Animosity #1
Történet:
Marguerite Bennett
Rajz:
Rafael De Latorre
AfterShock
Comics
A 2015-ben indult, rendkívül ambíciózus és képregénylegendákat leigazoló AfterShockról már zengtünk ódákat a korábbi GeexKomixokban is (American Monster, Second Sight, Captain Kid, Replica), az elsősorban szuperhőstémájú sorozatairól (Bombshells, Angela: Asgard’s Assassin) ismert Marguerite Bennett pedig nemhogy az első, de már a második címét írja náluk. Az első is eléggé vad témát követett (egy viktoriánus leszbikus párról szól, akik valójában ragadozó rovarszörnyetegek), a mostani pedig egy klasszikus toposzt, az állatok öntudatra ébredését veszi szemügyre közelebbről. A témát feldolgozták már zseniálisan és botrányosan rosszul is, gondoljunk csak Grant Morrison We3 című kultikus képregényére egy kibernetizált kutya-macska-nyúl hármasról, vagy a Zoo című tévésorozatra, ahol az állatokat megvadító vírus sztorija olyan szánalmas volt, hogy a második évadra az embereket is meg kellett fertőzni, hogy fenntartsák a nézők érdeklődését.
Bennett apokalipszise egy kicsit más irányba indul el: az állatok egy nap öntudatra ébrednek, és még azok is képesek lesznek az emberi beszédre, akik egyébként biológiailag másképp vannak felépítve. Az okot teljes homály fedi, és az embereknek az első napokban nincs is idejük ilyen huszadrangú kérdésekkel foglalkozni. Az események nem butulnak le arra az egyetlen koncepcióra, hogy minden állat hirtelen az emberekre támad, rengeteg érdekes és meglepő reakciónak leszünk szemtanúi: a tyúkok lemészárolják az udvar kakasát, a házimacska megfenyegeti a gazdáját, hogy ha továbbra is megcsalja a feleségét, akkor álmában fogja elharapni a torkát, a Vízivilág gyilkos bálnája szerelmet vall a trénerének, az állatkert pandái a saját abszurd létezésük teljes tudatában öngyilkosok lesznek, a fókát lemészárló jegesmedve elszörnyed a saját tettétől. A történet fókuszában egy kislány és a kutyája áll: a véreb, aki végigkísérte Jesse gyerekkorát, most öntudatra ébredve apaszerepbe kerül, szinte szülőként aggódik érte, és próbálja megvédeni a körülöttük káoszba fulladó, teljesen megőrült világtól.
Bennett már a képregény első oldalain felveti az erkölcs és az esztétika problematikáját az állatorvos és a rágcsálóirtó párbeszédében. Később hasonlóan ütközteti a szembenálló nézőpontokat, amikor a véreb egy elszabadult tigrist próbál meg lebeszélni arról, hogy megtámadja Jesse-t: egy bezárt tigris csodálatot vált ki az emberekből, egy szabad azonban pont az ellenkezőjét. Az ígéretek szerint Sandor és Jesse vándorútja, menekülése New Yorkból számos hasonló kérdést felvető helyzetbe sodorja majd a két főhőst. Végtére is, ha zombikkal lehet válaszokat találni, de legalábbis fontos kérdéseket feszegetni az emberi léttel kapcsolatban, beszélő állatokkal miért ne lehetne? Persze, hogy lehet, már az ezópuszi mesék is ezt tették, csak a forma változott... (Nagy Krisztián)
Generation
Zero #1
Történet:
Fred Van Lente
Rajz:
Francis Portela
Valiant
Comics
A Valiant kiadó és karakterei olyanok, mintha a Marvel és a DC hőseinek mostohatestvérei lennének, mind számokban, mind ismertségben, mind olvasottságban, pedig érdemes felfedezni őket, különösen, hogy több címüket az utóbbi pár évben indították újra, vagy csupán kezdtek újabb összefüggő sztoriszálba (sőt, volt egy rendkívül összeszedett és szikár felépítésű saját crossover eventjük, amiből a két nagy általában óriásira felfújt lufikat készít, követhetetlen mennyiségű tie-in címmel). A Harbinger Wars eseményei során ismerhettük meg a Project Rising Spirit kísérleti alanyait, különleges képességekkel rendelkező tinédzsereket, akik aztán sikeresen megszöktek fogva tartóiktól.
