Kickboxer - Ízléses pofonok

A Kickboxer megtekintését jó szívvel nem ajánlanám senkinek.  De ha mégis elindítjuk a lejátszást, tekintsünk el nagyvonalúan a dramaturgia együgyűségétől, mely néha azt az érzetet kelti, hogy egy rozzant gyárépület félhomályos alagsorában leláncolt csimpánzok pakolták össze a snitteket Windows Movie Makeren, rendkívül inspiratív terepet biztosítva a fékevesztett savazásnak. Más megvilágításból ugyanis a film tartogat érdekességeket.   

Bár a nagy felbontású 21. századi környezetben a Kickboxer képsorai már felérnek egy büntetéssel, hazai megjelenése idején serdülő korom meghatározó darabjai közé tartozott (míg a Dupla dinamit a hátsó sorba nem kényszerítette a kazettát), és ezzel korosztályomban nem voltam egyedül. A hatás erőssége valószínűleg a történet népmesei jellegében gyökerezik. Az identitását kereső főhős, aki amolyan legkisebb fiúként hazájától távoli tájakra téved, és szembesül az élet örök igazságaival (az erősebb kutya baszik), valamint saját gyengeségeivel (elapátlanodottság), egy spirituális vezető segítségét igénybe véve testben és lélekben megacélosodik, önálló karakterré formálódik báb állapotából, megteremtve egy klasszikus coming of age történet formai kereteit. A bosszútematika pedig zsigeri alapokat kínál az azonosulásra a lázadás élményét központi motívumként megélő pszichoszociális fejlődési periódusban.

A főhős, Kurt Sloane fejlődéstörténetének fontos erénye, hogy a nyolcvanas, kilencvenes évek gyakran irritáló, és/vagy naiv küzdősport fetisiszta környezetében tisztelettel és elkötelezetten nyúl az általa (ki)használt zsánerhez. A személyesen Jean-Claude Van Damme által dirigált harcművészeti koreográfia, megkockáztatom, a sportfilmmel is mutat némi rokonságot. Egy kick boxban járatos szakértő véleménye szerint a filmben létező, felismerhető technikákat alkalmaznak, bár azok éles küzdelemben nem hajthatók végre egymás után. A harcjelenetek egyébként nem kifejezetten látványorientáltak, a beállítások inkább ábrázoló, mint kreatív jellegűek. A vágás lineáris érzetet kelt, rendszerint három-négy kameraállás váltakozik a bevitt ütések/rúgások ritmusában, így a szekvenciák nem az összecsapás heroizmusát, hanem a valós küzdelem hangulatát közvetítik. A végső küzdelemben is elsősorban a körítés adja az élményfaktort, az ütésváltásoknál fontosabb szempont a szakszerűség, ahogy a ringbeli jellemábrázolás fő motívuma is a sportszerű harc. (Az is beszédes tény, hogy az idősebb testvért, Eric Sloanet alakító Dennis Alexio valóban könnyűsúlyú kick boksz világbajnok volt.)  

Tágabb perspektívából mai szemmel is figyelemreméltó az a kultúraköziségre építő alapállás, amely az e téren fennálló örök megosztottságot igyekszik felszorozni a nézőszám maximalizálása érdekében. Mintha az interkulturalitás két fő és egyben rivális elméletét (Fukuyama vs. Huntington) egyesítené: a globális emberi kultúra optimista beállítottságú, multikulti felfogását (mely szükségszerűen a nyugati társadalom felsőbbrendűségét teszi meg alapjául), valamint az eltérő kulturális identitások okán civilizációs összeütközést vizionáló (elsősorban a nyugati értékrend fenyegetettségére alapozó) kulturpesszimista hozzáállást.

A cselekmény helyszínére, Bangkokba, a turista szemszögén keresztül vezet be a film. Az idegenséget elfedi az egzotikum. És ugyan nem sokkal később ez az idill rémálomba fordul - ahogy azt az antagonista, Tong Po rúgásainak baljós dobbanásai, akár a sötétség szívverése előrejelzik -, a film jelentős részét kitevő felkészülés fejezet az emberi kultúra bölcsőjeként, de legalábbis olvasztótégelyeként ábrázolja az idegen közeget. Ezzel párhuzamosan megjelenik a demokratikus értékek totális hiánya, ami éppúgy alapélménye a fehér betolakodónak, mint a nyakába aggatott virágfüzér. Az emberi jogok szentsége vagy a szabad kereskedelem ideája fikarcnyit sem számítanak, bárki büntetlenül ki- és elrabolható, bántalmazható, a bajbajutottat pedig egyszerűen sorsára hagyják az út szélén.

A film első szakaszának érzelmi csúcspontján egy világbajnoki öv látványosan megsemmisül, jelezve, hogy a showbiznisszel kiglancolt Rocky kultusz heroizmusának szimbóluma csak egy darab szemét a Távol-Keleten. Bár a háttérben a Pepsi logója tündököl, thai írásjegyekkel szedve sokkal fanyarabb üzenetet közvetít az Enjoy felirat. Összességében a Kickboxer talán legnagyobb erénye, hogy bátran üríti fenékig a félig üres, félig teli poharat.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!
;