem?
- Persze, a börzék hangulatát, a furcsa művész fazonokat, akikkel a gimiben találkoztam, és még sok más dolgot a közvetlen környezetemből felhasználtam a könyvhöz.

- Hogyan találtatok egymásra a kiadóval és hogyan ment az együttműködés?
- Én kerestem meg őket miután máshol nem foglalkoztak komolyabban a témával, de úgy érzem jó helyre kerültem. Nagyon motiváló volt a közös munka, hiszen a könyvet több mint egy éve késznek tituláltam, és hozá sem akartam nyúlni amikor bevittem Ádámhoz, azonban neki megvoltak a kellő emberei, hogy visszahozzák a munkakedvem így 12 új oldallal gyarapodott a cucc (lett is pár kimaradt jelenet, amit majd felteszek blogra).

- Volt-e tesztközönség vagy a képregény teljes fegyverzetben pattant ki a fejedből?
- Volt pár ember, akivel már menet közben konzultáltam, mégis a legtöbbet akkor kezdtem a visszajelzésekkel foglalkozni, amikor már biztos volt, hogy megjelenik a dolog és csak heteim voltak, hogy gatyába rázzam az anyagot :D

- Tervezel további nagyobb lélegzetű munkákat, esetleg Noname főszereplésével?
- Egy ideje agyalok egy nagyobb Noname történeten, de még nem teljesen állt össze a fejemben a dolog és ha a Némajáték nem hasal el, azt is szívesen folytatom, de semmi konkrét jelenleg, örülök egyelőre hogy ez meglett :)

Fejleményekért pedig bújjátok a blogomat!*

- Jut eszembe: kiszúrtam a Call it a day-be készített posztapokaliptikus Noname négyoldalasodban az MKA, de különösen a Geekz hommage-t a hirdetőtáblán... köszönjük, igazán megtisztelő…
- Ja, szívesen :D elég szolid lett a logó, alig látni, amúgy meg ti írtátok a legjobb interjú kérdéseket, szóval ez volt a legkevesebb :)

*Felvidéki Miklós blogját itt böngészhetitek további nagyszerű illusztrációk után

Ritka, 1984-es interjú John Carpenterrel

A Csillagember (Starman) bemutatójának kapcsán készítette a kanadai állami tv ezt a két részes interjút az akkor karrierje csúcsán álló John Carpenterrel. Összes addigi filmje szóba kerül, valamint azokról az alkotókról és műfajokról is beszélnek, akik és amelyek Carpenterre hatást tettek. A riporter felkészült a témából, ritkaság az ilyesmi manapság.

A Kaland Játék Kockázat földalatti reneszánsza - interjú a zagor.hu házigazdáival

(A következő nosztalgiafröccsöt lassan rendszeressé váló vendégbloggerünk, elefes fecskendezi a hátsóagyunkba a retinánkon keresztül. Vigyázat! Sokbetű veszély! - S)

1989. Bobó és Góliát népszerűsége töretlen, a Mozaik manói Japánba keverednek, megjelenik a Csodálatos Pókember első száma - a hálószövőnek Rakéta Robival, majd később, még ugyanebben az évben a Pléhsuszterrel, a Vízemberrel és a Rémes Négyessel gyűlik meg a baja. Tim Burton első Batman filmje kapcsán jön a képregényváltozat, és a Vándorló Szellem kalandjai is felbukkannak az újságárusoknál. A tévében Szimat Szörény szimatol, Nils Holgersson ott repül Márton lúdon, az idegesítő Szupernagyi pedig folyton megkeseríti szerencsétlen Pernahajder Campbell életét. László Endre halála után megjelenik az utolsó Szíriusz kapitány regény, a Szíriusz és az ősember és a rádiójáték is leköszön, az emlékére írt, gyalázatos Szíriusz és a titokzatos robot című történettel. Az iskolában a Turbo rágó papírok csereberélését kiszorítják a lutramatricák, a tanárok pedig rendre elkobozzák a kvarcjátékokat.

És egy szép napon az újságos kirakatában felbukkan egy nagyon furcsa könyv. Borítóján püffedt, tüskés hátú lény, szögletes fején nagyon gonosz tekintetű sok-sok szem és valami gusztustalan, zsíros, bugyogó lében dagonyázik. A könyv címe Halállabirintus, alatta pedig a delejesen vonzó Félelmetes fantáziajáték A főhős TE vagy! Na, ez meg micsoda? Ezt bizony nagyon gyorsan be kell szerezni, már csak a szülőkről kell valahogy legombolni 63 forintot.

Noha ebben az évben még három másik, a Kaland Játék Kockázattól független lapozgatós játékkönyv is megjelent, egyikük sem tudott olyan sikert elérni, mint Steve Jackson és Ian Livingstone legendás sorozata. A rövid életű Időgép kalandok első kötete, A lovagok titka alapvetően nem volt rossz, a rajzok is tetszetősek, de rövid volt, szörny egy szál se és harcolni sem lehetett benne. A magyar A Sárkányvár titka (KALANDJÁTÉK LEGÚJABB!) pedig úgy pocsék, ahogy van, az illusztrációk elkövetője kedvéért pedig bárcsak laposra kalapálhatnám a földgolyót, hogy a széléről a mélybe taszíthassam. (A harmadikhoz, Tihor Miklós és Mazán Zsolt A sárkány háborúja című könyvéhez még nem volt szerencsém.)

Mi tette különlegessé a Kaland Játék Kockázat könyveket? A ronda és csúf szörnyek, a változatos halálnemek – ez különösen élvezetes egy kiskamasz számára! - , az egyszerű és használható szabályrendszer, a harc lehetősége, amit ugyan valószínűleg senki sem csinált végig becsületesen, de volt – és szörnyekkel harcolni nagy vagányság. És persze az illusztrációk. Rajzokban szinte mindig nagyon erős volt a sorozat és szívesen alkalmaztak groteszkebb, sötétebb stílusú alkotókat is, akik alapvetően meghatározták a történetek hangulatát – elég csak A Tűzhegy varázslója, A Káosz fellegvára és még számos kaland kiváló illusztrátorára, Russ Nicholsonra gondolni vagy a – nagyobbaknak szóló – Varázslat könyveket gyönyörűségesen torz figuráival felejthetetlenné tévő, John Blanch-re.

Hosszasan lehetne még írni a Fighting Fantasy történetéről, Steve Jackson és Ian Livingstone igazi sikertörténetéről (Games Workshop, Eidos), de inkább gyorsan tekintsük át a sorozat itthoni pályafutását. A Rakéta 1993-ig, a kiadó megszűnéséig 17 részt, a Kaland Játék Varázslat 3 kötetét és a történetek helyszínét részletesen bemutató (még troll viccek is vannak benne: „Mi történik, ha valaki fejbe ver egy Törpét egy hatalmas sziklával? – Egy jót röhögök! Ha-ha-ha!”) Titán – A szárnyaló fantázia világát adta ki. 1992-ben az Új Vénusz vette át a sorozatot, Fantázia Harcos címmel. Különleges tehetséggel választották ki a gyengébb, főként sci-fi történeteket, de a könyvek gyalázatosan igénytelen minőségével is gyakorlatilag halálra ítélték a sorozatot. 11 kötet, a Kaland Játék Varázslat negyedik, befejező része és egy hosszú, ínycsiklandó lista a további kötetekről – majd eltűntek. Később a Szukits próbálta meg feléleszteni a sorozatot, de két könyv után úgy döntöttek, nem éri meg nekik.

Azután eltelt majdnem tíz év és látszólag semmi sem történt. De csak látszólag, mert néhány elszánt rajongó nem tudott beletörődni abba, hogy jó néhány kalandot soha nem játszhatnak végig magyarul. Elkezdték hát lefordítani azokat – ez talán még nem lenne olyan különleges, hiszen számos rajongótábor foglakozik kedvenceik magyarosításával. Ők viszont többet akartak: nincs igazi játékélmény egy ujj-két ujj-huszonegy ujj nélkül, a hiányzó köteteket a polcukon akarták látni. A zagor.hu lelkes csapata eddig 15, Magyarországon ki nem adott részt, illetve füzet formájában (eredetileg a 80-as években, a Fighting Fantasy világával foglalkozó Warlock magazinban megjelent) 3 minikalandot tett elérhetővé: ezeket mind letölthetjük pdf formátumban, illetve ha úgy tetszik, akár könyv formájában is beszerezhetjük.

De hogyan is kezdődött ez az egész? A zagor.hu atyját, runnert és FireFoX-ot – többek között a könyvek egyik fő fordítója – kérdeztem.

- Honnan jött az ötlet, hogy magyarra fordítsátok és nyomtatott formában is elérhetővé tegyétek a KJK-könyveket?

runner: Érdekes módon nem volt tudatos a dolog. Már nagyon hiányoltam, hogy nem jelennek meg hazánkban Fighting Fantasy könyvek. Egyik nap véletlenül rátaláltam a neten A Sárkány szemének nyersfordításra - már ez hatalmas örömet jelentett nekem, hogy valaki végre lefordította az egyik könyvet. Csak úgy kedvtelésből megpróbáltam valami könyv kinézetűre rendezni, majd A5-ös formátumban kinyomtattam, és összekapcsoztattam. Ebben csak úgy gyorsan összerendezgettem a fejezeteket, próbáltam a képeket is elhelyezni. Aztán egy fórumon megtudtam, hogy a Pusztítónak is létezik rajongói fordítása. Ez volt az a pont, amikor úgy gondoltam, hogy meg kell ezeket csinálnom igazi regény méretű könyvekként is. Gyermekkori nagy kedvenceim, a Rakéta kiadós változat mellett döntöttem.

Majd jött a hosszú próbálgatások ideje, és amikor végül elkészült, ezen felbuzdulva immár harmadszorra átszerkesztettem A Sárkány szemét is, hogy ne nyersfordítás legyen. Ezt feltettem a régi honlapomra, hátha van pár lelkes rajongó, akik örülnének ezeknek. Voltak is páran, és közben elkezdtem keresni a fórumokon fordítókat.

Ezután egy olyan művet választottam, amit már régóta szerettem volna magyarul a kezemben tartani. Ez volt a Visszatérés a Tűzhegybe. A szöveg 30%-a már létezett magyarul, de a maradékhoz embereket kellett keresnem, mert én nem igazán tudok jól angolul. Végül nagyjából egy év múlva kész lett az egész.

Ezt is összeszerkesztettem, és elkészült a könyv. Még éppen időben, mert 1989-ben jelent meg A Tűzhegy Varázslója, és mindenképpen szerettem volna, ha elkészül 2009-ben, a 20. évfordulóra. Sikerült is! Év végén kész volt. Az eredeti angol verziónál mondjuk csak 10 év telt el, és a történetbe is ezt írták, de ezt a magyar változatban átírtam 20 évre.

Őszintén szólva, hihetetlen érzés volt a kezemben fogni a könyvet. Mintha újra kisfiú lettem volna, aki éppen most vette meg a várva várt következő KJK könyvet a sarki újságosnál, mint anno a 90-es évek elején. Sosem gondoltam volna, hogy én leszek az, aki ezt elkészíti.

FireFoX: Azt elég régóta figyeltem, hogy runner készíti ezeket a könyveket, de sokáig hidegen hagyott a dolog. Aztán szépen, lassan felkerült az első egy-két mű. Eredetileg a Jurgen és Planyo páros által készített weblap (emlékműve megtekinthető a kjk.uw.hu weboldalon) volt az, még 2007-ben, ami visszavezetett ebbe a világba. Oldaluk két legfontosabb eleme az egy témás fórummá hízott vendégkönyv volt, amiben már-már követhetetlen módon folyt a beszélgetés a legkülönfélébb témákról, és az a program, amivel (ekkorra már) nyolc magyarul megjelent KJK-t lehetett játszani többé-kevésbé a szabályoknak megfelelően. Sajnos nem sokkal később ezt az oldalt feltörték, és bár többször is ígérték a készítők a folytatást, abból nem lett semmi. A program fejlesztése is félbe maradt, nagy-nagy űrt hagyva maga után. Ezután mindenki átpártolt az NTamas oldalán futó fórumra (jelenleg a fightingfantasy.atw.hu/forum oldalon található meg), és várta, hogy valami történjen.

Aztán elkezdtek páran beszélni arról, hogy lehetne/kellene közös online játékokat rendezni ilyen-olyan formában. Jöttek a vélemények, hogy hogyan kellene, hogy nem, milyen formában lehetne csinálni és milyenbe nem, melyiknek mik az előnyei-hátrányai. Én meg úgy döntöttem, hogy végül is miért ne, és elkezdtem fordítani az Éjsárkányt, mondván azt az emberek nagy része úgysem ismeri, és sokkal jobb szórakozásnak bizonyulna, mintha valamelyik, magyarul már megjelent művet kezdeném el. A választás egyébként azért esett erre a könyvre, mert szeretem a sárkányokat, és ilyen címmel biztos voltam benne, hogy találkozom majd egy-kettővel. Az egyszerűség kedvéért ekkor még csak azokat a fejezetpontokat fordítottam le, amerre a társaság akart menni. Ez volt 2009. novemberének 8. napján. Egy hónappal és 130 fejezetponttal később felkerestem runnert, hogy csinálok egy ilyet, és érdekelné-e az anyag, ha elkészíteném a történet közben kihagyott részeket is. Pechemre érdekelte.

- Miért épp Zagor.hu lett az oldal neve?

runner: KJK rajongóként, gondoltam, csinálok egy összefoglaló oldalt, ahol a könyvek borító képei, hátsó leírásuk, és pár egyéb információ, képek lennének. 1999-ben meg is csináltam, és feltettem az akkor még létező extra.hu ingyenes tárhelyre. 2010 elején aztán kaptam az értesítést, hogy megszűnik a szolgáltató, és pont ekkora kezdett fellendülni az érdeklődés a rajongók körében. Így adta magát, hogy ha már új helyre kell költözni, akkor csinálok hozzá egy saját domain nevet is. A Kaland Játék Kockázat nevekkel kapcsolatos oldalak foglaltak voltak, ezért gondoltam egy idegen név kellene, ami átfogóan illik is egy ilyen weboldalhoz. A Titan.hu már foglalt volt, ezért aztán a Tűzhegy gonosz varázslójára esett a választásom.

- Mennyi munkát jelent egy-egy könyv?

runner: Mostanában, hogy fellendült a kedv a kalandtársakban, és sokan fordítanak, már van kiforrott menete a dolognak, de azért régebben sokkal több idő és munka volt. Mára már kialakult a sablon dokumentum, melyben kialakíthatóak a fejezetek, beilleszthetőek a képek, és végül, sok-sok teszt után megvan a technikai része is, hogy jó minőségű könyvek készüljenek. Megjegyzem, kevés példány készül, mert nincs manapság már olyan nagy tábora a KJK könyveknek, és nem utolsó sorban erre van kapacitás is.

FireFoX: Ha én fordítok, még rosszabb napokon és rosszabb könyvek esetében is el tudok készíteni 50 fejezetpontot – de ez olyankor eléggé megerőltető. Jobb esetben akár 100-al is el tudok készülni, sokkal kevesebb energia befektetéssel. De ez még az egyszerűbbik része. Ezután runner elkészít magának egy tesztkönyvet, elolvassa azt, belejavít, ha valamivel nem ért egyet, azt átírja, vagy jelzi valamilyen módon. Ezután ismét hozzám kerül az anyag, és én is elolvasom újra. Ilyenkor általában már más szemmel tudok a szövegre tekinteni, mert már leülepedett bennem egy kicsit, és könnyebben kiszúrom az esetleges hibákat. Ezt még eljátsszuk néhányszor, és csak ez után kerül a mű a nyomdába.

Ha valaki más fordít, akkor könnyebb a dolgom, mert csak egyszer kell átnéznem a könyvet, elsősorban fordítási hibák után kutatva. Ezeket aztán vagy javítom, vagy csak jelzem, és küldöm is vissza az anyagot ismételt átnézésre. Ilyenkor általában kevesebb dolgom van, különösen ha jó a történet és a fordítás minősége is, de volt már rá példa, hogy csigatempóban haladtam csak, mert a sztori nem tudott lekötni.

- Nehezebb fordítani egy lapozgatós játékkönyvet (gondolok itt a régi Rakéta könyvek néhány klasszikus fordítási hibájára), mint egy hagyományos regényt?

FireFoX: A Rakétások hibáival kapcsolatban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Halállabirintus 1989-es, és A varázsló kriptája is csak 1993-ban látta meg a napvilágot. Az azóta eltelt 18 év alatt sokat fejlődött a világ és a technológia, és nekünk már olyan források állnak rendelkezésünkre, amilyenekről az akkori fordítók még csak nem is álmodhattak. Emiatt nem szabad ilyen összehasonlítást végezni. A Rakétások és az Új Vénusz között persze nem csak hogy szabad, szinte már kell is.

De mindenképpen nehezebb. A regénynél az ember elkezdi az olvasást/fordítást az 1. fejezetnél, befejezi 400-nál, és közben egyesével lépked, mindig csak fölfelé. Ugyanezt elvileg meg lehetne csinálni itt is (voltak is rá próbálkozások), de annak elég randa következményei lehetnek. A legfontosabb ok, hogy a környezetéből kiragadott mondatokat kell fordítani. A fordításnak sosem az a lényege, hogy egymás után rakott angol szavak helyett egymás után rakott magyar szavakat írjunk le egy papírlapra, hanem hogy elmeséljünk egy történetet, amit csak akkor tudunk teljes beleéléssel átadni, ha mi magunk is pontosan értjük, tudjuk, hogy mi történik. A másik tipikus nehézség a játékkönyvek fordításánál, hogy az eredeti szerző is könnyedén ejthetett valamilyen hibát a történetben, és ezeket megint csak akkor veszi észre az ember, ha történetileg halad sorba. Ami pedig még nehezebb, mert míg egy regényben egyféleképpen történnek az események, addig itt több száz, ha nem több ezer lehetséges eseményszál létezik párhuzamosan. Sokszor könnyű az ilyen hibát javítani, de sajnos időnként bele lehet futni olyanokba, ami komolyabb belenyúlást igényelne a részünkről, és ilyenkor el kell dönteni, hogy mennyire engedhető ez meg.

- Az eddigi könyvek közül melyikkel volt a legtöbb macera?

runner: A legtöbb időt természetesen az első könyvekkel töltöttem, mert nulláról kellett megalkotnom őket, mind a számítógépen, mind valós könyv formában. Ez akkor sok időt vett igénybe, és teszteket, de ma már könnyebb megy a dolog.

FireFoX: Számomra talán az Éjféli Tolvajjal. Ez volt az első olyan könyv, aminek a fordítását érdemileg ellenőriztem, és elég sok esetben nem értettem egyet a fordítóval, Killmasterrel, de végül szerencsére sikerült mindkettőnk megelégedésére rendezni a dolgokat. Ha beleveszem azokat is, amiket fordítottam, akkor A Nekromanta éjszakájával. Az első probléma már a borítónál adódott, ugyanis nem akartuk átvenni a 2. Wizard-sorozat – szerintem eléggé rondára sikeredett – apró képes, pajzsos kinézetét, de alternatív képet sem igazán sikerült találnunk. És ehhez jött még hozzá a 450, rövidnek nem mondható fejezetpont fordítása, majd pedig ellenőrzése.

- Hogyan jött, hogy megcsináljátok A Tűzhegy varázslójának színes kiadását?

runner: Tavaly megjelent A Tűzhegy Varázslója iPhone-ra, amelyben kiszínezték a régi fekete-fehér képeket. Mivel ez volt az írók első könyve, ebből több kiadás is volt, köztük egy 25. jubileumi is. Valahogy a két dologból jött, hogy a kettőt kombinálva, készítsek egy színes, javított változatot. Elég sok hiba volt az eredeti fordításban és két kép nem volt benne az iPhone-os változatban, ezért a 97-es és 106-os fejezetnél lévő képeket én színeztem ki. Az elkészült könyv szép lett, de bevallom, a színes oldalak miatt, és mert legalább annyi munka volt vele, mint egy másik, ki nem adott kötettel, több színes könyvet nem tervezek összeállítani.

- Milyen típusú kalandok vannak? Vannak-e különlegesebb, sajátosabb történetek?

FireFoX: A legkülönfélébb témákat dolgozzák fel ezek a könyvek, de az esetek nagy részében a Jót szolgáljuk benne. Az egyik tipikusan felmerülő téma a „mentsük meg Titánt a pusztulástól vagy Gonoszságba süllyedéstől”. Ilyen az Éjsárkány, A Múmia Átka, A Lidérckastély mélyén, A Nekromanta éjszakája vagy a Vihargyilkos. Ugyanez a téma megjelenik kisebb léptékben is: A Kard Mestere, a Sardath ostroma és az Őrjöngő Agyarak például arról szól, hogyan mentjük meg saját otthonunkat a Gonoszság erőitől. A másik jellegzetes téma a bosszúállás valamely tipikusan gonosz ellenségen. Ennek képviselői a Vérescsont, A Mélység Démonai vagy A Vérfarkas üvöltése.

Ha valaki nem a világot akarja megmenteni, akkor ott van számára az Éjféli Tolvaj, ahol egy tolvaj tanoncot alakítunk, akit már csak egy próba választ el a felnőtté válástól, vagy A Pusztító, melyben egy valódi fenevadat, a sötétség egy igazi szülöttét alakíthatja, aki a benne maradt emberség utolsó csíráiba kapaszkodva próbálja meg visszanyerni korábbi életét, amire nem is emlékszik.

Külön kategóriát érdemel A Kétélű Jóslat. Nem csak azért, mert kezdéskor semmit nem tudunk önmagunkról és a körülöttünk lévőkről, hanem mert ez azon ritka történetek egyike, ahol szabadon dönthetünk, hogy a Jó vagy a Gonosz oldalára álljunk. Talán A Skorpiók Mocsara tekinthető még ilyennek, bár ott nem mi magunk válhatunk egy gonosz uralkodóvá, hanem csak egy ilyen szolgálatába szegődünk.

Akinek futurisztikusabb történetre fájna a foga, a sorozat már megjelent kötetei között az is megtalálhatja a számítását, bár ehhez vissza kell térnie az Új Vénusz kiadó könyveihez, ők ugyanis már elkészítették az összes ilyen jellegű művet.

És itt van még a Hercegek Viadala két kötete is. Alapvetően bizakodóan, sőt, igen nagy elvárásokkal tekintünk erre a műre, hiszen ilyen még nem volt. Egy kicsit talán úgy, ahogy a Vihargyilkosra is néztünk. Szinte minden külföldi forrásból csak dicsérni hallottam azt a könyvet, a fordítást befejezve meg nézem magam elé, hogy ez tényleg csak ennyi volt? És egy kicsit félek, hogy a Hercegekkel is ez lesz. Adva van két, egyenként 500 fejezetpontos könyv. Közelebbről belenézve az első fejezetponton van egy elágazás, és dönthet a játékos, hogy egymagában vág neki a kalandnak, vagy a társával. Ezen a ponton a könyvek (ideális esetben) szétesnek három darab, egyenként 250 fejezetpontos kalanddá (már amennyiben feltételezzük, hogy az egyjátékosok útja alapvetően különbözik a kétjátékosokétól), ami sajnos eléggé beszűkíti a lehetőségeket, az összetettséget. És kicsit amiatt is félek, hogy egy nemrég elvégzett, aránylag nagy rajongóbázison alapuló felmérés mindkét könyvet az utolsó 5 közé sorolta.

- Az előkészületben rovatban szerepel a Királyok koronája is. Mondanátok erről pár szót?

runner: A Varázslat! sorozat négy kötetből áll, amiből a Rakéta kiadó hármat adott ki (amennyire én tudom, 1993-ban anyagi okok miatt megszűnt a kiadó), és később a KJK sorozatot folytató Új-Vénusz kiadó adta ki a negyedik, befejező kötetet. Ám ez nemcsak a külalak minőségében volt kifogásolható, hanem fordításában is.

Valahogy ennek a könyvnek a javított, és persze Rakétás kinézetű változatának elkészítése is rajongói kötelesség. Szeretnénk, ha szép és teljes lenne ez a különálló sorozat is.

FireFoX: Ez önmagában szerintem még nem igazolná az újrakiadást, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy még hátra van egy jó tucatnyi könyv, ami semmilyen formában nem látott eddig napvilágot. A Királyok Koronája kellett volna, hogy legyen a sorozat betetőzése, ehelyett azonban csak elkeseredést hozott. Tekintsünk el a borzalmas borítótól, a satnya minőségű képektől. Bocsássuk meg, hogy még a szöveg is úgy néz ki, mintha egy majdnem teljesen kiürült patronnal nyomtatták volna. Nézzük el, hogy a fordítás minősége úgy rossz, ahogy van. Mert ezek mellett még akár lehetne is élvezni a könyvet. De sajnos valamiért úgy gondolták, hogy annak ellenére, hogy ez egy sorozat befejező része, rájuk nem vonatkoznak az elődök által lefektetett alapok, és mindent átírtak benne – a tárgyak és fajok neveit, amikkel kapásból elég nehézzé tették a kalandozók életét, de a varázslatok kódjait is, amiket újra megtanulni azért elég kellemetlen.

Úgyhogy ha nagyon nincs mit csinálnom, ezzel foglalkozom, és ha már úgyis át kell rágnom magam újra az egészen, akkor kap egy olyan szintű ráncfelvarrást is, mint amilyet A Tűzhegy Varázslója is megélt.

- Mekkora a rajongói bázis?

FireFoX: Százas nagyságrendben mozog azok száma, akik figyelemmel követik valamilyen módon a történéseket, azt azonban, hogy ki az, aki csak letölti a könyveket, és ki az, aki el is olvassa, elég nehéz megsaccolni. Talán az egyetlen biztos szám, amit mondani lehet, az a 13-as, ugyanis ennyien neveztek a tavaly októberi nyereményjátékra.

runner: Nyomtatott formában pár tucat lelkes rajongó gyűjti a könyveket a polcára.

- Szerintetek manapság ezekkel a könyvekkel csupán nosztalgiából játszanak vagy képesek a számítógépes játékok korában is valami egyedit és izgalmasat nyújtani?

runner: Hát, gondolom sokan nosztalgiából olvassák ezeket, mint én is. De sok fiatal is írt, hogy olvassák és szeretik ezeket a játékkönyveket. Persze én is játszom sokféle számítógépes játékkal, de azért még mindig megvan a varázsa a könyveknek.

FireFoX: Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy e kérdéssel kapcsolatban nem kell találgatásokba bocsátkoznom: több olyan emberről is tudok, akik korábban semmiféle kapcsolatban nem álltak ezekkel a könyvekkel, most azonban – szabadidejük nyújtotta korlátokon belül – lelkesen játszanak velük, akár még közösen is.

- Hogyan bírjátok? Mennyi időt vesz el a szabadidőtökből?

runner: Miután megugrott a fordítók száma, és több ember is segít különböző módokon, már gyorsabban haladunk. Persze azért elég sok munka van egy könyvvel, mire végül elkészül, és hát igen, sok szabadidőt elvesz. De megéri, mert kárpótol, mikor kezembe vehetem a kész könyvet.

FireFoX: Annyi a trükk, hogy nem szabad erőlködni vele. Szerencsém volt, hogy eddig olyan könyveket fordítottam, amik nagyrészt tetszettek (ez alól mondjuk egy nagy kivétel volt a Vihargyilkos, de az a könyv sem volt kimondottan rossz). És ha élvezem, amit olvasok, akkor sokkal könnyebben megy a fordítás, nem szenvedek, nem nyűgnek érzem, sokkal inkább kihívásnak, ráadásul hajt a kíváncsiság is, hogy vajon mi fog történni a következő fejezetpontnál.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden szabadidőm rámegy. Amikor leülök, hogy ezzel foglalkozzam, akkor nyilván elúszik egy fél nap. Mostanában viszont visszavettem a tempóból, inkább nem dolgozok előre, mert néha kezd elegem lenni belőle, és nem szeretném, ha ez az érzés véglegesedne bennem. Ilyenkor inkább elmegyek szórakozni az ismerősökkel, írok pár bejegyzést a lexikonba vagy kitalálok valami jópofa újdonságot a weblaphoz, és elkönyvelem, hogy „na, ma sem csináltam semmi hasznosat”.

- Saját KJK-kaland író versenyt hirdettetek. Milyen művekre számítotok?

runner: Megpróbáltam több időt hagyni a művek készítésére, mivel sokan most írnak kalandokat, illetve a régi gyerekkori ötleteket egészítik ki. A megkötés csak a fejezetszámban van (200) illetve, hogy a Titán világában játszódjon. Érdeklődés volt azért, így remélem, augusztus 31-ig több jó kaland is érkezik majd. A legjobb három pedig egy Füzetben kap majd helyet, kis illusztrációkkal.

- Milyen terveitek vannak? Mit tesztek, ha a sorozat utolsó kötetével is végeztek?

runner: A terv persze, hogy mindegyik meg nem jelent kötet elkészüljön. Az pedig, hogy mi lesz, ha minddel végeztünk, még kérdéses. Az biztos, hogy én már akkor boldog lennék, ha tényleg sikerül mindet elkészíteni, és ott fognak sorakozni a polcomon.

FireFoX: Sokan szeretnének sok mindent. Egyeseknek a színes könyvek a vesszőparipája, annak ellenére, hogy már A Tűzhegy Varázslójában lévő ábrák is elég pocsékra sikeredtek a rendelkezésre álló képek alacsony felbontása miatt. Olyan kérés is érkezett már, hogy a Királyok Koronája után a többi Új Vénuszos könyvet is pofozzuk ki.

Jelenleg úgy gondolom, hogy egy pár hónapos pihenés után folytatnám a fordítást a Magányos Farkas sorozattal, melyet egyébként több dolog miatt is jobbnak tartok, mint a KJK, ehhez azonban runner támogatására is nagy szükség lesz. Aztán persze ki tudja?

A Kaland Játék Kockázat honosított köteteit runner és FireFox weboldalán, a zagor.hu-n érhetitek el.

Hitchcock és Truffaut

 
A filmtörténet leghíresebb interjúja (25 részletben), amelyből Truffaut a könyvét összeszerkesztette! Hitchcock elmond MINDENT, amit a filmkészítésről tudni kell - tapasztalatai és elméletei többet érnek, mint bármelyik filmes iskola. A francia állami rádió jóvoltából lesz közkincsé az egész - Truffaut franciául kérdez, Hitchcocknak a tolmács a kérdéseket lefordítja, amelyekre Hitchcock angolul válaszol.

• 1. rész: Gyermekkor és a korai filmes évek
• 2. rész: Mountain Eagle-től a némafilmes korszak végéig
• 3. rész: Blackmail és az amerikai közönség
• 4. rész: Rich and Strange és a filmes realizmus
• 5. rész: The 39 Steps, a hihetőség filmen és a filmkritikusok
• 6. rész: Secret Agent és Sabotage
• 7. rész: Young and Innocent és The Lady Vanishes
• 8. rész: Az Amerikába költözés
• 9. rész: Rebecca
• 10. rész: Korai hollywoodi évek és a Notorious
• 11. rész: Mr and Mrs Smith és Suspicion
• 12. rész: Saboteur és Shadow of a Doubt
• 13. rész: Lifeboat és Spellbound
• 14. rész: Notorious és The Paradine Case
• 15. rész: Rope
• 16. rész: Rope és Under Capricorn
• 17. rész: Stage Fright és Strangers on a Train
• 18. rész: Strangers on a Train és I Confess
• 19. rész: Notorious és a suspense
• 20. rész: The Birds és a Rear Window
• 21. rész: The Wrong Man és a Vertigo
• 22. rész: North by Northwest és a Psycho
• 23. rész: Psycho
• 24. rész: The Birds
• 25. rész: Psycho és a filmes jellemábrázolás

Töltsd le az egészet egyben ITT.

