A Setét Torony: A harcos – Világépítés mítoszrombolással

A harcos (a The Gunslinger némileg sikerületlen fordítása) Stephen King nyolcvanas évekbeli munkái közt egy magányos sziget, egy őrült western-fantasy, amelyet mintha Elmore Leonard írt volna fél kiló varázsgomba behabzsolása után.

A vékonyka kötet cselekménye látszólag minimalista: a harcos követi a fekete ruhás embert egy sivatagban. A könyvet bevallottan a romantikus Robert Browning Childe Roland to the Dark Tower Came című verse ihlette, és King írása a romantikus irodalomból, illetve specifikusabban: annak előkészítőjéből, a gótikus regény műfajából rengeteg elemet kölcsönöz. Roland, a gótikus regény „utazó” karaktere, körülötte pedig a világ a zsáner elvárásainak megfelelően ünnepli a kőhalmokban testet öltött pusztulást.

Szinte döbbenetes ugyanakkor, hogy mindezzel párhuzamosan (legalábbis első látásra) King mennyire nem is próbált megfelelni a fantasy klasszikus elvárásainak: elmarad az olvasó számára kényelmes világépítés, csak sejtéseink lehetnek, hogy a távoli, apokalipszis utáni jövőben, esetleg egy másik haldokló univerzumban járunk, ahol felsejlik a Kerekasztal lovagjainak mintájára létrehozott, western lovagrend – ami nem is feltétlenül idegen elemek egymás mellé passzírozása.

Arthur király és lovagjainak története ugyanis épp olyan eredetmítosz, mint amilyen az újvilág számára a western. A brit lovagkort a mitikus Camelotig lehet visszavezetni, King Amerikáját pedig a prériken vívott pisztolypárbajokig. Eredetmítoszról beszéltem, és Arthur történeteihez hasonlóan a western kellékei sem léteztek úgy és akkor, ahogy a képzeletünkben. Hogy mást ne mondjunk: a revolverpárbajok nagyon nem voltak mindennaposak, a jellegzetes ördögszekér, a mezei iringó pedig nem őshonos Észak Amerikában, csak a klasszikus vadnyugat alkonya után terjedt el a kontinensen. A sosem létezett vadnyugat a pár centes ponyvák oldalain született meg, később rádiójátékokban és a tévében (az oltári sikeres Gunsmoke említhető e helyt), no meg persze a mozivásznakon terjedt.

Egy eredetmítosz természetesen nem is a történeti hitelessége miatt érdekes, hanem mert bepillantást enged a kollektív tudattalanba: tervrajz az adott világról.

King Camelotját Gileádnak hívják, de a regény történetének idejére a város már csupán távoli emlék. Gileád, illetve a letűnt, dicső múlt pusztulását még a romoknál is ékesebben hirdeti, hogy amíg King egyáltalán nem foglalkozik a fantasy elvárásaival, a westernhagyománnyal kifejezetten szembemegy - minden westerntörténet őse szörnyszülöttként tipródik. Revolverhős érkezik a városba, megment mindenkit, majd távozik a lemenő nappal. Ismerős? Roland viszont halomra lövi az egész várost, és bár valóban távozik, de hullahegyeket hagy maga után. Nők és gyerekek hulláit.

Az eredetmítosz működése a világvége után tehát a visszájára fordul. Ezt aláhúzandó King még egy mítoszt fordít önmaga ellentétébe: Izsák ószövetségi feláldozását. Roland feláldozza Jake-et, akit nem ment meg az Isten. Hogy miért nem (mert Isten halott, mert soha nem is létezett), az író válasz nélkül hagyja.

Stephen King világépítése tehát implicit módon, a mítoszok hagyományainak kijátszásán keresztül valósul meg: az egyik legalapvetőbb westernsztori és Izsák története – ezek olyan mélyen ivódtak belénk, hogy ha nem is fogalmazzuk meg pontosan, öntudatlanul is megértjük, hogy a The Gunslinger kősivataga átkozott, mert minden éppen ellentétesen valósul meg benne, mint ahogy kellene.

És ezeken a földeken tántorog Roland, akinek határozott célja van, aki hiszi, hogy az eltörött minden egész még egybe forrasztható, és King végső gonosz tréfája, hogy főhőse éppen küldetése közben rombol le mindent. Saját világának (western) a mítoszát, és még az annál is ősibb hagyományokat, amelyeket az Ószövetség jelképez.

Bár akadnak, akik a sorozat gyengébb darabjai közt tartják számon, a The Gunslinger finoman rajzolt, a kora nyolcvanas évek korszellemével rezonáló könyv: jót akaró, de mindent elpusztító főhőse igazi, szokatlan fantasy mesterműben lép be először (?) abba a bizonyos sivatagba. Nem mellesleg pedig megalapozza az egész széria eszköztárát.

Eredeti cím: The Dark Tower: The Gunslinger, fordította: Bihari György
Európa Könyvkiadó, 2016, 296 oldal

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!
;