A Deus Ex sorozat előző része, illetve ha iderángatjuk a képlékeny modern jelzőt, akkor a modern (vagy esetleg újraindított) Deus Ex első része sok szempontból nem találta a hangját. A promóciós képek és az előzetes videók bűzlöttek a Szárnyas fejvadászból átcitált hangulattól, amit az sem ment (sőt), hogy Ridley Scott remekéből elég sokan merítettek már eddig is.
A fény és a sötétség, a régi és a hipermodern ellentétpárokra felépített, és eszerint berendezett világ pedig csak annyira volt képes, hogy a legjobb pillanataiban morálisan elhelyezze a mesterséges evolúciót támogató haladókat és az ezt ellenző maradiakat egy rémesen mesterkélt narratíva ütött-kopott sakktábláján. Ráadásul ezek is ritka alkalmak voltak, például a főhős, Adam Jensen apartmanja említhető itt, amelybe valószínűleg Rick Deckard is szívesen beköltözik, ha úgy alakul. Ugyanakkor a helyszínek többsége bármelyik tucat-sci-fiben vagy akciófilmben/játékban betöltötte volna nem túl komplikált funkcióját.
A legújabb felvonás, a Mankind Divided zaciba csapta a jövőről való kicsit talán közhelyes elmélkedést, és helyette a társadalmi folyamatokra koncentrált. Méghozzá – hogy, hogy nem – olyan folyamatokra, melyek aktualitása megkérdőjelezhetetlen. Az eredmény? Egységes képi világ, átgondolt díszletek, amelyek átütő erővel lendítik működésbe a sztorit.
Egy rövid dubai előjáték (ez kicsit máshogy hangzik, mint terveztem, de most már mindegy) után a nem túl távoli jövő – 2029-ben járunk – Prágájába fut be a vonatunk. A vasúti állomást ellepték a katonai felszerelésben parádézó rendőri erők. Egy pillanatra akár a Half Life 2 City 17-je is az eszünkbe juthat, de azért gyorsan belátható a különbség. A Valve legendás játékában (amelynek most jelentették be a harmadik részét!!!! Jó, mégsem) a szerelvény megérkezését követően egy minden szempontból idegen és arctalan hatalom katonai megszállásának képei tárultak elénk. A prágai pályaudvar többszörös biztonsági védelmét ellenben éppen a lakosság – természetesen nem is alaptalan – rettegése hívta életre. Ám hiába minden intézkedés, elővigyázatosság, a pályaudvart brutális erejű robbanás tépi darabokra. Az elkövetők pedig valószínűleg gépi beültetéssel módosított emberek, azaz augmented person-ok, illetve röviden csak augok.
Az előző Deus Ex helyszínei – pedig az két évvel korábban, 2027-ben játszódott – úgy festettek, ahogy a huszonegyedik századot a nyolcvanas években elképzelték. A Mankind Divided cseh fővárosa viszont 2016-ban is logikusnak hat. Ezért még csak nem is egzotikus ez az utcakép, hiszen egy olyan európai várost látunk, amilyen a jövőben ténylegesen is elképzelhető, persze csak ha semmit sem kúrunk el túlságosan.
A változások aprók, nagyjából ahogy az okoseszközök terjedése módosított egy tetszőleges, huszonegyedik századi utca képen. Illetve nyoma sincs az erőltetett és együgyűen használt fény-sötétség, régi-új kontrasztnak. Prágában ugyanis a modern és az ősi, a technika és a művészet harmonikusan olvad össze.
A disszonancia ugyanakkor jelen van. A festői utcácskákon, ahol a történelmi múlt és a lehetőségekkel teli jövő találkozik, többszörösen megerősített rendőri egységek őrködnek. Értünk vannak ott, a mi biztonságunk miatt, ám az ellenőrzőpontok rút sebhelyekként torzítják a dizájner kávéházak és rafinált művészi alkotásokból és ötletes építészeti munkákból összeálló világot.
Narrációs szinten pedig ritkán tapasztalt értelmet nyer az első személyű nézőpont. Adam Jensen ugyanis nem egy érdekes karakter, pláne nem az a hömpölygő könyvfolyammal megalapozott Ríviai Geralthoz képest. Ugyanakkor egyértelműen látszik rajta, hogy ő is aug. És mint ilyen, lépten-nyomon hol durva, hol éppen csak kendőzött sértéseket kap az arcába. Illetve hála az említett nézőpontnak, ezek a sértések egyenesen a mi arcunkba záporoznak. Behúzhatjuk a nyakunkat, próbálhatunk feltűnésmentesen csak a saját dolgunkkal foglalkozni, a nyilvánvaló gyanakvás a legkevesebb, ami osztályrészünkül jut.
Ezek után pedig óhatatlanul előtolakszik a kérdés, hogy egész pontosan kik azok a “mi”, akiknek a biztonságáról az előbb beszéltem.
Ugyanakkor nem vagyunk jobb helyzetben Prága egyik külvárosában, Golem Cityben sem. Golem City nem véletlenül kapta a nevét a prágai zsidókat őrző mitikus lényről, mert egy gettóról van szó. Egy olyan helyről, amely a szőnyeg alatt húzza össze magát, éppen ott, ahová a társadalom a problémáit söpri. Golem City megtervezésekor a játék alkotói jól érzékelhető örömmel élték ki az elbaszott helyszínek iránti vonzalmukat, ám ezúttal helyén van a dolog, az aug gettó ugyanis ordító ellentétben áll a játék elején megismert Prágával. Az egymásra hányt, előregyártott lakókockák olyan magasan nyúlnak az égbe, hogy az utcaszintről (szintekről) nem is látható az égbolt. Neonfények próbálják teljesen esélytelenül bevilágítani a végtelenül sötét folyosókat. Az itt vegetáló elveszettek pedig folyamatosan ki vannak téve a legbrutálisabb, a legnyíltabb rendőri atrocitásoknak. Utóbbiakról elmondható, hogy amíg a fővárosban a hatóság a robbanáspont környéki feszültségeket többé-kevésbé visszatartó tagjaival találkoztunk, Golem City mocskos és szűk sikátoraiban nehéz páncélban, de időként akár robotpáncélban csörtető rendőrök a legkevésbé sem fogják vissza magukat. Mivel pedig Adam Jensen az Interpol ügynöke, a kitaszítottak is érezhető bizalmatlansággal fordulnak az irányunkba.
A Mankind Divided protagonistájának tehát hiába erősen redukált a személyisége, ez a történet erején, a beleélési faktoron mit sem változtat, sőt egy markánsabb karakterisztikával megáldott főszereplő csak útban lenne. Ennek legfőbb magyarázata, hogy a játék igazi, antik értelemben vett tragédiáként működik. Az antik tragédiák főhősei pedig nem lélektanilag kidolgozott karakterek, hanem az egymással ellentétes, de egyformán érvényes igazságok megtestesítői. Adam Jensen pedig ezen igazságok ütközéspontja, egyben a játékos egy ilyen tragédiába lépésének a legkevesebb szöveti roncsolást hátrahagyó, invazív eszköze.
Miközben a jó és a rossz közötti határ képlékennyé válik, az események egy kisiklott expresszvonat erejével robognak a maguk útján. Mi pedig csak remélhetjük (ám azt olyan erővel, mint nagyon ritkán), hogy képesek leszünk az elkerülhetetlennek látó katasztrófát megállítani. Hogy ezt hullahegyeket hátrahagyva, vagy hackernindzsaként egyetlen életet sem kioltva tesszük, az továbbra is egyedül rajtunk, a játékosokon áll.