Uwe Boll Auschwitz-filmje Oscar esélyes lenne...

...ha nem ő rendezte volna, legalább is Boll szerint. A világszerte közútálatnak örvendő rendező saját imidzsének csapdájába esett: a fickó valójában rendkívül intelligens, és ha összeszedi magát, képes jó filmeket is csinálni, csakhogy a nagy pofájával (és kezdeti katasztrofális filmjeivel) sikerült magának olyan mély gödröt ásnia, amelyből nem nagyon tud kikecmeregni (képzavar, tudom.) Nemrégiben készült vele egy jól sikerült telefoninterjú, amelynek során sok érdekes dolog elhangzik.

The Mexican Stand-off különkiadás (#19): Random magazin

Nem is olyan régen egy egyedülálló képregényes kezdeményezés indult útjára a világháló berkeiben, legnagyobb örömünkre egyik szerkesztőségi tagunk vezénylete alatt. A Random virtuális képregénymagazin a lelkes és önfeláldozó csapatmunka iskolapéldája, egy ingyenesen, több formátumban is letölthető (egészen pontosan erről a címről), fekete-fehér képregényantológia, mely egyelőre szigorúan papírmentesen posztapokaliptikus, dark fantasy, urban fantasy és humoros zsánerekkel támadja be az olvasók látóidegeit. Az ötlet debütálásakor kapott hideget és meleget is, de az első kísérleti szám után az alkotók úgy tűnik nem vesztették el lelkesedésüket: erről faggattuk a Random főszerkesztőjét, Chavezt, a képregényes fórumokon és a Filmvilág oldalain ólálkodó titokzatos yakuzaszakértőt, a Geekz saját, külön bejáratú Keyser Söze-jét, akivel nem hogy még egyetlen munkatársunk sem találkozott személyesen, hanem mindössze egyetlen rosszul fókuszált képünk van róla (amin ÁLLÍTÓLAG látható).

- Bár a Képregény.net és a Geekz törzsolvasói már ismerik a Chavez nicket, de azért mégis megkérnélek, hogy mutatkozz be a kevésbé tájékozottaknak.
- Helló, Chavez vagyok, a Képregény.net és a Geekz törzsolvasója.

- Miért gondoltad, hogy szükség lenne egy ilyen kezdeményezésre?
- Kicsit messziről megyek neki, oké? Az én korosztályom (kora 30-as) már többnyire a nyugati popkultúra bűvöletében nevelkedett, viszont legalább annyi szép emlékünk van még az akkori hazai vonalról is. Gyerekként valahogy nem tűnt úgy, hogy jelentősebb színvonalbeli különbség lenne az itthon kapható magyar és a külföldi képregények között, és ma már tudom, hogy valóban nem is nagyon volt. Ezt az állapotot jó lenne visszaállítani. Persze tisztában vagyok vele, hogy mára alaposan megváltoztak a körülmények, de ugyanakkor az előnyükre is változtak a dolgok, hiszen mostanra elvileg sokkal több eszköz és lehetőség lett adott, hogy végre versenyképes magyar képregények születhessenek, és hogy kialakuljon egy komolyabb hazai képregénykultúra. Én magam azonban úgy látom, hogy ezekkel a lehetőségekkel nem igazán tudnak vagy akarnak élni az emberek, és a magyar képregény egy helyben topog.
- Kis példányszámú szerzői kiadványok, stripgyűjtemények, művészi ujjgyakorlatok, klasszikusok újrakiadásai, pár oldalas képregényeket tartalmazó gyűjtemények készültek és készülnek is szép számban, ami jó és szükséges, de ezek is csak ugyanazon belterjes képregényes közösséghez jutnak el. Márpedig a képregénykészítés szerencsés esetben földrajzi elhelyezkedéstől független, vagyis magához az alkotáshoz elvileg ugyanazok a lehetőségek állnak rendelkezésére az embereknek itt, mint mondjuk Amerikában vagy Franciaországban, vagyis arányaiban itt sincs kevesebb tehetséges ember, és még annak sincs akadálya, hogy akár "sztárrajzolókat" is adjunk valamikor a nagyvilágnak. Szélesebb olvasóközönség pedig értelemszerűen azért nincs elég, mert a hazai megjelenések jelenleg még a hazai ízléssel sem nagyon versenyképesek, nem hogy a nagyvilágival.
- Márpedig én biztos vagyok benne, hogy ha megfelelő színvonalú magyar művek születnének, azok közel olyan népszerűek lehetnének, mint a divatos külföldi címek, szerintem ugyanis a magyar ember szívesebben venne magyar képregényt, ha az valóban jó, mert hát mégis csak közelebb érezheti magához ezeket a történeteket, még akkor is, ha azok például egy olyan műfajban készültek, aminek itthon nem igazán vannak komoly hagyományai. (Ez szinte mindegyik jelentősebb képregényes műfajra igaz, sajnos.) Tehát ezt az űrt kellene valahogy betölteni, és ezt a nemes feladatot próbálja felvállani a Random is, illetve sokkal inkább csak megindítani valami folyamatot.

Café Postnuclear - VW vázlat (Budai Dénes)

- Miért éppen virtuális képregényantológia?
- Ami a webes megjelenést illeti, először is úgy gondoltam, hogy nézzük meg előbb, hogy sikerül-e megvalósítani ezt az elképzelést, illetve hogy hogyan fogadják majd az emberek a végeredményt. Ha azt akarjuk, hogy ez valóban a tömegeknek szóljon (és ne csak kizárólag a jelenlegi képregényfanoknak), akkor az lesz a legjobb, ha magát a tömeget kérdezzük meg, hogy mi a véleménye róla. Így azonnali visszajelzést kapunk, amit aztán tudunk hasznosítani a következő számok készítése során. Továbbá a webes felület remek lehetőséget biztosít, hogy minél több emberhez jutassuk el a produktumot. (Meg aztán amúgy sincs egy árva kanyink a kiadatására. :) )
- Virtuális képregényantológia pedig azért lett, mert bár a képregény a monitoron is csak képregény, de miért ne csináljuk úgy, mintha egy valóban létező magazin szkennelt változatát olvasnák az emberek? Borítóval, szerkesztői levéllel, impresszummal, tartalomjegyzékkel. A kezdetektől fogva úgy terveztem, hogy egy flash lapozóban is hozzáférhető legyen, hogy legalább a hangulata legyen meg a papíralapú képregényeknek. Így aztán tényleg virtuális lett a magazin.

- Miért Random néven fut a projekt?
- Olyan nevet akartam, ami rövid, egyszavas, van jelentése, nem túl elcsépelt, lehetőleg minden nyelven jelentsen valamit és jól nézzen ki pólóra nyomva. :) A Random Black Bird nevű rajzolónk ötlete volt (aki sajnos idő előtt kiszállt a projektből). A Random már csak azért is jó név,mert a véletlenszerűség vonatkoztatható úgy általában a képregényekre és erre az antológiára is. Persze szó sincs róla hogy random válogatnánk a magazinba, de mégis a sokféleség jellemzi. (Egyébként India legrégebb óta futó humormagazinját is Randomnak hívják. 2008-ban indult. :))

A Titkárnő (korábban Office Girl) színesben (Lőrinczi Balázs)

- Van-e hazai vagy külföldi példa, ami hatással volt a Random születésére?
- Virtuális magazinként nincs, legalábbis én nem nagyon olvastam még ilyesmit. Képregénymagazinként viszont a legfőbb előkép a nagyszerű brit 2000AD, valamint egykori személyes kedvencem, a Vampi magazin, illetve más egyéb európai és amerikai fekete-fehér populáris képregényantológiák, de természetesen csak jellegükben igyekszünk követni őket, érthető okokból mi azért kicsit rugalmasabbak szeretnénk lenni.

- Mik a közeli és távoli célkitűzéseitek, és milyen közönséget akartok megnyerni magatoknak?
- Természetesen elsősorban szeretnénk minden egyes számmal növelni a magazin színvonalát, és általa pedig az olvasótábor méretét. Ezekhez nélkülözhetetlen, hogy odafigyeljünk az olvasói kritikákra és visszajelzésekre. Mostanra már számos vélemény és kritika befutott hozzánk, amik alapján már sokkal megfontoltabban tudjuk készíteni a folytatásokat, hiszen a visszajelzések eléggé összhangban voltak egymással. Persze megalkudni se fogunk. Annak is örülnénk, hogy ha minél több tehetséges rajzoló és író jelentkezne nálunk, hogy minél változatosabbak maradhassunk. A távolabbi cél természetesen a rendes, nyomtatott magazinként való megjelenés, de fontos, hogy abban az esetben is a lehető legolcsóbb áron lehessen hozzájutni a Randomhoz, mert különben semmi értelmét nem látom lejönni a webről.
- A Random koncepciójának és reklámstratégiájának egyik eleme, hogy megpróbáljunk kitörni a képregényes körből, és olyan emberekhez is eljutassuk a műveinket, akik eddig különösebben nem érdeklődtek a képregények iránt, de látva, hogy magyar gyártmányról van szó, talán jobban odafigyelnek rá. Ehhez pedig több, mint ideális az, hogy ingyen letölthetőek, illetve online olvashatóak vagyunk.

A város legendái alternatív borító (Lőrinczi Balázs)

- Kinek vagy kiknek az ötlete volt eredetileg és ki segített a kibontásában? Hogyan és mi alapján válogattátok össze a projektben résztvevőket?
- Az alapötlet csak részben az enyém, hiszen korábban már másoktól is olvastam, hogy hasonló képregényekkel és antológiákkal képzelik el a népszerűsítést. Amikor korábban sokat elégedetlenkedtem amiatt, hogy miért nem születnek itthon inkább a nagyobb tömegeket is érdeklő műfaji képregények, mindig azt kaptam, hogy nincs fizetőképes kereslet, meg a rajzolóknak se ideje, sem pedig motivációja ilyenekre, én pedig ezt bár megértettem, de egyszerűen nem akartam elfogadni. Közben ezzel egy időben meg azt láttam, hogy sorra bukkannak elő a remek kézügyességgel megáldott rajzolók, viszont néhány dícsérő kommenten kívül nem nagyon motiválta őket semmi, legfeljebb egy-egy pályázat nevetséges díjai.
- Rossz volt nézni, hogy itt ez a sok ügyes ember, akik szorgalmasan rakosgatják fel a blogjaikra az új rajzaikat vagy a komplett képregényeiket, de teljesen céltalanul, és már két gratuláló kommenttel is elégedettek lehettek. Félő volt, hogy idővel kiábrándulnak az egészből. Miután nekem volt egy célom, nekik meg szabad kapacitásuk (és profi rajzolók amúgysem álltak volna szóba velem), úgy gondoltam, hogy laikus kibicként megpróbálom a két dolgot összehozni. Gondoltam legrosszabb esetben is csak pár újabb képregény született volna, és még pár ember, aki átkozza a nevemet. Így aztán szóltam néhány ilyen ráérős rajzolónak, és írtam egy felhívást is a képregény.net fórumára, amire rövid időn belül meglepően sokan jelentkeztek, jobb és gyengébb képességűek, ismert és ismeretlenebb nevek egyaránt, így aztán csak válogatni kellett. Persze a jelentkezők közül is volt aki csak jött, és ment, de aki maradt, az a mai napig lelkismeretesen dolgozik, és én rendkívül büszke is vagyok rájuk.

Így született a Rossz bőrben - a forgatókönyv első oldala by Emtrexx (Ács Zsolt)

- Be tudnád mutatni pár szóban a rajzolókat és a forgatókönyvírókat?
- A blogon már megtettem: klikk ide.
- A két jobbkezem egyébként Balakin és Emtrexx, akik a képregényalkotáson túl még a többi grafikai melóval is foglalkoznak. (Kiadványtervezés, promóplakátok, tipográfiai dolgok, beírás, bubizás, a blogot pedig Emtrexx egyedül rakta össze.) De sokat segít Horváth Henrik is, tanácsokkal, bedolgozásokkal egyaránt. Nélkülük sehol nem tartanánk. A Random stábban egyébként sokan vannak (és még többen leszünk is), de ők majd csak később fognak debütálni, viszont a munkákból ugyanúgy kivették a részüket, amiért hála és tisztelet.

- Az öt képregény zsánerei tudatosan lettek kiválasztva vagy már meglévő elképzeléseket kellett összekoordinálni?
- Értelemszerűen kizárólag olyan zsánerekben gondolkodunk, amik a szélesebb közönséget, illetve az átlag képregény, videójáték, és film fogyasztó geekeket is elsősorban érdekelheti. Nem határoztam meg konkrétan, hogy minden típusból legyen egy, de persze nem árt, ha van némi szórás. Az Árnyékfalu pár oldala például már létezett Gombalovasék oldalán, megtetszett, és felkértem, hogy folytassa, de a Város Legendái első része is már készen volt korábban is, az alapján kerestem meg Balakint. A többi menet közben született, de nem volt kiadva parancsba, hogy pl. akkor most egy posztapokaliptikus sztori rendel.

- Szerkesztőként milyen problémákkal kellett szembenézned az antológia feletti bábáskodás során, illetve mennyi időbe telik összehozni egy 104 oldalas kiadványt?
- Egy ingyenes antológiánál ha lehet, még talán nehezebb is az akaratérvényesítés, mivel itt az alkotók ingyen dolgoznak, de szerencsére az én elképzeléseim nagyrészt találkoznak a többiekével, így menet közben meglett a kellő összhang, és ahogy haladtunk előre, úgy nőtt a munkakedv is. Sok mindent közösen csinálunk, véleményezzük egymás dolgait, tanácsokat adunk, besegítünk ebbe-abba, de néha kénytelen vagyok vétózni, illetve végszavazni, nehogy szétszaladjanak a lovak és sérüljön a koncepció. Az indulás egyébként nem volt döcögésmentes, nehéz volt rátalálni a helyes munkamódszerre és sajnos eleinte egy csomó rajzoló eljátszotta a szürkeszamarat abban a bizonyos ködben, amit elég nehezen viseltem. Az első pár hónapban rengeteg idő ment el a toborzással, a helyes útirány megtalálásával, és a saját sztorik kidolgozásával, de miután összeállt minden, onnantól már felgyorsult a munka. A következő szám elkészítéséhez már negyedennyi idő is elég lesz.

Színes Rossz bőrben borító (Lőrinczi Balázs)

- A tervek szerint milyen hosszúak lesznek az első számban elindult sorozatok és vannak-e új címek kilátásban?
- A Rossz bőrben összesen 6 részre van tervezve, a Város Legendáinak ez a sztorivonala 4-re, de az Árnyékfalu is még pár részig eltart, akárcsak az Első naptól az utolsóig, a Café Postnuclearral kapcsolatban pedig idézem az írót: "kábé az Utolsó Ítéletig folytatható", de elsőként valószínűleg abból is csak egy pár epizódot csinálunk. A legtöbb sorozatot úgy tervezzük, hogy az bármikor újratölthető legyen, és ha indokolt, akkor vissza lehessen hozni később. Jó lenne ha majd egyszer a rajongók nyomására kellene újra elővenni valamelyiket.
- Az első szám megjelenését követően szerencsére ugrásszerűen megnőtt a jelentkezők száma, így biztos is, hogy a jövőben még lesz néhány új cím, de a következő számot is már szeretnénk bővíteni. A jelenleg futó sorozatok pedig garantáltan folytatódni fognak. Viszont ügyelni kell arra is, hogy ne haladjuk meg a saját kereteinket.

- Milyen hazai szerzőket látnátok szívesen a Random oldalain?
- Nem hinném, hogy lenne ma olyan magyar szerző, akinek a neve garancia lenne bármire is a képregények esetében. Én a közértes nénitől is szívesen látnék bármit, ha az szórakoztató, színvonalas, és illik a profilunkba.

The Mexican Stand-off #18: Horváth Henrik

Képregényes interjúsorozatunk folytatódik, és bár sajnálatos módon a Galaktikomix megjelenése határozatlan időre eltolódott, azért minket még mindig főként a szerzők érdekelnek, akik az antológiában jelentek volna meg, így most a reflektorfényt Horváth Henrikre (és részben Árva-Szabó Péterre) irányítjuk, hogy megtudjuk hogyan lehet a javunkra fordítani az alvászavarunkat, hogyan kell kihúzóként a neten keresztül munkát találni és mit keres az esküvői tortán a kutyaszar. Instant felvilágosodásért katt a továbbra!

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- Sziasztok! Horváth Henrik vagyok, 37 éves amatőr terrarista. Szolnokon lakom. A lányom szerint feledékeny vagyok (ami teljesen igaz), a barátnőm szerint nem jó irányból eszem az almát.

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- A legelső képregény amire emlékszem egy Asterix volt az IPM Junior Alfában. Ezen kívül a szokásos '80-as években megjelent képregényeket olvastam, gyűjtögettem én is.

- Első látásra szerelem vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál ?
- Nem első látásra szerelem. Második látásra sem. Különösebben szerelemnek sem nevezném. Számomra az egész csak időtöltés. Volt egy időszak, amikor nagyon súlyos alvásproblémáim voltak, konkrétan 2-3 órát aludtam naponta. Már sírni sem tudtam a fáradtságtól, de aludni nem tudtam. Akkor szoktam rá az éjszakázásra. Az alvászavar elmúlt magától, de a meló megmaradt. Most már alhatnék is, de elvesztegetett időnek tartom.

- Milyen hatások befolyásolták a stílusodat, mi a munkamódszered és milyen anyagokkal dolgozol ?
- Nincs saját stílusom. Nagyon keveset rajzolok és amit mégis, azt mindíg teljesen különböző stílusban készítem el. A munkamódszerem pofonegyszerű, leülök és teszem a dolgom. Ha digitális úton dolgozom, akkor Mac+Wacom kombó, ha analóg módszerrel (ami nagyon ritka), akkor bármiakármilyen tus és toll-ecset eszközöket használok. 



- Miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt ?
- Össze-vissza olvasok mindent, gyakran válogatás nélkül. Felsorolásként csak néhány a kedvenc íróim közül: Stephen King, Stanislaw Lem, Isaac Asimov... Általában egész nap nézek :-) , de ha monitor a irányába nézek, akkor azon nagyon gyakran megy westernfilm.

- Milyen utat jártál be eddig és mik voltak ennek szerinted a legfontosabb állomásai?
- Ez egy hosszú unalmas történet lesz :-D Jó régen kezdődött (akkoriban néhány éve könyvillusztrátorként dolgoztam), amikor is az a kolosszális ötletem támadt, hogy szabadidőmben képregényeket fogok színezni. Szépen nekiültem az internetnek és az összes képregénykiadó címét, elérhetőségét összegyűjtöttem amit a gugliban megtaláltam. Jó sok volt. Elküldtem kb 250 levelet és legalább 350 e-mailt. Összesen 2 választ kaptam :-) Az egyik elutasító volt, a másik pedig munkát ajánlott, illetve azt, hogy dolgozzam ingyen és így próbáljak rutinra, ismeretségekre szert tenni. Na, ezt én akkor teljesen elfogadhatatlannak tartottam.
- Aztán egy alkalommal véletlenül ráakadtam eg y oldalra, ahol álláshirdetéseket, megbízásokat találtam. Szépen elkezdtem írogatni rájuk, és rá kellett döbbennem, hogy nemhogy fizetős, de ingyen munkára sem nagyon akartak alkalmazni :-) - Aztán mégiscsak kaptam megbízásokat innen-onnan, aztán újra és újra. Nem különösebben tartottam számon eddig, hogy kinek-mit-mennyit melóztam, de úgy néz ki érdekli a népeket az ilyesmi, ezért összebrusztoltam egy listát az eddigi publikált munkáimról és/vagy kiadóiról. - Tessék megbecsülni, nem volt egyszerű 5 évre visszamenőleg kikeresni minden szirszart, bár szerintem így sem teljes. Tehát minden ömlesztve-rajzolóként-kihúzóként-színezőként közreműködtem a : Panel, Nero Blanco Comix, Galaktika, Pinkhell, Füles Évkönyv, ZAP, Tomster Hihetetlen Kalandjai, Mátyás Antológia, besegít ettem a Képes Kiadónak itthon, külföldre dolgoztam az Image, Good Cat/Bad Cat, Arcana, Alterna Comics, Radio TAK/Local Act Comics, Brain Scan Comics, Earthbound Comics, Dimestore Productions és még néhány nem publikus kiadóknak.

- Mi idehaza nyilván a magyar munkáiddal találkozhattunk, mondanál konkrétan néhány külföldi képregénycímet, amin dolgoztál és milyen minőségben (rajzoló/kihúzó/színező)?
- A teljesség igénye nélkül néhány cím: Risers minisorozat (kihúzás, borítószínezés, tónusozás, Alterna Comics), Winter War minisorozat (kihúzás, borítószínezés, tónusozás, Earthbound Comics), Tales of the Star Light Drive-in (kihúzás, Image), Serial (borítókihúzás és -színezés, Brain Scan Comics)...

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál ? 

- Újabb felkérés egy leadott munka után.

- A szívednek legkedvesebb műveid ?
- Minden olyan képregényt, amin ilyen-olyan formában dolgoztam, kedvelek.

Ennél a pontnál megidézzük a Galaktikomix antológiába Henrik által rajzolt, Art of Noise munkacímen elkezdett képregény forgatókönyvíróját, Árva-Szabó Pétert (akit többen inkább nickjén, weapon x-ként ismernek és már készült vele interjú a sorozat keretében), hogy felfedjen nekünk pár műhelytitkot a Vas világ a rend készítéséről.

- Dióhéjban és spoilermentesen mi a Vas világ a rend sztorija és hogyan született az alapötlet?
- Talán a sztori annyira nem is jó szó, inkább csak szituációnak nevezném. Egy alternatív jelent igyekszünk bemutatni, ami görcsösen kapaszkodik a múltba, és ellenáll mindenfajta innovációnak, a modernséget pedig két kézzel igyekszik kigyomlálni a hétköznapokból. A hatalmon lévők nem csak azt deklarálják, hogy minden ami jó, és előrébb viszi a társadalmat, az a múlt értékeiben gyökeredzik, hanem kinyilvánítják egyúttal, hogy az ezzel ellentétes, újító törekvések üldözendőek. Az 1984 és az Equilibrium után szabadon természetesen itt is az emberi szellem csapdába ejtése a cél, de a módszer azért külsőleg különbözik, hiszen nem a nihilizmust akarják az emberekbe táplálni, hanem egy olyan értékrendet erőltetnek, mely egyébként ténylegesen bárki épülésére válna. Vannak persze ellenállók, akik sajátos módon éppen azt a popkultúrát védik tűzzel-vassal, ami ellen olyan sikk manapság kikelni. Képzelj el egy olyan világot, ahol a technót kell védened a népdaloktól.
- Az ötlet egyébként nagyon régi, még 2006 körül írtam a forgatókönyvet egy Rohamos pályázatra. Aztán persze azt a pályázatot is törölték, mintha sosem lett volna. Utána porosodott kicsit a dolog, majd a Galaktika hívószavára előcsalogattam a fiók mélyéről. Aztán persze kiderült, hogy ez a pályázat is megy a levesbe. Remélem nem valami rossz csillagzat alatt született a képregény.

- Honnan ismered Henriket és miért éppen őt kérted meg, hogy dolgozzon veled ezen a képregényen?
- Henriket lassan 5 éve ismerem a k.net kapcsán, még Szabó Zoli ajánlotta őt rajzolónak. Az első közös munkánk után folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, és valamikor 2007 körül neki is állt megrajzolni ezt a képregényt, de aztán félbemaradt a dolog. Sosem gondolkodtam más rajzolóban. Miután a Rohamos pályázat befuccsolt, egyből Henrik jutott eszembe, és mivel ő is megszerette a sztorit, teljesen természetes volt, hogy egyszer összehozzuk majd. A Galaktika csak apropót adott a dolognak.

- Milyen problémákkal találtátok szembe magatokat, így hogy egy pályázatra kellett felkészülnötök?
- Az első probléma az volt, hogy a pályázat első fordulójáig Henrik gyakorlatilag semmit nem tudott foglalkozni a dologgal, márpedig le kellett adni vázlatokat és oldalterveket is. Hála a magasságos MSN messengernek és lustaságomnak, valami ezer éves skicceit össze tudtam kotorni a merevlemezem legmélyebb bugyraiból, és azokat küldtük el. Nagy blöff volt, de bejött. Onnantól kezdve folyamatosan gond volt Henrik akut időhiánya. Piszok nehéz ezt szerelemből csinálni, pláne annak aki meló mellett rendszeresen vállal egyéb munkákat is. Minden tiszteletem H-nak, hogy be tudta fejezni. Probléma volt még a szöveggel is ezen kívül, mert még mindig nehezen lövöm be, hogy mennyi betűt bír el egy ol dal, márpedig a képregényt nem lehetett széthúzni a végtelenségig, ezért nekem kellett erőteljesen ritkítanom. Ez egyébként nyilván általános írói betegség. :)
- Persze mindezek a dolgok eltörpülnek amellett, amivel az elmúlt időszakban kellett szembenéznünk: hiába készültünk több, mint egy éven át, most meghiúsulni látszik az egész. Azt hiszem, ez eléggé taccsra tett mindannyiunkat, nem tudjuk még, hogyan tovább. Abból a szituációból, hogy kapunk x összeget tiszteletdíj gyanánt, és megjelenik a képregény egy nagy példányszámú antológiában, mely újságárusi terjesztésbe kerül, eljutottunk oda, hogy ha beteszünk x összeget (ami egyébként nincs), akkor ki tudjuk hozni 200 példányban és árusíthatjuk majd a börzén, kopott, zöld asztalok mögül. Tegye fel a kezét, aki pályázatra (kvázi megrendelésre) képregényt akar készíteni Magyarországon...

- Mi hír az Elsőkről?
- Az Elsők köszöni jól van. Készülget szépen komótosan, de nem tudjuk még, milyen formában és pontosan mikor jelenik majd meg. Számolgatunk, osztunk-szorzunk, és mindig az jön ki, hogy "na, az, úgy biztos nem". Hiszünk nagyon a képregényben, de azt hiszem mindannyian borzasztóan szkeptikusak vagyunk a jövőt illetően. Hogy jót is mondjak azért: csatlakozott a csapathoz időközben Kovács Péter, aki értékes tanácsokkal és előrajzolással segít kialakítani a végleges formát. A stílus megvan, a forgatókönyv végleges, itt is csak azon múlik minden, hogy a fizetős munkák mellett, mikor van Janinak ideje és ihlete foglalkozni a dologgal. Magánkiadáson törjük a fejünket egyelőre, és ha így lesz, akkor helyet kap a kiadványban egy másik idő előtt búcsúzó steampunk pályázati anyag, jelesül Budai Dénes Gépjárómű című alkotása. Ő áll jobban jelenleg. :)

Most pedig visszaadjuk a szót Henriknek, elvégre mégiscsak az ő fejéhez szegezzük a fegyvert.

- Mi a munkamódszeretek, hogyan fordítod le Péter forgatókönyvét képekre, milyen gyakran egyeztettek?
- Elolvasom amit ír. Elképzelem, valahogy mintha filmet néznék. Megpróbálok belőle képeket kiragadni és azokat megrajzolni. Ez általában inkább csak hasonló ahhoz, mint amit ír. Nem ugyanaz.
- Olyanok lesznek a rajzok amilyenekre sikerülnek. Sajnos egyáltalán nem tudatos, ezért nem vagyok jó rajzoló. Sosem egyeztetünk, a rajz rám marad teljesen. Szar módszer, de lelkes amatőrök vagyunk, ami a végeredményen is látszik.

- Nem jó, ha én rajzolok. Az én asztalom a kihúzás, ez bebizonyosodott már párszor. Geek egyszer azt mondta metodista vagyok, sohasem unom meg és egyenletes amit csinálok.

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben ?
- Egy tetováló stúdióban dolgozom.

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Először egy csomó hírességet akartam itt felsorolni, de aztán rájöttem, hogy "személyesen" is ismerek pár rendkívüli figurát. Kurt, Sam, Mike, Keith és még sokan mások, akik hisznek abban, amit csinálunk. Nyavajgás nélkül éveken keresztül beáldozzák a szabadidejüket azért, hogy másokat szórakoztassanak.
- Hasonló mozgolódás indult nem túl rég itthon is, ha a srácok (Hajrá Random!!!) végigviszik, bővül a lista. Hazai alkotók közül Geek komámat és Vass Ricsit emelném ki név szerint, igazságtalanul sok tehetség jutott mindkettejüknek.

- Kinek vagy minek a révén kerültél be a hazai képregényes életbe ?
- Nem emlékszem pontosan. Szerintem mano barátom és az aliensonline.hu volt az első lépcső. Amúgy is nagyon sokat köszönhetek neki! Köszi manóka!!!! Illetve Zoli79 és a Panel. Pont a minap emlegettük a régi msn csörtéket,  amik során születtek meg a számok. Jó volt.



- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- Napi-heti rendszerességgel levelezek-beszélek egy csomó jóbaráttal, ismerőssel. Mivel senkit nem szeretnék kihagyni, ezért inkább a tételes felsorolástól eltekintenék.

- Mi a véleményed a jelenlegi hazai képregényes szcéna helyzetéről ?
- Nem különösebben részletezném. Befektetni nem akar senki, de mindenki profitot akar. A nulláról kellene kezdeni és nem a csúcson, ahogy sokan próbálják....

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?
- Ezek a kezdeményezések a képregénnyel amúgy is foglalkozó nagyérdemű közösségnek szólnak, létesültek. Remek szórakozás egy börzén vagy találkozón azokkal a barátokkal múlatni az időt, akikkel amúgy év közben csak MSN-en tudunk kommunikálni. A képregénnyel kapcsolatba kerülő emberek táborát nem hiszem hogy ezek nagymértékben bővítenék.

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Kiváló kezdeményezésnek tartom, és talán idővel komolyabb presztizs értékkel fog bírni. Bár halkan hozzáteszem, hogy évről évre szinte ugyanazok a nevek kerülnek jelölésre, tehát lesz aki sosem lesz díjazott és van aki már többször is lett. Ami nem baj :-)

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Akadémiának, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Nem vagyok tag. Szerintem az Akadémia és a Pinkhell egy reklámfelület. A magyar képregényes életben pedig, minimális energia befektetéssel is rendkívül jól lehet érvényesülni.

- Ugyanez áll az MKSZ-re is?
- Szerintem a magyar helyzetbe úgy illik bele az MKSZ mint esküvői tortára a kutyaszar. A baj, hogy egy olyan egylet jött létre ami megkerülhetetlen és a kiadók érdekét képviseli. A tagok pénzéből gazdálkodnak és próbálják a képregényt népszerűsíteni (nagyobb piacot teremteni) amiből sosem lesz magyar képregény.
- Aki nem lép be, ellehetetlenül, pl tízszeres asztalárakkal a rendezvényeiken. Úgy tűnik, hogy egy bármilyen szerzői kiadványból, a fesztiválon eladható, maximum 100-150 darabból befolyó "haszonra" tart igényt a Szövetség, 40 000Ft-os bérleti díj formájában. Értem én, hogy egy fesztivál megszervezése kiadói oldalról milliós tétel, de talán ezzel szembeállítani pityi pál 300Ft-os fénymásolt füzetkéjéből befolyó profitot, röhejes.

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- Fogalmam sincs. Nem nézek TV-t, és nagyon ritkán olvasok újságot. Ebből kifolyólag ötletem sincs, hogy min kellene változtatni. Nagy általánosságban, talán ha a médiában hitelesnek (nem tudnék neveket mondani, talán nincsenek is) számító személy behatóbban foglalkozna témával, az jót tenne a műfajnak.

- Neked vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Általában kis lépésekben tervezek és éppen ezért nem is dédelgetek elérhetetlen(nek tűnő) álmokat. Szeretném hinni, hogy egyenként haladva minden re sor kerül el őbb-utóbb. Az élet rövid, de amire jut belőle azt meg fogom csinálni.

