Az ember mindig is imádta párharcban összemérni erejét és tudását, így a sportágakhoz hasonlóan a békés küzdelmek megannyi formája fejlődött ki az idők során. A párviadalok egyik legérdekesebb és legszórakoztatóbb módjára azonban egészen a kilencvenes évek elejéig kellett várni, amikor is aszteroidaként robbant be a kártyajátékok egy új formája, amit jócskán leegyszerűsítve gyűjtögetős (cserélgetős) kártyának kereszteltek el (angolul Collectible Card Game, rövidítve CCG, illetve Trading Card Game, vagyis TCG).
Az új trend az USA-ból indult hódító útjára, ahol tízezreket fertőzött meg és szívta csontszárazra a pénztárcájukat. A műfaj egyik legjelesebb és egyben máig legsikeresebb, folyton megújulni képes Nagy Öregje, a Magic: the Gathering, amelyet valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, hisz hírből talán még az is hallott róla, aki kerüli a geek hedonizmus minden formáját. Nos, ahogy az lenni szokott, a sikert érdemes másolni, születtek is klónok szép számmal, azonban nem mindenki választotta a sötét oldalt, a Magic adta ihlet és a kreatív láng nászából rendre születtek eredeti megoldásokat alkalmazó játékok.
Ez a trend a kilencvenes évek óriási kártyaőrületének lecsengésével szerencsére nem változott, inkább csak a hangsúlyok kerültek máshová - a zsáner kiforrottá vált, és önmaga összeomlásától más-más irányokba előremenekülő módszereket választott (mint amilyen a Living Card Game, ami látszólag kiiktatta a gyűjtögetést és elhagyta a csereberélést). Az egyik irány a pakliépítős típus, vagyis deckbuilding (egyszer már énekeltünk róla az Alien kapcsán), ami nem összetévesztendő a Magic viadalokat megelőző lázas kombóépítéssel és kitartó teszteléssel - sőt, homlokegyenest ellenkező megközelítést használ, hiszen játék közben kell összeraknunk mindenki másnál hatékonyabb paklinkat, amellyel kivívhatjuk a győzelmet.
A White Wizard Games 2014-es üdvöskéje, a Star Realms nem véletlenül vált az utóbbi évek egyik legsikeresebb és legjobb kártyajátékává: nagyon pörgős, tökegyszerű és oltári élvezetes. És 128 darab kártyán kívül semmi nem kell hozzá. A játék két tervezője, Robert Dougherty és Darwin Kastle maguk is Magic veteránnak számítanak, utóbbi úriember nevéhez még a szintén pakliépítős Ascension: Chronicle of the Godslayer fűződik, amely számos közös pontot és eredetet (lásd Dominion) tud felmutatni a Star Realmsszel, ám ez korántsem probléma.
A Star Realms témáját tekintve a sci-fi űrháborúkból merít. Űrhajókat küldünk csatába ellenfelünkkel, hogy szétlőjük egymást (alapból kétszemélyes a játék, de további paklikkal és variánsokkal többen is lehet tolni), és aki előbb csökkenti a másik “életerejét” - valójában Autoritását - 50-ről nullára, az nyerte a meccset. Az előkészület kellemesen rövid ideig tart: megkeverjük a húzópaklit, illetve a standard tízlapos kezdőpaklinkat, és indulhat is a haddelhadd.
A játék lényege, hogy a húzópakliból folyamatosan érkező, különböző hatásokat és képességeket adó lapokból erősebb, hatékonyabb motort rakjunk össze. Nem véletlenül hívják motornak a paklinkat, ugyanis a körünkben csupán annyit cselekszünk, hogy a kézben tartott öt darab kártyánkat általunk meghatározott sorrendben kirakjuk, a rájuk írt effektusokat végrehajtjuk (amelyek lehetnek támadás, gyógyítás, laphúzás, leselejtezés vagy más, trükkösebb megoldások), majd a körünk végeztével az így kijátszott lapokat a dobópakliba helyezzük, és húzunk újabb öt lapot. Így aztán sok múlik azon, hogy milyen alkatrészekből állítjuk össze a motort, ugyanis ahogy elfogy a húzópaklink, újra összekeverjük az eldobott kártyáinkat, tehát egy meccs alatt többször is visszaforognak a lapjaink.
