Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már a kezdetektől követhettük Lakatos István képregényszerzői és regényírói munkásságát, egészen az első Alfabéta-díjas képregényétől a Lencsilány sikerén át az Év Gyermekkönyve díjjal kitüntetett Dobozvároson keresztül a jobbnál-jobb meseregényeinek megjelenéséig. Ezt a nagyjából tíz éves időszakot követi a Mesék az ágy alól képregényantológiája, amely egybegyűjti a menet közben különböző kiadványokban elbújt, de szerénykedésre egyáltalán nem kényszerülő képregényeit, kép-töredékeit. Mielőtt belelapoznánk, érdemes felidézni mit írtunk pontosan tíz évvel ezelőtt a hazai képregény helyzetéről az 5. Magyar Képregény Fesztivál apropóján:
„Legyünk őszinték, lehet itt ünnepelni a Magyar Képregényt, meg díjakat osztani, de ez valahol még mindig csak önámítás. Ha bemegyünk egy könyvesboltba, még nem látunk magyar képregénykötetek alatt roskadozó külön polcot. Még nem beszélhetünk újra olyan nevekről, amik már a laikus többség számára is ismerősen csengenek. És még pláne nem exportálhatunk hazai képregényeket külföldi forgalmazásra. De vannak nagyszerű próbálkozások, ígéretes szárnybontogatások, bámulatos tehetségpalánták, bizalomkeltő reménysugarak és igazi csiszolatlan gyémántok. És már van Lakatos István.”
Chavez kolléga nagyon igaz szavai voltak ezek: eltelt tíz év, és most már van Lencsilány, Kittenberger, Café Postnuclear, Nyugat + Zombik, Világvégi Mesék, Slusszkulcs klán, melyek már nem csupán képregénybörzék hátsó traktusában árult pár száz darabos sufnipéldányok, hanem akár kiadók által felkarolt, könyvesboltokban is beszerezhető képregények. Most már nem csengnek ismeretlenül a szerzők nevei azok számára, akik akár csak minimális érdeklődést is mutatnak a magyar megjelenéseket illetően. Mindez természetesen nem egyetlen ember érdeme, hanem azon alkotóké és támogatóké, akik szívügyüknek tekintik a hazai képregény ügyét: az azonban vitathatatlan, hogy a Nyitott Könyvműhely által kiadott keményfedeles, színes-szagos Lencsilány úttörők egyike volt.
Mivel a Mesék az ágy alól esetében antológiaformátumról van szó, az egyes képregényekhez fűzött szerzői kommentár nagyon szépen kikerekíti a befogadásuk élményét: ami működik Neil Gaiman vagy Stephen King novellásköteteiben, az itt is jelentősen hozzáad a tartalomhoz. A kötet gerincét az egyértelműen legtovább készülő és Alfabéta-díjat kiérdemlő Miserer Homine alkotja, amely Lakatos István talán legelgondolkodtatóbb és legfilozofikusabb képregénye. Luther inkvizítor, az Anyaszentegyház leghithűbb űrlovagja egy eretnek kínvallatással kiszedett hagymázas beszámolója alapján vág neki a mélyűrnek. A küldetése az, hogy megtalálja Istent, útitársául pedig a főinkvizítor parancsára egy titokzatos nőt kap. A kételyekkel és önmardosással kikövezett út végén azonban olyasvalami várja, amire álmaiban sem számított, és próbára tesz mindent, amiben eddigi élete során mély meggyőződéssel hitt. A Vasárnap című pár oldalas, melynek főszereplője egy jóságos öreg bácsi és unokája, hasonló témát jár körül, de sokkal vidámabb és játékosabb módon: gyönyörű a kontraszt a kettő között, egyben ki is egészítik egymást.
Lakatos István sokoldalúságát mi sem illusztrálja jobban, mint hogy ugyanolyan könnyedén adja át irodalmi művek mondanivalóját és hangulatát képregénypanelekbe desztillálva, mint ahogyan megnevettet minket szomorkás-fájdalmas vagy akár harsány-bolondos ötleteivel. A kis gyufaáruslány így talán nem is volt különösebben nagy kihívás számára, ellenben Csáth Géza Fekete csöndjével, amelynek két feldolgozását is elkészítette, már egészen más a helyzet. A kötet legsötétebb, legkomorabb, leginkább embert próbáló darabja ez, nem véletlen, hogy a képregény István életének nem éppen legvidámabb időszakában készült. A Pryck és Griga egy Kemény István regényrészlet életre keltése, mely leginkább egy Stephen King novellára hasonlít, és annyiban is bravúr, hogy a szereplők a történet nagy részében egy padon üldögélnek.
Szerencsére nem maradunk Lencsilány nélkül sem: a kisgömböc története humoros abszurd egy igazán váratlan csattanóval, amely az eredeti mesét a feje tetejére állítja. Lencsilány világát továbbra is olyan fura szereplők népesítik be, amilyenek István nemeuklideszi agyának bizarr szögletéből általában előpattannak. Mint az eredetileg a 5Panels Főzős képregények című kötetéhez készült félig önéletrajzi szösszenetében, amikor az egyik kedvenc étele, a chilis bab elkészítését egy Tyrannosaurus Rex érkezése szakítja félbe. Ezt a kis metafikciós karcolatot a PORT Magazinba készített, Szűcs Gyulával közösen jegyzett egyoldalasok követik, melynek szereplői a B.E.S.T.I.A. (Budapesti Emberirtó Szakszolgálat Titkos Irodája az Alagsorban) tagjai.
Borzasztóan örülök, hogy ezek a képregények összegyűjtve is napvilágot láttak, ráadásul keménykötésben, színes oldalakon (ezúton is üzenem Szűcs Gyulának, hogy élete egyik legjobb döntése volt, ha nem is feltétlen az ő számára, de a miénkre biztosan, amikor autóvásárlás helyett képregénykiadásba fektette a pénzét). Nem kell azonban megijedni, Lakatos Istvánnak még rengeteg fantasztikus ötlete van, a bolygó hollandi villamostól kezdve a zoknin keresztül, aki ismeri az átjárást egy másik dimenzióba, a régóta várt nyulas posztapokaliptikus zombi-western-musicalig. Ahogy a jó öreg Robert Crumb mondaná: Keep on truckin’!