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- Dredd Bíró.

- Ha kérdezhetnél valamit a hazai képregényes élet valamelyik alakjától, ki lenne az és mit kérdeznél?
- Geektől: Van még abból a fahéjas almateádból?

Aki Henrik további munkáira kíváncsi, az ne legyen rest és látogassa meg a knetes blogját.

The Mexican Stand-off #17 (Galaktikomix Special): Somogyi György

A Galaktikomix gőzpunk képregényantológia aktualitása kapcsán folytatjuk a magyar képregényes élet szereplőivel készített interjúsorozatunkat az egyik legjobban várt cím, a Kittenberger készítőivel, elsősorban Somogyi Györggyel, hiszen Brazilt (avagy Tebeli Szabolcsot) már egyszer puskavégre kaptuk egy korábbi alkalommal. Megtudjuk miért nincs magyar Galambember sztorink, ki is tulajdonképp Kaputykin Ambrúzió, mit keres egy mechanikus orrszarvú Kongó Szabadállamban és melyik ismert író-riporter szerint is a Kittenberger a legjobb hír a házi pálinkafőzés legalizálása óta. Egy kattintás és mindenki magasabb műveltségi régióba kerül...

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- 1968. augusztus 14-én születtem Újpesten. Iskoláim elvégzése után a Szikra lapnyomdában kezdtem dolgozni mint korrektor, és ekkortól kettős életet éltem. A nyomdai vonalon keresztül eljutottam a számítógépes grafikus státusig, majd a jelenlegi állásnélküliségig.
- Másik énem először egy underground zenekarban gitározott és szövegeket írt, majd újságíróskodott és novellákat írogatott.
- Az első sci-fi novellám 2002-ben jelent meg az Átjáró magazinban, Quetzalcoatl címen. Később a Rohamban és a Galaktikában is jelentek meg novelláim. Emellett egyre jobban foglalkoztatott a forgatókönyvírás, ezért előbb tanultam valamit a televíziós sorozatírásról, majd amennyire csak lehetett, beleástam magam a forgatókönyvírás rejtelmeibe. Jelenleg Dunakeszin élek a párommal, és három égetnivalóan aranyos fiammal.

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- Hű, ez nagyon nehéz kérdés, mert gyerekkori amnéziában szenvedek. Ami biztos: szüleim járatták és gyűjtötték is a Fülest. Később nekiálltam és kivágtam belőle a képregényeket, majd lefűztem magamnak, úgy olvastam. Zórád és Korcsmáros nekem a mai napig nagy idol. Aztán volt két skandináv eredetű füzetem. Az egyikben Läderlapennel (erre a szóra máig tisztán emlékszem), akiről később kiderült, hogy Batman, és ebben Robinnal ügyködött valami smaragd megszerzésén, szerepelt benne Superman is, valamint Flash, a szupergyors fickó, meg egy gumiember és egy kőarc. A másik pedig egy Tarzan képregény volt, illetve birtokoltam még egy Pif könyvet is.

- Első látásra szerelem vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál ?
- Ezeket imádtam, persze, Pifet konkrétan le is rajzoltam, ma is őrzöm a képet, de aztán, az Alfa-Kockás-exjugoszláv-Asterix és Lucky Luke korszak után kicsit elfeledkeztem erről a műfajról. Mint fent már említettem, gitározni kezdtem, majd jött a zenekar, aztán az írás.

- Milyen hatások befolyásolták a stílusodat, mi a munkamódszered és milyen anyagokkal dolgozol ?
- Hatévesen kezdtem el olvasni és ezt azóta sem hagytam abba. Gyerekként megvolt nekem az éjjel takaró alatt zseblámpával olvasott Karl Maytól a nyaranta falt vadászkalandokon át a tankönyvként bekötött Rejtőig bezárólag minden. Szüleim jóvoltából kb. 5000 darabosra duzzadt a könyvtárunk, és én mindent elkövettem, hogy végigolvassam az egészet. Szóval rengeteget olvastam, talán igazságtalan is lenne, ha bármelyiket kiemelném, mint befolyásoló tényezőt. Végül is azt hiszem, az elmúlt negyvenkét évem úgy ahogy van, hatással volt rám, mindarra, amit írok, vagy ahogyan írok.
- Mégis az írók, akiket a legjobban szeretek: Philip K. Dick, Chandler, Bradbury, Sztrugackij, Capek, Milne, Bulgakov, Heller, Mailer, Szerb Antal, Rejtő, Karinthy, a Monty Python és az abszurd, D. Adams, Woody Allen... most hirtelen ennyi jutott eszembe, de napestig sorolhatnám. Talán annyi nyilvánvalóvá vált ebből, hogy fontosnak tartom a humort.
- Aztán nagyon nagy hatással volt rám Umberto Eco: Hat séta a fikció erdeiben esszékötete, William Goldman: Mit is hazudtam című könyve, valamint a barátom, akit úgy tíz éve ismertem meg egy internetes fórumon. Ő nagyon nagy segítségemre van ötletelésben, sztoriépítésben.
- Állítólag van stílusom, legalábbis mondtak már ilyet, sajnos számomra ez nem ennyire egyértelmű, mert ha az lenne, akkor sokkal könnyebben menne az írás.
- A munkamódszerem pedig nagyon egyszerű: mivel lusta vagyok, általában kerülöm a nyitott word doksikat. Netezgetek, olvasgatok. Aztán hirtelen rám tör a pánik, és úgy vélem, hogy nem tudom megírni, amit szeretnék. Párom ekkor nyugszik meg, mert szerinte ettől a pillanattól már sínen vagyok. Na és a pánik után gyorsan megírom az anyagot, amit aztán félreteszek, majd úgy egy-két hónap után átnézem és átírom.

- Mostanában miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt ?
- Jelenleg három könyvet olvasok: egy Heinlein sci-fit, Bukowski Hollywood című regényét és az Akira második kötetét.
- Filmekben is a sokféleséget kedvelem. Főbb kedvenceim a sci-fi és a noir, na meg a vígjáték és az animációs filmek. Gyermekeim miatt főleg mesefilmeket nézek, szerencsére megszerettettem velük Miyazakit, szóval most az egyik nagy kedvenc jelenleg a Laputa, emellett a Pixar filmek. Legnagyobb döbbenetemre emellett imádják A karácsonyi lidércnyomást, aminek én is örülök, szívesebben teszem be ezt a lejátszóba, mint valami fantáziátlan marhaságot.
- Emellett rendszeresen nézem a Chuckot, állítólag függő lettem.

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál ?
- Idén egy filmes pályázatra beadott forgatókönyvem különdíjas lett, és a zsűri szakértő része nagyon lelkesen nyilatkozott a pályázatomról. Az első három helyezett filmes múlttal érkezett, úgyhogy outsiderként szerintem ez komoly elismerés.
- Aztán nem olyan rég Frei Tamás egyik interjújában zseniálisnak nevezte a megjelenés előtt álló Kittenberger-képregényünket, és nem tagadom, ez jól esett.
- Mégis talán az, amikor a nagyobbik fiamnak kitaláltam egy új mesét, és másnap kérte, hogy újra mondjam el. Persze ez nem igazán munka.

- Meg lehet tudni, hogy mi a forgatókönyv címe és miről szól (már ha nem köti a kezed szerződés) ?
- A címe: Isten éltesse Józsi bá'! Stílusában egy áldokumentumfilmbe oltott fekete komédia lenne, egyfajta negatív utópia. Leginkább a District 9-hoz hasonlítanám, de idegenek és UFO-k nélkül. A történetről túl sok mindent nem szeretnék elmondani, talán csak annyit, hogy egy nyugat-magyarországi kisvárosban Józsi bácsi hetvenedik születésnapján kezdődik, ahonnan az öreg egy furcsa EU-s törvény miatt elmenekül.

- A szívednek legkedvesebb műveid ?
- A Kittenberger-projekt. Na jó, még régebben írtam egy mesét, Kaputykin Ambrúzió csudálatos kalandjai címmel, bevallom, azt szeretem a legjobban. És ez a legnagyobb szívfájdalmam is, mert bár rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, mostanáig nem találtam olyan kiadót, amelyik megjelentetné. Szóban, sőt írásban is többször eljutottunk oda, hogy érdekli valamelyik kiadót, aztán különböző, főleg anyagi okok miatt mindig visszakoztak.

- Mesélnél nekünk Kaputykin Ambrúzióról ?
- Ez a mese két kisfiúról szól. Egyikük igen élénk fantáziával megáldva meséket talál ki, aztán egyszer csak a Málna utcából a Mesebirodalomban találják magukat, ahol Philleás király megbízásából meg kell menteniük a világot. Nem egy bonyolult történet, én leginkább a Terry Pratchettes humorát szeretem benne, jól szórakoztam, amikor írtam.

- Honnan jött az ötlet, hogy belevágj a Steampunk pályázatba és mi alapján döntöttél úgy, hogy Brazillal próbálsz szerencsét ?
- Brazillal már régről ismertük egymást, és többször volt róla szó, hogy készítünk valamit együtt, aztán valahogy mindig másként alakult. 2009 tavaszán először ő keresett meg, hogy éppen ráér, valamit összedobhatnánk, sztorit keresett. Átküldtem neki a novelláimat, talán el is olvasta, de nem mozgatta meg annyira. Ám közben nekem már fejemben volt a Kittenberger képregénysorozat ötlete, és barátommal elkezdtük a sztorikat is gyártani hozzá. Elmeséltem Brazilnak, akinek megtetszett a karakter és az a két-három sztoriváz, ami akkortájt már kialakult.
- Karaktervázlatokat rajzolt, és úgy nézett ki, hogy ebből lehet valami. Aztán összefutottam Burger Istvánnal, a Galaktikától, és elmeséltem neki az ötletet. Neki is tetszett, mondta, hogy érdekli. Oké, mondtam, akkor dolgozunk rajta. Elég összetett történetet raktunk össze, legalább tíz különböző sztori szinopszisa van lejegyezve. Ebből a Kittenbergeres történetek Afrikában és Indiában játszódnak, és inkább a misztikusabb, kalandregényesebb vonalat képviselik, a két fiatal magyar kalandor társáé pedig főleg sci-fisebb, steampunkosabb elemeket tartalmaznak. Az eredeti tervekben ők csak a negyedik részben találkoznak, és az ötödik részben van egy közös kalandjuk, aztán szétválnak az útjaik.
- Aztán egyszer csak kiírták a Steampunk pályázatot. Felhívtam a Galaktikát, hogy mégis, akkor mi legyen a mi projektünkkel? Ti is benne vagytok, mondták, várjuk az anyagot. Így jutottunk arra, hogy a közös kalanddal nevezünk, mivel Kittenberger a főhős, csakhogy ő általában nem annyira steampunkos világban mozog... kivéve ez a rész, de itt is minimál a steampunk elem, de talán ezért érdekes ez a sztori, hogy mégis Afrikában játszódik, és már ott is van a technika. Van ebben valami szimbolikus, akárcsak a minket inspiráló Kittenberger eredeti történetében.

- Össze tudnád foglalni röviden és spoilermentesen a Kittenberger sztoriját ?
- 1907-ben Bomában egy kocsiban holtan találják Lord Sinclairt, az angol titkoszolgálat főnökét. Halála előtt azonban megbízást adott két fiatal magyar kalandornak, valamint Kittenbergernek, hogy kutassanak fel Kongó Szabadállamban egy különös orrszarvút. Közben egy belga nyomozó is megbízást kap arra, hogy Kongóban megkeressen egy eltűnt tudóst. A három magyar nekiindul a küldetésnek, és miközben az ügy végére járnak, folyamatosan szembe kerülnek a belga titkosszolgálat embereivel. A két szál pedig természetesen keresztezi egymást.
- A sztori alapötletét amúgy Kittenberger Kálmán Kifaru című novellája adta, amiben egy orrszarvú a végén nekimegy egy vonatnak, mert ellenséget lát benne, és így elpusztul.

- Milyen együtt dolgozni Brazillal ? Hogyan oldjátok meg, hogy az kerüljön a papírra, amit te elképzelsz, hiszen a rajzoló mindenképp a saját stílusán keresztül szűri át a látványvilágot ?
- Fontos, hogy ez a képregény mindenképpen csapatmunkában készült, és ez jó lecke volt mindannyiunknak. Voltak erős képek, amiket mindenképpen szerettem volna, hogy úgy legyen, ahogy elképzeltük, és végül így is lett. Az akciójelenetekben pedig Brazil kapott teljesen szabad kezet, azt nem is akartam leírni, mert nem is nagyon lehetett volna. Csak annyit, honnan indul az akció és hol végződik, és hány oldal van rá. Aztán Brazil megrajzolta, én meg megírtam hozzá a dialógusokat. Talán a legjobb négy oldal így született. Az elején tartottunk jó néhány összejövetelt, ahol elkészültek az oldaltervek. Itt kiderültek a forgatókönyv hiányosságai, hibái, és menet közben átírtunk sok mindent. Meghallgattuk egymás javaslatait, végül döntöttünk, hol így, hol úgy. Remélem, végül ebből a lehető legjobban jöttünk ki.
- Azért ha most kezdenénk bele, sok mindent másképp csinálnánk, a munkát még szervezettebbé kéne tenni, sokkal precízebbé.

- Folyamatban lévő és tervezett munkák, képregények ?
- Rengeteg ötletem van, idén összeírtam: tizenkilenc különböző alkotás áll, vagyis inkább halad, valamilyen tempóban. 
- Régóta dolgozom egy komolyabb, modern hasonmás-regényen, ami jelenleg körülbelül 40%-ig kész. A meglévő állítólag nagyon jó, de sajnos mindig félreteszem egyéb munkák miatt. Annak a megírásához egyszerűen más tudatállapot szükséges.
- A díjazott kisfilm-ötlet megtetszett egy producernek, aki nagyjáték filmet készítene belőle.
- Ugyanezzel a producerrel egy tévéfilm és egy Márai-adaptációként készülő nagyjátékfilm forgatókönyve is gyártás alatt áll. A forgatások kezdete még a jövő zenéje, mivel ez a szakma leginkább egy teljességgel kiszámíthatatlan hullámvasúthoz hasonlít.

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben ?
- A mára megbukott nagy társadalmi kísérlet, a kommunizmus után másik lehetetlen vállalkozásba vágtam a fejszémet. Íróként próbálok megélni. Tizennyolc éves korom óta folyamatosan alkalmazotti munkaviszonyban voltam, és ez idén januárban véget ért. Arra gondoltam, itt az ideje a bátorságnak, és végre azt csináljam, amit a legjobban szeretek. Hogy majd a távoli jövőben, amikor a vízespohárban úszó fogsoromat bámulom este, ne az járjon a fejemben, hogy bazz, meg se próbáltam.

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Annyira nem vagyok jártas a témában, és nem is rendelkezem elég nagy névsorral. Nálam az alap a Kázmér és Huba, még a régi Tiszta diliből szerettem meg őket, annyira, hogy a macskáinkat is róluk neveztük el annak idején. Szóval akkor legyen Bill Watterson külföldről. A humora és az életszemlélete miatt. Egyik fiam pont olyan csibész, mint Kázmér. Emellett Alan Moore-t is nagyra tartom. Őt a történetszövése miatt. Itthonról természetesen Brazil, szerintem nem is kell mondanom, miért. Régről pedig Zórád és Korcsmáros.

- Kinek vagy minek a révén kerültél be a hazai képregényes életbe ?
- Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor a Liszt Ferenc téren üldögéltünk a barátommal, és kitaláltuk a szomorú pesti madárember figurát, Galambot, akit több vicces történetbe akartunk beletenni. Eredetileg ifjúsági filmként gondoltunk rá, mint karakterre, aztán elmeséltem Zsombornak (Roham), akinek nagyon megtetszett az ötlet, és összehozott egy képregényrajzolóval. Közben beszéltem Brazilnak is erről, akivel ugyanazon a melóhelyen dolgoztunk, és ő szívesen megrajzolta volna, de akkor a Bürokratákon dolgozott, szóval mondta, hogy térjünk rá vissza úgy három év múlva... ő mindig ilyeneket mond. Aztán egyszer még Futaki Attilával is beszéltünk erről, ő is szívesen megrajzolta volna, de Zsombor már döntött... és odaadta a már említett első rajzolónak, aki meg elvállalta a munkát, majd sajnos teljesen félreértette az egészet, és mindenféle egyeztetés nélkül megrajzolta. Tele hibával, ami után nyilván mi sem álltunk hozzá megfelelően, lehet, túlreagáltuk, majd a javítások nem készültek el, végül az egész a fiókban maradt.
- Ez is fájó pont az életemben, összesen két történet forgatókönyve készült el, és az úgymond kész képregény.

- Mennyiben más képregényhez forgatókönyvet írni, mint filmhez ? Gondolom az egyik lényeges különbség az, hogy nem köti a kezed a büdzsé kérdése a megvalósítható jeleneteket illetően…
- Ez érdekes kérdés. Annyira nem más, mint ahogy elsőre tűnhet. Számomra a képregény amúgy is leginkább olyan, mint egy különleges storyboard. A történetet úgy találtuk ki, hogy látványos jelenetek, képek jöjjenek létre, olyanok, amiket egy rajzoló, jelen esetben Brazil, szívesen megrajzolna. Ez olyan, mint a filmnél a jó jelenet. Egy filmes forgatókönyv megírásánál sem érdemes visszafogni a fantáziát, első körben legalábbis. Aztán úgyis kiderül, hogy miért nem érkezhet meg a vonat az állomásra (túl drága), és jön az átírás. A képregénynél meg kiderül, hogy amit egy oldalra képzeltünk, az nem jó, mert akkor túl kicsi lesz az egyik kép, és akkor nem látszik rendesen, hogy mi van az asztalon. Már jön az átírás itt is. Szóval szerintem nincs nagy különbség.
- Amiben leginkább más, hogy a filmes forgatókönyv hosszabb.

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- Rendszeresen Brazillal és Yuyuval, aki régi barátom. Valamint Zsomborral is találkozom néha. A Kepregény.netre és az MKA-ra rá szoktam nézni néha, van-e valami újság.

- Mi a véleményed a jelenlegi hazai képregényes szcéna helyzetéről? Sok felől hallani, hogy az utóbbi 5-6 év képregényes bummja megtorpanni látszik…
- Nos, erről nehéz véleményt mondani, részben, mert kívülálló vagyok, és ezt gyakran meg is kapom, valamint hallottam a realista álláspontot és azt is, hogy miért nem lehet többet elérni. Ezekkel nem érdemes vitába szállni, szép magyaros gondolatok.
- Kívülről nézve a magyar képregény-szakma alapvetően nagyon hasonlít a magyar filmes szakmára. A publikum, a hazai olvasó és néző sokadrangúnak látszik ebben a kapcsolatban, mintha nem a minél szélesebb olvasó és néző réteg megszólítása-elérése lenne a cél, hanem nagyon is úgy tűnik, hogy főleg maguknak (egyfajta önkifejezési terápiaként), és egymásnak készítik, igazi munkájuk mellett, a műveket. Én is szeretem ezt a kis társaságot, akik egymás hátát veregetik, ha valaki produkál valamit. Az elégedettség eléréséhez minden adott: a megjelenés, az elismerés és a honor is. Kicsi megjelenés, kicsi elismerés, kicsi honor. Aztán lehet búsulni, hogy csak ennyi volt benne.
- Pedig az internet és a globalizmus a mi kezünk alá is játszik. Piacnak akár, kis túlzással, ott az egész világ. Persze, a tehetségen túl, rengeteg akarat, sok-sok munka és nagy adag szerencse is kell hozzá. Riasztóan sok dolgon múlik a siker, de teljes erőbedobással van értelme belevágni.
- Ehhez még hozzáfűzném Futaki Attila gondolatait: Szerinte azért nem tudnak az amúgy igen tehetséges magyar rajzolók kijutni külföldre, mert képtelenek nyomás alatt dolgozni és tartani a határidőket.

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Minden díjazás jó ötlet, hiszen reklámértékkel bír. Hiába nem tudja az átlagolvasó, hogy kicsoda X. Y., de ha odaírják mellé, hogy kétszeres Mindegy Milyen-díjas, azért azt gondolja, hogy hűha, ez már valamilyen szint. Nem tagadom, 2010-ig kimondottan bosszantott, hogy nincs Legjobb író-díj, hiszen jó sztori nélkül nincs sikeres képregény. Nem véletlenül rakta össze a magyar nyelv a kép és a regény szóból ennek a művészeti ágnak a nevét. A rajzoló felel a kompozícióért, a színekért, a képért, az író pedig a történetért, a dialógusokért. Ebből, és természetesen még sok minden másból, áll össze a képregény. De hál' istennek már az írók is számítanak, és így helyes szerintem.

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Akadémiának, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Hm, most mondjam azt, hogy nem szeretnék olyan klubnak a tagja lenni, ami elfogadna engem tagnak? Sajnos nem ismerem annyira az MKA-t és a tevékenységét, hogy véleményt mondhassak róluk, persze, ha jobban belegondolok, ez is egy vélemény. Tényleg, én, aki ráadásul képregényt írok, miért is nem ismerem őket annyira?

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- Tény: Magyarországon nincs nagy kultúrája a képregénynek, az embereket az olvasásra nevelték, ez sokáig csak megtűrt gyerekműfaj volt. A megítélése jelenleg valahol a semleges, érdektelen és közönyös közelében van. Olykor tapasztalható némi fellángolás, aztán elül. Akadnak szent őrültek, akik mindent elkövetnek a népszerűsítésért, nekik örök hála és köszönet. Aztán mindig jön egy új hír, és a képregény eltűnik. Most, hogy ezen eltöprengtem, talán ennek a legfőbb oka, hogy egy képregény elkészítése nagyon hosszadalmas és magányos folyamat. Itt van a mi Kittenbergerünk. Több mint másfél éve készül, és így nagyon nehéz a folyamatos érdeklődést fenntartani. Tegyük fel, megjelenik, tegyük fel, tényleg jól sikerül és sikeres lesz, és mi mindent elkövetünk, hogy a lehető legtöbben megismerjék. Felkapja a hírnév, szóval minden olyan, mint egy álom, ezzel lenne tele a média. Egy napig, akár egy hétig. Aztán? Újabb egy-másfél év múlva jönne a következő rész.
- Változtatni kétféleképpen lehet. A nehezebb és hosszabb út, hogy kitartó munkával a lehető legtöbb és legjobb képregényt készítjük el, amelyekből egy vagy akár több is nemzetközileg is sikeres lesz, emellett ismert magyar médiaszemélyiségeket állítunk a képregény ügye mellé. Például elmentem Szombathelyig azért, hogy beszéljek Frei Tamással a Kittenberger-képregény miatt, akinek a kávézójában kiállítottunk tizenöt oldalt. Ezután a beszélgetés után a Vaskarikának adott interjújában, ami eleve a könyvéről és a kávézóról szólt, a következőket mondta: „Éppen most, hogy megjöttem, feltűnt, hogy milyen zseniális ez a Kittenberger képregény a falon.„
- A másik lehetőség egyszerűbb és gyorsabb, és persze sokkal rázósabb. Az MKA tagjai meztelenül mézbirkóznak majd egyet a Gödörnél, mondjuk minden kedden és pénteken, én Brazillal beköltözöm a Való Világ Villába, meleg barátsággal, Bayer Tóni pedig külön valóságshowt kap az összes kereskedelmi csatornán egyszerre, amiben páros hónapokban nővé operáltatja magát, páratlanokban meg vissza. Fél éven belül garantálom, hogy a csapból is a képregény fog folyni.
- Ezek így nagyon sarkított példák, de a két irány ez.

- Guillermo del Toro számtalanszor hangoztatta, hogy réges-régi álma, miszerint filmet forgat Lovecraft Az őrület hegyei című kisregényéből. Úgy tűnik az álom lassan valósággá válik. Neked vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Hivatásos álmodozó vagyok. De többek közt del Toro is bizonyíték arra, hogy rajtam kívül bőven vannak még, akik úgy vélik, nincsenek megvalósíthatatlannak tűnő tervek. Rossz magyar szokás az okokat keresni a megfutamodásra. Az akadályokat legyőzni kell, a mentalitásunk viszont arra késztet minket, hogy a harc helyett még újabbakkal riogassuk magunkat. Én is úgy gondolom, hogy nincs lehetetlen. Az egyik, jelenleg nem aktuális, elképesztően arcátlan tervem az, hogy a Kittenbergerből film legyen.

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét?
- Elsőként a témával: mi, jelenleg egy jó értelemben vett, populáris akció-kaland képregényt készítünk magyar hősökkel. Olyat, amit gyerekként szívesen olvastam volna magam is. Látom, hogy az én fiam már most mennyire imádja az elkészült képeket, a rengeteg járművet.
- Nincs birtokunkban a tökéletes recept, mi is csak reménykedünk, hogy a Kittenberger jó lesz. Emellett amennyi lehetőségem csak van, mindent el fogok követni, hogy minél több olvasóhoz eljussunk.

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- Kázmér.

- Ha kérdezhetnél valamit a hazai képregényes élet valamelyik alakjától, ki lenne az és mit kérdeznél?
- Yuyutól és magamtól is kérdezem, mikor iszunk egy jófajta házipálinkát?

Mivel úgy gondoltuk, hogy nem lehet teljes egy interjú egy közös munka kapcsán, ha nem szólaltatjuk meg a másik szerzőt, megkerestük a Kittenberger rajzolóját, Brazilt is...

- Veled már egy régebbi interjú során megismerkedhettek az olvasók, de röviden mutatkozz be kérlek...
- Sziasztok! Tebeli Szabolcs aka Brazil, képregényrajzoló. Korábban a Bürokraták, Johnny Fellow komikokat rajzoltam, illetve pár SMS csíkot. Jelenleg a Kittenberger képregényt simogatom kész állapotba, egy másik vonalon pedig két nagyvárosi suttyó - Rolee & Ricsy - történetét rajzolom. Miközben ezt csinálom, agyalok a Johnny Fellow folytatásán. Minél többet dolgozom, annál őrültebb ötleteim vannak hozzá.

- Hogyan találkoztál Somogyi Gyurival és honnan jött az ötlet, hogy együtt pályázzatok a Galaktika kiírására?
- Gyurit elég régóta ismerem, korábban ugyanannál a cégnél dolgoztunk együtt, mint napszámos grafikusok. Később a születő Roham magazin kapcsán ismerkedtünk össze, és elkezdtünk ötletelni egy leendő közös projekten. Ez lett a Kittenberger. Mikor eldöntöttem, hogy megrajzolom, a Galaktikás buli már csak hab volt a tortán, egész egyszerüen hozzáigazítottuk a projektet az éppen kiírt pályázathoz. Így született a történetünk mögé egy visszafogott steampunk-háttér.

- Akadtak-e nehézségek a forgatókönyv adaptálásakor? Gyuri már írt azelőtt is képregényhez forgatót, ez könnyebséget jelentett?
- Ami az elején nehézséget jelentett, hogy elég különbözőek az írott cselekményről elgondolt képi asszociációink, de ehhez az aprósághoz nem volt nehéz alkalmazkodnom. Korábban már mindketten dolgoztunk képregényen, amíg én a Bürokratákkal foglalkoztam, Gyuri épp a galambemberes sztorit rakta össze. Aztán 2009 tavaszán újra találkoztunk, ekkor elkezdtem ráhangolni magam a Kittenbergerre. Karaktervázlatok, oldaltervek stb. Mikor elkezdtem rajzolni, már a fejemben volt az egész, a gyártás alatt pedig csak pár alkalommal voltak rövidebb-hosszabb kihagyásaink, szóval azt lehet mondani, hogy lassan de zökkenőmentesen haladt a közös munka.

- Eredetileg fekete-fehérnek készült vagy eleve színesben gondolkoztatok?
- Én eleve szinpompás képregényben gondolkodtam, laza akvarell-hátterekkel álmodtam, kevés határozott kontúrral a karaktereken. Nos, a végeredmény teljesen más lett. Mivel a gyorsaság nagyon fontos szempont volt, így nem váltottam eszközt, és maradt a jól bevált rajztoll. A képek így elég részletesek lettek, sok karakter téblábol rajtuk. Az elkészült oldalakat Bárány Áron barátom festette markertollakkal, jelentősen meggyorsítva ezzel a melót. Jelenleg az általa festett cuccokat retusálom vidáman.

- A látványvilágban mi inspirált, honnan vetted az ötleteket?
- Főleg Miyazaki látványvilága inspirált, mikor a sztori készült. Az ő történetei hosszúak, sok karaktert és helyszint mutatnak be, akárcsak mi. A másik film amit ronggyá néztem az az Indiana Jones sorozat volt. Rengeteg korabeli fotót, öltözéket, épületet, járművet, miegyebet is tanulmányoztam mielött elkezdtem dolgozni. Az igazat megvallva a szerkezetek mechanikájának megfejtésére ritkán gondoltam az alkotás alatt, - ez alól talán csak egy motorbicikli kivétel. Inkább arra törekedtem, hogy minden kütyün látható legyen pár stílusjegy, fémfogantyú, szelepek, fogaskerekek, mágnesbizgentyű... ilyesmik. A karakterekre sokkal több gondot fordítottam, a benszülöttek, és a belga force publique-os katonák öltözékét például elég sokféleképpen lehet variálni. Nincs két egyforma belőlük.

A Kittenberger munkablogja magyarul és angolul.
Somogyi György írói blogja, illetve a Roham online verziójában megjelent novellák, plusz:
Barátság a sztráda kényelmében
Mindent elsöprő szeretet kora
Henryk Zilc-módszer

The Mexican Stand-off #16 (Galaktikomix Special): Szabó Levente

A hazai képregényszcénával foglalkozó interjúsorozatunk egy különösen örvendetes megjelenés kapcsán mászik ki Swamp Thing-ként az aggkori (hja, harminc felett...) feledés mocsarából és tér vissza a Geekz virtuális hasábjaira, mégpedig a tervek szerint a december 18-i Hungarocomixon debütáló első magyar steampunk képregényantológia, a Galaktikomix apropóján. Reményeink szerint mind a hat történet szerzőit kifaggatjuk eddigi munkásságukról, elsőként Szabó Leventét, aki Jules Verne klasszikus víziót gyúrta át saját szájíze szerint az Irreverzíbilis című sztoriban és aki súlyos és kétoldali robotmániában szenved, isten áldja ezért a fejlövéséért. Lesz szó még Ashley Wood és Mike Mignola stílusgyakorlatokról, egy lepkegyűjtögető borzról, valamint egy mélyűri térképész kalandjairól egy szemétbolygón, szigorúan a Tovább után.

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- Szabó Levente vagyok, és remélem fogok senkit elijeszteni ezzel a beszélgetéssel - ha helyenként nagyon negatívnak tűnök, az csak azért van, mert inkább a partvonalon lófráló kivülállónak tekintem magam a képregény világában, aki szotyizik, sörözik és néha viccesen bekiabál a meccs közben. :)
- Hivatalosan egy budapesti szabadúszó grafikus vagyok... meg egy csomó minden más is amit még felsorolni is sok lenne. Tulajdonképpen bármi ami megjelenhet nyomtatásban az érdekel engem, ezért nem is tartom maga képregényesnek a szó szoros értelmében. A Geekz olvasói talán a Steampunk pályázat kapcsán olvashatták a nevemet, mert az antológiában - ha majd egyszer megjelenik - szerepelni fog az én pályamunkám is.

