Monster Hunter: World - A vadászat zsigeri izgalma

Írta: Keresztes Richárd

Platformok: PlayStation 4, Xbox One és PC (utóbbi valamikor ősszel)

A Monster Hunter név hallatán a tengeren innen keveseknek remeg meg a térde, holott Japánban mára már kultikus magasságokba emelkedett a franchise. A név egybeforrt a könyörtelen kihívással, a szédítően meredek tanulási görbével és az elképesztő hangulattal. Ha olyan párhuzamot kellene keresnem, amely a nyugati játékosok számára is érthető és élhető lenne, akkor talán a From Software által képernyőre álmodott Souls játékokat említeném… igaz, még ezzel is csak nyomaiban idézném meg a Monster Hunter hangulatát.

Akárhogy is, immáron nem kell homályos utalásokkal és felemás példázatokkal szemléltetni a jelenséget, hiszen a Monster Hunter: World, megérkezett; itt van, hogy életük legnagyobb vadászatára szólítsa a bátrakat. És bár a Capcom a nyugati játékosok kényes szájíze szerint érthetőbbé és felhasználóbarátabbá tette a játékot, azért ne ringassuk magunkat illúziókba: az új kontinens nem casualnek való vidék.

A Monster Hunter: World egy jól definiálható keretre húzza fel a koncepciót: virtuális énünk a vadászat, a gyűjtögetés, a barkácsolás és majd az újbóli vadászat körforgásában fogan, keresztelkedik és válik veteránná, és bármilyen egyszerűen is hangozzék a recept, ennél élvezetesebb soha nem volt még ez a már-már prehisztorikus létezés.  Hősünk – akit amúgy mi magunk alkotunk – egy elit vadászexpedíció ifjú tagjaként érkezik az új kontinensre a legendás Öreg Sárkány vándorlását követve, hogy egy évszázadok óta feltett “miértre” találja meg a választ. Ám az új kontinens, bár gyönyörű és hatalmas, nem igazán nagyvonalú vendéglátó, és bizony elébb sarkunk alá kell hajtani a helyi faunát, s csak aztán kutathatunk válaszok után.

És itt rejtőzik a fantasztikus játékmenet kvintesszenciája. Emlékszünk még a Souls-játékok főellenfeleire? Arra, ahogy pattanásig feszült idegekkel igyekeztük olvasni minden rezdülésükből, hogy kellő időben reagálhassunk? Hát a Witcher nehezebb szörnyvadászatait megelőző készülődésre? A főzetek gyártására, az olajokra, amelyekkel a pengét preparáltuk? És mi a helyzet a Final Fantasy XV hatalmas, élettel teli világával? Mert bizony a Monster Hunter: World mindezt egyszerre kínálja.

Vadászunk gyér felszereléssel vág neki az utazásnak – e helyütt a gyért nem küllemében, mint inkább hatékonyságban kérem érteni –, hogy első szörnyetegeit legyőzve, az azokból kinyert alapanyagok (csont, agyarak, illetve a környéken fellelhető herbák, ércek és ásványok) segítségével javítsa a fegyverzetét és páncélzatát, készítsen csapdákat és csalikat, mérget és feromont, fenőkövet és sebport, hogy aztán ezek segítségével már komolyabb ellenfelekkel is megméredzkedhessen. Tizennégy, egymástól teljesen eltérő harcstílust használó fegyvertípus, számtalan páncélzat és még annál is több eszköz várja, hogy kikutassuk, elkészítsük és használjuk. Az elfogyasztott étkek befolyásolják a küldetés sikerét, a jól karbantartott fegyverek jobban sebeznek, a stratégiailag kiválasztott felszerelés – csapdák, elixírek – pedig akár az egész szörnyvadászat kimenetelére is hatással lehet.