Azért nem mindegy, hogy milyen hatásokat építünk be, mert a lapok kombóznak egymással, sőt, úgymond haverkodnak is. Négy különböző színnel ellátott csapatból válogathatunk, amelyek más hatásokban jeleskednek, és ha kettő vagy több, ugyanazon baráti csapatból származó lapot játszunk ki, azok szép bónuszokat adnak arra a körre. Példának okáért a piros oldal - a Gépkultusz - a számunkra feleslegessé vált lapok kiselejtezését teszi lehetővé, míg a zöld csapat - a rovarszerű Blobok - újabb lapokat húzhatnak (hívják a társaikat), ráadásul durva harci értékeket vonultatnak fel.
Így aztán végképp megfontolandó, hogy mivel töltjük fel sorainkat. Sajnos a Star Realms nem a matematikai pontossággal megtervezhető játékok sorát gyarapítja, mivel a hadrendbe állítható lapok elérhetősége nagyon erősen a szerencsén múlik (na meg az is, hogy a saját paklinkból miket húzunk). A központi pakliból ugyanis egyszerre mindig csak öt kártya kerül ki a Piactérre, ráadásul ezek pénzbe kerülnek, tehát még az is behatárolt, hogy a kézben lévő lapokból éppen mennyi biztosít vásárlóerőt.
Alapvetően kétféle lappal találkozunk: űrhajó és űrbázis. A hajók mindig a dobópakliba vándorolnak a kör végén, a bázisok viszont előttünk maradnak, egyrészt védelmet nyújthatnak, másrészt hatásokkal vértezhetnek fel, illetve könnyebben kapcsolják be a hajóink baráti képességeit. A szöveges, különleges képességeken kívül három, ikonokkal jelzett alapfunkció létezik: a pénz, a támadás és a gyógyítás. A pénz magától értetődik, ha például olyan hajókat húztam, amelyek csak 2 pénzt adnak, akkor abban a körben ennyi a zsetonom, amelyből lapot vehetek. A támadás se bonyolult, csak össze kell adni a vörös célkeresztekben látható számokat, és az eredményt levonni az ellenfél életerejéből. A gyógyítás is kitalálható könnyen, az meg a saját életerőnket toldja meg.
A Star Realms sava-borsát a lapokon szereplő képességek és baráti hatások adják. Nincs két egyforma meccs, a számos különböző hajó és bázis gondoskodik róla, hogy minden alkalommal másféle paklit duzzasszunk fel. Ennek köszönhetően a játékélmény is változik, hiszen eltérően muzsikálnak a különböző hatásokkal operáló paklik. Rendkívül kellemes élmény egy olajozottan, egyre erősebben dolgozó motorral szétzúzni az ellenfelet, persze ugyanennyire lelombozó egy balszerencsés összeállítással végigszenvedni a meccset. Hiába az elsőre rendkívül zavarónak tűnő szerencsefaktor, mivel húsz perc alatt le lehet zongorázni egy partit, minden esély megvan rá, hogy a következő alkalommal egy hatékonyabb lapkombinációt szedhessünk össze.
Nem mellékesen a Star Realms szép: ötletesek a hajórajzok, jól néznek ki a kártyák, öröm őket nézegetni. Emellett olcsó, egy zsebben elfér és akár egy kisebb padon is játszható, így tökéletes alkamas rá, hogy szünetekben elüssük vele az időt. Pár perc alatt elmagyarázható, és egy élmény felfedezni a különböző kártyák erejét, illetve a különböző kombinációkat. Sajnos azt el kell fogadni, hogy rengeteg múlik benne a szerencsén, de egy rutinos játékos hamar rájön, hogyan fordítsa a saját javára a pechesebb helyzeteket.
És ami a legjobb, hogy létezik egy könnyen kezelhető, számos platformra megjelent digitális változata. Androidon, iOS-en és Steamen az alapjáték ingyen kipróbálható, és a full verzió sem egy ökör ára, egy-két ezer forintért annyi online mókába vethetjük magunkat, amennyit csak bír az aksi vagy a szemünk a monitor előtt, hiszen az USA-beli sikerének köszönhetően rengetegen játszanak a Star Realmsszel. Aztán csak óvatosan vele, az első játszma után nehéz lesz megállni!