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került?
- A mai napig érthetetlen számomra, de édesanyám mindig is támogatta ezt a szenvedélyemet. Tulajdonképpen minden megvolt amit akkoriban csak kapni lehetett: rengeteg Hahota, szinte az összes Kockás, Bucószetti, aztán párhuzamosan a Marvel képregények meg a Garfield sorozat.
- De ha választanom kell, akkor a rövid életű Vampi sorozatot kell mondanom mint meghatározó emlék – sose fogom megérteni, hogy hogyan jelenhetett meg ez a sorozat Magyarországon, annyira jó volt!
- Aki esetleg nem ismerné: 1989-ben indult ez az érettebb korosztályt célzó magazin, ahol a legjobb külföldi fekete-fehér képregényeket jelentették meg (Moebius, Breccia, Goodwin és még mások is a nagy kedvenceim) Összesen 7 számot és egy különkiadást ért meg, de a mai napig nincs párja ennek a lapnak!

- Első látásra szerelem vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál?
- Ez egy régi, újra meg újra előkerülő passzió számomra. A művészeti gimnázium és az egyetem alatt egyeltalán nem foglalkoztam a dologgal, annyi minden más érdekelt – pl. Grafika, design, tipográfia, rajzi- festészeti fejlődés, nomeg a sörözés és a csajozás :)
- De a diploma után következő években a szabadúszós munkáktól gyorsan befásultam, és kerestem a lehetőséget valamilyen egyéni projectre. Mivel senki sem kopogtatott az ajtón egy jó sztorival, ezért kénytelen voltam leülni és kitalálni magamnak az egészet – de számomra is meglepő módon, ez sokkal élvezetesebb volt mint amire számítottam.
- A végeredmény a sCRAP című képregény lett, ami sok hibával rendelkezik, de mégis egy jó munkának tartom.

- Tudnál róla mesélni bővebben?
- A képregény főhőse Gus, egy mélyűri térképész, aki egy ostoba baleset miatt kényszer leszállást hajt végre egy ismeretlen bolygón – itt rövid téblábolás után összefut a a másik két főszereplővel, BOBbal [valójában 303] a csúcskategóriás harci robottal és az őrült szuperszámítógéppel, Errollal. Úgy gondoltam, hogy az ő kalandjaikat mesélném el a szeméttelep bolygón - miután meggyőzi őket, hogy nem kell egy fémdarabbal agyonverniük...
- Bár korántsem tudok olyan jól angolul mint szeretném, mégis angolul kezdtem el írni a történetet, mert annyira zavart ahogy automatikusan az általános iskolás fogalmazás panelekhez nyúlok – nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy nem vagyok író, és ezzel tisztában is vagyok - tehát ez nem manír, inkább csak kényszermegoldás volt. Az elkészült első rész három kisebb történetből áll – tehát nem egy összefüggő eposzban, hanem több kisebb, változó hangulatú szösszenetben gondolkodtam – mert a frissesség volt a fő szempontom.
- A mai napig szívesen gondolok rá, mert egy jól összerakott munkának tartom, de nem biztos, hogy folytatni fogom mint hobbi tevékenység, mert ahhoz túlságosan időigényes.

- Milyen hatások befolyásolták a stílusodat, mi a munkamódszered és milyen anyagokkal dolgozol? Miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt?
- Egy időben sokat nézegettem más művészek munkáit, de aztán tudatosan leszoktam róla - egyrészt nyugodtabban alszom azóta, másrészt csak így lehet eléggé befelé figyelni, és fejlődni, fejleszteni a saját stílusát az embernek. Próbálok nem konkrét művészekre koncentrálni, hanem általában a designra, vagy például a filmekben a dramaturgiára figyelni, hogy inspiráljanak. Ez valamivel több agymunkát igényel, és tiszta mindenféle plágiumtól.
- Könyvekben szinte mindent fogyasztok a szépirodalomtól sci-fin, szociológián át a ponyváig, de nemrég olvastam újra Tolkien Szilmarilok könyvét és persze újra látványterveket akarok hozzá készíteni... :)

- Milyen utat jártál be eddig és mik voltak ennek szerinted a legfontosabb állomásai?
- Gimiben (Pécsett a Művészeti Szakközépben) alkalmazott grafikát tanultam és úgy éreztem, hogy ez minden szakmák legjobbika, aztán az egyetem mellett elkezdtem dolgozni, és hamar megtanultam, hogy a csilivili albumokban remek dolgok vannak, de a megélhetési grafika nagyjából annyira kreatív, mint futószalagon sajtot csomagolni...
- Szerencsére ekkor felfedeztem magamnak a látványtervezést (concept art) és egy pár évig szinte csak ezzel foglalkoztam, de sajnos a fizetős munkák itt se a tomboló kreativitásról szóltak, így maradt a hobbirajzolás, ha mesélhetnékem támadt – erre pedig a a képregény a lehető legjobb média, ha az ember egyedül dolgozik. :)
- Ebből a folyamatból persze sokat profitáltam, mert amit grafika, a storyboadok és a látványtervek kapcsán tanultam, az nagy előnyömre válik a képregény rajzolás közben.

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál?
- Amikor a párom fejbedobott egy gombóc zoknival, hogy azonnal keressek kiadót a sCRAPnek, mert ha képes leszek a fiókban hagyni porosodni, akkor még egy seggberúgást is kapok...
- Őszinte pillanat volt. :)

- Végül mi lett a sCRAP sorsa és láthatunk-e belőle ízelítőt ?
- Voltam a New Yorkban a ComicConon, és beszéltem pár kiadóval, de a többség túlságosan artisztikusnak tartotta az anyagot a közízlésnek, így nem lett a dologból semmi, nekem meg időközben egyre jobban szúrta a szemem a képregény egy óriási hibája – és itt hadd emlékeztessek mindenkit, hogy ez egy hobbi képregénynek indult az elején, csak jobban sikerült, mint vártam – mégpedig az, hogy ez egy Ashley Wood stílus koppintás (bár a legjobb koppintás amit valaha láttam :)) hiába raktam bele egy csomó pluszt időközben.
- Ezért egy idő után már nem erőltettem a kiadást, mert nem akartam, hogy erről ismerjenek az emberek – a steampunk képregényemet emiatt sokkal jobban szeretem, mert az minden porcikájában az enyém.

- A szívednek legkedvesebb műveid?
- Kevés munkám felel meg az elvárásaimnak, és még kevesebb bírja az idő próbáját. Az Irreverzíbilis még mindig tetszik, illetve van egy-két látványtervem, amit bármikor szívesen megmutatok, de tényleg csak 1-2 munkáról beszélek.

- Folyamatban lévő és tervezett munkák, képregények?
- Júniusban fejezetem be a 32 oldalas Irreverzíbilist (khm... pontosan, ahogy kiírásban szerepelt csúszás nélkül), utána nagyon ki voltam purcanva, és gondolni se bírtam egyéni projectekre. De most megint van kedvem valami újat csinálni, csak legyen benne robot!

- Össze tudnád foglalni, hogy miről szól az Irreverzíbilis (spoiler nélkül persze) és honnan jött hozzá az ötlet ?
- A sztori szép lassan alakult ki, az elején csak arra koncentráltam, hogy minél erősebben jelenjen meg a Jules Verne regényeiben megismert századfordulós világ - innen jött a nyitókép, a német főváros, majd az Akadémia ötlete - a többi már ment magától (illetve pont akkoriban fejeztem be Hawkingtól Az idő rövid története című könyvet, aminek bizonyos részei nagyon inspiráltak.)
- A történet szerint a hatalmas Német-Európai Birodalom fővárosában kezdődik, ahol főhősünk – Lord Craighton, a brit tudós – előadást hívott össze, hogy beszámoljon tudományos expedíciójának eredményéről. Különösen fontos kérdéseket vet fel az előadás során, amivel megkérdőjelezi az évtizedek óta egyeduralkodó akadémiai nézeteket, ezzel nagy port kavarva fel a jelenlévők közt.
- Persze a képregény nagy része nem a dohos előadó teremben zajlik – különben kétlem, hogy bárki végigolvasná - hanem a főhős visszaemlékezésével mi is betekintést nyerünk az expedíció végső felfedezésébe!

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben?
- Lakásfelújítással! Kihívás a javából – ehhez képest a napi munkám csak sétagalopp a délutáni napsütésben. :D
- De amiért pénzt fizetnek, az többnyire rengeteg storyboard, kereskedelmi grafika, néha látványterv és elvétve egy-egy képregény projekt, amiknek a többsége még így sem látja meg soha a napvilágot.

- Van olyan munkád, amit már esetleg láthattunk, csak nem tudtuk, hogy te követted el?
- Az Agave kiadó Őfelsége Sárkányai sorozat borítóit, a Battle Royale borítót illetve a Vodafone és Sport szelet kampányaihoz készítettem illusztrációkat, amiket talán láthattak az olvasók, akik pedig sokat játszanak és ismerős nekik a Digital Reality név, esetleg ismerik a most készülő Sinemora című játék plakátját, amit szintén én készítettem.

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért?
- Kétlem, hogy bárki leváltaná az első helyről Mike Mignola mestert, de utána komoly versenyben van Ashley Wood és Chris Ware.
- Azt hiszem elég jól jellemez engem ez a lista...

- Kinek vagy minek a révén kerültél be a hazai képregényes életbe?
- Hát leginkább véletlenül. :) Ha a Steampunk képregényt nézzük, azt például azért vállaltam, mert a barátommal Marton Zsolttal (http://cirongraphics.blogspot.com) akartam együtt dolgozni – és tudtam, hogy ő imádja a steampunk stílust – de végül nem jutott rá ideje, így egyedül kellett leadnom a bemutató anyagokat.
- Mivel minden rostán átment az anyag, ezért természetesen végigcsináltam a pályázatot és nem is bántam meg, de magamtól biztos kihagytam volna.

- Tudsz olyat mondani, akivel szívesen dolgoznál együtt a haza képregényszcéna szereplői közül ?
- Természetesen a barátaimmal (akiket itt is megemlítek) bármikor, de a hazai alkotók többségét nem ismerem személyesen. Gáspár Tamás szimpatikus figurának tűnik, és persze a munkái meg egészen magas minőséget képviselnek – vele szívesen elkezdenék akár egy hobbi projectet is.
- De kétlem hogy ez valaha megvalósulna. :)

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot?
- Mint mondtam, én nem vagyok kifejezetten képregényes, így nem csoda, ha nem osztom az észt a fórumokon, és a kiadók sem a képregényeim miatt keresnek meg.
Persze biztos minden más lesz ha megjelenik a Steampunk antológia, és a megrendelők egymás sarkát tapossák majd, hogy képregényt rendeljenek tőlem :D

- Mi a véleményed a jelenlegi hazai képregényes szcéna helyzetéről? Sok felől hallani, hogy az utóbbi 5-6 év képregényes bummja megtorpanni látszik…
- Ez természetes. Budapest is csak 1 millió lakossal rendelkezik, így nem fog a végtelenségig növekedni a képregényes tábor – illetve nincs is akkora hagyománya, mint a francia, belga vagy japán területen.
- Ettől függetlenül, én nagyon örültem, hogy pár év alatt ekkora teret nyert a műfaj! Ismerve a hazai viszonyokat, talán egy olcsó, fekete-fehér, rendszeresen megjelenő képregény antológiával lehetne nagyobb elismerést szerezni hosszú távon.

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?
- Hátráltatni semmiképp, de azt sem állíthatom, hogy ezek a fesztiválok olyan sokat segítenének egyes alkotókon – mint ahogy nem is ez a céljuk (talán egy-egy ember kap emiatt plusz megrendelést, de ez ritkaság számba megy szerintem). Inkább arra jók, hogy az alkotók megismerhetik egymást és egy sör mellett elbeszélgessenek.

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Egy szűk, szakmai réteg díjának tartom, ami szinte biztos hogy semmit nem mond az utca emberének - de nekem pont ettől válik értékessé!
- Kevesen vagyunk alkotók, még kevesebben vannak akik igazán magas minőséget képviselnek, ezért ha máshol nem is, de egymást közt nagy jelentőséggel bír az Alfabéta-díj.

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Akadémiának, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Nem, és nem is tervezem. Egyébként remek csoportosulásnak tartom az MKA-t, sok kiváló művész van a tagok között és szoktam is a blogot olvasgatni, de nekem már többször adódott problémám más önszervező csapatokkal, ezért többé nem csatlakozom inkább sehová.
- Az a helyzet, hogy borzasztóan kritikus vagyok mindenkivel, (legfőképp magammal szemben) és ezt általában nem szokták tolerálni. Ha valakinél rajzi hibát látok, az nem is olyan nagy baj, de nem tudok csöndben maradni, ha ízlésbeli problémákkal találkozom, vagy ami még rosszabb: a manír mögé akarják rejteni a rajzi hiányosságokat. (Természetesen a kezdőket mindenben bátorítani kell, én nem is rájuk gondoltam)

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét? + Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- A míves grafikával és a mondanivalóval rendelkező sztorival! :)
- Itthon még hosszú évekbe telik mire az emberek fejében megváltozik a képregényről alkotott vélemény, és ez csak úgy lehetséges, ha folyamatosan jó minőségű, mondanivalóban is erős képregények jelennek meg.
- Szerintem nagy előrelépés volt Odegnál Róbert A hívója, Futaki-Nikolényi páros Spirálja, illetve a Roham magazin autonóm grafikai világa, de félek, hogy nem lesz sok követője ezeknek a minőségi példáknak.

- Neked vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék?
- Szeretném a sCRAPet folytatni mint animáció vagy mint játék – de annyi mindent kéne hozzá tanulni, hogy talán sose lesz rá elég időm, hogy belekezdjek...

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél? Ki áll a legközelebb hozzád?
- Hűha... őszintén, ezen még sose gondolkodtam... De talán Kázmérra esne a választásom.
- Szeretném újra olyan tisztán látni a világot mint ő. 

Szabó Levente munkái a saját weboldalának galériáiban csodálhatók meg (www.briskgraphics.com), innen ragadtunk ki teljességgel szubjektív (ámde tudományos) módszerrel párat, amikhez az alkotója készséggel fűzött kommentárt.

– Mire készült a francia Piroska és a farkas illusztráció? - Ez egy francia Piroska és a Farkas illusztrációs pályázatra készült, ahol teljes szabadságot kapott minden alkotó. Sajnos nem jutottam be a válogatásba, de mégis nagyon szeretem ezt a munkát.

– Hová küldted be ezt a Mike Mignola-stílusú képregényoldalt? - Egy külföldi freelancer munka kapcsán kellett egy teszt oldalt készíteni, ahol kifejezetten Mignola stílusban kellett dolgozni. Örömmel vállaltam a feladatot, bár magamtól sose utánoznám a Mestert – ahhoz túlságosan szeretem –, de mivel direkt ezt kérték, ezért elkészítettem az oldalt. Ezúttal örültem, hogy nem kaptuk meg a munkát, így elkerültem a morális válságot, de a megrendelő nagyon elégedett volt a képregényemmel.

– Te készítetted a Battle Royal magyar könykiadásának borítóját? - Igen, ez egy elég régi munkám, de még mindig jól esik látni, ha meglátom valakinek a kezében. Készültek promóciós matricák is a megjelenésekor, azok még jobban néztek ki, bár nem tudom hogy végül kikerültek-e az utcára...

– Látom illusztráltál mesekönyvet, tudnál erről mondani pár szót? - A Csodaceruza kiadónak készítettem a könyvet Békés Pál történetéhez. Nagyon kedves kis könyv, egy lepkegyűjtögető borzról szól, illetve az élet apró szépségeiről. Ha minden igaz, akkor hamarosan megjelenik Oroszországban is.

– Mi az az Iron Knight? - Apró részlet az egyik örök kedvencemből - Stanislaw Lem Kiberiáda című könyvéből – az első történet szerint a fagyos kristály világ messzeföldön híres kincseit három kóbor űr(robot)lovag próbálja ellopni, de mindezt hasztalanul, hiszen ezek a kincsek nem létezhetnek máshol, csak ezen az egy bolygón. A képen az első – vas – lovag látszik, bár a történet szerint amint belép a légkörbe túlhevül, és azonnal megolvad alatta a jég, majd az óceánba merül.

– Ugyanez a kérdés áll a Two of Pentacles-re... - Lassan egy éve, hogy a conceptart.org weboldalon meghirdették a Team Character Of The Week pályázatot, amin részt vettünk két barátommal Czakó Józseffel és Kozma Dáviddal és az igen előkelő negyedik helyen végeztünk. - A téma a tarot kártya volt, és a pakliból kiválasztott karaktereket a csapatok szabadon értelmezhették, így mi a sci-fi irányba mentünk – ebből az egyik kártyám a Two of Pentacles.

- Jól látom, hogy készítettél David Brin könyvhöz is borítót? - Igen, de ez is csak egy kósza pályázati anyag :) a CGSociety.com által meghirdetettUplit Universe pályázatra készítettem ezt a képet, bár nem fejeztem be (ahhoz még kéne 2-3 óra munka) mert túlságosan könyvborítós lett, nem pedig látványterves, de ettől nekem még jobban is tetszett!

Edgar Wright és Micheal Cera interjú Guillermo del Toro-val a Scott Pilgrim-ről

Guillermo del Toro vezényelt le egy interjút a Scott Pilgrim vs. the World DVD/Blu-Ray megjelenésének kapcsán. Az eseményen jelen volt még Bryan Lee O'Malley is, a képregény szerzője. Nagy szerencsénkre lencsevégre kapták a beszélgetést, ami igen jó hangulatban telt el, és még az is kiderül belőle, hogy Micheal Cera ha akar, tud vicces/jófej is lenni. Az említett filmen kívül szóba került még a Flash Gordon, sőt még a Batman is, plusz del Toro is beszélt nekünk a videó játékokkal kapcsolatos véleményéről. Az ugrás után megtekinthető a teljes interjú 11! videóban. Ne tessék megijedni a videók átlag két percesek, lepörög gyorsan.

The Mexican Stand-off #15: Szabó Zoltán Ádám

Fritz Zoltán karikatúrája

A képregényes interjúsorozat megállíthatatlanul robog tovább, ebben az epizódban a Kepregeny.net egyik szerkesztőjét szegeztük a falhoz, aki egyúttal a Panel című képregényes szakfanzin születése felett is bábáskodott és zoli79 felhasználónéven érhető tetten az internet blogoszférájában, valamint a témába vágó fórumokon. A Továbbra bökve megtudhatjuk mikorra datálható a képregényrajongók többségének netes coming out-ja, hogyan lehet összegründolni egy saját kiadású szakmagazint és interjúalanyunk miért nem szereti az Alfabéta-díjat. Excels... izé, egészségetekre!

- Bemutatkoznál röviden azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy csak a nick neveden ismernek?
- Szabó Zoltán Ádámnak hívnak és 1979-ben születtem egy akkor még 6 tagú családba, mely idővel 11-re bővült (szülőkkel). 1986 óta élek Magyarországon, Szegeden. Képregényes fronton leginkább a Kepregeny.net szerkesztőjeként, a Panel főszerkesztőjeként ismerhetnek. Ezek mellett sok minden másba is beleártottam magam, de azok az előbb felsoroltaknál is kevésbé exponált helyzetek.
- Talán sokan furcsának találhatják, de a képregény nem az első számú szerelmem, a zene mindig megelőzte, de valahogy úgy alakult, hogy igazán aktív képregényes fronton lettem. Talán azért, mert itt többet tehet az "ügy" érdekében egy magamfajta hobbista.

- A képregényrajongók netes Mekkájának, a Kepregeny.net-nek az egyik alapítója vagy. Honnan jött az ötlet, mikor és kikkel hoztátok létre a weboldalt ?
- Erről nem engem kellene kérdezni, ugyanis nem voltam ott az induláskor. Ha gondolod, megkérdezheted, hogy és mikor kerültem oda. :) A kezdetekről nekem csak tanult információim vannak, nem megélt élmények, de azok megállják a helyüket, néhány hónapja alaposan beleástam magam a témába, hogy összefoglaljam a KN történetét. Valami miatt ez még nem került ki az oldalunkra, de majd utánajárok, mire várunk... :)

Rajz: Zorro de Bianco

- Akkor újra nekifutok:szóval hogyan és mikor is kerültél a Knet szerkesztői közé?
- Az oldalra 2003 év végén bukkantam. Az index.hu fórumán ajánlották nekem, miután hazai underground képregények felől érdeklődtem. (Akkoriban teljesen logikus felvetésnek tűnt, hogy amikor éppen semmilyen képregényt nem lehet kapni, legyenek underground próbálkozások – úgy tűnik ezzel a felvetésemmel néhány évet siettem.) Tehát a KN-en kaptam egy nemleges választ erre, de cserébe megragadott egy másfajta pezsgő underground színtér. Sokat hozzátenni a honosításhoz, szkenneléshez nem tudtam, de az rögtön lejött, hogy itt többről szól ez az egész.

Borítófotó: Birkás Péter

- Visszatérve a kérdésre: 2004 év közepén a fórumban nyitottam egy Sajtószoba nevű témát,a minek az volt a célja, hogy összegyűjtsük a hazai sajtóban megjelent képregényes témájú cikkeket. A fórum kereteit hamar kinőtte a kezdeményezés, így mano felajánlotta, hogy a következő fejlesztés alkalmával (zakkant az ember: évente teljesen kicseréli a honlapot) beiktat egy Cikk modult, aminek én leszek a gazdája. Nagy megtiszteltetésnek vettem a feladatot és örültem a lehetőségnek is, hogy egy értékes archívumot létrehozzunk. Ez végül 2005 nyarán valósult meg, majd még ebben az évben, teljes admin jogokkal felruházott. Ez a sztori azért is érdekes, mert regisztrációmat követően kifejezetten sokat piszkáltam a rendszergazdákat és bombáztam őket javaslataimmal, kritikáimmal. Gondolom, ha már megértetni nem tudtak velem alapvetéseket, akkor inkább rámruháztak valamit, hogy elhallgassak végre.
- Manoval egyébként kifejezetten jól kijövünk, ami kifejezetten nagy dolognak számít. :) Ha valamiben nem értünk egyet, megmondom neki a véleményemet, de ha valamihez nagyon ragaszkodik, akkor ráhagyom és sokszor fordítva. Egészen más területen vannak mániáink, így nyugodtan megtehetjük ezt. Ha sarkítani szeretnék, akkor ő inkább a designra, a technikai felépítésre érzékeny, én inkább a kiegyensúlyozott tájékoztatásra, témakezelésre. De a legfontosabb, hogy tiszteletben tartom, hogy mégis ő kaparja ezt az oldalt össze, ő a főnök, neki ez az oldal a szerelme, nekem talán inkább a Panel – annak ellenére, hogy tudom, hogy a KN szerepe sokkal-sokkal fontosabb.

Brazil: Gödör

- Ha jól tudom, a Knet eredetileg honosítóoldalként működött, mi késztetett titeket a váltásra ?
- Ebbe azt hiszem már elég nagy beleszólásom volt. Biztos átkoznak is érte. :) Ezt meg kellett lépnünk, ugyanis a KN fejlődésének hosszú távon már gátat szabott. Nem lehet komolyan venni egy olyan lapot, ami szerzői jogi szempontból aggályos tartalommal van teli.
- Ezenkívül én magam úgy éreztem, hogy a honosítás már nem hasznos a hazai képregényes ügy szempontjából. Amikor túlkínálatról beszélhetünk évek óta, ne mondja nekem senki, hogy nem kapja meg a maga ízlésének megfelelő cuccokat magyar nyelven. És ha mégsem ? Talán ideje körbenézni és szélesíteni a horizontot. Én elhiszem azt, hogy egyesek legeslegnagyobb kedvenceit nem adjuk ki (végülis erre elég nagy az esély, amikor világszerte ezerszámra ontják havonta a képregényeket), de ahhoz hasonlóakat már biztosan. Kamaszkoromban beszartam volna már ennek a választéknak a harmadától is.
- Tisztában vagyok azzal, hogy nézeteim e téren nem tesznek túl népszerűvé honosítói körökben, dehát ez van. Számomra az az elsődleges cél, hogy itthon egy erős képregénykultúra verjen gyökeret, aminek egyik alapvető feltétele az erős kiadói háttér.
- Az elvi elképzeléseken túlmenően néhány gyakorlati körülmény is okot adott a váltásra : a honosítóoldalak száma és választéka jelentősen kibővült, decentralizálódott, valamint a kepregeny.net is egyre inkább távolodott a kezdeti honosítás + hírek + fórum felállástól a hírportál + fórum felé, így logikusan következett, hogy erősítsük meg azt a vonalat, amit más nem tud nyújtani és ne foglalkozzunk azzal, amit mások is ellátnak.
- Mindettől függetlenül én tiszteletben tartom a honosítók tevékenységét, de a dolgokat a helyükön kell kezelni. Leginkább egyesek szkennelői tevékenységét tudom értékelni, rengeteg elfeledett dolgot hoztak újra felszínre, későbbi kutatásokhoz és egyebekhez nyújtanak segítséget.

Borítórajz: Feki

- Hogyan kezdődött az együttműködés a magyar képregénykiadókkal ?
- Úgy, hogy a kepregeny.net fórumán szépen egymásra lelt mindenki : kiadók, szerkesztők, alkotók és olvasók, akikből aztán kikerültek a későbbi aktív szereplők. Tehát innentől természetes, hogy a kepregeny.netet nem tudják megkerülni, hiszen egyrészrt az az első számú információforrás képregényvonalon, de nem is szeretnék megkerülni, hiszen egy olyan közösségről van szó, melynek ők maguk is tagjai. Egy szép nagy család. Ez utóbbira egyébként már több külső szemlélő is rámutatott – ez most nem is tudom, hogy jó-e vagy rossz.
- De azért vannak olyan kiadók, akik nem aktív tagjai ennek a "beszűkült szubkultúrának", ilyenek a nagykiadók (Cartaphilus, Egmont) és vannak akik tartják a kétlépés távolságot, amivel nincs is gond.
- Miután szervesen alakult ki a jelenlegi helyzet, úgy időnként külön erőfeszítést okoz mindkét fél részéről, hogy egy-két rögzült, de meghaladott dolgon változtassunk.

- Mi a különbség a Knet kezdeti formája és a mai között ? Hová tart ez a képregényes portál, mik a tervek a jövőre nézve ?
- Azt hiszem korábban részben ezt megválaszoltam. A kezdeti KN nagyrészt a honosításra épült, ennek köszönhette népszerűségét. De azt mindig kiemelem, hogy ez a kezdetektől is csak egy aspektus volt. A másik a képregényesek tömeges "coming outja". :) A fórum olyan közösséget jelentett egy olyan időben (2003), amikor a mezőny itthon az abszolút mélypontját élvezte. Egy jó alkalom arra, hogy mindent tiszta lappal újraformálhassunk, és ehhez nagyon sok tenniakarás párosult. Mindez a KN-nél összpontosult. Ekkoriban én pl. kizárólag a forum miatt jártam fel a KN-re. A kezdeti és a mai KN között az a különbség, hogy kezdetben mi is, mások is még keresték a helyüket. Ezt, ahogy mások is, úgy mi is megtaláltuk már és leülepedtek a dolgok. Sokak ezt úgy élik meg, hogy unalmasabbá váltak a dolgok, dehát ez törvényszerű.
- A jövőre nézve nincsenek nagy terveink, vannak gondjaink, amiket meg akarunk oldani.

Geek: E=mc3

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a Knettel kapcsolatos munkádért kaptál ?
- Nem emlékszem ilyenre. A kepregeny.net egyedüliként csinálja azt, amit csinál, így nincs mihez képest kiemelni. Egy eset viszont megmaradt bennem : 2004-ben megkerestem a Filmvilágot azzal, hogy a cikkeiket archiválni szeretném, vagyis engedélyt kértem utánközlésre. (Ez akkor még csak egy fórum felületet takart.) Az emailt gondolom átpasszolták a helyi képregényes embernek, Varró Attilának, aki aztán készségesen belement és mellékesen gratulált a honlaphoz. A dolog érdekessége, hogy akkoriban nem tartoztam a stábhoz, de mégis jólesett, hogy olyanok, mint ő is figyeli a KN-t. Jólvan na, régen volt !
- Egyébként a Kn-re mindig úgy tekintek, mint sok ember tényleges csapatmunkája, így az őt érő dicséreteket, vagy szidalmakat nem veszem személyesen. Nem volt a kérdés része, de ilyen téren a Panelt sokkal személyesebben élem meg.

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben ?
- Építészmérnökként végeztem, egyetem után hazahúztam Szegedre. Diplomamunkám egyébként egy budapesti képregényközpont volt. :) Építéshatósági ügyintéző vagyok, amit perverz módon még élvezek is. A jövedelem szerény, de másnak munkája sincs, tehát nem panaszkodom. Emellett tervezni, tervezőmunkatárskodni is szoktam, ami a kényszeren kívül hasznos is, így nem felejtem el a szakmámnak a másik felét.
- Persze, időnként bevillan, milyen jó lenne, ha hivatásként foglalkoznék a képregénnyel, de amellett, hogy a szakmámat szeretem is művelni, ennek a helyzetnek megvan az az előnye, hogy anyagilag függetlenként, tisztán nyúlhatok a képregényhez. Egészen másképpen nézne ki a kepregeny.net, a Panel, ha ezekhez komolyabb anyagi függés kötne és azokat ugyanilyen függés más dolgokhoz. Más, nem biztos, hogy rosszabb, vagy jobb. Ha már itt tartunk: azt tartanám ideálisnak, ha hazajövet kereset-kiegészítésként nem mindig terveznék, rajzolnék, hanem ezek a képregényes mellékesek is hoznának valamit a konyhára. Félre ne értsetek: ha az embernek van két gyereke és egy felesége, akkor el kell számolnia idejével. Szerencsére ez az egész nem okoz nagy súrlódásokat otthon, amit mutat az is, hogy családalapítás óta sikerült összehozni 6+2 Panelt és a Kn-t is napi rendszerességgel szerkesztem.

Borítórajz: Fritz Zoltán

- Te alapítottad Magyarország első képregényes szaklapját, a Panelt. Hogyan sikerült ezt tető alá hoznod és kik segítettek benne ?
- Ez jó rég volt ! Az ötlet abból az alaphelyzetből indult, hogy ha érdeklődöm egy terület iránt, akkor szeretek azokkal foglalkozó lapokat, magazinokat (és persze könyveket) olvasni. Wantedet, Z Magazint, Rockinformot, Filmvilágot minden hónapban megvettem és alaposan át is rágtam magam rajtuk. Nagyon jó kiindulópontot jelentettek. Képregényes fronton ugyanezt nem tehettem meg. Szóval tenni kellett valamit. Akkor úgy éreztem, hogy ha magam nem hozom össze, akkor más se fogja.
- Egyébként ez az ötlet is elég régóta ott volt a fejemben, azt hiszem azóta, amikor itthon megjelentek a Szukits kiadványok és az addig egycsatornás kiadás egy időre többpólusúnak tűnt, amihez hasznosnak tartottam volna, ha lenne egy ezt átfogó független lap, ami segíti az olvasókat kiigazodni.
- Bocsánat, elkalandoztam megint ! Az alapötletet még 2005 év végén vetettem fel Kemenes Tamásnak, majd sok óra dc++ és msn chat után nagyjából körvonalazódott a dolog. Tamás sok tekintetben pontosan az ellentétem, így nagyon hasznosak voltak a vele való konzultációk. Ezt követően összeírtuk, kik azok, akik megfeleltek az alábbi szempontok egyikének: az átlagnál nagyobb ismerettel rendelkezik a képregényekről (ill. annak egy fajtájáról), vannak értelmes gondolatai és mindezeket értelmes formában papírra tudja vetni. Ha valamelyik feltétel tekintetében hadilábon állt, akkor azzal úgy voltunk, hogy sebaj, majd kedves rugdosással helyrehozzuk. És itt megint visszautalnék a KN-re : ezeket a feltételeket remekül le lehetett mérni a fórumról. Ekkoriban még nem volt blogtúltengés, sőt, képregényes blog talán összesen egy volt, tehát önjelölt írókból nem volt éppen túlkínálat.
- Ezeket a személyeket aztán sorra felkerestük és az első gárdával köremailek és kocsmázások segítségével kialakítottuk a designt, a leendő rovatokat, a lap nevét, stb. Mindent kibeszéltünk ekkoriban, ami a későbbiek során kicsit elsorvadt, de azért fennmaradt. Volt néhány elv, amit akkoriban felállítottunk és a későbbiekben is igyekeztünk azoknak megfelelni. Az egyik ilyen volt, hogy az addigra kialakuló klikkeken, gittegyleteken felülálljon a lap. Éppen ezért voltak olyan szerzők, akiket nem is kerestünk meg a legelején és később is inkább tudásukra kíváncsian a magánszemélyt, nem pedig valamelyik szervezet képviselőjeként.
- Ami az anyagi részét illeti : alaposan körbejártam előzőleg, mi a reális példányszám, mekkora az az ár, amit ezért el lehet kérni, stb. Ezeket egyébként – utólag megítélve – elég jól belőttük. Ami a kezdőtőkét illeti, apai örökségem utolsó forintjait fordítottam az első két számba.
- Visszatérve még a segítségre: dr. Palotai János volt tanárom indirekt módon rengeteget segített, mert ő bírt rá még másodéves egyetemistaként, hogy foglalkozzak filmelmélettel. A TDK, OTDK felkészülések elindítottak azon az úton, aminek eredményeként mára többé kevésbé meg tudom értetni magam írásban. Ez így nem hangzik túlságosan bizalomgerjesztőnek, de higgyétek el, volt olyan időszakom a Műegyetemen, amikor úgy éreztem, hogy kezdek elfelejteni beszélni is.

