Platformok: Microsoft Windows, PlayStation 4, Xbox One. Tesztelve: PlayStation 4 Pro.
A második világháborús hadszínterekre visszatérő, tavalyi Call of Duty epizód biztonsági játék volt, az első DLC csomag pedig szintén ezt a bevételügyileg megnyugtató felfogást követi. Mert hát mit is kapunk a pénzünkért? Három multiplayer pályát, a zombis játékmód folytatását, illetve egy külön, a War mode-hoz dedikált térképet. Ennyi, nem több, viszont nem is kevesebb. Ez pedig lényegében megfeleltethető az Activision DLC-k egy évtizedes tartalmi felépítésének.
Annyit azért tegyünk hozzá, hogy az a három pálya valójában csak kettő, hiszen az Occupation az eggyel korábbi felvonás, az Infinite Warfare egyik térképének újrahasznosított változata, amely viszont – az általános népítélet szerint – jobban működik világháborús helyszínként. A másik két pálya közül az Anthropoid követi az alapjátékban leginkább megszokott felépítést, azaz patikamérlegen van kiszámítva, hogy minden harcstílus nagyjából egyformán használható legyen. Az ostromlott város ehhez most is jó terepet nyújt, habár a térkép azzal a legkevésbé sem vádolható, hogy túlontúl markáns lenne. A Valkyrie-t Hitler földalatti bunkerei ihlették, és egy kicsit kaotikusabb, őrültebb összecsapásokat tartogat az előbb említettnél, de az is érthető, ha valaki épp az Anthropoid finom balanszát hiányolja belőle. A War mode-hoz használatos Operation Intercept vertikálisan változatos helyszín, ahol a sniperek kiélhetik magukat, de mivel elég gyorsan keresztülhajszolnak minket egy-egy kvadránson, nehéz a finomságokat kiélvezni.
Ami miatt megéri az árát a kis csomag, az a zombis rész. Az eredeti játékban lefektetett alapok továbbra is működnek, és a mostani The Darkest Shore című epizód tovább görgeti a sztori fonalát. Hőseink ezúttal egy náci katonai támaszpontként használt szigeten próbálnak rendet tenni, miközben leereszkedik a köd, és nem is látjuk a körülöttünk hörgő, szörcsögő szélső jobbot, csak amikor már késő. De bemerészkedünk megalomán vasbeton építményekbe is, amelyek nem keveset kölcsönöznek a Fűrész filmek esztétikájából. A hangulat tehát továbbra is jellemzően horror, nagyon kevés parodisztikus elemmel felütve, és szerencsére ez az Élőhalottak éjszakája-Köd-Fűrész-Szupercsapat katyvasz sem válik fogyasztásra alkalmatlanná, legalábbis ebben a relatíve rövid játékidőben.
Aki tehát szerette az alapjátékot, az jól fog járni a csomaggal, pontosabban: nem érezheti magát átverve, ugyanakkor nincs semmi meglepetés, és egy elszánt, erőteljesebb vízió továbbra is hiányzik az egész szoftver mögül. Ez utóbbi észrevétel alól a zombis rész még talán kivétel.