Lovecraft nevével ma már bármit el lehet adni: pólót, bögrét, sört, cumit, bármit. Ha pedig, ne adj’ isten, egy horror ajánlójába (legyen az könyv, film, képregény vagy játék) keveredik valahogy a Mester neve, a siker garantált. Ezért ha az adott mű marketinges csapatának van egy csöpp esze (márpedig van), akkor holtbiztos, hogy oda is beillesztik a lovecraftiánus jelzőt, ahol annak az ég világon semmi keresnivalója nincs. Mert jól hangzik. És a legnagyobb baj, hogy lassan ezeken a sztorikon felnő egy generáció, amelynek az ilyen sokadrangú, gyenge Lovecraft-imitációk jelentenek majd egyet a providence-i remete nevével.
Készülnek ugyan a nagy előd szellemiségéhez hű alkotások, amelyek megidézik azt a letaglózó, kozmikus borzalmat, amit az ő munkássága által ismert meg a világ, de minden ilyen sikerültebb hommage-ra jut legalább egy tucat középszerű vagy annál silányabb próbálkozás. És ha valaki iránymutatás nélkül, vakon vág bele a lovecrafti világ megismerésébe, könnyen eltévedhet, s végül belefulladhat a rengeteg szemétbe.
Ezért üdvözlendő kezdeményezés a Delta Vision kiadó Mesterművek sorozatában megjelent Carcosa árnyai, mert nem csak Lovecraft tehetségesebb követőinek munkáiból ad ízelítőt, de bemutatja az író példaképeinek, szellemi elődeinek munkásságát is. Lovecraft arctalan, emberi ésszel felfoghatatlan rémségei előtt a horror-irodalom a Gonosznak mindig konkrét külsőt adott. Rusnya, ellenszenves, de megfogható, ezáltal sebezhető fizikai testbe bújtatta szörnyeit. A két nagy elődnél, Biercnél és Chambersnél már nem mindig ennyire tiszta a helyzet.
A kötet Carcosa és a Sárga Király mítosza köré szerveződik. Nem lehet véletlen, hogy pont ezzel a témával nyitottak a szerkesztők, hiszen megjelenésének idejében ment nálunk is nagyot a True Detective első évada, és a sorozatban rengeteg utalás található mind a titokzatos helyre, Carcosára, mind a rejtélyes Sárga Királyra. Tehát a témaválasztás aktuális volt abban az időben, de egyébként is izgalmas és bátor vállalkozás, mert a lovecrafti életműnek ez egy nehezen megfogható, igencsak ködös része. Nem könnyű ebből a tünékeny, kaotikus rémálomvilágból koherens, jól működő antológiát létrehozni, de Kornya Zsoltnak és társainak (többé-kevésbé) sikerült.
A könyv Ambrose Bierce novelláival nyit. Ő volt az amerikai horrorirodalom egyik nagy úttörője, a rémtörténetek méltán magasztalt mestere. Nála jelenik meg először Carcosa túlvilági városa és Hastur neve is. Bierce tizennégy novellája kitölti a kötet felét, ami azért sok. A szerkesztőknek az volt a céljuk, hogy alaposan, több oldalról (nem csak a Carcosa-mítoszhoz köthető írásaival) bemutassák Lovecraft egyik fő inspirálóját, és ez sikerült is nekik. Bierce prózája tényleg zseniális, megtalálható benne az a sokszor csak sejtetés szintjén bemutatott földöntúli iszonyat, amit Lovecraftnál is annyira szeretünk, valamint ezekből az írásokból is átjön hátborzongatóan szikár stílusa, ami kiemeli őt korának horror-szerzői közül. Bierce nem az emberre leselkedő rettenet gusztustalan részleteibe menő ábrázolásával rémiszt, hanem a borzalmakat átélő egyén lelki és szellemi leépülésének hideglelősen precíz bemutatásával. Ebben is hasonlít Lovecraftra, csak ő nagyobb ismerője volt az emberi pszichének, hitelesebben adta vissza az őrület határán egyensúlyozó ember kálváriáját. Tehát joggal kapott Bierce előkelő helyet a kötetben, viszont ez a kitüntetett figyelem sajnos a többiek elől vette el az őket megillető reflektorfényt.
Aztán jön az igazi nagyágyú, Robert W. Chambers, aki továbbgondolta Bierce kísérteties, lázálomszerű írói világát, és megalkotta a Sárga Király sötét, kiismerhetetlen figuráját. A Sárga Király eredetileg egy színdarab címe, melynek elolvasása őrületet, hallucinációkat és egyéb leírhatatlan és felfoghatatlan borzalmakat szabadít az emberre. Chambers következetesen csak részleteket, csupán néhány sort közöl a szörnyűséges kézirat szövegéből, ezzel tartva örök bizonytalanságban az olvasót - ahogy azt később Lovecraft is eljátssza a Necronomiconnal. Ez az elhallgatás, a homályos utalások, ködös leírások mélyén fel-felbukkanó rettenet teszi igazán erőssé és hátborzongatóvá Chambers elbeszéléseit. A legjobb novellák kétségtelenül az ő nevéhez fűződnek.
A kötet második felében a Carcosa-mítosz modern krónikásai kaptak helyet. Értékelendő, hogy igazán sokszínű társaságot sikerült összeválogatni: nagyon eltérő a novellák témája, műfaja és az írók stílusa is. De ez sajnos azzal jár, hogy a minőségük is eléggé hullámzó. A lidérces álmok folyója Karl Edward Wagnertől három nő szürreális álommá váló beteges, szado-mazochista kapcsolatát mutatja be, amelyben a szereplők egy idő után már nem tudják eldönteni, kik is ők valójában, és egymásba olvadnak, halott vagy nem létező személyek szerepébe bújnak. Elejétől a végéig nyugtalanító és elbizonytalanító novella. Hasonlóan jól sikerült írás Peter Rawliktól A Sárga Király csarnokában , amely Carcosát és a Sárga Királyt egy űropera díszletei közé repíti. Inkább hat az egész egy hallucinogén szerektől terhelt elme hagymázas látomásának, mint egy összeszedett, jól megkomponált sci-fi novellának, de éppen ezért annyira zsigeri a hatása. Viszont ott van ellenpéldának James Blishtől a Több fényt!, amely azzal gyengíti, rángatja le a földre a Sárga Király mitológiáját, hogy megkísérli leírni a leírhatatlan színdarabot. Bár szellemes körítéssel teszi, mégis csalódásként hat a többi, jóval hidegrázósabb, rejtélyesebb novella között.
A Carcosa árnyai üdítően komor színfoltja a magyarországi horrorantológiáknak, és remek útmutató lehet azoknak, akik komolyabban szeretnének elmerülni Lovecraft groteszk világában, de kisebb hibái ellenére minden horrorrajongónak remek szórakozást nyújthat. Viszont a megjelenése óta eltelt két évben semmi hír nem érkezett arról, hogy folytatódik-e. Kár, mert bőven akadnak még írók (elődök és követők egyaránt), kiknek műveivel érdemes lenne megismerkednie a nagyközönségnek. Remélem, hogy a szerkesztők csak anyagot gyűjtenek a következő részhez, és nem marad ennyiben ez az iszonyatosan menő sorozat.
Carcosa árnyai, Szerkesztette: Kornya Zsolt
Delta Vision Kft. 2015, 590 oldal