Kovács Péter: Sötétkor

- Hogyan határoznád meg a Panel helyét a képregénnyel foglalkozó médiumok között ? Pontosan mi ez ? Fanzin, szakmagazin, esszé- és képregényantológia ?
- Az első felére : nyomtatott képregényes sajtótermékből van összesen kettő, a Buborékhámozó és a Panel. A kettő közti különbséget az olvasókra bízom.
- A második felére : szakmagazin, ami a mezőny méretéből fakadóan kvázifanzinként üzemel. Sokat gondolkodtam a lap meghatározásán, már csak azért is, hogy az érdeklődő számára világos legyen, mit tart a kezében. Ha azt mondom, hogy "film, filmes, filmművészeti folyóirat", akkor egyértelmű, miről beszélünk, de miután a képregény szorosan kötődik a nyomtatott sajtóhoz, így a "képregény-folyóirat" félreérthető a helyzetünkben és egyáltalán nem magától értetődő, hogy egy képregényekkel foglalkozó magazinról van szó. Ezért is nyúltunk a "szaklap" meghatározáshoz, ami kicsit fellengzősen hangzik, dehát, sosem volt jobb ötlet…
- A Panelben számról számra igyekeztünk/igyekszünk átfogni a képregény teljes spektrumát, tehát foglalkozunk mindennel a mangától az amerikai szuperhősökig, az alternatívtól a kommerszig, de hogy ez ne legyen semmitmondó, egy fix értékrend végig észlelhető kellett, hogy legyen. A Panel egyúttal egy szócső is, ami a szerzők által fontosnak tartott gondolatokat, témákat, ismeretet egy szélesebb közönséggel megosztotta.
- Tulajdonképpen egy elég színes lap lett a Panel, mert mindenki előtt más előképek lebegtek. De ezt jól kordában tartotta az, hogy folyton arra igyekeztünk válaszolni, milyennek kell lennie egy képregényes szaklapnak, magazinnak az adott közegben, az adott pillanatban.
- Ennek ellenére a lap nem kötődik közvetlenül az aktualitáshoz, hiszen ahhoz nagyon ritkán jelenünk meg.

- A Panel kiadása jelenleg határozatlan idejű szünetet tart. Mi ennek az oka és mik a távolabbi terveid a magazinnal ?
- Ez elég prózai : pénz és idő. Egy-egy szám megjelentetése rengeteg munkával és pénzzel jár. Megtérülnek az egyes számok, de több évbe telik, mire ez megtörténik, és az is fagyipénzenként, vagyis nem észlelhető módon, míg a kiadásnál egy egyszeri százezerforintos költséget megérez a háztartás. Szeretném folytatni, de ehhez amellett, hogy a megfelelő időt biztosítani kellene, még az új irányvonalat is meg kéne határozni.

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- Az első képregényes élményemre tisztán emlékszem : bátyám kikölcsönzött a helyi könyvtárból egy Tintint (azóta megtudtam, hogy a Fekete sziget volt az, amit magyarul is olvashatunk!), ez valamikor 83-84 körül lehetett, mert olvasni még nem tudtam, éppen ezért nagyon irigyeltem azokat, akik már rendelkeznek ezzela képességgel. A borító és az egyik slapstick poén bevésődött agyamba.

Borító: Geek

- Egy másik fontos korai képregényem Zórád Könyves királya volt, mellyel még odaát találkoztam. Időnként mesélt belőle anyukám, de inkább róla. Arról, hogy ő kislánykorában ezeket olvasta, stb. Egészen fura elképzelésem lett így a magyar képregényekről. Hatalmas lapok, festői képek (technika + bellítások), szövegbuborék sehol, stb.
- Kb. akkor, amikor ideérkeztünk indult a Góliát, Bobó, már futott a Kockás, ezeket vettük. És sok minden mást is. Volt, amit már akkor fenntartásokkal kezeltem, dehát a választék adott volt.
- A következő momentum megint csak bátyámhoz köthető, 1988-ban előfizetett a Punisher War Journalra, amelyeket ide Szegedre postázott ki a Marvel. Ezeket nagyon izgalmasnak találtam, de bátyám nem engedett hozzájuk két okból : nem nekem való és vigyázott az állapotukra. Megjegyzem, hogy később az összeset kivágta a kukába, mert meggyőződött arról, hogy ezek károsak. Ehhez persze ismerni kell a Megtorló sorozatot, ami a gonosz és visszaeső bűnözők kezelésére ad egy nem túl korrekt választ. :)
- 1989-től aztán elindult itthon a dömping, amit igyekeztem követni: Semictől gyakorlatilag minden, kivéve, amit akkoriban nagyon gagyinak tartottam, Asterix az Egmonttól, Megtorló és Conan a Heppiend magazinban, Botond, stb. A kor állapotaira jellemző volt, hogy sok mindenről önhibámon kívül lemaradtam. Időközben a Mozaikra is rákaptam. Kaptam egy 20 cm magas kupacot kölcsönbe, kb. 1984-től 1989-ig, így gyorsan rágtam át magam egy olyan szakaszon, ami normális esetben évekig tartott volna. Szerintem emiatt is találtam akkor nagyon furának azt a koncepciót, miszerint a történet úgy halad előre, hogy ritkán köszönnek vissza a megismert díszletek (mellékszereplők, helyszínek). De mégis szüntelen. Ez a gyökértelenség egyszerre volt lehangoló és magával ragadó.
- Nagyon fontos volt Rusz Lívia akkoriban megjelent két albuma, aminél először láttam azt, hogy magyar képregény teljesen szórakoztató, mégsem a(z általam ismert) külföldi mintákat majmolja. Persze, itt kiragadtam néhány képregényt, de a teljes 10 év körüli olvasmányélményeimhez hozzátartozott sok akkor futó cucc is.
- Alsó tagozatban az osztályteremben nyitottunk egy képregénytárat, ahova mindenki behozta a saját cuccait és a többiek mind olvashatták. Ekkor találkoztam először Rejtő-Korcsmárosokkal. Félmeztelen csajok?! Durva. Ennek is vicces vége lett, de sajátosan magyaros történet: ki lettek nevezve a vezetők (vagy azok kinevezték magukat, már nem emlékszem), azok kialakították a maguk frontjaikat, aztán az egész egy nagy veszekedésbe torkollott. A tanárnéni pedig megszüntette a veszekedést kiváltó képregénytárat. Persze azok szívták meg, akik csak szórakozni akartak.
- Szóval ezek voltak a kezdetek. Szerelem első látásra és azóta is kitart. Az más kérdés, hogy volt életemben kb. 2 év, amikor a hazai választék teljes visszaesése miatt teljesen képregények nélkül maradtam.

Vincze Nóra: Egy szomorú szörny sztori

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Öhm, ez nehéz kérdés. A Jam most nagy kedvencem, így megnevezem annak egyszemélyes alkotóját, Bernie Mireault-t. Ez egy nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején melehetősen nyögvenyelősen futó kanadai sorozat, mely úgy szuperhős képregény, hogy egyáltalán nem az. Nem nevezném egyértelműen műfaji játéknak, de még paródiának sem, ilyen téren a Concrete-hez hasonlítanám. Ezt a cuccot egyébként azért is kedvelem annyira, mert felidézi a kora kilencvenes évek hangulatát, az akkori (fehér) amerikai underground zenei színtér képregényes párjának is nevezhetném.
- Mostanában leginkább francia/belga szerzőket olvasnék, de franciául nem tudok, így rá vagyok utalva az angol nyelvű fordításokra, ráadásul ezeket sokkal-sokkal nehezebb levadászni, szóval kutatómunka és kaland van mindegyik album mögött, ami a polcomon áll. Neveket kértél: Charlier-Giraud (Blueberry), Bilal-Christin párosok, Cazá korai dolgai.
- Amerikaiak közül kedvencek : V for Vendetta, Scalped, Jonah Hex, Gotham Central.
Mondhattam volna ennél elborultabb dolgokat is, melyeket szintén kedvelek, és ettől sokkal kúlabbnak tűnnék, de az igazság az, hogy én általában azokat kedvelem, ahol a kommersz zsánerképregényekhez valami extrát hozzátesznek alkotóik, de ez a plusz még nem nyomja agyon a művet. Fegyelem és a mesterség biztos tudása kell ehhez.
- A régiek közül Gugi Sándor, későbbiek közül Rusz Lívia, kilencvenes évekből Feki, Három madár műhely, Fujkin István, kortársak közül pedig nem szeretnék senkit se szembedícsérni. Kivéve Lénárd Lacit, aki szerintem a tavalyi év írója volt, dehát az Alfabéta előválogatáson sem jutott túl. És annyit hozzátennék, hogy a Panelben még olyan képregényt nem hoztam le, ami ne tetszett volna.
- Na, erre eléggé összevissza válaszoltam, nehéz ezt összefoglalni. Kérdezd meg inkább a kedvenc zenekaraimat, azokat föl tudnám sorolni, képregényeknél könnyebb műveket megnevezni.

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- A tevékenységemből fakadóan elég sokakkal, vagy úgy is mondhatnám, hogy az éppen adott feladattól függően bárkivel. De természetesen vannak olyanok, akikkel gyakrabban találkozom, barátibb a viszony. Ilyenek a szegedi alkotók, rajongók, akikkel régebben igazi geekbulikat rendeztünk. De említhetném még manot, Horváth Henriket is, akikkel napi kapcsolatban vagyok.

Laczinger Mátyás: Fingvin

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes rendezvények?
- Az előnyöket mind elmondták az előttem lévő alanyok. Valóban nélkülözhetetlenek. Mi is rendezvényekre időzítve jelentettük meg a Paneleket.
- Talán azt tudom elképzelni hátrányként, hogy időben koncentrálttá teszik a megjelenéseket, amit egy átlagos pénztárcájú vásárló nem bír követni. Nomeg ezek a rendezvények a sok ismerős arccal hajlamos elfeledtetni, hogy léteznek mások is a „keménymagon” kívül.

- Mi a véleményed a jelenlegi hazai képregényes szcéna helyzetéről ? Sok felől hallani, hogy az utóbbi 5-6 év képregényes bummja megtorpanni látszik…
- Vészmadarakat már 2006-ban is lehetett hallani a lufi kippukkadásáról, de mégsem történt meg. Egyébként is : kicsi ez a lufi, egyelőre még fújni kéne, hogy durranjon. Magyarán van még hova fejlődnünk. Kétségtelen, hogy lassulás megfigyelhető, de ez azzal is együttjár, hogy sokan racionalizálják tevékenységüket, vagyis egyfajta koncentrálódás figyelhető meg.
- De ami ennél fontosabb, sőt, a legfontosabb, hogy hazai alkotások terén töretlen a lendület. A tavalyi év sokkal inkább szólt a saját képregényeinkről, mint az azt megelőzőek. Nagyon sokan látják már az önkifejezés, a mesélés lehetséges formájának a képregényt. Ha ez utóbbi tendencia folytatódik, akkor nincs mitől tartani.

Feki: Vérvonal

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Sosem tetszett, most sem tetszik. De azért részt vettem minden évben a zsűrizésben. :)

- Ezt kifejthetnéd bővebben, mert kíváncsi lennék rá...
- Alapból nem kedvelem a díjakat, főleg olyan területeken, ahol nem fizikai alapmennyiségekkel lehet mérni a teljesítményt. Amikor egy művészeti ágban kihirdetjük a legjobbat, akkor azt csakis hazugsággal tehetjük meg. Kiemelünk a kupacból egy művet, amit majd a média – ha egyáltalán érdekli a téma – felemelhet és nyugodt szívvel elfeledhet mindenki mást. Ez a torzítás sehol nem tükrözi azt a bizonytalanságot, amivel a kiválasztás megtörtént.
- Miután a kezdetektől fel lettem kérve zsűrizésre, láthattam, hogy működik a kiválasztás. Ennek során rengeteg kivetnivalót tapasztaltam, de a legtöbb szinte lényegtelen, saját apró mániáim. De néhány fontosabbat megemlítenék: sosem volt kibeszélős zsűrizés, vagyis mindenki emailen leadja, kik a kedvencei, aztán kész. Lehetőség nincs arra, hogy meggyőzzük egymást. Egy másik, hogy nem minden évben volt olyan választék, ami alapján rendes versenyt lehetett volna hirdetni az adott kategóriában. Tavalytól kétlépcsős zsűrizés zajlik: az előzsűriben vagyunk mi geekek, akik mindent elolvasunk, aztán van egy végső zsűri, aki a továbbjutott 5 jelöltből választ egyet. Ennek a zsűrinek az összetétele lehetőleg szakírók, szakértőkből tevődik össze, de valahogy mindkét évben a képregényhez így vagy úgy köthető, de leginkább „kocaolvasókból” jött össze. Ennek előnye, hogy lehetőség van kicsit elszakadni a belterjességtől, de hátránya, hogy nem igazán mérvadó értékítéletük. Akármilyen zseniális is legyen egy fanboy cucc, sosem lesz díjazott, majdhogynem műfaji kérdés a díjazás.
- Persze, látom, hogy ezek eléggé támadható ellenérvek, de akárhogy is: tudomásul veszem, hogy ez nem az én díjam, hanem az MKSZ-é, így a hibák egyszeri jelzésén túl nem érdekel, hogy azokat ki is küszöbölik-e. Sőt: előző kérdésben rosszul mondtam: nem tetszésről van szó, hanem egész egyszerűen nem érdekel ez a díj.

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Akadémiának, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Nem vagyok tagja és miután nem vagyok alkotó, így nem is nagyon jöhet szóba a tagságom.
- Bevallom, hogy erről sincs túl jó véleményem. Feleslegesen intézményesít olyan dolgot, ami nem is kívánja az intézményi hátteret. Ha csak egy alkotóközösségről lenne szó, akkor azt mondanám, hogy semmi gond. Éppen a szervezettsége és a komoly csengésű neve miatt felülreprezentált képregényes berkeken belül és kívül, aminek van egy torzító hatása.
Ráadásul nekem sokszor az az érzésem, hogy ők maguk sem tudják, mit kívánnak ezzel az egésszel kezdeni.
- Olvastam legutóbbi áldozatotokkal, Fritz Zoli barátommal készített interjút és az MKA taglalásánál félmondatokból kiolvasható minden, amiért az egyesületet nem kedvelem. Nem mennék bele jobban, nem hiszem, hogy itt kívánatos lenne egymás szidalmazása és ehhez hasonlók. Különben is: vihar egy teáscsészében. :)

Emtrexx: Szavannák, fekete nők...

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- E tekintetben nem hiszem, hogy sok újat tudnék mondani...

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét?
- Fel kell nőnie egy olyan generációnak, amely már saját maga tapasztalja meg, hogy a képregény ugyanolyan szerteágazó forma, mint a film, az irodalom. Legtöbb haveromnak már hiába adnék kölcsön mondjuk olyan kötetet, melyről úgy gondolom, hogy nyelve, témája neki megfelelő lenne, őneki a képregény, mint forma már fárasztó, könnyebb egy regényt elolvasnia (ezt sokszor egyébként magamon is tapasztalom: nagyobb éberséget kíván). Rengeteg olyan képregény jelenik meg, melyek potenciális olvasói még rutinból megvetik a képregényt. Egy nem olyan régi hazai felmérés szerint a képregények megítélése romlik az iskolázottság szintjének növekedésével. Hogy akarunk így eladni itthon egy posztmodern detektív képregényt, melynek konkrét cselekménye a második oldal után ködbe vész?
- De én azért bizakodó vagyok, ha fenntartjuk ezt a jelenlegi helyzetet, és esetleg még kicsit hatékonyabbá tesszük (pl. a kifelé mutatkozó feszteken mindenképpen javítani kéne), akkor ezek a gátak megszűnnek. 1938 és 2005 között a képregényre rárakódott minden kornak megfelelően egy-egy sztereotípia, melyek ellen igazán sosem küzdöttek tudatosan a mindenkori aktív szereplők (kivétel talán az 1990-es évek legelejének hamvába holt kísérletei). Nagyon fontos, hogy ezeket már kezdjük felszámolni, tényleg csak ki kell várni az eredményét.
- Mindettől függetlenül én úgy látom, hogy már rövid távon is ki lehetne aknázni a hazai alkotásokban rejlő lehetőségeket. Nem fogunk olyan angolról, franciáról, japánról fordított képregénnyel találkozni, mely saját problémáinkról, helyzeteinkről mesélne hitelesen. A Moszkva tér, Kontroll, Üvegtigris, Valami Amerika, Jancsó új korszakának első filmjei és néhány más hazai film viszonylagos közönségsikere (és most nem fesztiválsikerekre gondolok) nekem azt bizonyítja, hogy a magyar közönség hálás annak, ha viszontlátja magát, környezetét és kifejezetten értékeli, ha valaki mellébeszélés helyett mer aktuális lenni.

- Neked vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Simán ! Sok is. Elárulok néhányat, miután úgyis megvalósíthatatlanok :
- Szívesen szerkesztenék egy újságosoknál kapható képregénymagazint. Olyat, mint a Panel, csak a gyakori megjelenéséhez igazodó tartalommal, így több aktualitással és kisegítő infóval bírna.
- Belevágnék még egy összeurópai, olcsókivitelű képregénysorozatba is. Havonta más album anyagát közölnénk le, amihez még hozzávágnánk néhány apróságot is. Aki lapozott át Stripotekát, az kb. tudja, milyen lenne. Hiányzik a piacról egy olyan valami, ami nagy példányszámú, könnyen elérhető, de a tartalma (nem a minősége!) „bizonytalan”, így sok ember lenne kitéve a folyamatos újdonságoknak. Az Eduárd ezzel megpróbálkozott, de az, hogy befürdött még nem tántorítana el.

Fotómontázs: Szabó István

- Ezen kívül eszembe jutott kb. fél éve, hogy csinálnék egy hazai syndicate-et, vagyis egy olyan céget, mely közvetítene alkotók és lapok között. Lenne egy strip-portfolióm ötven hazai alkotótól, amivel házalnék újságoknál, magazinoknál. A strip megint egy olyan műfaj, ahol a közönséget legkönnyebben a hazai alkotók találhatják meg, kicsit a karikatúrához hasonlítható ebből a szempontból. Egy lap ritka esetben fizetné ki a képsorgyártást, de ha hárman befizetnek rá, még összejöhet a dolog. Kapásból fel tudnék sorolni 10 olyan alkotót, aki ugrásra készen vár egy ilyen megbízást. Az persze más kérdés, hogy ki bírná ötlettel minden nap, de hát ez csak élesben derülhet ki.
- Aztán van egy olyan tervem is, hogy Krámer Péterrel megírjuk a hazai underground képregény történetét. Ez egy fekete folt mindenki számára; képregénytörténészeink (Kiss Feri és Kertész Sándor) nem igazán foglalkoznak ezzel a témával, a politikai szamizdat, a rockzenei fanzinek ismerői pedig nem igazán képregényrajongók, nem is foglalkoznak a témával. Ötletelés erejéig ebbe már bele is vágtunk, de aztán felismertük, hogy nincs időnk ezen túllépni.
- Volt egy olyan elképzelésem is, hogy indítanék egy K európai képregénysorozatot, mely körbe-körbe járjuk a régiót, helyi szakértők bevonásával kiszemezgetjük a legjobb dolgokat, lefordítjuk magyarra és kiadjuk valami hatalmas példányszámba (100-nál több nem menne el belőle…) Ennek B variációja valamivel életképesebb lehetne, de jóval több szervezést igényelne: hasonló hülyékkel közös nemzetközi kiadás, ahol egymás nyelveire fordítjuk az anyagokat.

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- Nem jut eszembe semmi. Jól megvagyok így.

- Ha kérdezhetnél valamit a hazai képregényes élet valamelyik alakjától, ki lenne az és mit kérdeznél?
- A kulturális tárca (van most ilyenünk?) fejétől kérdezném, hogy nem-e akarna megdobni egy támogatással?

Szabó Zoltán Ádámmal a Panel saját blogján is összefuthattok

The Mexican Stand-off #14: Fritz Zoltán

Nem vonultunk mesterségesen indukált kómába vagy menekültünk tiltott pszichedelikus szerek kreálta párhuzamos valóságba, egész egyszerűen egy hetes pihenőt tartottunk, egyszer mi is berú... kiszusszanhatjuk magunkat, nemde? A lemaradást bepótolandó a képregényes interjúsorozat hasábjain Fritz mester intertextuális ámokfutását követhetitek figyelemmel, aki olyan ikonikus figurákkal hozta izgalmi állapotba a Magyar Képregényfesztiválra betévedő újságírókat, mint a teveborjú nagyságú, kikericssárga csirkék és aki nem mellesleg olyan produkciók egyik elkövetője, mint a Macskafogó második része vagy a Hungarikum című animációs sorozat.

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- 1979 május idusán születtem Kecskeméten, de Kerekegyházán töltöttem gyerekkorom, itt élnek a felmenőim. Én már 11 éve Budapesten élek. Kecskeméten jártam művészeti gimibe, mi voltunk az első képzőművészetis osztály Kecskeméten. 1998-ban felvettek az Iparművészeti Egyetemre (most MOME), itt diplomáztam szilikátipari tervező szakon (kerámikus), egy évre rá rajz-és vizuális kultúra nevelő szakon (rajztanár).
- 2004-ben alapítottunk pár barátommal egy animációs és művészeti stúdiót ART7 néven (www.art7.hu), ami 2009-ig működött, itt rendező, művészeti vezető szerepet töltöttem be. Több animációs sorozat, reklámfilm, videóklip, e-learning a nevünkhöz kötődik.
- 1999 óta használom elég komoly szinten a Flash nevű programot, a munkáim 90%-a ebben készül. 2005 óta tanítom a magyar hivatalos ADOBE oktatóközpontban. 2004-től az MKA elnökségi tagja vagyok. Nyomtatásban a Pinkhell, Panel, Nero Blanco, PTSD antológia (első, és egyetlen) hasábjain jelentem meg eddig-tudtommal.

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- Több képregényre is emlékszem, talán a legelső egy Bedeco-s kakósdoboz belső cimkéjén volt, de mintha a Dörmögő Dömötörben is lettek volna képregények, a Donald rágó alap. Emlékszem még egy mára már atomjaira bomló Tesz-Vesz városra, meg egy 1965-ben nyomott SICC-re, ami a mai napig a polcomon kiemelt helyen van. Ez azért is hiteles, mert telefirkáltam gombolyagokkal, ami 1-2 éves koromban lehetett. Ami egyértelműen képregény-képregény, és nagyon szerettem, az a Mozaik, és az Alfában és Fülesben megjelent képregények voltak. Sajnos a szüleim egyiket sem olvasták, havonta 1-2x amikor eljutottam unokabátyámékhoz, ezzel tudtak csak lecsillapítani. Emlékszem nyaranta addig nem hagytam nyugton őket, amig a padláson elő nem keresték a gondosan kartondobozba rendszerezett újságokat, amiket csak ott náluk olvashattam, haza nem lehetett vinni. Később be is köttették őket, annyira szétolvastam mindet. Micsoda szeánsz volt, sok tábla csokit, vagy egy egész matchbox készletet adtam volna egy sorozatért, ami a 80-as évek elején nagy érték volt. Talán ezért is tanultam meg gyorsan olvasni, mert nagyon izgattak ezek a történetek. Elsős lehettem, amikor karácsonyra Mozaik előfizetést kaptam, a mai napig emlékszem az első újságomra: Sándor szülőfalujában az árvíz elmossa az értékes arannyal teli csuprot, amit a három manóval kezdenek keresni. Valahogy elkeverednek egy szuroktóhoz, amibe beleragad, és valami diadalív tetejéről lepiszkált szoborra felmászva menekül meg. A kis haspók Califax eközben pisztrángot süt. Az Alfákban Leonard, a feltaláló volt a kedvencem. Ugyanígy unokatesómnál találkoztam először Kockással, Hahotával, sajnos ezek nagy részét elnyelte a padlás, és a kazánház. Emlékszem még volt egy csomó magyar animációsfilm képregény adaptációm is, Vuk, Macskafogó, Veréb Vili, Erdő kapitánya, Szaffi... ezeket szerintem unokaöcséim bedolgozták, mire észbe kaphattam volna, fogalmam sincs hova lehettek. Aztán jöttek a Kandi lapok, sokáig Garfield gyűjtő voltam, van egy amerikai nyomású Garfield könyvem is.

- Első látásra szerelem vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál ?
- Édesanyámtól örököltem talán a rajzolás iránti tehetségem, sajnos a szülei Őt nem tudták támogatni. Elég korán elkezdtem rajzolni, eleinte marokra fogtam, úgy rajzoltam, emlékszem elég nehezen tanultam meg normálisan fogni a rajzeszközt. Óvodában már kiszúrták milyen gyorsan, és sokat rajzolok, szerettem rajzolni, vágni, ragasztani, de érdekes módon festeni a mai napig nem szeretek. Ahol felnőttem (akkor még falu széle), elég kevés korombéli gyerek volt, én voltam a legkisebb és legkövérebb, emlékszem sokat csúfoltak, talán emiatt is ültem sokat otthon. Volt a konyhánkban egy kis asztal, székkel, meg egy szekrény, ami nekem volt berendezve, hazaértem az oviból, leültem, és mint egy második műszak elkezdtem rajzolni, beesteledett, fürdés, fekvés. Minden másnap hozta a szomszédunk a Tanácsházáról a rontott stencileket (fénymásoló őse), aminek a hátuljára gyönyörűen lehetett rajzolni. Pár éve megsomolyogtam a másik oldalon található TSZ, meg KISZ jegyzőkönyv rontott verzióit. Elég nagy mennyiségben használtam az eszközöket, egy filctollkészlet nem bírt ki egy hetet se, pedig csak kontúrozásra használtam. Az első komolyabb nap után már ecettel kellett utántölteni az ICO tollakat (újra lehet kapni, nosztalgia), emlékszem először a fekete, szürke, kék, lila, piros színek fogytak ki ebben a sorrendben. A legutolsó a sárga volt, ekkor már szomorú voltam, hogy vége a mókának. A legtöbbet talán golyóstollal rajzoltam. Radírt csak matekórán használtam, meg később amikor felsős lettem, nem szerettem hibázni, de ha rontottam is rajzot, inkább újrakezdtem. Tulajdonképpen én biztosítottam a gyújtós utánpótlást, a legjobbak félre vannak rakva valahol otthon a szekrény tetején. Anyám állítása szerint az első általam beazonosított, és felismerhető rajz egy kacsát ábrázolt.
- A legjobban a nyarakat utáltam, mert olyankor segíteni kellett kukoricát kapálni, szőlőt kötözni, barackot szedni, csak hétvégén lehetett rajzolni, gyurmázni, a TV nézés felejtős volt, ráadásul csak este volt adás, hétfőn egyáltalán nem. Nagyon szerettem a rajzfilmeket, néha volt egy-két Menő Manó, hétvégenként meg Flintstones és Foxi Maxi. A Foxi Maxi mindig vasárnap reggel volt, amikor templomba kellett menni, talán ez lehet az egyik ok, ami miatt a mai napig utálok templomba menni, bármilyen céllal is. Később keddenként kora este voltak a sorozatok, 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal, és Nils Holgersson kalandjai. Mai ésszel felfoghatatlan, de akkor még nem volt internet, mobiltelefon se, a kedvenc sorozatainkat még csak videóra se tudtuk venni. Megtanultam jól megfigyelni a kedvenc rajzfilmfigurákat, és ezeket kezdtem el rajzolni. Elég sok füzetsarkába, emlékkönyvbe rajzoltam Nilset, Kalánka nénit, meg Mofli, az utolsó koalát, ha valami miatt, talán ez volt, amivel kiemelkedtem a többiektől, nem voltam se kiemelkedően jó tanuló, se futó, pedig falun mint tudjuk ez a két legfontosabb túlélési lehetőség.
- Negyediktől járhattam rajz szakkörre, ami megnyitotta a lehetőségek tárházát, agyagozhattam, ami már régóta érdekelt. 3 éves koromban elhatároztam kosárfonó, fazekas, rajzfilmkészítő akarok lenni, ez volt a második a sorban. Nem voltam túl ügyes, de lelkes, és valamit megláttak bennem, és elkezdtek segíteni terelni, rábeszélték szüleim, ha szeretem csinálni, hadd csináljam. Később Kecskeméten megtanultam korongolni, majd egy érdekes fordulattal felvettek a Kecskemét történetében első, 93'-ban induló gimnáziumi szintű művészeti szakközépbe. Itt rengeteget kaptunk a művésztanárainktól, azt hiszem második szüleinkként tiszteltük őket, nyilván mert mi voltunk az első tanítványaik, mi pedig igazi mesterként tiszteltük őket, a mai napig fontosak számomra. Itt kezdtem el csőtollal, vágottvégű tollal rajzolni, gyártani a képregényeket. Pont ebben az évben szeptemberben indult el a Kretén című újság, ami szintén szorosan kötődik a kacskaringós utamhoz. A gimis rajzok összefűzve a mai napig megvannak a polcon. Hosszabb képregényeket talán még általánosban rajzoltam, gimiben inkább a pár kockások, szópoénok mentek, ezeken a mai napig szoktunk röhögni, ha összejövünk. Az első sárga csirkék is ebből az időből valók.

