Final Fantasy XV Royal Edition – Királyi időtöltés

Írta: Keresztes Richárd

Platformok: Microsoft Windows, PlayStation 4, Xbox One
Tesztelve: PlayStation 4

A hosszan masírozó Final Fantasy-széria irdatlan történelemre tekint vissza, amelybe jócskán fért siker, kudarc és furcsaság egyaránt. Ám ha félretesszük a számtalan mellékhajtást, illetve jobb-rosszabb portokat, és csak a számozott epizódokra koncentrálunk, akkor kérdés nélkül a XV a sorozat egyik legkülönösebb, legösszetettebb és talán leggrandiózusabb projektje. Elég csak a tíz év fejlesztésre, a névcserére, a csatolt animációs filmre és a mini anime-sorozatra, a saját platformra költöző minijátékokra, illetve a töménytelen mennyiségű kisebb-nagyobb kiegészítőre gondolni, hogy lássuk, Hajima Tabata és csapata nem viccelt, amikor eldöntötte, hogy a balsikerű tizenharmadik felvonás után ismét a térképre helyezik a Final Fantasy nevet.

Arra azonban már nehezebb lenne rátenni ujjunkat, hogy mit is alkottak Tabatáék valójában, hiszen a Final Fantasy XV egyszerre királydráma, útifilm, tesó-kaland és klasszikus japán szerepjáték, amelybe amúgy meglehetősen mundán módon, mondhatni kalóriaszegényen adagolták a fantasyelemeket, különösen a sorozat korábbi felvonásaihoz képest. Notcis és barátai ugyan eredetileg egy protokoll-esküvőre indulnak, de később politikai menekültek, majd hősök lesznek – a történet pedig nem fukarkodik tragédiával, fordulatokkal meg a műfajra oly jellemző misztikummal, amelyet gyakran még a záró képsorok sem oldanak fel teljes egészében. Ehhez társul egy, az új univerzumhoz illően földhöz ragadtabb, valós idejű harcrendszer, egy sovány mágiarendszer és egy gigászi, szabadon felfedezhető világ, amely a szorgos játékosokat közel száz órányi tennivalóval látja el. Alattvalóink rövidebb-hosszabb küldetései, a száznyi fizetett szörnyvadászat, az ősi királyi arzenál felkutatása, az elfeledett kazamaták felderítése és persze a hétköznapi tennivalók – pecázás, chocobo versenyek, főzőcskézés és persze a fényképezkedés – fognak minket hosszú órákra a képernyő elé szegezni.

Mi tagadás, különös, édes-savanyú elegy ez a játék: japán gyökerekkel, de nyugati megközelítéssel, realitás-közeli képi világgal és mégis „animés” monumentalitással zsongít el minket, elragadó muzsikája az ázsiai drámák legmélyére taszít, miközben hőseink a leghagyományosabb hollywoodi útifilm klisé jegyében egy autóval járják a végtelen utakat. Meglehet, rajongóknak túl nyugati, JRPG tagadóknak pedig túl japán lett ez a keverék... de az eladások tanúsága szerint igenis működött a recept. Ugyanakkor figyelembe véve, hogy Tabata és csapata folyamatosan bővítik és foltozzák a történetet, talán ideje volt már egy különleges kiadásnak, amely összefésüli és egy csomagban kínálja mindazt, amit eleddig a programhoz kiadtak. Ez a kiadás a Royal Edition.

Persze joggal merül fel a kérdés, hogy érdemes-e beszerezni a „királyi kiadást”? És egyáltalán mit kapunk a pénzünkért? Igazából mindent és még annál is többet, hiszen egyrészről megkapjuk szezonbérletünk minden csodáját – beleértve a három, társaink fémjelezte sztori DLC-t, a kooperatív Comdrades kiegészítőt és persze a számtalan kosztümöt, fegyvert és festést a királyi verdához, a Regáliához –, másrészről pedig hozzáférünk egy csomó extrához.

Rögtön kezdetnek, habár Gladiolus, Promto és Ignis sajátos hangulatú történetei már eleve nagyjából tíz órával nyújtották meg szórakozásunkat, mint kiderül, ez csupán a jéghegy csúcsa volt. A Square Enix szakemberei ugyanis belepiszkáltak a fő történetszálba, új részletekkel fugázva be a meseszövés csempéjén tátongó réseket. Ennek fényében számos új ellenféllel és egy új kazamatával, az Insomnia Város Romjával bővül a zárójelenetek egyike, ahol vadonatúj átvezető animációk és dialógusok segítik a játékost az események pontosabb megértésében... meglehet, a játék végi talányok itt sem lelnek feloldozásra.

A játékmechanika sem maradt érintetlen. Kapunk első személyű perspektívát, új szörnyvadász küldetéseket és persze fegyvereket is. Mi több, ha voltunk olyan szorgosak, hogy összegyűjtsük a teljes királyi fegyvertárat, az Armiger, azaz az arzenált használó királyi mágia sokkal látványosabbá és hatékonyabbá válik; erre szükség is lesz, ha az újonnan bemutatott bestiákat úgy istenesen nyakon kívánjuk cserdíteni. Inkább érdekes, mint hasznos a Regalia offroad verziója, illetve a saját királyi jacht, amelyek segítségével immáron az utakon túli vadont és a vizeket is kedvünk szerint felfedezhetjük... imigyen tovább bővül az amúgy is gigászi játéktér.

Szóval a kérdésre válaszolva, igen és nem. Nem érdemes megvenni ezt a bővített kiadást, ha egyszer már alaposan végignyüstölted a játékot, mert bár az élmény még teljesebb, még élvezetesebb, mint valaha, annyi újdonságot nem nyújt, amennyiért érdemes lenne újra belefogni. Azonban, ha eleddig valamilyen okból kimaradt a különleges hangulatú Final Fantasy XV, esetleg korábban nem rendelkeztél szezonbérlettel, mindenképpen erre a kiadásra kell rátenyerelned... ennél szebb és teljesebb már úgysem lesz idén a Final Fantasy XV.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!