Szörnyek, mondom én, és erre utal a cím is, holott ezek a legendás bestiák igenis élő, szerves részei ennek a mesésségében is nagyon hihető univerzumnak. Az általunk összeszedett nyomokból és megfigyelt viselkedéssémákból az expedíció tudósai könyveket írnak, és igen hasznos, ha néha mi is belepillantunk a vaskos kötetekbe, hiszen a napszaktól, a táplálkozásuktól, illetve az élőhelyüktől függően ezek a bestiák bizony másképp viselkednek. Mert például egy mákonytól kába, szunyókáláson kapott fenevad vélhetően könnyebb préda, mint éberen, zsákmányra lesve, de egy, a tápláléklánc magasabb fokán álló ragadozó is sokat segíthet ügyünkön, ha ravaszul a területére csaljuk célpontunkat. Az sem baj, ha tudjuk, hogy némelyek segélyhívására kisebb termetű fenevadak rohannak elő, így érdemes bebiztosítani a hátunkat. S persze olykor nem hátrányos, ha sejtjük, hogy kiszemelt áldozatunk alkalmasint képes szárnyra kapni, ha amúgy ellustult, kövér testét arra kényszerítik.

De nem csak a lények, hanem az otthonukként szolgáló világ is él és lélegzik. És habár a Capcom tervezői a realisztikusságnak még csak látszatát sem próbálták kelteni, mégis egy eszméletlenül komplex, pulzáló-eleven, gyönyörű és változatos környezetet teremtettek, ahol a flóra és fauna rendre megtalálja a helyét. Nem véletlenszerűen ledobált dudvák ágaskodnak a sivatag, erdő, fennsík közepén; mindennek, ami él és/vagy mozog, egy adott régió az élettere, mi pedig, ahogy az egy jó vadonjáróhoz illik, megismerjük és megtanuljuk, hogy hol és mire számíthatunk.

A játékot amúgy megkóstolhatjuk egymagunk is – ilyenkor az általunk generált macskaszerű segítő, a Palico segít majd minket a szörnyetegek levadászásában –, de az igazi móka a négyfős kooperatív, jól szervezett vadászatoknál kezdődik, ahol egymást segítve, összedolgozva teríthetünk le egy-egy gigászi fenevadat, hogy aztán osztozzunk a zsákmányon. Az információ és a vadásztippek cseréje, a közösen felállított kelepcék, egymás fedezése és egymás erősségeinek kihasználása teszi igazán nagyszerűvé a közös vadászatot, meglehet, egy fura dizájndöntés okán nem leszünk képesek a kampányt az elejétől a végéig együtt végigcsinálni (minden egyes misszió videóit először egyjátékos módban kell látnia minden csapatban résztvevő játékosnak, mielőtt belevághatna a közös vadászatba).

És ez bizony még csak a jéghegy csúcsa. Oly irdatlan mennyiségű tartalmat kínál a játék, hogy egy kisebb útmutatót megtölthetnénk vele. Kezdve a kisebb lények háziasításától az embert próbáló vadászarénáig, a Palico szafaritól a kódex bővítésig és a bázis fejlesztésig, a nagy kaliberű szörnyvadászattól a baráti kocsmázásig, a megvásárolható új kosztümöktől a más franchise-okból átkérezkedő karakterekig (oh, helló, Aloy) annyi mindenről lehetne még beszélni… mégsem tesszük. Egyrészről ugyanis ez nem több, mint egy kedvcsináló írás, kár lenne hát fölöslegesen hizlalni a sorokat. Másrészről pedig a Monster Hunter: World – természeténél fogva – akkor a legjobb, ha mi magunk fedezzük fel azt, az első bizonytalan lépéstől a mestervadásszá válásig.

Tartsuk azonban észben: a gigászi és brutálisan veszélyes fenevadak levadászása, a gyűjtögetés és fejlesztgetés elképesztő szabadsága és a csupán tessék-lássék odavetett instrukciók nem mindenki számára lesznek beemelhetők. Szóval ha egy történetközpontú, könnyed, nyílt világú kalandot keresel, ez nem a te játékod. Ha viszont szereted a túlélést, a Souls jellegű kegyetlenül kemény harcokat, és kész vagy eligazodni a fejlesztések tengerében, életed egyik legnagyobb játékélményében lesz részed a Monster Hunter: World jóvoltából.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!