 - Milyen hatások befolyásolták a stílusodat, mi a munkamódszered és milyen anyagokkal dolgozol ?
- Folyamatosan hatással vannak rám dolgok, szeretem a stílusgyakorlatokat, nagyon fontosnak tartom a megújulásra való képességet. Gyerekkoromból mindenképpen kiemelném a rajzfilmsorozatokat, a fentebb említett képregényeket.
- Figuraépítésben talán a klasszikus Disney arányokból építkezek, kompozíció szempontjából nagyon szeretem a régi Mozaik, Leonard részletességét, minden kis rész ki van használva, sokadszorra nézve is fel lehet fedezni új dolgokat. Az egyszerűség szempontjából kedvelem a Hanna – Barbera világát. Főleg a rövidebb képregényeket, strip-eket, pár oldalasokat szeretem, talán Garfield miatt. Az amerikai "szuperhősös" képregények sosem tudtak lekötni, egyedül Batman, a köré épített kultusz miatt. Sokszor fontosabb számomra a művészi kifejezésmód, mint a történet, talán a művészeti tanulmányaim miatt. Van jó pár Stripburgerem, ebben elég elvetemült dolgok találhatóak. A céltalan, ordenáré, közhelyes képregényeket viszont nem kedvelem, ebből a szempontból elég konzervatív vagyok.
- Gimiben elég sok új dologgal találkoztam, emberileg, és szakmailag is mestereink voltak, személyesen tudtak fogllakozni velünk, jól meglátták kinek mire van szüksége. Mivel mi voltunk az elsők, rengeteg energiát kaptunk tőlük, mindenképpen hatással voltak rám.
- Gimi után az egyetemen volt a következő nagyobb művészeti dózis. Elég erős évfolyamunk volt, többen is képregényeznek közülünk, Stark Attila, Orosz Ricsi, Kárpáti Tibi, Dorcsinecz János, akik hirtelen eszembe jutnak, de nem akarok senkit sem megbántani, hogy kihagyom, tuti még tudnék mondani neveket.
- Munkamódszer... Alapvetően türelmetlen ember vagyok, szerencsére szakmámból kifolyólag megtanultam várni, türelmesnek lenni, gondolkodni. Sikerült átfordítani a türelmetlenséget hatékonysággá, ehhez nagy segtségemre van a számítógép. Szeretem a sokszorostható, duplikálható elemeket, a digitális eszközök használatakor a dinamikus munkamódszert, bármikor vissza lehessen nyúlni elágazásokhoz, és ne csak lineárisan lehessen megoldani egy feladatot. Fontos az előkésztés, ez a sikeres munkák titka.
- Az, hogy milyen eszközzel dolgozok, a feladat határozza meg. Nem szeretem magam lekorlátozni. Kényelmességből mostanában már hamarabb nyúlok a tablet PC-hez, vagy digitalizáló táblához, de szeretek ceruzával, szénnel, ecsetfilccel rajzolni, vagy tussal, festékkel kísérletezni. Régi vágyam, hogy kerámia felületre interpretáljak történeteket. Ennek igazából csak időbeli, és financiális akadálya van, elég költséges szakma. Otthon van egy kis műhelyem, de már évek óta nem dolgoztam benne sajnos, sokszor hiányzik az agyag vagy porcelán.

 - Miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt ?
- Nem vagyok nagy képregényfaló. Szeretem a művészi igényű képregényeket, ezek kötnek le. Nagy Previews fogyasztó vagyok, ebből informálódok, ami elsőre megfog, vagy tetszik, utánakeresek neten. Inspirációnak talán ez a legjobb forrás ami elérhető. Neten rákeresve alkotókra, blogokra tovább lehet felgöngyölíteni a szálakat.

- Milyen utat jártál be eddig és mik voltak ennek szerinted a legfontosabb állomásai?
- Gyerekkoromról már meséltem, az elég meghatározó volt. Elég sokat ültem a lehetőségekhez képest a TV előtt, mivel még net nem volt, sajnos most pótolom :)
- Fontos volt számomra a kerámia, sajnos a könnyűipart a Távol-Kelet tönkretette, ha lennének még azok a hazai kerámia gyárak, amik tizenéve még megvoltak, tuti valahol tervező vagy műhelyvezető lennék, vagy lenne egy kis saját manufaktúrám. Egy komolyabb műhelyhez a hely meg is lenne, de képtelenség még akár versenyről beszélni az import kerámiákkal szemben. Egyetemre nem vettek fel elsőre, fiatalnak találtak, az időt hasznosan töltve fél évig dolgoztam Kecskeméten a Kecskemétfilmnél, mint kulcs-fázisrajzoló, majd fél évig szintén Kecskeméten a Nemzetközi Kerámia Stúdióban. Ez az egy év alapozta meg tulajdonképpen a szakmai életem. Mivel azt gondoltam, a kerámiát otthon nem lehet megtanulni, az volt a koncepció, hogy ezt viszem végig, ezért felvételiztem az Iparra kerámia szakra. Rengeteg figurát terveztem, rajzoltam a suli mellett, ehhez kapcsolódik egy nagyon kedves, és meghatározó történet.
- Érettségi után a racionálisan gondolkozó, és kemény kezű Apám kijelentette, érettségi megvolt, felvételi nem sikerült, el kell mennem dolgozni. Körbejártuk a környék kerámikusait, de minden hely telített volt. Hazafele mentünk a kocsival, és a szokásos lemezt hallgattam, „Látod fiam, megmondtam, hogy művészetből nem lehet megélni”. Hirtelen bevillan, hogy még sosem voltam a rajzfilmstúdióban Kecskeméten, szeretek rajzolni, hátha akad valami rajzos munka (98-ban művészeti gimik rajzversenyén elég jól szerepeltem). Bementem, de a szokásos koreográfia, elakadtam a titkárnőknél, nincs felvételi, jöjjek vissza 3 hónap múlva. Erősködtem, hogy ez most fontos, és a főnökkel akarok beszélni, de nem sok sikerrel. Ebben a pillanatban nyílt az iroda ajtaja, és kilépett az igazgató, akit már a helyi újságokból ismertem, egyből odaugrottam, a titkárnő lassú volt, engem meg motivált, hogy nem akartam kocsmában dolgozni, földeken kapálni, vagy a faluban lovakat ganézni :) Szokásos reflex szöveg, nincs felvételi, jöjjek vissza 3 hónap múlva, de aztán annyira hajthatatlannak tűnhettem, hogy behívott az irodába. Nekem már az is elég volt, ha azt mondja, valaki, ó igen érdemes ezzel foglalkozni, akkor ez éltet, és valahogy kibekkelem az időt a felvételi idejéig. Kitettem az összefűzött rajzmappám, amiben a képregényeim, figuraterveim voltak. Elég feszült percek voltak, annyi maradt meg bennem, hogy látom ahogy egyre jobban ráncolja a homlokát, fintorog, hármat lapoz, kinyit egy másikat a közepén, fintorgás, rámnéz, vissza a rajzokra, majd becsukja. Ez körülbelül 2 perc alatt lezajlott, és közben semmi megjegyzés, vagy kritika. Ezután elhangzott eddigi létezésem egyik legfontosabb mondata: „Holnap kezdhetsz nálunk, kapsz egy rajzasztalt!” Majdnem leszédültem a székről, remegő térdekkel búcsúztunk el, tulajdonképpen egy hollywodi történet is lehetett volna. A rákövetkező 1-2 hónapot az egy éves animációs képzés anyagának a hipergyorsaságú végigrajzolásával töltöttem, majd utána rögtön már gyártásba is kerültem. Ez az időszak nagyon kedves számomra, itt szedtem fel azokat az alapokat, ami az animációhoz elengedhetetlen, legyen az bármilyen technika.
- Egyetem alatt több kisebb animációs filmben résztvettem, mint animátor, ekkor kezdtem ide-oda stúdióknak is bedolgozni, vagy az egyetemen valami suli feladatba. Az elég sűrű egyetemi évek alatt, képregények, rajzfilmek, 3 hónapos ösztöndíj Barcelonában (Stark Attilával), aktív HÖK-özés, párhuzamos tanár szakos diploma, aktív közösségi élet lassan elvezetett oda, hogy 2003 közepére megfogalmazódott többünkben, hogy összefogjuk a szakmai életet, és csinálunk egy stúdiót. Ez a szál elhalványult, de 2004-ben egy váratlan helyzet okán egy RTL KLUB-nak készülő animációs sorozatba csöppentem. Animátorként kezdtem a csapatban, de 2 hónap után úgy alakult, hogy a rendezőjévé, művészeti vezetőjévé váltam. Le is gyártottuk 86 x 1 percben Naná kalandjait, ezt a Kölyökklubban Ördögh Nóri vezetésével lehettet látni hétvégenként hajnalban. Sikerült egy jól működő csapatot építeni, akikkel elég intenzíven tudtunk termelni. A weboldalamon részletesen felsorolom a munkáinkat, akit érdekel elolvashatja részletesen, sőt képeket, videókat is lehet találni, ezek mind meghatározó munkák voltak, rengeteg tapasztalattal. Talán ez is motivál abban, hogy a tudásom átadjam a tanfolyamaimon, elég hiteles képet kaptam a hatékony gyártási rendszerekről.

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál ?
- Képregényes díjaim nincsenek, a többiekről a CV-ben írok. Elismerések közül az őszinte, személyes elismerések a legértékesebbek, amikor egy kollega őszintén elmondja, mi az ami tetszik abban amit csináltam, vagy éppen mi az amit javítana. Időnként amikor mélyponton vagyok elolvasom a youtube-ra feltöltött filmekhez kapcsolódó kommenteket, az őszinte, és elégedett kommentek talán díjjal fel nem cserélhetők soha, sokat jelentenek számomra.

- A szívednek legkedvesebb műveid ?
- Minden munka valami miatt kedves vagy különleges. Vannak feketebárányok is, de természetesen ezeket is vállalom. Az egyik animációs filmsorozatunk például elég nagy sajtóviszhangot kavart, a magyar South Parknak definiálták. Sajnos hülye magyar szokás, hogy valamihez hasonlítunk valamit, de elismerésnek vettem, ez a munkánk például ha nem is hordoz művészeti értéket, a füstje miatt szívesen emlékszem rá. Elég intenzív projekt volt, 3 hónap alatt gyártottunk le 15 emberrel 80 perc animációt, amivel szerintem beírtuk magunkat a hazai animációs gyártás történetébe :) Azóta tudom milyen erős motivációs tényező a határidő...
- Többször szó esett a képregény és rajzfilm kapcsolatáról, nálam ezek szervesen kapcsolódnak egymáshoz, az animációs film nem létezhet képes forgatókönyv nélkül, ami tulajdonképpen egy képregény. Ebből a szempontból ha nem is a legkedvesebb, de elég meghatározó munkám az Égig érő paszuly, ami a Pinkhell nulladik számában jelent meg. Azért emelném ki, mert ezt többször feldolgoztam, gimiből indult az első verzió. Talán kevesen tudják, hogy a rajz.film.hu weboldalon volt régen egy képregényes rovat, oda is rajzoltam egy verziót, talán 2000 magasságában. Animációs filmben 2007-ben interpretáltam, talán ez a legjobban körbejárt munkám.
- Ide is van egy kedves történetem: 2005-ben a Gödörben volt az első mega MKA kiállítás, ide készültünk nagy hungarocellből kivágott figurákkal. Én sárga csirkéket gyártottam, elég sokat, amiből elég többet el is loptak. A maradékot elajándékoztam, talán otthon van még egy-két eredeti a padláson, azóta szállóigévé vált, hogy "lopják a csirkéket", valaki látott a Gödörből őrült módjára kirohanni egy embert, hóna alatt egy csirkével, és mint egy trófeát tartotta maga előtt. Ezekre a dolgokra szívesen emlékszik vissza az ember.

- Folyamatban lévő és tervezett munkák, képregények?
- Több képregényötlet is van, általában ezekről nem szívesen beszél az ember babonából. A képregény az a dolog az életemben ami habár fontos, prioritásban mégsem az első helyen szerepel, így lassan vagy gyorsan, de intenzíven szoktam dolgozni. Tervek közt szerepel, hogy beszállok a Pernye sorozatba pár egy oldalas képregénnyel, szeretnék komolyabban elmerülni az egy oldalas képregény műfajában. Sokan ismerhetik a képregényes rendezvényeken készülő egyoldalasokat, ezeket szeretném rendszerezve publikálni a neten. Az alkotók közt vegyesen vannak műkedvelő amatőrök vagy a szakma mesterei is.
- Szeretek zenével foglalkozni, időnként koncertekre menni vagy gitározgatni a szobában, ezzel kapcsolatban is vannak ötletek. A napokban kezdtünk el beszélgetni egy hazai rockabilly bandával, hogy csináljunk valami képregényt, de ez még nagyon az elején tart. Régi vágyam, egy rockandrolltól hangos jampi képregény rajzolása, nagyon szeretem a hidegháborús korszak hangulatát.

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben ?
- Jelenleg a KEDD animációs stúdióban dolgozom, projecttől függően vezető animátorként, művészeti vezetőként, ahogy éppen alakul. Egy nagy munka utolsó fázisain dolgozok éppen. Bartos Erika Bogyó és Babóca képes mesekönyvét adaptáljuk a stúdióban animációs filmre, 26 x 4 perces részekben. December óta dolgozom a rendezővel, Krizsanics Atoninnal a képes forgatókönyveken megállás nélkül. Körülbelül 3500-4000 panel lehet ami eddig elkészült rajzban, elég feszes gyártási ütemtervvel. A napi munkám mellett aktívan oktatok.

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Sok kedvencem van, nevekkel hadilábon állok. Akiket sikerült megjegyeznem, a rajzi világuk miatt fontosak számomra. A teljesség igénye nélkül : Uderzo, Jamie Hewett, Ashley Wood és Mike Mignola. Hazaiak közül nagy tisztelője vagyok Vass Ricsinek, szeretem Cserkuti Dávid költői vonalvezetését, Gáspár Tamár precizitását, Zorro laza ecsetkezelését, Laczinger Mátyás egyszerűen frappáns és direkt odaütősen tahó kockáit, Tamási Anti brilliáns képi világát, sajnos ő kicsit kivonult a hazai vérkeringésből. Régebben a Pesti Estből gyűjtöttem Gróf Balázs stripjeit, és rendszeresen olvasom Csordás Dani blogját. Ezt most egy szusszra írtam, még tudnám folytatni a listát ...

- Kinek vagy minek a révén kerültél be a hazai képregényes életbe ?
- A 2004-es rajz.film.hu-s Vadkelet pályázat kapcsán fogalmazódott meg egy képregényes egyesület alapítása. A május 1-i eredményhirdetés utáni nem hivatalos alapítás után kis csönd lett, majd a szintén ebben az évben rendezett Hungaroflash pályázat eredményhirdetése után már egy kisebb csapat elindult egyet sörözni a Darkness Horror nevű vendéglátóipari egységbe. Utólag visszanézve ez volt az első ismerkedős, nem hivatalos közgyűlése a Magyar Képregény Akadémiának. Ezután felgyorsultak az események, kiállítások, első képregényfesztivál ...

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- A 2004-es nagy képregényes bumm óta azt gondolom elég aktívan részt vettem az eseményeken részben szervezőként, alkotóként, így elengedhetetlen, hogy személyesen ismerjem a mozgatórugókat, alkotókat. Fórumozásra elég kevés időm jut, elég egysíkúvá vált a művészeket sokszor oktalanul sárdobáló, hőbörgő hangulat, nyilván engem ez a része érint.
- Ha van valami érdekes hozzászólás, akkor körlevélben ezt megvitatjuk, hozzászólunk, általában személyesen szeretem ezeket intézni. Akit ismerek és beszól, privát megkeresem, és ha szép szóval nem is, általában rövidre zárjuk a vitákat. Régóta azt gondolom, hogy általában csak infóhiány miatt vannak konfliktusok, ezeket gyorsan lehet orvosolni. Blogokat szoktam olvasni, ezek be vannak állítva, figyelem, ha valami újdonság van tudom követni.

 - Mi a véleményed a jelenlegi hazai képregényes szcéna helyzetéről ? Sok felől hallani, hogy az utóbbi 5-6 év képregényes bummja megtorpanni látszik…
- Azt gondolom ez a torpanás már 2-3 éve jelen van, illetve már előre lehetett látni a jeleket, szerintem aki komolyabban benne volt a sűrejében nem érte meglepetés. Főleg azt látom, ami körülöttem zajlik, az alkotók nagy része a megélhetését küzd, első a munka, sokszor a képregényrajzolásra már nem is marad idő. A kiadóknak szintén megvan a maguk keresztje. Voltak igazán sikeres rendezvények, meg kevésbé sikeresek is, ezekből igyekszünk levonni a következtetéseket, és pozitív irányba kimozdulni a helyzetből. Egyébként a nagy bumm a semmihez képest nagyot szólt, odafigyeltek ránk, a legtöbbet kihoztuk akkor a dologból. Nem kis dolog volt elkezdeni, de talán valamit fenntartani sokkal nehezebb, mint elindtani. Ezt a gyerekcipőt fogjuk hamarosan levetni azt remélem.
- Aktívan részt vettem az MKA-MKSZ érdekegyeztetésében, összefonódás elősegítésében, sokat várok az új helyzettől, talán együtt tudunk előre lépni.

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?
- A felsorolt médiumok, rendezvények elengedhetetlen kellékei a szakmai életnek, fontosnak tartom a létezésüket, ami hosszútávon működik arra szükség van, ami felesleges, azt meg az idő úgyis megoldja.

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Az előbbi gondolathoz csatlakozva elengedhetetlennek tartom a szakmai elismerést. A kivitelezés minőségével kapcsolatosan vannak észrevételeim, de ezek hamarosan orvosolódni fognak a terveink szerint.

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Akadémiának, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Az MKA egyik alapító tagjaként sokáig alelnöki funkciót töltöttem be. Elég sok helyre, külföldre is utazhattam és installáltam a kiállításainkat, „promóztam”, ebből is látszik milyen fontosnak tartom a szakmai összefogásunkat. Sokakban ellenszenvesen hangzik a név, ezért több nem MKA tag már nyíltan is támadott minket emiatt. A fintorgóknak el szoktuk mesélni, hogy az elején amikor a nevet kerestük, hosszútávon gondolkoztunk. Természetesen fontos szempont volt, hogy olyan legyen a név, amit komolyan lehet venni – sokszor lehet találkozni a sztereotípiákkal, hogy képregényt csak gyerekek olvasnak- emellett több plusz jelentéssel is bír. Az akadémia szónak van egy közösséget, csoportot definiáló jelentése is, általában az emberek a hagyományosan akadémizmus szó alatt a betokosodottan, zárt közösségben élő, poros zakójú, nagyszakállú, maradi társaságot értik. Úgy vélem ilyenről esetünkben szó sincs, nyitottak vagyunk, bárki jelentkezhet tagnak. Van alapszabály, ami nyilvánosan megfogalmazza a csatlakozási feltételeket, például a tagság ítéli meg, hogy a csatlakozni vágyót alkalmasnak, szakmailag megfelelő színvonalúnak érzi-e, hogy bevegye a csapatba. Ezzel szeretnénk egy minőségi szintet fenntartani, ami szerintünk elengedhetetlen összetevője egy a magát komoly célokkal rendelkező társaságnak. Aki kikéri a véleményünket, ha nem is azonnal, de válaszolunk, illetve nem tudok olyanról, hogy bármelyik rendezvényen ne beszélgettünk volna a minket megkeresőkkel, véleményünket kikérőkkel. Tervezünk képregényes kurzusokat, és reményeink szerint évtizedek múlva már egész más jelentése, csengése lesz a képregény akadémia kifejezésnek.

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- Médiától, műsorvezetőtől, riportertől, és mindezek együttes felkészültségi szintjétől függően változik a képregény megítélése. Talán nem hiú ábránd, hogy a sok cikk, riport egy idő után egyre komolyabb művészeti ágként definiálja majd a képregényt. Ezen dolgozunk, az utókor majd eldönti jól vagy rosszul.

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét?
- Stratégia rengeteg van, talán a legfontosabb az őszinteség és a hitelesség. Ha valaki odateszi magát, történet és vizuális megjelenítés terén, az olvasó megérzi, ezt máshogy nem lehet, talán ez a siker egyik összetevője.

- Neked vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Realista embernek gondolom magam, igyekszem a hely-idő-körülményekből kihozni a legtöbbet ami tőlem telik. Akik ismernek tudják, hogy elég maximalista tudok lenni. Tudom milyen megvalósíthatatlan tűnő terveket kivitelezni, azt is tudom milyen végigizzadni, talán emiatt váltam realista emberré :)

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- 5-6 éve az egyik farsangon, amikor az első Asterix film kijött, Obelixnek öltöztem. Derékig érő hosszú hajam ki volt hidrogéneztetve és be volt festve vörösre, ettől elég répaszínű narancssárga lett, hitelesen hozva Obelix hajszínét. Az alkat is adott volt, csak másnap hitte el mindenki, hogy az igazi hajam volt rajtam. Sajnos azóta már a hajamról is csak szinte múlt időben tudok beszélni, Anyám szokott vigasztalni, az okos ész nem tűri a hajat, de sztem ez nem így van :)

Fritz Zoli egy helyre gereblyézett munkáit megtalálod a blogján

The Mexican Stand-off #13: Vincze Nóra

A mostani képregényes interjúnkban egy fehér hollót, egy képregényrajzoló hölgyet mutatunk be, aki talán a legfiatalabb is az eddigi versenyzőink közül, van saját Szomorú szörnye, részt vett a Scott McCloud által útnak indított nemzetközi mezőnyű 24 órás képregényrajzoláson, jelenleg pedig gőzerővel dolgozik a... ööö... Gőzplüss című steampunk képregényen Árva-Szabó Péterrel.

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- Esetleg biztos (: Vincze Nóri vagyok, 22 éves, és nagyon szeretek rajzolni. Meg képregényeket olvasni, meg filmeket, animációkat nézni, meg úgy általában művelődni. És bírom a csigákat is.

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- Már egész kicsi korom óta olvastak nekem (amíg én nem tudtam magamnak) képregényeket. Azt hiszem a Pimpa, Bobó, Góliát voltak a legeslegelsők, de úgy első, amit rendszeresen járattunk is az a Múmin volt.

- Első látásra szerelem vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál ?
- Mindig is szerettem rajzolni és 8 évesen már tudtam hogy képregényrajzolással akarok foglalkozni. Szóval azt hiszem igen, ez szerelem volt első látásra. (:

- Milyen hatások befolyásolták a stílusodat, mi a munkamódszered és milyen anyagokkal dolgozol ?
- A Garfield volt a Múmin után az, ami leginkább a képregényrajzolásra sarkallt. Aztán olyan 11 évesen, a kereskedelmi adók által sugárzott Dragon Ball, majd később, a betiltása után mint a mangák úgy általában inspiráltak. Aztán volt egy kellemetlen időszak, a tinédzserkorom, mikor nem sokat alkottam, csak annyit amennyit a művészeti szakközépsuliban elvártak. (Hogy miért volt kellemetlen ez az időszak, azt nem kívánnám részletezni, túl hosszú lenne.) Szóval öncélú dolog nem sok született. Viszont sokat olvastam és próbálkoztam írni is, de bevallom, ez annyira nem ment. Az érettségi után, mikor a szakmai évemet csináltam, kezdtem újra intenzívebben alkotni. Ezúttal inkább a nyugati képregények és rajzfilmek inspiráltak, és egyre jobban próbáltam a saját stílusomat keresni, amit a mai napig valamilyen szinten teszek. Szeretem a klasszikus grafitot, használok copic filceket, aquarell festéket, és van digitalizló táblám is, de nem tudok még vele olyan jól színezni, mint tradícionálisan.

- Miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt ?
- Mindent imádok, ami 1900-tól úgy kábé az 1980-as évekig ez a korszak magába foglal. Különösen a 40-es éveket, a háború, a jazz, a maffiózók, gengszterek időszakát. Foglalkoztat az öregedés, a múlt gondolata is. A főiskolán sok jó filmmel találkoztam, klasszikusokkal, történelmi filmekkel, és olvasni is leginkább olyan könyveket szoktam, amik a fenti témákat kimerítik.

- Milyen utat jártál be eddig és mik voltak ennek szerinted a legfontosabb állomásai?
- A legfontosabb talán az volt, mikor először jelentek meg képregényeim nyomtatott formában. Ez olyan 19 éves korom körül történt, ha jól emlékszem. Mégha nem is olyan nagyszabású magazinokban, mint a Pinkhell, de számomra ez akkor is fontos esemény volt. Leginkább annak örültem, hogy valaki felfigyelt rám, és még tetszett is neki, amit csinálok. És talán ami még ennél is fontosabb, hogy bíznak bennem.

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál ?
- Hát, díjat még nem kaptam, csak kisebb pénzbeli juttatásokat meg elismerő, pozitív kritikákat amik kishitű természetem lévén nagyon értékesek a számomra. Igazság szerint az építő kritikát is örömmel fogadom, mert rámutatnak arra mi jó és mi nem, mit kellene változtatni esetleg.

- A szívednek legkedvesebb műveid ?
- Hmm. Nem is tudom így hirtelen. Talán a Szomorú szörny sztori és a 24 órás képregényrajzolásra (Múzeum) készített műveim. Elsősorban azért, mert ezek saját történetek amellett, hogy én rajzoltam őket. A többi alkotásom adaptáció, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem leltem örömöm a rajzolásukban. (:

- Folyamatban lévő és tervezett munkák, képregények ?
- Jelenleg a Gőzplüss képregényen dolgozom közösen Árva-Szabó Petivel és Horváth Henrikkel. Emellett újfent kaptam munkát Kiss Feritől egy négy oldalas képregényre a Fülesbagolyba. Van egy saját sztorim is, amit lassan már másfél éve tervezgetek, hogy webképregény formájában nyilvánosság elé tárok. Ez leginkább a szabadidőm függvénye lesz, mikor is következik be, de mindenképp szeretnék kezdeni vele valamit.

- Mesélnél egy kicsit bővebben a Gőzplüssről ?
- A Gőzplüssről annyit, hogy 3 kis háziállatról, egy mókusról,egy halról, egy hörcsögről és gazdájukról, Arnoldról a kisfiúról szól, akiknek meg kell menteniük a várost Zagy professzortól. Zagy professzor a a 3 állatka ex-gazdájának minősül, ő ruházta fel az állatokat különleges kütyükkel. Egyelőre még csak stoyboard és szinopszis szinten van, ha minden jól megy, szeptember elejére kész lesz. A karakterek mondjuk már megkapták végleges formájukat. Azt hiszem Flórián, a mókus a kedvencem, mert olyan kis hebehurgya.

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben ?
- Főiskolai hallgató volnék, Eger városában. Reményeim szerint szeptemberben is az leszek, csak akkor már az Iparművészeti Egyetemen.

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Hát akad egy pár. Külföldiek közül szeretem Hergét, Jim Davist, Bill Wattersont, Alessandro Barbuccit, Der-shing Helmert, Tracy J. Butlert, Eiichiro Odát, Monkey Puncht és Akira Toriyamát. És még mindig van, csak nem jut eszembe mindenki. Magyarok közül Lakatos István és Zorro de Bianco munkái tetszenek. Istvánnak a figurái, Zolinak a dinamikája tetszik. Na meg Fekete Imre, Marabu és Göndöcs Gergely infantilis humora. 100%-ig jó értelemben infantilis :D

- Kinek vagy minek a révén kerültél be a hazai képregényes életbe ?
- Bayer Tóninak és a Panel magazinnak köszönhetem első megjelenéseimet (két képregény jelent meg párhuzamosan). Tóni mai napig előzékenyen támogat, ahol csak tud, és Kiss Feri is lát bennem valamit, úgyhogy azt hiszem, nincs különösebb okom a panaszra (:

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- Mostanában Petivel konzultálok, Bayer Tóni és Kiss Feri szokott még írni néha, ha szükség van rám. (: Weboldalügyileg általában a képregény.neten és a MKA blogján szoktam művelődni.

- Mi a véleményed a jelenlegi hazai képregényes szcéna helyzetéről ? Sok felől hallani, hogy az utóbbi 5-6 év képregényes bummja megtorpanni látszik…
- Igen emlékszem pár éve mekkora előrelépést tett a szakma. Van egy olyan érzésem, mintha most tényleg stagnálna a dolog egy kicsit. De nem igazán tudnám megmondani, igaz-e a feltevésem. Annyi biztos hogy a manga szekció nem panaszkodhat, de talán pont emiatt nem mozog a dolog másik fele, a fanok stílusi beskatulyázottsága miatt. Saját tapasztalaim alapján, - konkrétan a főiskolán - azt vettem észre, hogy a művészet még mindig nehezen emészti meg a képregényt mint vizuális műfaj, szimplán azért, mert nem fogadja el annak. A fiatalabb, modernebb felfogással rendelkező tanáraim vevők a dologra, de annyira nem hangoztattam magamról a képregényes szeretetemet a főiskolán, ezen okokból.

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?
- Szerintem semmiképp nem hátráltató tényezők. Ha már egy bizonyos közeg igényli ezeket, akkor már segítséget nyújt szerintem. Nekem tetszik például, hogy külföldi vendégeket hívunk meg, és az ötórás képregényrajzolást is szeretem (én ne szeretném, aki a hét minden napján rajzol? :) )

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Az én szemszögemből nézve elég jó motiváló tényező, hogy elismerik a munkámat és még díjat is kapok érte. Bár amíg nem tapasztalom meg az átadással járó érzést, addig csak találgathatok.

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Akadémiának, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Nem vagyok az Akadémia tagja, bár mondták már, hogy jelentkeznem kéne. Én úgy érzem, még nincs elég tapasztalatom és technikai tudásom (itt inkább a digitálisra gondolok) hozzá, de lehet, később teszek egy próbát. Számomra mind minőségileg, mind színvonalban értékes példái a szakmának, továbbra is csak sok sikert tudok kívánni nekik.

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- Az emberek esetében sajnos elég nehéz gyökeresen megváltoztatni az általános nézeteket bizonyos dolgokról. Valószínűleg a már fent említett művésztanáraim leragadtak az ismertebb képregényeknél, és nem ismerik ennek a műfajnak a művészibb oldalát. Az is elég rossz tényező szerintem, hogy a legtöbb felnőtt ember úgy gondolja a képregény gyerekeknek való, komolytalan akármi, minek is olvassam. Az elmúlt 5-6 évben ez azért elég jó irányban változott, sok pozitívumot elmondhatunk, de szerintem még mindig lehetne jobb és jobb. Csak azt nem tudom, hogyan.

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét?
- Hm, mondjuk minden képregény vásárlása esetén egy ingyen pia? : D Viccen kívül, szerintem egy kiadvány megjelenése sokat számít. Ha az ember futólag betéved egy könyvesboltba vagy bárhová, általában a jól kinéző cuccokon akad meg először a szeme. Persze tudom a nyomtatás eleve drága dolog, főleg színesben… Igazából halvány lila gőzöm sincs, hogyan tudnék meggyőzni valakit spontán, hogy képregényt vegyen.

- Vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Ha egyszer adaptálhatnék, (mondjuk mikor rám zúdulna egy szabadidőcsomag, ami duplázódik vagy kamatozik bizonyos időközönként) akkor a Berzsián és Didekit megrajzolnám. Az egyik kedvenc mesekönyvem minimum háromszor ha nem többször kiolvastam. Vagy ha nem ezt, akkor Italo Calvino: A Nem létező lovag kisregényét. Nemrég kezdtem el egy novelláskötetét olvasni, ezt a történet kifejezetten tetszett belőle.

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- Szeretnék újra olyan kaliberű gyerek lenni, mint Kázmér. Én is sokszor játszottam a plüsseimmel, szerettem saját világokat elképzelni, videojátékozni stb. Egyszerűen jó volt gyereknek lenni, és szeretném megtartani a gyermeki énemet. Azt hiszem ennyi kell is ahhoz, hogy valaki képregényrajzoló legyen. :)

- Ha kérdezhetnél valamit a hazai képregényes élet valamelyik alakjától, ki lenne az és mit kérdeznél?
- Bárkivel szívesen elbeszélgetnék, hogyan dolgozik, mi inspirálja stb. Szimpla eszmecsere egy sör mellett, csak hogy valami klasszikus példát említsek :) Előfordult már, hogy ilyen úton jutottam hasznos tanácsokhoz. Az már más kérdés, én tudok-e adni másnak. =P
 
Vincze Nórit megtaláljátok a DeviantArton is.
Az angouleme-i 24 órás képregényrajzolás során született Múzeumot pedig itt olvashatjátok el.

