(A cikk vendégszerzőnk, El Mascara Diabolica munkája.)
A PS4-en tombolnak az úgynevezett remaszterek, évekkel korábban kiadott játékok felturbózott grafikával ellátott újraverziói. Ez nem feltétlenül baj, sokaknak kimaradt a PS2 meg a PS3 - nálunk, egészen eddig a generációig az Xboxok uralkodtak, magyarországi-eladási statisztikáik lenyomták a Sony gépeket, ám a PS4-gyel fordult a kocka. Korábbi Playstation-klasszikusok kicicomázott újráihoz juthat így most hozzá az ember, jelenleg a Final Fantasy XII van soron.
Sokak szerint, a plebs egy része szerint ez a legjobb Final Fantasy. A plebs egy részének igaza van.
Az FF XII 2006-ban debütált, az MMO-nak csúfolt rossz emlékű XI nyomában, a még rosszabb emlékű XIII és XIV előtt. Káka közt vergődve nehéz magunknak becsületet kiharcolni, pedig ha az ember félreteszi az előítéleteit, és úgy rendesen belefúrja magát a Final Fantasy XII-be, olyan ékkőre akad, amelyik folyton a színét változtatja, és megunni csak nagyon nehezen lehet, ha egyáltalán.
Az egészen addig körökre osztott harcokkal operáló Final Fantasy széria a tizenegyedik és tizenkettedik epizódokkal ledobta láncait, és egy egészen újfajta harcrendszert vezetett be. Sokan ezt máig nem tudják neki megbocsátani. A XII átveszi a XI-től a harcrendszert, de szerencsére hagyja a francba a borzalmas MMO-játékgerincet (MMO = Massive Multiplayer Online, ezrek, százezrek által egyszerre játszható, halovány narratívával rendelkező tömeggyilok.) A Final Fantasy XII nem az online tömegnyomorra épít, visszavedlik kőkeményen egyjátékos rendszerré, amelyben egy fantasztikusan megírt eposzt kell nekünk meg a hozzánk csapódó kalandoroknak, útkeresőknek, bajba jutott hercegnőknek és megváltást kereső antihősöknek végignavigálnunk.
A Final Fantasy XII-nek ha a grafikai megvalósítása nem is, a forgatókönyve félredobja az addigi epizódok túlzott moralizálást és érzelmi túlzásait. Hőseink nem világmegváltók, csak a véres politikai intrika ide-oda dobáló cséplőgépének karjai közé keveredett túlélni vágyók. Ez megint csak olyan tulajdonsága a Final Fantasy XII-nek, amelyet a rajongók csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudtak neki megbocsátani, pedig többek közt éppen ettől szenzációs - nem esik érzelmi túlzásokba, ennek ellenére a figurák rezdüléseiből minden kiolvasható. A szereplőgárda tele átgondolt, emlékezetes, már-már nevetségesen szimpatikus karakterekkel, akik soha nem esnek át a ló cukormázas oldalára.
A fentebb már felemlegetett harcrendszert gambit-szisztémának hívják, lényege, hogy a menüben az összes csapattagodnak ki kell alakítanod a viselkedési módozatait. Hogyan reagáljon, ha ellenség közelít, ha egyik társának 30% alá esik az életereje vagy éppen megvakul? Több ezer ilyen reakció-kombinációt tudsz a történet előrehaladtával kitanulni és alkalmazni - ez kiveszi kacsódból a mikro-menedzselés szükségességét, és nagyban felgyorsítja a harcokat. Szerintem óriási ötlet az egész, de újra csak: az oldschool JRPG-rajongók a falra másznak tőle. A gambit-rendszer kiegészítője a csapattagokhoz hozzárendelhető un. Zodiac Job System, amelynek lényege, hogy hivatásokkal láthatod el szereplőidet. Hivatásaik több száz apró, beszerezhető al-tulajdonságból állnak: ezek még tovább bővítik, variálják az egyének lassan kialakuló harci és egyéb statjait. Őrületes személyre szabhatósági rendszert rejt a Final Fantasy XII: szerepjáték-mennyország.
Grafikai szempontból a felújított változat a korábbinál jóval kidolgozottabb karaktermodelleket és a FFXII-világ építészetének részletesebb, sokkal kevésbé töredezett látványát adja. Ettől függetlenül azért érződik rajta 2006 szaga: a textúrákon még dolgozhattak volna, a CGI jelenetekben meg gyakran előfordul un. macro-blocking.
Mindez azonban igazából lényegtelen, mert a FFXII világa színpompás, remekül megtervezett, a sztori és a figurái pedig nem eresztenek: árulás, gyilkosság, hasonmások, döbbenetes fordulatok és szörnyek garmadája viszi előre gyorsvonati sebességgel az egészet, te pedig csak győzd markolni a karfát (a kontrollert.) Lehet, hogy a Final Fantasy XII-t először 2006-ban dobták piacra, de 2017 egyik legjobb játéka is egyben.
