2016 sokak örömére véget ért. Bár a videojátékok frontján mozgalmas évet zártunk, a magam részéről
egyelőre csak egy szubjektív toplistával próbálnám elnagyolt
keresztmetszetét adni mindannak, amit magunk mögött hagytunk, és amire személy szerint emlékezni fogok - de később tervezek még egy nagyobb összefoglalót az idei év jelentősebb szoftveres és
hardveres eseményeiről is. Még annyit, hogy a listára első, idei és
európai megjelenések közül szemezgettem, tehát nem tartalmaz semmilyen HD vagy definitív kiadást, illetve hiába jelent meg
valami mondjuk Japánban, ha hozzánk nem jutott el, akkor nem
kerülhetett fel (ami nem is baj, máskülönben az egész kimerülne
annyiban, hogy Persona 5).
5. The Witcher 3: Wild Hunt – Blood and Wine
A CD Projekt Red nem tréfál, egy kiegészítő áráért kínáltak olyan tartalmas kalandot, amely más kiadó esetén az alapjátékhoz képest eggyel nagyobb sorszámot és húszezer forint környéki árcímkét jelentene. Bár a Hearts of Stone (az előző fizetős adalék) sem volt rossz, azzal mégsem versenyezhet, hogy a Blood and Wine már az első percekben seggbe billenti Cervantes magnum opusát, ugyanis itt – kérem szépen – óriások igenis léteznek, és szétverik a malmot. A Dulcinea nevű malmot. A szokatlanul intelligens intertextualitáson túl kapunk még egy remek vámpírsztorit, rohadt jó karaktereket, emlékezetes jeleneteket és mediterrán színekben pompázó tájat. Szép búcsú a sorozattól.
4. Dark Souls 3
Azért ha megjelenik egy Dark Souls, az még mindig eseményszámba megy. Két cikket is írtam a játékról, egy kritikát, egyet pedig a mára Soulsborne néven emlegetett mechanikáról, szóval nem is nagyon csépelném a szót tovább. Miyazaki búcsúját a sorozattól okkal-joggal lehet ugyan szidni, de akkor is jól megérdemelt helye van ezen a listán.
3. Inside
A Limbo annak idején a konzolos indie játékok első hullámában érkezett, kezdetben Xbox 360 exkluzívként. Az Inside amolyan spirituális folytatás. Ismét egy narráció-központú puzzle-platformert kapunk stílusos grafikával, és a főszereplő ezúttal is egy kisfiú. Az irányítás néhány gombra korlátozódik, de a feladatok a világról szerzett tudásunk elmélyülésével csodálatos harmóniában válnak egyre összetettebbekké. Kisfiúként brutális helyzetekben kell helytállnunk, és egy iszonyatos, a szabad akarattól megfosztott világ tárul elénk a hétköznapiból rémségessé átlényegült helyszíneken. A történetet mégis a mesék logikája mozgatja: az tudniillik, hogy a legkisebbnek is lehet esélye. Csodálatos sztori, zseniális játék, a fejlesztők nagykönyvébe illő megoldások, és sehol egy döccenő. Kevés a – minden szempontból – ennyire elegánsan kivitelezett cím.
2. Stardew Valley
Néha mindenki jól jár azzal, ha egy-egy sorozat hosszabb-rövidebb pihenőre tér. Elvileg ugyanis az Eric Barone nevű úriember már oly régóta várt hiába kedvenc fantasy-farmer sorozatának, a Story of Seasons (lánykori nevén: Harvest Moon) következő részére, hogy inkább megalkotta a saját játékát. Így született tehát meg a Stardew Valley, egy olyan – mondjuk így – farmerszimulátor, amelybe nagyon gondosan morzsolták bele értő kezek a fantasztikumot.
A Stardew Valley báját három összetevő adja. Az egyik maga a farmgazdálkodás, ahol kezdetben szűkös anyagi lehetőségekkel megtámogatva kell boldogulnunk. Teljesen rajtunk áll, milyen farmot hozunk össze: egy önműködő gazdaság épp annyira életképes lehet, mint egy kézműves termékek létrehozására kifejlesztett ranch. Ám minden tervünkhöz rengeteg apró lépés vezet. A majonézhez például kell ugye tojás, ahhoz meg tyúk, ahhoz pedig tyúkól plusz a szárnyasnak kaja és kellemes környezet. És akkor még a majonéz-géphez szükséges összetevők megszerzéséről nem is szóltam. Érdemes kiismerni a különböző rendszerek kombinációját is, például ha virágot ültetünk a méhkasok elé, akkor az alap vadméznél sokkal drágábban értékesíthető különböző virágmézeket termelhetünk. Fel kell készülnünk az évszakok váltakozására is.
A másik említett összetevő a falu/kisváros, Pelican Town, és annak lakossága. Érdekes figurákkal futhatunk össze, akik élik a maguk kis életét. Ha például délben toppanunk be hozzájuk, akkor éppen az asztal körül ebédelnek, este viszont beugranak a kocsmába. Bizonyos napokon a helyi építőipari vállalkozás zárva tart, mert a főnökasszonynak aerobic órája van, és ha ellátogatunk Phillip üzletébe, akkor láthatjuk, hogy társnőivel valóban ott ugrál. Minden évszakhoz több ünnep is kapcsolódik, és ha szeretnénk magunknak házastársat (a játék nem előítéletes, azonos nemű kapcsolatok is lehetnek), akkor udvarolnunk kell.
A harmadik összetevő, amely a Stardew Valley varázsát adja, maga a világ a számtalan titkával. Kalandozhatunk a helyi bányában, ahol értékes alapanyagokat találhatunk, megtudhatjuk, mi bujkál a csatorna mélyén, vagy mit rejt a földjeinkre zuhant rejtélyes meteor belseje. A titkok nem öncélúak: vagy a szociális életünk elmélyítését segítik, vagy a gazdaságunk működését teszik hatékonyabbá, esetleg gazdagítják azt.
Mindezt a fenti képeken látható, meseszép pixel grafikával.
1. The Witness
Itt lőném el a fényesre koptatott frázist: ha csak egy játékot próbálsz ki 2016-ból, ez legyen az. Játékok terén ez az év viszonylag szépen muzsikált hardver- és szoftverfronton is, nem lehet okunk a panaszra. Mégis, ha egy kiemelkedő címet kellene mondanom ebből az erős mezőnyből, az a The Witness lenne. Ennek az indie darabnak a fejlesztését az a Jonathan Blow vezette, aki anno a Braid című mesterművel alapozta meg a hírnevét. Mi is a The Witness? Nyitott világú puzzle játék, amelyet egyesek a puzzle játékok Dark Soulsaként emlegetnek. Nem véletlenül. A fejlesztők épp oly magabiztosan nyúltak a hagyományos saját szemszögű puzzle mechanikához, mint tette azt Hidetaka Miyazaki és a From Software az akció rpg-vel. Mindenben és mindenhol fel kell fedeznünk a mintázatot, de nincs örökké érvényes recept, folyton újabb és újabb kutatási módokat kell találnunk, módszertanokat kidolgoznunk. A játék végül is erről szól: a megismerés végtelenségéről, de egyben a lehetetlenségéről is. Hogy mit látunk, mit találunk, elválaszthatatlan attól, hogy kik vagyunk, és miként nézünk a világra. Sem a tudományok, sem a bölcseletek nem nyújtanak végső, megnyugtató választ, ám az örök cél, a felfedezés csodáján ez a megállapítás egy szemernyit sem csorbít. A legszebb üzenet és a leggyönyörűbb játék a tavalyi évből.