Keisha egy átlagos tinédzser, aki egy egyáltalán nem átlagos városban lakik: a anyagi krízishelyzetbe került michigani Rookot (akárcsak a mi valóságunkban Flintet) csak az állam közbelépése mentette meg a katasztrófától. Mi több, hamarosan elkezdett dőlni a pénz, és a Redneck Dubaiként emlegetett város a technológiai fejlesztések és alkalmazások fellegvára lett. A többség örömmel vette a változásokat, azonban páran gyanakodni kezdtek, hogy az egész csak egy Patyomkin-falu, és valami más lapul a háttérben. Keisha fiúja is osztotta ezt a nézetet, sőt, azt állította, hogy bizonyítéka is van rá: másnap halálos autóbaleset áldozata lett. A lány kétségbeesésében a titokzatos Generation Zero segítségét kéri egy chat csatornán és ezzel kivívja a város irányítását kézben tartó titokzatos szervezet haragját.
Van Lente egy szuperhőskörnyezetbe helyezett tinédzser A-Teamet (nálunk A szupercsapat) ígér nekünk, egy újabb Runawayst, vagy ahogy ő aposztrofálta: Archie meets The Authority. Nagy szavak ezek, és az első füzet alapján nehéz megjósolni vajon sikerrel jár-e, de ha végignézünk a zsánerben végzett eddigi munkásságán (X-Men Noir, Ivar Timewalker, Brain Boy, Archer & Armstrong) és a Generation Zero szedett-vedett társaságán (az egyikük egy paranormális képességekkel rendelkező magzat, aki telepatikusan irányítja a vele állapotos, agyhalott anyját), akkor azért megelőlegezhetünk neki némi bizalmat. (Nagy Krisztián)
Kingsway West #1
Történet: Greg Pak
Rajz: Mirko Colak
Dark Horse Comics
Vadnyugati fantasy emberfeletti képességekkel és sárkányokkal (legalábbis kis, madárméretű példányokkal). Greg Pak új sorozata abszolút ínycsiklandozó felállásból indul, és nem is okoz csalódást – igaz (egyelőre) nem is rúgja ki a falat.
A XIX. század közepének Amerikájában kínai bányászok felfedeznek egy új, vörös aranynak nevezett anyagot, amely tudományosan megmagyarázhatatlan jelenségeket produkál. A lelőhelyért tizenhárom évig tartó, kegyetlen háború tör ki a kínaiak és a mexikóiak között. A harc leginkább csak hullákhoz vezet, mert mire elül a por, a vörös aranyból csak elhanyagolható mennyiség marad. Kingsway West a háború egy kínai veteránja, aki öt évvel a vérengzések után egy mexikói nővel él új életet. De a bajok persze újra megtalálják: a vörös arany utáni hajsza ismét kezdetét veszi, és ezúttal az időközben megerősödött amerikaiak is beszállnak a buliba.
Pak címszereplő főhőse (azt leszámítva, hogy kínai) a lehető legtipikusabb westernkarakter: marcona, de tisztességes, múltja démonai által űzött fegyverforgató, aki nem kér már sem párbajokból, sem háborúkból, csak szeretné csendesen leélni az életét a szeretett nő társaságában. Ez a nagyon is ismerős típusfigura kerül teljesen új közegbe: Pak világábrázolása elsőrangú, és nem csak az ötleteit, hanem a kivitelezését tekintve is. Az első rész egy standard cselekményt használva vezeti végig az olvasót az alternatív XIX. századi Amerika poros útvesztőin, és lassan, fokozatosan, a sztori előregördülésével és a karakterek bemutatásával párhuzamosan lebbenti fel a fátylat a zavaros társadalmi-politikai(-háborús) rendről (káoszról), és azt alkotó érdekek konfliktusáról.
Ez viszont azt is jelenti, hogy túl sok egyelőre nem történik: minden jelenet expozíció, és egyelőre hiányzik az egészből az átütő erő, még Mirko Colak szép, gondosan kidolgozott képi világa ellenére is. Viszont étvágygerjesztőnek így is tökéletes. (Rusznyák Csaba)
Lake of Fire #1
Történet: Matt Smith
Rajz: Nathan Fairbairn
Image Comics
Egy idegen űrhajó zuhan le a pusztaságban. A környéken kezdenek lassan, rejtélyes módon el-eltünedezni az emberek, míg végül a helyi közösségek már szó szerint rettegésben élnek valamiféle borzalmas lények miatt. Ez eddig standard űrszörnyes horrornak hangzik, ugye? A csavar: a sztori nem napjainkban játszódik, hanem a középkorban, a keresztes háborúk idején, 1220-ban.