The Mexican Stand-off #12: Haránt Artúr

Képregényes interjúsorozatunk rendületlenül halad előre a kijelölt úton, a mai epizódunkban a modern Mátyás király, Nero Blanco legújabb inkarnációja és a pamutgombolyító Rozsomák rajzolójával beszélgetünk, aki Bruce Lee megidézése után kiosztja a saját Alfabéta-díját is.

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- Tagja vagyok a Magyar Képregény Akadémiának, kábé 3 éve, eleinte színezőként és most már képregényrajzolóként is. Nálam a képregényolvasás kimaradt nagyon sokáig, körülbelül az MKA-ba belépés idejére tehető az is, hogy elkezdtem ismerkedni a műfajjal.

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- Erre nem emlékszem, csak szüleim mesélték, hogy amikor kicsi voltam még, faterom hazahozott egy csomó olasz nyelvű képregényt és én annyira megilletődtem, hogy adtam neki egy pofont. Meg volt talán egy-két Kockásom asszem, amit unokatesóimtól örökölhettem, később általános iskolában volt egy Pókemberem is, de nem nagyon emlékszem rá. Gimiben Kretén előfizető voltam két évig, utána szinte semmilyen képregényt, vagy ahhoz köthető dolgot nem olvastam.

- Első látásra szerelem vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál ?
- Nemrégóta tanulom a képregénykészítést, előtte rajz szakos fősulira jártam, nem mondanám arra sem, hogy szerelem volt, jóideje próbálom nem túl komolyan venni ezt az egész alkotósdit. Nem vagyok rajongó típus, de ha valamibe belevágok, próbálok céltudatos lenni. Meglátjuk mennyire sikerül elmélyülni a képregénykészítésben.

- Milyen hatások befolyásolták a stílusodat, mi a munkamódszered és milyen anyagokkal dolgozol ?
- Stílus/befolyás : Egyszer Bruce Lee-t faggaták a stílusáról, és (tömören) azt válaszolta, hogy "nem hiszek stíusokban, nem hiszek olyanban, hogy japán harci stílus, kínai harci stílus, vagy bármilyen harci stílus... alapvetően minden embernek két keze és két lába van, szóval a stílusok nem különálló emberekhez tartoznak ... ha nincs stílusod és csak azt mondod, « itt vagyok én, mint egy sima emberi lény, vajon hogyan tudom kifejezni magam », ez az útja annak, hogy csinálj magadnak egy stílust, mert a stílus az kristályosodás, a haladás és növekedés útja".
- Persze ő sem saját kútfőből tanulta a harcművészetet, de ő sem úgy értette szerintem, hogy nem járt kitaposott ösvényeken. Abban egyetértek vele, hogy ezeknek az előösvényeknek a tettenérése nem lényeges annak a tudásával, aki járt azokon (mindegy milyen mértékű az a tudás). Gondolom nem kell mondani, hogy nem tartom magam a képregény Bruce Lee-jának, csak példa volt, nem hasonlat. Nem elemzem magam melyik ösvény köszön vissza a munkáimon, annyi biztos, hogy nem csak vizuális médiumok vannak rám hatással. Jelenleg még a képregényrajzolásban kiscsoportos vagyok, erre lehet tartalmasabb választ tudnék adni 10 év múlva.
- Munkamódszer : Teljesen belemászok a papírba (vagy adott esetben a monitorba), olyankor takarékon megy szinte mindenem, ami a rajzoláshoz nem kell, az ki van kapcsolva és olyan vagyok, mint egy lelketlen zombi. Utána kihúzom a fejem a papírból, csinálok valami mást, hogy kiürüljön a fejemből az előző munka, aztán visszamegyek a papír fölé és azt gondolom, hogy ez bénaság meg mi a sz*r ez itten. Folytonosan váltakozik a munkára való koncentrálás és a munka kritizálása (ennek hatékonyságát csak az idő és a lustaság tudja befolyásolni), de ahogy beszéltem másokkal ez szinte majdnem mindenkinél így van. Egyébként eddig nem volt két ugyanolyan munkafolyamat két különböző munkámnál. Később valószínűleg az eszközeim száma csökken majd, most még szeretek kísérletezni. Digitális grafikával pár éve foglalkozom, előtte leginkább hagyományos technikákat tanultam.

- Miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt ?
- Nem szoktam sokat olvasni, de a kedvenc a könyveim, amelyeket pár éves kihagyásokkal mindig újraolvasok : Marqueztől a 100 év magány, Steinbecktől a Kedves Csirkefogók, és Émile Ajartól az Előttem az élet.
- Nézni leginkább vígjátéksorozatokat szoktam, nagyjából ezek a kedvenceim : Monty Pyton repülő cirkusza (plusz a nagy filmek), Red Dwarf, Freaks and Geeks, Lucky Louie, Curb Your Enthusiasm, Futurama, Ren and Stimpy, meg mostanában kaptam rá nagyon Nyomi szerencsétlen utazásaira. Hirtelen ezek jutnak eszembe, de általában, ha rátalálok egy igényes vígjáték sorozatra, maradéktalanul bekebelezem.
- Képregények esetében az olyan szerzőket szeretem, akik a mi világunkból merítkeznek. Nem szoktam fantasyt, horrort és olyan dolgokat olvasni, amihez nincsen semmilyen kötődésem. Persze nem a saját ízlésem szerint osztályzom a műfajokat, szerintem egy hiperkommersz Pókember történetben is lehet találni értéket.

- Milyen utat jártál be eddig és mik voltak ennek szerinted a legfontosabb állomásai?
- A legfontosabb számomra, hogy hihetek az Úrban, számomra Őnála nincsen fontosabb senki és semmi. Ezen kívül minden jó és rossz dolog fontos volt, ami velem történt, vagy amit én tettem, ez kalapált azzá, aki vagyok.

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál ?
- Nem tudom melyik volt a legértékesebb. Szeretek kritikákat olvasni a saját munkáimról, ráadásul most olyan szakaszban vagyok, amikor nem szégyen a negatív kritika, amúgy sem vagyok vállveregetés-függő, általában zavarni is szokott. Persze ez nem azt jelenti, hogy így válogatom a visszajelzéseket a zsebembe, de szerintem a következetesen megfogalmazott építő kritika értékesebb tud lenni, mint egy hosszabban-rövedebben megfogalmazott "ügyes vagy, Arti".

- A szívednek legkedvesebb műveid ?
- Kicsit utálom mindet, kisebb-nagyobb mértékben, általában minél régebbi, annál jobban utálom. Most a legkedvesebb a Bluestrip, ami a Pinkhell 7-ben lesz. Remélem lesz folytatása is, ha addig meg nem utálom :)

- Te tervezted meg a Nero Blanco karaktert? Már volt egy pár inkarnációja más rajzolók által, de nekem a tiéd jött be eddig a legjobban...
- Nekem a Lanczinger-féle jött be eddig a legjobban. A sajátomról annyit tudok elmondani, hogy annak idején amikor belevágtam, az mozgatott, hogy kipróbáljam magam mennyire menne a határidős képregényrajzolás. Vagyis azt a képregényes alaptételt akartam leellenőrizni magamon, hogy "tilos sok ideig bíbelődni egy oldalon". És az is fontos volt, hogy meg legyen kötve a kezem, vagyis olyat rajzoljak, amit magamtól soha nem rajzolnék (amikor belevágok valamibe, nem jó, ha mindig a saját fejem után megyek). Hamar ki is derült számomra, hogy bőven van még mit tanulnom. Nem voltam elégedett vele, most sem vagyok az. Annyi pozitívum mégis van számomra, hogy egy enyhe minőség javulás szerintem észrevehető az általam rajzolt 4 résznél az elsőtől a legutóbbiig. Reméljük egyszer méltó kivitelezést kap Nero. Addig is, ajánlom kezdő vagy haladó képregény rajzolóknak, nagyon jó lehetőség volt, sokat tanultam közben.
- A karakter: Kicsit keszekuszán rajzoltam az elején (néha teljesen más volt Nero arca két különböző panelen), utána már beleállt a kezembe a figura. Az eredeti karakterleírásban, ha jól tudom metroszexuális volt kinézetét tekintve. Az elején még nem láttam szóbeli leírást, csak az előképeket ismertem. Ha jól emlékszem a kezdeteknél mondtam is Tóninak, hogy a karaktereket kicsit át fogom alakítani. Lehet nem örül, hogy a saját teremtményéről önkényesen írok, de szerintem Nero karakteréhez jobban illik a dandy-s lazaság :) Kis határátlépések az eredeti karaktertől valahol jót is tesznek olyan esetben, amikor ugyanazt a karaktert több író és rajzoló kelti életre egymás után. A Nero Blanco-val úgy érzem egy lépcsőfokot sikerült megmásznom, a jövőben pár fokkal izmosabb akadályokkal akarok megverekedni. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy legyengéllem az utóbbi Nerokat, csak a terjedelmük miatt jelentettek kisebb kihívást. Érdekes, hogy ez utóbbi az íróknál fordítva van inkább. Ilyen korlátok mellett Szabó Jenő profin teljesítette az ő részét szerintem. Nero trükkjei mellé jó hangulait elemeket illesztett be, és kitalálta az idézetes gondolat bubit, legalábbis máshol nem láttam még hasonlót. Remélem, hogy még lesz lehetőségem vele dolgozni.

- Folyamatban lévő és tervezett munkák, képregények ?
- Bluestrip folyamatban. Tervezett van sok, de ami még nem létezik, arról nem szoktam beszélni (nyilvánosan).

- Mikor fog megjelenni a Bluestrip?
- Várhatóan a Pinkhellben ősszel. Már előre látom a kritikákat, ha lesznek egyáltalán :) Nem igazán képregény, hanem csak a képek és a szavak közti kapcsolattal való játszadozás, nincs története, a poénokon meg nem nagyon lehet nevetni. Én magam is azt tartom fontosabbnak, hogy egy képregénynél az olvashatóság és a hangulat és a történet az elsődleges, főleg a hosszabbaknál, de rövid terjedelemnél szerintem pont olyan fontos, hogy vizuálisan is masszírozva legyen az olvasó szeme. Ezen a most következő Bluestripen ezt (is) szeretném elérni, hogy elidőzzön az oldalakon az olvasó, és esetleg még vissza is térjen. Én magam is e kétféle módon fogyasztom a képregényeket, a képregényolvasó szemem és a látványélvező szemem külön használom. Aki olvasta a korábbi részt lehet majd jobban fogja értékelni az ízét.

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben ?
- Bluestrip. Amúgy meg munkanélküli vagyok. Csak én még zenélni sem tudok :)

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Külföldi szerzők : Stan Sakai. Először nem gondoltam volna, hogy "olyan mesefigurák" ilyen profi történetekbe vannak öntve, aztán öcséméktől a kezembe került az első kötet, azóta mindig elolvasom, később a rajzokat is megszerettem. Azért ő, mert kristálytiszta a nyelvezete. Szinte minden Usagi oldal akár iskolapéldája lehetne egy képregényes eszköznek. Szeretem benne, ahogy tisztelettel bánik az olvasóval, vagyis nem kell egy külön nyelvet megtanulni ahhoz, hogy megértsem mit akar mondani, mindig ügyel arra is, hogy a különböző japán kultúrális utalások ismerete nélkiül is élvezetes legyen az adott történet. Ennek lehet az az oka, hogy jelenleg ő a kedvencem, mert nagyon nehezen tudok képregényt olvasni, a legapróbb döccenő is ki tud dobni az adott rajzolt világból. Szerettem még Satrapitól a Persepolis első részét is.

- Hazai szerzők : A humoros szerzőket kedvelem. Régi Kreténekből egy csomót lehetne felsorolni, de nem sorolom fel, mert félek kihagynék valakit (meg nem is ugrik be hirtelen pár név). Erről is később kellene megkérdezni, elég nagy lemaradásokkal küszködök.
- Külföldi rajzolók : Nathan Fox, Tomer és Asaf Hanuka, José Muñoz, Rael Lyra, Rafael Grampá, Eduardo Risso, Kent Williams meg még sokszáz. Egyébként csomót nem ismerek sajnos. Kábé hetente szokott belémvágni (főleg régi rajzolók megismerésénél), hogy "ezt is miért nem ismertem ?!".
- Hazai rajzolók : Zabos Csaba, Tebeli Szabolcs, Felvidéki Miklós (őt a szerzők közé is beírhattam volna), ezen kívül még sok mindenki rajzait csípem, de ők azok akiknek először mindig a rajzait nézem meg, és csak utána olvasom el a történetet is. Meg van egy rajzoló, aki ugyan nem képregényrajzoló, de már lehetett látni ilyen fórumon is a nevét a Galaktikás pályázat egyik döntőjében : Czakó József. Ha egyszer lenne neki is egy képregénye, akkor simán bekerülne az első kedvenceim közé (a képregényes listán).
- Az én saját alfabétám, ha szabad ilyet : Kép-regény kategóriában Felvidékitől A fiú akit Zsuzsinak hívtak, Kép-novella kategóriában Pap Károly - Graphit: The Gang, Kép-perc kategóriában Péteri -Cserkuti : Fohász. Ez utóbbinál tömörebb, drámaibb egyoldalast még nem láttam. Kép-csík kategóriában meg Szentgyörgyi Ottó papírjai, de egyébként ez a sorrend lehet változni fog, ha olyanok készülnek a jövőben, ami jobban tetszene. Ja és még a szerzői kiadványok közül eddig nekem Menráth Andrástól a Karantén volt, ami tetszett, nem tudnám megmondani miért. Látom a nyílvánvaló sebeit, de nekem éppen ezekkel együtt bejött.

- Kinek vagy minek a révén kerültél be a hazai képregényes életbe ?
- Fórizs Geri révén. Fősulin koliban egy szobában laktunk, azóta haverok vagyunk, ő szólt a Gemini színező pályázatról, mert előtte nem sokkal kiszíneztem neki phötöshöppel az egyik képregényét (A Boncolás), utána nem sokkal később az ARC 56-os plakát kiállításánál is közreműködtem Zorrónak köszönhetően, utána jöttek ezek a képregényes ügyek sorjában.

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- Fórizs Gerivel, meg olykor a többi MKA taggal.

- Mennyire tartod elképzelhetőnek, hogy más írókkal dolgozz együtt (mondjuk Kemenes Iván vagy Árva-Szabó Péter?)
- Távolabbi jövőben esetleg, mert már van nálam egy hosszabb forgató Andok Tamástól, de erről semmit, amíg meg nem csinálom legalább félig. De kettejük közül, inkább Árva-Szabó Péter áll közel az én alkotói ambícióimhoz.

- Mi a véleményed a jelenlegi hazai képregényes szcéna helyzetéről ? Sok felől hallani, hogy az utóbbi 5-6 év képregényes bummja megtorpanni látszik…
- Nem tudok erről sokat, nem követem figyelemmel. Annyit talán, hogy sokkal több a kiadvány és a potenciális képregényvásárlók száma meg nem változott. Ha ez így van, az végülis valahol jó, mert magában hordozza annak lehetőségét, hogy versenyt szül, vagyis ez akár jelentheti azt is, hogy a jobb képregények részesülnek előnyben, ami másokat is arra ösztönöz, hogy ne lustuljonak el. Persze nem tudom, hogy ez a valóságban is így hat-e a készítőknél, rám így nincsen hatással, én csak simán lusta vagyok.

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?
- Egyértelműen segítenek. Feltételezhető, hogy valaki azt gondolná, hogy ezek közül valamelyik hátráltatna?

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Szerintem klassz dolog.

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Akadémiának, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Az MKA tagságom szinte egyidejűleg történt a képregénnyel való barátkozásom kezdetével. Bevallom, akkor elég keveset tudtam a képregény készítésről (nem mintha most prof lennék), de ekkor már tagja volt Fórizs Geri az MKA-nak, akinek addigra már néhány képregényét színeztem. Azóta is számomra leginkább alkotó közösség a MKA, emellett tudom, hogy a képregénykészítésen kívül vannak más célkitűzései is. Ezek közül nem mindet érzem magaménak, de az, hogy én ezt így élem meg is mutatja: az MKA nem egy homogén társaság, sokféle érdeklődési körű és ambíciójú emberből áll (az alkotói stílusokról nem is beszélve). Összefoglalva: Nem akarom véleményezni a tevékenységét, mert a helyes inkább az lenne, ha egyenként véleményezném az összes tag tevékenységét külön-külön. Ez utóbbit meg tiszteletbeli okokból nem tehetem meg, mert valljuk be én eléggé kispöcs vagyok a többi taghoz képest (a képregényes arénában).

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- Nemtom. Erre a divatos válasz az lenne, hogy a média rosszul közvetíti ezt is, de engem ez nem izgat. Nem keverem a mainstream média nyelvezetét azoknak a médiumoknak a tartalmával, ahol az adott területre specializálódnak (például képregényre). Vagyis, ha valakit érdekel – például a képregény - az tud keresni információkat róla, és nem a reggeli műsorokból és a fókuszból szedi azokat, ha éppen ott találkozik velük. A rómaiak vagy régebb óta tudják, hogy a tömeggel csak úgy lehet beszélni, mint egy szellemi fogyatékossal, de ez még nem jelenti azt, hogy az egyén is hülye lenne. Én nem akadok ki ezen. Ha az adott téma speciális fóruma nem sérül, akkor nincs gáz.

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét?
- Ez feltételezné azt a premisszát, hogy meg akarnám hódítani a képregényt nem ismerők szívét :) Stratégiám van, de csak még egy lépéssel hátrébb arra, hogy először is olvasható és élvezhető képregényeket készítsek, ha éppen arra vetemedem. Persze örülök, ha ezeket valaki el is olvassa (másként nem is lenne értelme), a további lépésekben tanácstalan vagyok, de nem is agyalok ezen jelenleg.

- Vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Nincsenek. Nekem inkább kvalitási korlátaim vannak. Örülnék, ha már ott tartanék, ha csak a körülmények korlátoznának.

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- Megvagyok a saját bőrömben, de mindig érdekelt milyen lehet egy rajzolt világban mozogni.

Haránt Artúr blogját itt lehet áttúrni újabb illusztrációkért. 
Képregényei közül online elérhető a Blues Strip 1, A csomag és A Mátyás király lopni járt,
de elérhető a Deviantarton és a Flickeren is.

The Mexican Stand-off #11: Vass Róbert

Képregényes interjúsorozatunk folytatódik, most egy szárnyas szuperhős alkotója kerül terítékre: Vass Róbert Ágoston, a Nukleáris Baromfi című füzete ugyanis éppen a már emlegetett 6. Képregényfesztiválra jelenik meg. El lehet-e gáncsolni egy kakast, aki éppen könyvelési dokumentumokat cipel a fénymásoló felé illetve az idegen bolygóról származó lakótársaknak valóban a szájukban van-e a szaporítószervük? Mindezen igen fontos kérdésekre megkapják a válaszokat, akik a továbbra kattintanak...

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- Vass Róbert vagyok, harminc éves, és eddig a Panel különszámokban jelent meg egy idegenes-lakótársas sorozatomból két rész, A Kretén magazinban egy-két egyoldalas nyulas-hörcsögös stripem, valamint szintén a Kreténben, a Képregény info ingyenes fesztiválújságban és a Nero Blanco Comixban néhány történet Ágostonnal, a nukleáris baromfival a főszerepben. Ezen kívül a Műszaki Egyetem egyik lapjába rajzoltam stripeket, amik nyilván egy szűkebb közönséghez juthattak el.
- Rajzoltam egy Nero Blanco epizódot is a megboldogult Eduárd magazinban, de az sajnos nem sikeredett úgy, ahogy szerettem volna, mert elég rossz passzban voltam akkoriban.

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- Az első, amire konkrétan emlékszem, az a Kockás 6. száma volt, amit nagymamám falujának ABC-jében vettünk unokatestvéreimmel. Óvodás voltam, az utána következő pár számot ezerszer felolvastattam apámmal, úgyhogy a szöveget kívülről megtanultam, és később egyedül beazonosítgattam a betűket. Így tanultam meg olvasni.

- Első látásra szerelem vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál ?
- Azt hiszem, az előző válaszból elég egyértelműen kiderül, hogy eléggé hozzámnőtt a képregény, mint olyan. Pár éve próbálkoztam színészkedéssel, valamint évekig danolásztam egy kórusban, ahova ma is visszajárogatok. Ezek nagyon szép emlékek, de az igazat megvallva inkább kontárkodásnak nevezném őket.

- Milyen hatások befolyásolták a stílusodat, mi a munkamódszered és milyen anyagokkal dolgozol ?
- A stílusomat – gondolom -, minden befolyásolja, ami valami miatt tetszik, de ezek ritkán tudatos dolgok. Az az igazság, hogy nem vagyok túlzottan sokoldalú, a rajzaimmal ritkán vagyok elégedett, bőven van helye a fejlődésnek. Az eszközhasználatomra egy dolog van döntő hatással, ami manapság már inkább megszokás, mint kényszer: amikor 2004-ben (újra) elkezdtem képregényeket rajzolni, lehetőségek híján azt terveztem, hogy fénymásolt formában osztogatom majd őket. Így egyszerű fekete-fehér, még szürkeárnyalatokat is nélkülöző rajzokat kellett csinálnom, amiket lehúzok a fénymásolón és kész. Ez a módszer később is megmaradt, még a színes stripjeim is olyanok, hogy ha photoshopban kikapcsolom alóluk a színezett réteget, a vonalas rajz önállóan is megállja a helyét.
- Ez egyébként még 2008-ban is jól jött, amikor a régi, egyetemi újságban részint színesben megjelent stripjeimet osztogattam fénymásolt formában a Képregénybörzén, Ártalmatlan képregények címmel.
- Amúgy amikor a fent említett stripeket rajzoltam, az elején még a 100%-ban kézzel rajzolt anyagokat fénymásolat formájában adtam le a szerkesztőségbe. Később kiböjtöltem egy szkennert, és elkezdtem géppel feliratozni, javítgatni a dolgokat. Egy idő után azt vettem észre, hogy az eredeti rajzokat egyre inkább összegányolom, mondván, majd utólag kiklikkelgetem belőle a gázos részeket. Néhány hónap múlva úgy éreztem, hogy ez minőségromláshoz vezetett, ezért úgy döntöttem, hogy amit lehet, inkább szabad kézzel csinálok.
- A legutóbb megjelent képregényeimnél kb. 95%-ban azt látod kinyomtatva, amit a papírra lerajzoltam. Csak akkor javítok bele géppel, ha pl. valaki figyelmeztet, hogy rossz a szórend a feliratokban, vagy észreveszek valami ordas hibát. Sőt : Hülyeségnek tűnik, de legtöbbször ilyenkor utólag, leadás után leülök, és az eredeti rajzokon, a papíron manuálisan is kijavítom a dolgot. Ez tényleg már csak "babonából" történik.
- Érdekes volt viszont hallani, hogy Lakatos István is hasonlóképpen áll hozzá néhány ilyen aprósághoz, ami a végleges, kinyomtatott képregényen mondjuk nem is látszik, mégis ragaszkodik hozzá, hogy pl. az összes Lencsilány képregény ugyanolyan fajta lapra készüljön.

- Miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt ?
- Nem nagyon szeretnék kliséket puffogtatni, de kiszámíthatatlan, hogy honnan jön valami inspiráció. Valami, amin gondolkodom, olvasmányok, ilyenek. Újabban érdekes módon helyszínek is adnak ötleteket. Legutóbb például felmerült bennem, hogy mi lenne, ha a Nukleáris Baromfi összecsapna valami szörnnyel a Ferenciek terén, és ebből nőtt ki egy négy oldalas kis sztori. Vagy az, hogy Ágoston a Hortobágyon vándorol, és próbálja megtalálni a haza vezető utat.

- Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy az összes képregényem kb. egy nagy idézetgyűjtemény. Általában a magam szórakoztatására elrejtek egy csomó kis utalást mindenfélére, ami éppen eszembe jut, aztán magamban jót szórakozom rajtuk, és csak bízni tudok benne, hogy egyszer majd valaki, aki a képregényt olvasta, rábukkan a forrásműre, és derengeni kezd neki, hogy ezt már valahol látta/hallotta.
- Brazil csinálta meg a Johnny Fellow-ban, hogy a belső borítón leírta, hogy honnan merítette az inspirációkat. Ez volt az egyetlen, ami nem tetszett abban az egyébként hihetetlenül jó füzetben. Miért lőné le az ember már az elején ezeket a dolgokat? Majd az olvasó vagy megtalálja, vagy nem, és ha önállóan megtalálja, akkor esetleg megörül neki.
- Az idézet/lopás/hommage témával kapcsolatban egyébként az az elvem, hogy ez csak amolyan „hab a tortán” kategória lehet. A történetnek önmagában is értelmezhetőnek kell lennie, aztán aki megtalálja a Wass Albert vagy Nagy Lajos idézeteket az meg majd röhög egyet szépen magában.

- Milyen utat jártál be eddig és mik voltak ennek szerinted a legfontosabb állomásai?
- Először is remélem, hogy még az út elején járok. Világéletemben képregényrajongó voltam és rajzoltam, de most így utólag belegondolva valamilyen szinten értékelhető képregényeket csak 2004-ben kezdtem el készíteni.
- Akkoriban még tartott ez a néhány éves képregényínség, amit tarthatatlan állapotnak véltem. Kitaláltam, hogy mivel abban az időben diákmunkaként plakátokat ragasztgattam Budapest felsőoktatási intézményeiben, csinálnék egy ilyen kis fénymásolt füzetet, és otthagynám pár suliban, kollégiumban. Ez volt a „lakótársam egy idegen bolygóról jött” sztori, ami később a Panel különszámában is megjelent.
- Ezután a legjobb haverom közbenjárásának köszönhetően műegyetemi lapnak rajzoltam stripeket két féléven keresztül kéthetente – amíg meg nem elégelték. Ebben nyilván az játszott közre, hogy valószínűleg valami Garfield-szerűt szerettek volna, nem pedig ilyen értelmezhetetlen, esetenként kísérletezgető cuccokat. Mindenesetre a határidőiknek köszönhetem, hogy ezek a képregények megszülettek. Az összes strip elolvasható egyébként a blogomon, amit kifejezetten erre a célra hoztam létre.
- A fentiek miatt amikor kb. fél évvel ezután újra beindult a képregényes élet, már tudtam vinni egy portfoliót az első képregényfesztiválra az Almássy térre. Ezeket szétosztogattam pár embernek, és így rajzolhattam végül is a Kreténbe.

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál ?
- Mindig örülök, ha pozitív visszajelzéseket kapok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az idei Alfabéta-jelölés nem esett jól. Egyszerűen örülök, ha valakinek bejön, amit csináltam. Ennél egyébként sokkal gyakoribb, hogy értetlenül bámulnak rám a legújabb sztori elolvasása után. Éppen ezért igyekszem elkerülni, hogy a képregényeimet a jelenlétemben olvassák. Így legalább nem kell az illetőnek magába fojtania, hogy nem érti, szar.

- A szívednek legkedvesebb műveid ?
- Mindig a legújabb, bár tulajdonképpen mindegyik kedves. Kevés vállalhatatlan van köztük.
- Tavaly egyébként úgy éreztem, újabb művészi magasságokat értem el, amikor az Állati emlék című Ágoston-kalandban sikerült többé-kevésbé értelmezhetően előadnom azt a jelenetet, amikor egy felnőtt férfi elgáncsol egy kakast, aki éppen könyvelési dokumentumokat cipel a fénymásológép felé. Kicsit tartottam is tőle, hogy további meghódítandó csúcsok hiányában elvesztem a motivációt, és talán soha többé nem tudok majd képregényeket csinálni.
- Amúgy nyilvánvaló számomra, hogy ezzel a jelenettel érdemeltem ki azt, hogy azt a sztorit Alfabétára jelöljék.

- Folyamatban lévő és tervezett munkák, képregények ?
- Épp most végeztem el az utolsó simításokat a Bayer Tóni segítségével megjelenő Nukleáris Baromfi füzeten, ami részben a korábban megjelent, ma már nem igazán hozzáférhető epizódokat tartalmazza, de minimum a fele teljesen friss anyag. Mivel napi tíz-tizenegy óra munka mellett nyomom hónapok óta, most kezdenek épp kétségeim támadni afelől, hogy egyáltalán olvasható lesz a cucc, de remélem, hogy nem lesz nagyon gázos.

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben ?
- Végzettségem szerint építészmérnök vagyok, de nem tervezőként, hanem egy kivitelező cégnél dolgozom. Hálistennek még van munkám, bár az örökös bűnbak, a Válság eléggé megszorongatta az építőipart.
- Épp a napokban gondolkoztam azon, hogy jobb is ez így, hogy nem grafikával foglalkozom egész nap, mert ha pl. sztoribordoznom kellene napi nyolc órát, nem valószínű, hogy lenne erőm munka után otthon nekiállni ingyér önmegvalósítani.

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Először is a képregényesek kedvéért leszögezném, hogy azon kevesek egyike vagyok, akik imádják John Romita Junior jelenlegi stílusát, és Stuart Immonen rajzait, amiért ezúton mindenkitől elnézést kérek. Egyébként eléggé mindenevő vagyok. A klasszikusok (pl. Watchmen, Maus, Sandman) természetesen megvannak - azt hiszem, nem számít nagy revelációnak, hogy ezek nagyszerű művek.
- Ezek mellett mindig változnak a személyes kedvenceim. Jelen pillanatban Peter Bagge Buddy nevű képregényhősének kalandjait röhögöm végig kb. huszadszor, valamint egy londoni út óta a Mad-re emlékeztető, de sokkal maróbb humorral operáló Viz magazinra kattantam rá.
- Egyébként tervezem, hogy ha a mostani rajzolással kész leszek, a blogomon bemutatok pár olyan sorozatot, amelyek nekem nagyon bejönnek, de itthon keveset hallani róluk.
- A magyar rajzolók közül, amíg anyagilag megengedhetem magamnak, igyekszem mindenkit követni - mindig beszerzem az épp megjelenő szerzői képregényeket. Hosszas gondolkodás után nem tehetek mást, mint hogy Korcsmáros Pált nevezem meg, mint a legfontosabb magyar képregényest, bár hozzá kell tennem, hogy a korszak, amelyben dolgozott szerintem eléggé megkötötte az akkori alkotók kezét.

- Kinek vagy minek a révén kerültél be a hazai képregényes életbe ?
- Nem igazán tudom,hogy van-e ilyen személy, illetve hogy egyáltalán én része vagyok-e ennek a szóban forgó képregényes életnek... Rajzolgatok, ha kész vagyok valamivel, továbbítom pár embernek, kijárok a rendezvényekre, de valahogy mindig úgy alakult, hogy csak néhány szót váltottam azokkal, akiket ismerek, nem igazán bandázok, vagy ilyesmi.

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- Ahogy fentebb is kifejtettem. Képregény.netet, más alkotók blogjait, ill. néhány külföldi képregényes oldalt szabadidőmtől függően naponta megnézek. Néha Kemenes Tamás szól, ha van valamije, amit szeretne, ha megrajzolnék.

- Milyen közös munkáitok voltak eddig?
- Az első a Sztív, aki annyira gonosz, hogy az már szinte elviselhetetlen!!!! című egyoldalas volt, ami a Kreténben és a Panelben is megjelent. Ezen kívül a tavalyelőtti @rc képregénypályázatra is neveztünk egy stripsorozattal, aminek a címszereplője egy Pali nevű figura volt. A pályázat végkimenetele eléggé homályos/követhetetlen volt számomra. Az a lényeg, hogy nem nyertünk, de azért ebből a sorozatból csináltunk vagy 10-15 stripet azóta.

- Én a saját szólókiadványok hiánya miatt számszakilag nem tudom megállapítani, hogy ez mennyi kiesést jelent. Nyilván a gazdasági világválság nem igazán segítette a képregénykiadókat sem. Nekem leginkább az tűnik fel, hogy a friss megjelenésekről valamivel kevesebb visszajelzést lehet olvasni a fórumokon (pl. Knet). Ugyanakkor pedig egyre több érdekes szerzői kiadvány jelenik meg. Tehát bizakodó vagyok, kreatív szempontból mindenképpen.

