Az Agave kiadó Robert Jackson Bennett, Blake Crouch és Nick Cutter után újabb, a magyar közönség számára eddig ismeretlen horror-szerzőt hozott el nekünk: Paul Tremblay Bram Stoker-díjas regénye, a Szellemek a fejben azonban sajnos csalódást okoz.
A tizennégy éves Marjorie Barrett súlyos, rejtélyes pszichés zavarokkal küzd: torkából idegen hangok törnek elő, fájdalmas dührohamok gyötrik, hangokat hall a fejében, családtagjait rosszindulatú fenyegetésekkel rémiszti halálra. Állapota egyre súlyosbodik, mélyen vallásos apja, John Barrett pedig úgy látja, az orvosok tehetetlenek, és meggyőződésévé válik, hogy lányán kizárólag egy ördögűzés segíthet. A helyi katolikus pap, Wanderly atya vállalja a szertartás levezénylését, sőt, egy televíziós stábbal is felveszi a kapcsolatot – az elszegényedett, végletekig elkeseredett család pedig belemegy, hogy személyes tragédiájukból némi készpénz ellenében tömegszórakoztatásra szánt horror-realityt kreáljanak.
Barrették azonban nincsenek tisztában vele, mit vállaltak valójában: a stáb állandó jelenléte egyre súlyosabb feszültségeket generál közöttük, a környékbeliek megvetik őket, vallási fanatikusok zaklatásait kénytelenek eltűrni, Marjorie állapota egyre kétségbeejtőbb, a tragédia pedig feltartóztathatatlanul közeleg…
Tremblay történetmesélési koncepciója kétségkívül eredeti, ugyanakkor kissé problematikus is: az eseményeket Marjorie kishúga, az ördögűzés idején nyolcéves Merry meséli el felnőttként egy riporternőnek, sőt, a sorozat adásba került epizódjainak mélyelemzését is megkapjuk egy horror-rajongó blogger-lány tolmácsolásában. Ily módon több aspektusból is vizsgálhatjuk Marjorie elkárhozásának történetét, a túlbonyolított narráció azonban sajnos a feszültség kárára válik. A szöveg legnagyobb részében a nyolcéves Merry mesél nekünk, és életkorából következő ártatlansága, sebezhetősége okán óhatatlanul aggódunk érte, szorítunk neki, azt őt ért megrázkódtatásokat hatványozottan érzékeljük – a könyv ilyenkor funkcionál a legmagasabb hatásfokon. Tremblay azonban rendre kiszakít minket a kislány világából, felesleges szüneteket iktat a cselekménybe, megakasztja a sztorit, többszörösen idézőjelbe téve az egyébként precízen építgetett történetet.
A felnőtt Merry és a riporternő párbeszédei kínosan nyögvenyelősnek hatnak, a sokkoló(nak szánt) utolsó lapokat leszámítva különösebb hatással nincsenek a történetre, a nagyobb baj azonban, hogy a blogger-lány kifejezetten irritáló figura, egy megszállott horror-geek elrajzolt, affektáló paródiája, hiába sorolja a filmes utalásokat, ha egyszerűen nem érdekes, amit mond (ezen a személyéhez köthető csavar sem vátoztat, sőt, annak ismeretében zavaró csak igazán a jelenléte).
A regény horrorjelenetei vizualitásukban leginkább a napjainkban James Wan és tettestársai által unásig erőltetett szellemházas-démoni megszállásos vonalhoz állnak közel, ami nem a legjobb ajánlólevél, de szerencsére működnek, profin megírtak, hátborzongatóak és élvezetesek, még ha nem is túl eredetiek (a számtalan klasszikus és kevésbé klasszikus előképre az Ördögűzőtől a Parajelenségekig maga Tremblay igyekszik lépten-nyomon felhívni a figyelmünket).
Lehet, hogy szociális érzéketlenségemet jellemzi, elképzelhető, hogy horror-túladagolásban szenvedek, és egyre kevesebb dolog van, ami meg tudna hatni, de be kell vallanom: a regény kezdetétől folyamatosan emlegetett, vérfagyasztónak és letaglózó erejűnek beállított végkifejlet nem igazán tudott földhöz vágni. Az események drámaiságát érzékeltem ugyan, olvasóként azonban egyetlen szereplő sem került annyira közel a szívemhez, hogy megkönnyezzem sorsukat, ezért pedig kénytelen vagyok ismét a darabos narrációt felelőssé tenni: Tremblay nem enged igazán közel a karaktereihez, nem hagyja, hogy alámerüljünk a Pokolban, csak felvillantja a rémségeket, hogy aztán (akaratunk ellenére) megóvjon a kárhozattól. A Szellemek a fejben ijesztget, de nem okoz rémálmokat, folyamatosan nyugtalanít, ám nem kavar fel, nem hatol mélyre, csak felületi sérüléseket okoz.
Bram Stoker-díj ide vagy oda: Mr. Tremblay egyelőre nem tudott meggyőzni.
Eredeti cím: A Head Full of Ghosts, fordította: Huszár András
Agave Könyvek, 2016, 288 oldal