A Lake of Fire első része az év egyik legjobb képregényes debütálása, pedig a titka egyszerű: Matt Smith nem sietteti a cselekményt, nem rohan az emberek vs. szörnyek (és még ki tudja, mik) összecsapásaira, bőven hagy időt a karakterek bemutatására és a szituáció felvázolására. A főhős egy fiatal, nagyon lelkes és elhivatott, ám lényegében botcsinálta lovag, akit egy városostrom vezetője azért meneszt el egy alibi-küldetésre többek közt egy veterán harcossal és néhány fanatikus inkvizítorral, hogy ne legyen láb alatt, és megszabaduljon a sereg nemkívánatos elemeitől. Csakhogy amikor a kegyvesztett kis kompánia megérkezik „sehová”, szembetalálja magát az égből érkezett vendégekkel.
A Lake of Fire legnagyobb erénye, hogy történelmi háttere, szituációi és karakterei olyan intelligensen, elegánsan, izgalmasan felrajzoltak, hogy simán működne a sci-fi/horror beütés nélkül, "egyszerű" történelmi, keresztes háborús kalandként is. Smith remek mesélő, pontosan tudja, hová helyezze a sztori súlypontjait, hogyan szítson konfliktusokat a szereplők között, hogyan vezesse, csöpögtesse be a szörnyeket/idegeneket a cselekménybe. Már a nyitójelenet is hatásos az űrhajó érkezésével (köszönhetően Nathan Fairbairn dinamikus képeinek és remek oldalstruktúrájának is), és az amúgy szokványos cliffhanger is remekül húzza alá a középkori háttérben megbújó horrort.
Mivel Smith-nek nagyon is fontosak a karakterek és a közeg, legkevésbé sem afféle hentelős guilty pleasure-re számítok. Számítok viszont fantasztikus hangulatra, néhány komolyabb revelációra meg a sci-fi (földönkívüli lények) és a történetben prominens szerepet betöltő vallás (inkvizítorok, keresztes lovagok) okos ütköztetésére. Meg persze azért egy kis hentelésre is. (Rusznyák Csaba)
The
Black Monday Murders #1
Történet:
Jonathan Hickman
Rajz:
Tomm Coker
Image
Comics
Miután befejezte szuperhősös magnum opusát (ha valaki nem ismerné az utóbbi évtizedek legjobban sikerült képregényes crossover eventjében, a 2015-ös Secret Warsban kulmináló Avengers/New Avengers című, grandiózus sci-fi eposzát, akkor itt gyorsan felzárkózhat), Jonathan Hickman otthagyta a Marvel kiadót, hogy újra szerzői sorozatokban engedje szabadon a fantáziáját. Médiaszatíra (The Nightly News), a háború természetének időgéppel való felfedése (Pax Romana), a történelem kulisszái mögött dolgozó őrült tudósok (The Manhattan Projects), megannyi elképesztő ötlet után a The Black Monday Murders egy okkult összeesküvésről rántja le a leplet, mely a pénzügyi világon keresztül a hétköznapi emberekét manipulálja.
Az 1987-es gazdasági világválság ikonikus napja, a Fekete Hétfő, a New York-i tőzsde összeomlása olyan események láncolatát indította el, amelyek a Theodore Dumas detektív napját elrontó rituális gyilkossághoz vezetnek napjaink New Yorkjában. Hickman alternatív világában a Mammont imádó, lelküket a hatalomért szó szerint eladó bankárcsaládok tartják a markukban a tőzsde és a világ gazdasági érverését. Ősi rituálék, okkult szimbólumok és véráldozatok (Emlékszünk arra a rengeteg bankárra és pénzemberre, aki felhőkarcolókból vetette ki magát a tőzsde legsötétebb napján? Hát, segítettek nekik.) használatával tartják életben a mágikus paktumokat: ebben a valóságban a Neil Gaiman Amerikai istenek című regényében bemutatott új istenek végleg legyőzték az ősieket.
Hickman nem csak ősi nyelven beszélő, vért és pénzt izzadó bankárokkal, hanem a történetbe rutinosan beágyazott írógéppel írt, idők során elkoszolódott pénzügyi jelentésekkel, grafikonokkal és helyenként kihúzott szövegű dokumentumokkal teszi kézzel foghatóvá ennek a kriptikus tőzsde-noirnak a sötét, fullasztó atmoszféráját. Coker fenomenális munkát végez a karcos, régi filmfelvételeket idéző képi világával, dokumentarista stílusával alaposan aláhúzva és kiemelve Hickman szövegkönyvét. A képregény beharangozó szinopszisa vén, orosz, vámpír oligarchákat, Fekete Pápát, mágikus paktumokat kötő amerikai arisztokratákat és a Nemzetközi Pénzügyi Alap bérgyilkosait ígéri, az első füzet pedig csak éppen karcolgatja a felszínt: bőven lesz miért várni a sorozat következő részeit. (Nagy Krisztián)