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?
- Nemhogy nem hátráltatnak, de nem is tudom, mi lenne itt ezek nélkül. Én a képregényvásárlásaim kb. 95%-át a rendezvényeken bonyolítom le, az új megjelenésekről a K.neten értesülök.

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Csatlakozom ahhoz, amit Brazil mondott. Amikor megalapították a díjat, talán nem tűnt úgy, hogy van értelme, de manapság már jelenik meg annyi magyar cucc, hogy ne kelljen az összes azévi megjelenést jelölni. A média figyelmének felkeltésére is alkalmas. Mekkora volt már az az index videó tavaly a díjazottakkal?

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Akadémiának, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Tagja voltam 2005-2006 között, de több dolog miatt fel kellett ezt függesztenem. A kilépésemnek elég prózai okai voltak, ezeket szívesen részletezem, de nem túl izgalmas a téma. Az MKA munkáját nagyra tartom, bár az az érzésem, hogy náluk is egy kevésbé pörgős időszak van most, én legalábbis kevesebbet hallok felőlük. Persze elképzelhető, hogy ez az én tájékozatlanságomnak tudható be.
- Az utóbbi két Pinkhell nagyszerű volt.

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- Tudja a fene. Öt évvel ezelőtt volt pár tévé/nyomtatott interjú a képregényesekkel, szerintem hébe-hóba még ma is előfordul. Nem hinném, hogy különböző lenne a helyzet, mint bármilyen más szubkultúra esetében.

- Mi a véleményed a Magyar Képregénykiadók Szövetségének terveiről és a hirtelen stratégiaváltásukról?
- Megint csak nem nagyon tudok óriási revelációértékű kijelentéseket tenni (vazz, lehet, hogy nem is kéne ezzel az interjúval foglalni a biteket…), hisz egyelőre nem vagyok képben a háttérben zajló folyamatokat illetően. Nyilván az alakulás óta megváltoztak a viszonyok, és nem ok nélkül történt ez a változtatás sem. Mindenesetre én végül is úgy döntöttem, belépek a szövetségbe, mert úgy érzem, hogy a frissen módosított tagsági díj és az ellenében felkínált kedvezmények aránya alapján semmiképp nem bukom majd rajta NAGYON sokat, aztán majd év végén levonom a tanulságot, és eldöntöm, hogy jövőre is érdemes-e maradnom, tudok-e bármit hozzátenni a szervezet működéséhez.

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét?
- Talán az eddigiekből kiderült, hogy a szabadidőmben többnyire egyfolytában a képregényeken jár az agyam, így elég sokszor osztogattam az észt a témában ismerőseimnek. Valószínűleg baromira unták, csak nem akartak megsérteni azzal, hogy elhajtanak a francba. Elég furán fogalmazott Futaki Attila a legutóbbi indexes interjúban, hogy "le kell tolni az emberek torkán a képregényt" vagy valami ilyesmi… Szerintem meg fel kell kelteni az érdeklődésüket, és kész. Ma már bőven vannak olyan magyarul is megjelent művek, amiket esetleg lehet mutogatni, ajándékba adni, stb. az erre fogékonyaknak. A túlzott erőltetés, kéretlen prédikálás inkább csak árt.

- Neked vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Ha meg lehetne élni abból, hogy egész nap képregényeket firkálgatok, biztos, hogy a korábban említett "idegen lakótársas" képregényt folytatnám, ameddig bírom. Ezeket már régóta tervezem folytatni, de ez sokkal-sokkal nehezebb, mint Ágoston-epizódokat összehozni. Az idegen lényeset ugyanis egy ilyen folytatásos, karakterközpontú sorozatnak tervezném, míg a baromfi sztorik inkább a "high-concept" kategóriába sorolható történetek. Egyszóval: Ha Ágostonnak írok valamit, annak a következményeivel nem kell foglalkoznom majd három év múlva, de az idegenes meg egy ilyen szappanopera-szerűség, amit logikusan, egymásra épülve kellene felépítenem, ráadásul úgy, hogy az olvasó ne unjon bele a várakozásba.
- (Ettől eltekintve annyit azért megjegyeznék halkan azoknak, akik olvasták/olvasni fogják az Ágoston-füzetet: "Entrópia": It’s Happening, pípöl! - Max. jön előtte egy-két rövidebb epizód.)

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- Nehéz kérdés, és nem biztos, hogy tudnám a választ. Nem feltétlenül azok a képregényhősök a kedvenceim, akiknek belebújnék a bőrébe.

- Na de mégis… Pick one…
- Na jó, akkor legyen az egyik aközül a két rendőr közül, akik a magyar Pókember újság 7. számának tizennegyedik oldalán megtalálják Pókembert a tetőn. A bajuszos.

- Ha kérdezhetnél valamit a hazai képregényes élet valamelyik alakjától, ki lenne az és mit kérdeznél?
- Szabó Zoltán Ádámtól kérdezném azt, hogy nagyon megharagudna-e, hogy ha amíg nincs új Panel illetve Panel különszám, más lapoknak is adnék új epizódokat az idegen lényes sorozatból? Nyilván, ha jön új Panel, abba is csinálnék újakat. Mi a véleményed, Zoli?

További nukleáris pillanatok átéléséhez lehet egyenesen teleportálni Vass Robi blogjára
Ágoston, a Nukleáris Baromfi előzetes

The Mexican Stand-off #10: Ábrai Barnabás (Geek)

A képregényes interjúsorozatunk nem torpan meg, csak ide-oda tántorgott a hét napjai között, akár egy hajósrummal feltankolt Vanek úr, míg rá nem talált az Alfabéta-díjas képregények között menetelő Pestblog.hu egyik szerzőjére, Ábrai Barnabásra, aki még nem döntötte el, hogy bepereli-e a Geekz blogot plagizálásért vagy sem. Az az egy szerencsénk, hogy állítólag igencsak szereti a házipálinkát...

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- Nevem Idősebb Zárójelben Geek.
- Ez hát mindazonáltal úgy esett, hogy rajzoltam és Geek becenéven futottam (ezért mellesleg tervezem, hogy beperelem a geek.blogot, plagizálásért). Nagyon régen egy kedves ismerősöm, aki azóta már japán rajzfilmeket is feliratoz, jelezte, hogy léteznek olyan emberek, akik pénzt fognak adni azért, amit szabadidőmben rajzolok. Nem hazudott. Mivel akkor cikinek tartottam a Brutálisnak és a Morbidnak dolgozni, megkértem a főszerkesztőt, Onot, hogy ne írja ki az Ábrai Barnabás nevet, melyen emberek ismernek 1975 november egy óta (igen, az ember csakis Halottak Napján szülessen), hanem íme, itt egy becenév: Geek.
- Ha jól emlékszem, ez volt a bevezetőben: "És új grafikus is csatlakozott hozzánk, Ábrai Barnabás (Geek)"... Köszönöm szépen Ono, mindig figyeltél rám. Épp csak telefonszámom nem tette ki.
- Azóta sokkal aljasabb munkákat is csináltam már. No thanx zenekarnak képregény, Pesti Est, Gamestar, story boardok, Zap magazin, Pestblog.hu, Sushi Strip, Pinkhell, éééééééés még sokan mások.

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- Hát ha nem számitjuk a Hahotát, akkor néhány holland Tarzan képregény vette el szüzességemet. Láttam már, hogy ez a képregény dolog ínyemre van, de a zuhanás ott következett be, mikor 23 éve nagyamamám kivitt az ecseri piacra, és egy rumgőzös öregembernél 5 forintért lehetett kapni Tarzan és Korak képregényeket, igényesen lefektetve a koszba. Ott elvesztettem az agyam. Eszméletlen jó volt. Mai napig megvannak. Táncoltak a színes oldalak, hallottam Tarzant, láttam tetteit, és mikor senki nem figyelt, akkor Tarzan nyilván én voltam. Azóta kinőttem ebből, ma már Wolverine-nek képzelem magam.
- A képek közé elképzelhetted mi történik, fejemben átírva a holland szöveget saját zagyvaságokra. Később csak a képregények miatt megtanultam angolul és németül, szóval most már nagyjából el tudom olvasni a holland Tarzant is.

- Első látásra szerelem vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál ?
- Első és egyetlen. Nem csalom meg soha. Akartam képregényíró vagy -rajzoló lenni, végül a játékiparban kötöttem ki 5 éve, de a médium szeretete örök. Annyira nem rajzoltam sose jól, hogy ebből éljek, sokat kellett volna "edzeni" és amúgy is az írás foglalkoztatott mindig jobban, de a kettő együtt a legviccesebb. Nagyszerű hobbi.

- Milyen hatások befolyásolták a stílusodat, mi a munkamódszered és milyen anyagokkal dolgozol ?
- Szeretem, ezt a kérdést, nehéz kihagyni a "kemény anyagokkal dolgozom" beszólást... A befolyások változóak voltak mindig is. Korszakokra köthetőek. Tizenöt évesen hihetetlen lázba tudtam jönni Clark Kent kék piros rucijától is, és nem zavart, hogy kivül hordja az alsó naceszt, később aztán elaléltem a durva Youngblood karakterektől, akiknek nagyobb a fegyvere, mint a lakásom, és negyven-ötven foguk van. Aztán beleszerettem a Swamp Thing és társaiba.... Aztán Grant Morrison Invisibles és Filth, ami talán a kedvencem. Az a jó a képregényben, hogy van már akkora, mint a film. Mindig van másik, mindig van hova menni, mindig felfedezésre vár. Bárki megtalálhatja a magáét. Ha neked kell egy ökleivel igazságot szerző zoknifejű hős megkapod, ha el akarsz gondolkodni megkapod... Ha sírni és nevetni szeretnél, az is a tied. Ha perverz japán fetisiszta vagy, és olyan kislányokra gerjedsz, akik polipokat nyomkodnak magukba... na ja... azt is megkapod. Mindig van tovább. Van jó és rossz és mesteri és művészi és kommersz képregény.
- Nagyon leegyszerűsítve négy dolog befolyásol: grafikai stílusok, amik különösen tetszettek (pl: Eric Canete, Zalozabal), filmek, amik megfognak ezért, vagy azért (pl: Szellemkutya, Royal Tenenbaums), zene (pl.: dEUS, Rammstein), amire valami idióta ismerősöm rákattint. Ez az előző három kategória bármelyike lehet (pl.: Doom Patrol, Shade the Changing Man). Átkozott Jákói Dávid!!!
- Azt hiszem semmi rendkivülit nem tudok mondani erre, csak zen semmiségeket, mint a "hatással van rám, ami hatással van rám"...
- Munkamódszer alatt az effektíve rajzot értitek? Sztorik ugyanis bárhonnan jöhetnek. WCn ülve, felriadva álomból, beszélgetés valakivel, egy cikk olvasása után, és aztán érlelődik fejben, leírogatom a mondanivaló sarokpontjait és utána már csak ki kell tölteni a hézagokat. Olyankor már magát írja a sztori. Rajz szempontjából meg egy nagyon laza ceruzarajzzal kezdek. Ezek annyira egyszerűek, hogy általában csak én látom mi van mögötte. Kérdezd meg szegény Horváth Henriket, ő tudna neked sírni erről. Mindig könyörgött, hogy dolgozzam ki jobban a cerkarajzokat. A ceruza után kihúzom papiron általában, és scan. Utóbbi időben előfordult, hogy egyből a gépen rajzoltam wacomon, hogy időt spóroljak, és mert lusta vagyok. Nem szeretek szöszölni, ha egy fekete-fehér oldalam nincs kész két óra alatt, sose lesz kész.
- Utána jön a halál. Más néven Photoshop. Ne érts félre, csodás találmány, de gyűlölök ülni felette. Azt hiszem ezért lettem Art direktor inkább. Sokkal jobb tehetséges embereknek azt mondani, hogy "ott még állíts a kontraszton... hmmm... túl lila..."
- Anyagok... rotring cerka, radír, bármi, ami feketén karcol... Lehet filc, vagy toll, akár tus is, meg koszos fogkefe (utóbbival fantasztikus effekteket lehet csinálni, ha tintát teszel rá és maszkolsz, aztán fröcskölöd a lapot).

- Miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt ?
- Meglepő módon képregényeket olvasok :) Néha egy-egy könyv befigyel. Most a Pride, Prejudice and Zombies mesterművet olvastam, elötte pedig Chuck Palahniukot. Őt szeretem.
- Kevés tv, sok sorozat, BSG forever. Inspirációt mindig azok jelentik, akik sokkal jobbak, és levágnád a kezed értük. Nekem ezek pl. Warren Ellis, Alan Moore, Grant Morrison, Mark Millar. Rajzolók közt kár is keresni. Túl sokan vannak, és oldalakat tele tudnék írni. A hazaik közül nagy kedvenceim Gáspár Tamás, a mocskos Cserkuti Dávid, Havancsák Gyula, és még vagy 10 másik ember, akik most biztos megsértődtek, hogy nincsenek név szerint említve. Hú, meg van valaki, akit nagyon hiányolok pl. Buttinger Gergő. Ezer éve eltűnt, amiért le kell vágni a fejét, és rozsdás szögeket verni a körmei alá, mert vicces volt, amit művelt.

- Milyen utat jártál be eddig és mik voltak ennek szerinted a legfontosabb állomásai?
- Mindig is rajzoltam képregényt, a polc tele van velük, sztem vagy 1000 oldal felett. Persze ez 87 óta, szóval 2000 előtt nem számít, az a 600 oldal ment a fióknak. (Punkman, Tequila, Time Breaker, Krapman és társai...) Rengeteg gyerekes erőszakos szemetet tudtam mindig is legyártani :) Első fontos állomás biztosan a Morbid, Szaft vonal. Tudom alantas, de sokat tanultam, és értékelték az olvasók, ami meg kedvet adott a rajzhoz, íráshoz. Aztán a Kalandor játék, majd a mindenféle megjelenések. (dolgoztam Gamestarba, Pesti Estbe, hollywoodi filmnek, stb.) Aztán az MKA-szerű idők, amikor Pinkhell és Sushi Strip futott. Most már sok éve játékiparban vagyok, először pályát építettem, aztán koncept rajzok, és cinema készítés, játék designt is írhattam, meg történetírás, most meg art direktorkodom. Ami a történetírást illeti, a Crysis Warhead magyar hangjára vagyok büszke, amit Gelencsér Péterrel írtunk pár nap alatt, és nagyon szerették. Ami meg legkevésbé sikerült a Mytran Wars volt PSP-re. Ott sajna annyi tartalmat vágtunk, hogy szétesett a történet kohéziója, de azért a MW mindenképp saját gyerek, szóval nem rúgnék bele soha. A dolgok 90%-át rajzoltam, belekotyogtam a designba, pályaépítésbe.
- Következő szép lépcső az lesz, hogy végre láthatom a San Diego Comic Con-t, mert Futaki Attila nagyon kedvesen meghívott és megyünk berúgni, plusz meghúzni Warren Ellis szakállát.

Borítógrafika: Tikos Péter

- A Pinkhell-kezdeményezés születéséről mesélnél egy kicsit?
- Hááá mikó még a sztyeppén legelésztünk a többi dinoszaurusszal, akkó gyütt ugyi hát, hogy na akkó, csinájjuk, meg toljuk azt a képregény szekeret. Sok éve volt, nem tiszták az emlékeim. Legyen saját kiadvány, ahol publikál mindenki, ez volt a cél. Ezek után jött a név választás. Én akkor még viccesen meg is jegyeztem, hogy bármi legyen, csak ne rózsaszín pokol, mert se nem megszólító, se nem vidám, se nem magyar. Aztán arra emlékszem, hogy nyilván az lett, és megjelentünk benne. Ma már persze mindegy, hisz márkanév, és akár Ukkmukkfukk is lehetne a címe, de akkor komoly lelki sérüléseket okozott ez nekem.

- A Pestblog.hu kinek az ötlete volt és hogyan készült el a forgatókönyv? A címválasztást mi inspirálta ?
- A blog közös munka volt. Sajnálom, hogy csak az első rész készült el, még lenne sok történet. Az alapokat rég írtam, egy korábbi ötlet alapjaira. Zsombor a Rohamtól kérte, hogy írjunk valami sorozatot, ami a mai közönséget is megfogja és van esélye, hogy érdeklődést vált ki. A koncepció az volt, hogy fedezzük már fel, hogy igenis klassz Budapesten is képregényhősnek lenni. Nem kell cikinek tartani kis hazánkat, nemcsak Hulk és Pókember ragadhatja el a fantáziád. Lehet itt atomikus beszélő majom, éjjel egymással harcoló graffitik, villamossínek, amik a város ereiként szolgálnak, és nem használt utak, amik új dimenziókat nyitnak. Angyalok, Buda és Pest lelkei, amint harcolnak a lakókért. Főhősünk meg beszámol az egészről a blogon. Kicsit a Warren Ellis féle Transmetropolitan is a fejemben volt. Aztán megbeszéltük Emtrexxel, hogy ő rajzolná, készítettem pár fényképet neki segitségképp, mert nem ismeri Pestet. Viszonylag gyorsan megvolt a cím is. Igazából annyi volt a kérdés, hogy Pestblog, vagy Budapestblog legyen. Mindig is úgy volt, hogy egy srácról szól majd, aki meg akarja írni élményeit, és a blog egy egyszerű választás volt olyanvalaki számára, aki nem tud bejutni még újságírónak sem. A blogot meg kell találni, és fel kell fedezni.

Borítógrafika: Zorro de Bianco és Tikos Péter

- Aztán leültem Csabával, aki már akkor írt is a Rohamnak. Minden oldalt tudtam, le is vázlatoltam, csak nem akartam a szöveget is írni. Átadtunk neki egy storyboard-szerűen megrajzolt dolgot, megbeszéltük mi történik az oldalon és minek kell elhangoznia, és ő megírta a buborék szövegeket, amiket aztán még átnéztünk és javítottunk. Ugyanezt a rajzos dolgot csináltuk Emtrexxel is, és oda-vissza dobáltuk, hogy mi hol legyen. Aztán Emtrexx és Zorgika feldobták az alapszíneket és buborékokat, visszaküldték nekem, én meg rádolgoztam ezekre kicsit...
- Az egésszel csak annyi a bibi, hogy ez egy első rész. Akkor ütne igazán bármekkorát, ha kijöttek volna a következő részek. Akkor tudnánk megmutatni, hogy beindul a blog, hogy milyen városi legendákat tudunk legyártani, és hogy mi is lesz hősünk sorsa.

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál ?
- Nem tudnám megmondani. Csinálni jó, ha elismerik még jobb. Elismerés volt, hogy adtak érte pénzt... Később, hogy meghívtak ide-oda, hogy leveleket kaptam. Az is vicces volt, mikor sok-sok éve a Sushi Strip révén jöttek emberek és aláíratták, és elfogyott. Az egyik legszebb elismerés Boros-Szikszai párostól jött (jobbulást Gábor). Ránéztek egy rajzomra és azt mondták, hogy "hmmm... ez nem is olyan szar!" Egy másik alkalommal online Liam Sharppal beszélgettem és több rajzomat megdícsérte és befavorizálta. Na akkor madarat lehetett volna fogatni velem. Igen, így belegondolva mindig az esik a legjobban, amikor olyan valaki dícsér, akit tisztelek.

- A szívednek legkedvesebb műveid ?
- Shaolin Dead Girl mindenképp... Most már beszélhetek róla. Úgy volt egy ideig, hogy a Crytek játékot csinál belőle. Sajna nem született megegyezés a Sonyval és áttettek minket egy xbox projektre. Iiiiiiiiiiiiiilyen közel voltunk hozzá és akkor most nagyon nagyon boldog lennék.
- Szeretem a Gábor Miki által írt Pétert. A Bábel 2012-t, és a Pestblog.hu-ra is elég büszke vagyok, amit Csabával és Emtrexxvel csináltunk.

- A Shaolin Dead Girl projektedről mondhatnál még pár szót...
- Hát a képregény maga egy elég hektikus hullámvasút utazás, összegyúrva két alapvető szerelmemből... Hetvenes évek zombi és kung fu filmjei... Megpróbál a mese mellett arra is figyelni, hogy kultikus, régimódi is legyen.
- Szerintem azért a cím önmagáért beszél. Nagymellű félmeztelen zombi lány kung fu tudással száll szembe a gonosszal :) ja és Francine Dee játszotta volna :) Mivel ez annyira szörnyen gyenge még kimondva is, hogy megérdemli a komoly kezelést. Ha a komédiát komolyan veszed, és tisztelettel nyúlsz hozzá, akkor remélhetőleg kult lesz belőle. A Farrelly testvérek ennek mesterei.
- A játék kicsit komolyabb volt, sokat merítve a keleti mondavilágból, a kínai mitológiából, meg elég komoly mechanikák és ötletek voltak a képességek mögé gondolva, amik a pályaépítést és játék mechanikát segítettek volna. Még új health system is volt leírva. Készültek modellek, konceptek, dokumentációk, szép lett volna. :)

- Folyamatban lévő és tervezett munkák, képregények ?
- Hát sajna semmi. Lusta öreg ló vagyok. Sokat kivesz a munka belőlem. Egész nap grafikusokat kell terelni. Csak hogy tudd, ez olyan munka, mintha LSD-zett macskákat akarnál terelni egy réten. Nagyon szeretek mindenkit, aki nekünk bedolgozik a Digital Realityhez, de ettől kihullik a hajad. Az óvónő megfogalmazás sokkal közelebb áll az igazsághoz, mint az art direktor cím. A baj, hogy tele lennék ötletekkel és szívesen csinálnám, csak venni kéne a fáradtságot. Régen simán belefért, hogy 9 óra után otthon még 5 órát rajzoltam és írtam. Ma már örülök, ha élek, hogy hazaértem és Luca barátnőm ad egy puszit. Ja és van macskám is :) PIXIE!

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben ?
- Digital Reality egyik projektjének vagyok a művészeti vezetője.

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Túl sokan vannak... És miért? Mert szerintem ők a legjobbak... Csak, hogy ez ne legyen ennyire lapos válasz, nesze lista: Adam Kubert, Ashley Wood, J.H. Williams, Sean Gordon Murphy, Tom Raney Bryan Hitch, Mike Mignola, Chris Bachalo, Adam Hughes, Norm Breyfogle, S.Platt, Travis Charest, Jae Lee, Leinl Yu, Liam Sharp, Eric Canete... nem bírom ki.... be kell valljam... ROB LIEFELD!!! AAAAAAAAAAAAAAArgh... Most már tudjátok sötét titkomat...

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- Kicsit le vagyok maradva szociálisan, hisz alig tartom a kapcsolatot a fórumon. Akikkel meg tartom, ott általában azért is, mert dolgozunk együtt vagy barátok vagyunk. Horváth Henrik, Tikos Peti, Sánta Kira, Varga Zsolti, Sallai Peti, Futaki Attila, Ács Zsolt (Emtrexx), Cserkuti Dávid, Gáspár Tamás, Boros Zoltán, Szikszai Gábor...

- Mi a véleményed a jelenlegi hazai képregényes szcéna helyzetéről ? Sok felől hallani, hogy az utóbbi 5-6 év képregényes bummja megtorpanni látszik…
- Elég nehézkesnek látom. Megszaladt az öröm pár éve, hogy már nem ciki a képregény, aztán mindenki be akart szállni, és pofára estek, hogy ez nem is olyan gyors hírnév, meg meggazdagodás, most kicsit letisztult. Maradtak a szívből-lélekből teperők, a keselyűk és az okosak, akik mindig jobban csinálnák, és majd ők megmondják. Szeretlek Chavez, te édes kicsi troll, csináljunk makrancos kémiai retard gyermeket egy éjjel! Meg ne feledjük, hogy kicsik vagyunk. A matek a legegyszerűbb itt. Tegyük fel, amcsiban a lakosság egy ezreléke olvas... Ugyanezt az arányt tartva ott el fogsz adni 25 000 példányt valamiből. Ugyanez az arány nálunk csak úgy 150 főt tenne ki. Ilyen szempontból sose lesz a képregény nagyon populáris nálunk. Bár rengeteget segít a sok hollywoodi film. Sztem továbbra se lesz egy üzletág itthon, de ha születik szeretetből és lelkesedésből néhány jó dolog, akkor minden megtörtént, aminek meg kell történnie.

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?
- Nem én vagyok akit erről kérdezni kell. Alig járok el ezekre, régen sokkal többet jelen voltam, de belefáradtam sokunkba. Olyan magyar narancs ez a mi kis képregény világunk. Kicsit sárga, savanyú, de esszük, mert más nincs. Szóval gondolom a fórum hasznos. Én magam jobb szeretm csinálni, mint beszélni róla. Kicsit redundánsnak érzem. Olyan nehéz elképzelni, hogy meg akarjam osztani valakivel, hogy igen láttam az Iron Man kettőt, és tök jó volt ugye? De hát ez egyéni szoc problémám, emberek évek óta tudnak arról beszélni, hogy a Hulk vagy Superman az erősebb. Szűk baráti körben nyilván mindenki tudja, hogy nem vagyok normális, és ott ezeket megbeszéljük.
- Nem olvasom már két éve a knetet, épp most jelentkeztem vissza, kérdeztem is mizu.
Nagyon tudok haragudni azokra, akik pl. elmondják, hogy bezzeg ha ő csinálná akkor... Meg a hülye Futakinak könnyű, mert... mittomén csak!!! Attilának rengeteg hibája van, de jó srác, és sokat tett azért, hogy kint megjelenjen. Ugyanezt a rögös utat nyomja Boros és Gáspár is, és kintről nem látni mennyi munka ez. Azok akik beszólnak nem tudnák csinálni. Én erről többet nem is tudok mondani, rágódjanak rajta a net trollok.
- Itthon meg abból kell főzni, ami fentmarad, mert nem lehet képregényből megélni jól. Sajna még mindig látszik a kis gondolkodás... Magyar vagyok, tehát ha nekem nem jó, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is. Adja Galaktusz, hogy ne legyen igazam.

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Én úgy hallottam, hogy beszélnek róla. És hogy akik részt vesznek, meg a közönséget is érdekli. Valaki szólt, hogy asszem jelölve vagyok közvetve idén, ami vicces.
- Hírverés és érték, amit képvisel. Ez határoz meg bármilyen díjat. Kit érdekel az Oscar, ha három ember nézi. Szerintem ez egy jó dolog, hogy kezdik komolyan venni az Alfabétát. Tök helyes, hajrá, hajrá!

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Akadémiának, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Voltam, de aztán kiegyeztünk egy döntetlenben. Sok időt, és energiát elvett, egyre kevésbé voltam aktív és lelkes. A legjobbakat kívánom nekik, én most nem vagyok aktív, így pihenőpályára parkolt az MKA tagság számomra. Tudom elég kontroverzális, sokan beszólnak nekik, és szerencsére ők se restek visszadumálni :) Ez egészséges, de a céljukat kicsit prioretizálni kéne. Különben sose mozdulnak ki onnan, ahol vannak.

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- Olyan amilyen. Lehetne rosszabb, bár nehéz elképzelni hogy. Egy interjún bemutattak, mint Kovács Géza... Egyszer kiírták mögém, hogy a Marvel kiadó szerkesztője vagyok, és hogy teljes legyen a kép, végig Batman képeket vetítettek be. Más alkalommal Vass Réka mosolyogva elmondta, hogy szerinte a képregény hülyeség, és nem is érti minek van, aztán ugyanavval a mosollyal odatartotta a mikrofont, hogy "neked mi a véleményed?"
- Van még hova menni. Csak ehhez sármos, sokat küzdő, értelmes figuráknak be kell jutnia a médiába, akik el tudják adni, hogy a képregény „cool”. Egy megasztárral is beérném már lassan. Kell egy V for Vendetta karakter, aki az élre áll és eljuttatja a tömegekhez a revolúciót. Imádom, hogy Bayer Tóni mennyit foglalkozik mindennel és isten áldja érte, hogy nála egy nap 36 órából áll (komolyan nem értem, hogy van ideje ennyit fórumozni. Van teóriám, miszerint klónozza magát). De te elkezdenél olvasni képregényt, ha a Kultúrházban azt mondják, a Batman nem gagyi? Ha végre Hugh Jackman azt mondja, a képregény klassz, másnap egymillió vásárló szalad le a képregényboltba. Isten törje el a lábam, amiért egyáltalán kimondok ilyet, de még a Győzikére is többen odafigyelnének... Jajj, kivert a hideg a gondolattól... Lépjünk tovább.

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét?
- A "tudom, hol laksz és nálam van a lányod" mindig működik.
- Gerilla mozgalom is kell, de a médiában kell megvívni a harcot, és vigyázni ki és mit üzen. Divatosnak kell eladni. Ha egy dagadt 47 éves szemüveges Down-kóros srác (isten szeresse kicsi lelkét), aki anyukájával él azt mondja, olvass képregényt, mert az YO, akkor a képregény nyilván lúzereké. Szedjél össze egy Görög Zitát, egy Ákost, és tedd be őket műsorokba képregényes trikókban. A sorozatokban legyen valaki, aki néha megjegyzéseket tesz, mint a Kill Bill kettőben David Carradine Superman-monológja. Mindig légy finom és határozott. Ne mondd, hogy jó, hanem mutasd! Ne mondd, csináld! Marketingeld a dolgot, ne csak háborogva ríjj, hogy mert bezzeg a batka manó és a szuper manus... Az a belterjes dolgokhoz vezet, ami itt már kőkeményen ki is alakult. Ettől megint kiver a víz. Semmi se öl meg jobban egy mozgalmat, mintha egy érdeklődő feljön egy fórumra és ugyanazt a 20 embert találja ott, akik arról beszélgetnek, hogy most akkor Steve Rogers platinaszőke, vagy csak olyan német übermensch? Nagyon ajánlom, hogy nézzük meg a külföldi fórumokat, milyen ott. Én pl. a geek híreimet a www.toplessrobot.com ról szedem.

- Neked vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Hogyne. Megcsinálnám az MKA-val a régi álmunkat. Egy világ végén levő kocsmában emberek ülnek, és mindenkinek van egy tanulságos meséje, melyeket különböző rajzolók jelenítenének meg. Amolyan városi legendák elevenedének meg. Lost és X-akták közti dolog. Nagyon sok ötlet van hozzá, és nagyot ütne. Aztán ott van ugye Shaolin Dead Girl, a drágám. Csinálnék egy szuperhős csapatot is, de nagyon földire és komolyra véve. Ezen kivül még millió dolog. Filmet és játékot is jó volna csinálni. Alapvetően olyasmit csinálnék, mint most. Magam köré gyüjteném a kedvenc művészeimet és terelgetném a macskanyájat.

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- Legközelebb Batman áll, mert ember, és te is lehetnél Batman. Sose lehetnél Superman. De nem szeretnék Batman lenni, mert nem látok jól a sötétben és beakadna a hülye köpenyem, és ezért iszonyúan elkennék az arcom. Szívesen lennék MODOK. Ő a legjobb!!!

- Ha kérdezhetnél valamit a hazai képregényes élet valamelyik alakjától, ki lenne az és mit kérdeznél?
- Cserkuti Dávidtól. "Figyu, van még egy szál cigid?"
- Emtrexxtől. "Mikor jelenik meg a 12 óra?"
- Futakitól. "Itthagyjuk a csajokat és benyúlunk Karen Berger szoknyája alá?"
- Tikos Petitől. "Még mindig nincs kész???"
- Pilcz Rolitól. "Ez most komoly?"
- Attól a szép rohamos lánytól. "És ha senki nem látja, akkor se?"

Geek deviantartos galériája.
A Mytran Wars bemutatója a jútyúbon.
Pestblog.hu kritika a Könyvesblogon és az Oposszumon.