Nick Cutter: A falka - Mindent elemésztő éhség

Nick Cutter hazánkban tavaly megjelent Mélység című remeklése számomra az év egyik nagy meglepetése volt: kérlelhetetlenül nyomasztó, reménytelen atmoszférája, filmes (Alien, A dolog) vagy épp irodalmi (Lovecraft, Barker) előképeinek nyílt felvállalása, a klasszikus műfaji elemek vérprofi variálása és maximális hatásfokon való működtetése mámorítóan hátborzongató végeredményt szültek. Örömöm csak fokozódott, mikor megtudtam, hogy hazánk kiéheztetett horror-rajongó publikuma lelkesen vetette magát a vérbő csemegére – a könyv érdemeihez méltó sikert aratott, idén megjelenhetett hát Cutter előző regénye, egyben eddigi legnagyobb sikere, A falka is, mely magában hordozza a Mélység minden erényét, gondosan válogatott komponenseinek köszönhetően azonban talán még gyomorforgatóbb, még félelmetesebb és még élvezetesebb munka.

Tim Riggs cserkészparancsnok (egyben gyakorló orvos) a külvilágtól elzárt Falstaff-szigeten tölti szokásos éves kalandtúráját a rá bízott kamaszcsapat (avagy: „falka”) tagjaival: Kent Jenks a domináns, bivalyerős, túlélésre született vezérhímek mintapéldánya, Ephraim Elliot zűrös családból érkező, lobbanékony természetű, de rendkívül intelligens srác, legjobb barátja, Max Kirkwood nála csendesebb, megfontoltabb, bölcsebb fiú, Newton Thorton a társaság kövér, mindenről túl sokat tudó, túl okos és túl gyámoltalan céltáblája, valamint itt van még köztük a kifürkészhetetlen tekintetű, hallgatag Shelley Longpre, aki… legyen elég annyi, hogy enyhén nyugtalanító figura.

Mikor egy éjszaka természetellenesen lesoványodott, rendkívül zavartan viselkedő, láthatóan súlyosan beteg, az éhhalál küszöbén vergődő emberi roncs vánszorog erdei kunyhójukhoz, Riggs orvosi kötelességének érzi, hogy segítsen rajta, az esetleges fertőzés kockázatát vállalva beengedi a faházba, enni ad neki, az idegen azonban egyre többet és többet követel, jelenlétével pedig izolált földi pokollá változtatja az aprócska, békés szigetet.

Míg a Mélység klausztrofóbiás, lassú folyású, nagy részében a kárhozatra ítélt Luke Nelson elméjének sötét örvényeiben komótosan alámerülő rémálom volt, A falka folyamatosan pörög, a szereplők közötti interakciók, eltérő habitusukból adódó konfliktusaik biztosítják a dinamikát, párbeszédeik, természetükből fakadó energiáik és humoruk lendületesen viszik előre a cselekményt. A karakterek alapvetően hétköznapiak, de érzékletesen megrajzoltak és kellőképp eredetiek, Cutter mesterien játszik az egyre reménytelenebbé torzuló kirándulás eseményeinek a fiúkra gyakorolt hatásaival – az erőviszonyok szüntelenül módosulnak, majd gyökeresen megváltoznak, a kezdetben pozitívumnak tűnő tulajdonságok könnyen végzetes hátrányt jelenthetnek, a bénaságnak látszó érdeklődési kör pedig egyet jelenthet a túléléssel.

A szerző legszimplább, egyben leghatásosabb húzása főhőseinek életkora: ezek a srácok tényleg nem szolgáltak rá a sorsukra, apróbb hülyeségeik (mint Newt állandó zaklatása) ellenére ártatlanok, egymással szemben a legkilátástalanabb körülmények között is lojálisak és korrektek, csak akkor ütnek, ha úgy érzik, végképp nincs más választásuk, semmi okunk nincs tehát rá, hogy elégedett kárörömmel szemléljük szenvedéseiket (oké, egyikük esetében nagyon is van, de ez sem sokat enyhít megpróbáltatásainkon). A gyerekek nem értik, miért nem segít rajtuk senki, megbíztak a felnőttekben, saját szüleikben, azok pedig magukra hagyták őket, az egész világ elfordult tőlük, teljes addigi valóságuk kérdőjeleződött meg és vált semmivé pár nap leforgása alatt, ők mégis kitartanak, próbálnak a végsőkig emberek maradni – esendő, ám makulátlan hősök, de csak borzalom és halál a jussuk.

A szigeten zajló eseményekkel párhuzamosan megismerjük a történtek utáni hatósági vizsgálatok dokumentumainak részleteit, újságcikkeket, interjúkat - ezek segítségével Cutter precízen kimért dózisokban adagolja azokat az információkat, melyekről a cserkészeknek nem lehet tudomásuk, és amik csak tovább fokozzák bennünk a reménytelen tehetetlenség érzetét. Ezen dokumentumoknak köszönhetően ismerhetjük meg Dr. Clive Edgertont, a Mélység zseniális, ám totálisan elembertelenedett Clayton Nelsonjának nyilvánvaló előképét: kettejüket elnézve talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, a szerző komoly ellenérzéseket táplál a modern tudomány vívmányaival szemben.

A fenyegetés ott van mindenütt: a levegőben, a vízben, az érintésekben és a vérben, nincs hová bújni előle, nem lehet szembenézni vele, a fiúk rendelkezésére álló eszközökkel vagy bármilyen ismert gyógymóddal kezelhetetlen, ennek következtében a zavarodottság folyamatos, a helyzet menthetetlen, a lezárás pedig korántsem szolgáltat okot a fellélegzésre. Cutter a pszichológiai sanyargatás, a hússzaggatás és a biológiai horror területén egyaránt remekel, a förtelmek leírásai a szerzőtől elvárt módon részletgazdagok és kíméletlenek, A falka a gyomorra, az agyra és a szívre egyaránt súlyos csapásokat mér.

Elolvasása után könnyen úgy érezheted: beszennyezett. Próbálhatsz szabadulni tőle.

Nem garantálom, hogy sikerülni fog.

Eredeti cím: The Troop, fordította: Tillinger Zsófia
Agave Kiadó, 2016, 400 oldal


Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!