48 óra - A Zsaru Magazin ‘82-es száma

Szerző: Mosolygó Miklós

Szájszagú álom és hideg kávé mellé a vörös nők különösen veszélyesek. A nőd hisztije szúrja a szemedet, a .45-ös meg a bordádat. Persze megint reggel van, és késésben vagy, és már az öböl túloldaláról hallod a főnököd ordítását. Mielőtt morogva tudomásul veszed az újabb napot a paradicsomban, kiköpsz egyet a ködbe, és korgó gyomorra rágyújtasz.

Jack Cates (Nick Nolte) egy kiégett San Francisco-i zsaru, akit a hivatása kialvatlan arccal, recsegő hanggal és hirtelen természettel vert meg. Egy '70-es évekbeli, batár kabrióval furikázik, amelyiknek a hátsó ülését szemétlerakónak használja. Amerre jár a városban, füstölgő romok és zokogó biztosítók kísérik az útján. Egyedül dolgozik, és rosszabb napjain legszívesebben magával sem állna szóba. Egy bagatell ügynek induló házkutatáshoz hívják ki, ami váratlanul vérfürdőbe torkollik. Két társa a tűzpárbaj áldozata lesz, a támadók elmenekülnek, és folytatják ámokfutásukat a városban. Az idő egyre csak fogy, ráadásul a kollégái is őt okolják a társai haláláért. Egy kappanhangon éneklő fegyencre (Eddie Murphy) szorul, hogy a végére járjon az ügynek. A fegyenc, Reggie Hammond pedig a pénzét akarja, ami miatt sittre vágták. 48 órájuk van megtalálni Reggie pénzét és a gyilkosokat.

A buddy cop műfaj nagy múltra tekint vissza az amerikai filmgyártásban. Egyszerre keveredik benne a lövészárok-barátság humora és a gore-os leszámolások sora. A zsánert a Halálos fegyver-sorozat vitte a csúcsra, de a ’80-as évek retro karakterével a 48 óra (48 Hrs., 1982)is fenn tudott maradni az idők rostáján. A film kivételt képez a szabályok alól: Reggie Hammond valójában csak egy buddy és nem cop, hiszen fegyveres rablásért leültetett fegyencként ad nyomozati tanácsokat egy zsarunak. Kettejük ellentéte bravúros magasságokba röpíti a filmet, ami kúlság vagy lazaság létezhet két férfi egó harcában, az itt megjelenik.

Eddie Murphy beleeshetett volna a nagypofájú fekete sidekick kliséibe – amit később minden afroamerikai standupos meg is tett –, de Reggie blazírtan táncol el a csapdák elől a strici öltönyében. A film egyik csúcsjelenetében fogadásból móresre tanít egy csapat „countrybuzit”, és ez a mutatvány tiszteletbeli zsaruvá avatja. A razziája során Reggie külön hangsúlyozza, hogy mennyire örömet okoz neki feketeként kicseszni a redneck bagázzsal. A film ugyan nem mond sokat a faji kérdésről, viszont két betárazás között úgy potyognak a „niggerek” Nolte szájából, mint cigánygyerekek az égből, csak hogy értsük, milyen évet is írunk pontosan.

A film egyik legnagyobb erénye a látványvilága, amely felerősíti a két főhős karcos személyiségét. A kínai negyed bevett helyszíne Hollywoodnak, ha a kopó-romantikáról van szó: Polanski Kínai negyede, a Szárnyas fejvadász és a kevésbé ismert A sárkány éve (Mickey Rourkekal) sem hagyta ki a könnyű ziccert, és itt is megkapjuk a vibráló krikszkrakszokat és a leforrázott yakisoba gőzét az arcunkba. A neontól lucskos kínai negyed utcái, a kifőzdék orrfacsaró párája és az éjszakai bárok rosszéletű kulisszái között elhisszük, hogy itt a férfiak könnyen ölnek, a nők könnyen ölelnek, és folyton szól a szaxofon. A film erős klisékkel dolgozik a hősei megrajzolásánál, ami ebben a zsánerben nem is meglepő. Viszont amíg ez Jack és Reggie esetében szórakoztató és nagyon emberi, addig Gantz és Medve Billy inkább két haramiára emlékeztetnek a Tom Sawyerből. Na jó, két nagy anyabaszó haramiára.

A két főhős folyamatos párbaján túl van egy másik izgalmas aspektusa is a filmnek, ugyanis időutazást nyújt a Reagan-korszak Amerikájába, ott is leginkább az éjszakákba. Az azóta eltelt több mint harminc évben a feministák öntudatra ébredtek, mint a Skynet. Na de hol vagyunk itt még ettől? A nők recepciós pultok mögött, csámcsogva rágóznak, a hajukra pedig annyi lakkot fújnak el, hogy abba belesápad az ózonlyuk is. A rendőrök csak picinyem, kisanyám, nyulam-bulam és hasonló neveken szólongatják őket, Reggie pedig a film teljes műsoridejét álló fasszal loholja végig. Amikor végre beteljesíti (ezer)egyéjszakás vágyát egy ministránstekintetű lányon, az szinte tapsikol örömében. A néző meg csak elkezdi dúdolni a Part Time Lovert a bajusza alatt. Hiába, még a romantika is csak hálni jár ebbe a filmbe. Érdemes megjegyezni, hogy az élményhez hozzátesz a bazmegolós magyar szinkron a szakma fénykorából.

A 48 óra egy ügyesen elkövetett szélhámosság. Mint egy régi haver, aki soha nem volt egy nagybetűs jellem, de a régi közös sztorik miatt azt is elnézzük neki, hogy anno megdugta a csajunkat.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!
;