Szerző: Varga Ákos
John Krasinski szerelemprojektje nem a székrugdosók, nachos-majszolók, popcorn-ropogtatók és moziban beszélgetők filmje. A Hang nélkül élvezetéhez fontos a fegyelmezett nézői magatartás, bár a film az első pillanattól kezdve annyira behúz, hogy 1-2 jelenet után már nem is kell különösebben koncentrálni a kussoláshoz.
Úgy tűnik, van igény a „mozis csendkirály” játékra, hiszen Krasinski filmje nagyjából akkorát robbant az Államokban, mint a tavalyi év váratlan horrorsikere, a Tűnj el!. Jordan Peele instant kultdarabja nemcsak a relatíve alacsony költségvetés, a tavaszi premier és a hangos siker miatt rokon a Hang nélküllel, ugyanis mindkettő a divatos kifejezéssel élve poszthorrorok sorát gyarapítja: bár maga a meghatározás továbbra is elég képlékeny, azokat a filmeket lehetne e skatulyába szuszakolni, melyek valamilyen úton-módon kiforgatják, újraértelmezik vagy többletjelentéssel ruházzák fel a műfajt. A Hang nélkül pontosan így tesz, hiszen egyrészt egy inváziós horror/sci-fibe oltott családdráma, másrészt a hangokkal és a csenddel való játszadozás terén emelkedik ki a "klasszikus" darabok közül.
Az alaphelyzet mintha a Cloverfield és a Super 8 hibridje lenne, nyakon öntve egy klasszikus coming of age-sztori vagy családi film főbb paneleivel és fordulataival. Egy rejtélyes apokalipszist követő kilencven-valahányadik napon a főszereplő család tagjai, Evelyn, az anya (Emily Blunt), Lee, az apa (John Krasinski), valamint a gyerekek (Regan – Millicent Simmons, Marcus – Noah Jupe és Beau – Cade Woodward) "bevásárolni" indulnak egy elhagyatott boltba (slusszpoén, hogy a játékidő alatt egyszer sem nevezik a nevükön egymást). Jelbeszéddel kommunikálnak, és igyekeznek csendben maradni. Nagyon csendben. Egy szélfútta régi újság egyik lapja tudósít arról, hogy "a hangra jönnek." A rejtélyes „valamik” eredettörténetét a későbbiekben is jótékony homály fedi majd, sőt, sokáig teljes alakban sem lehet látni őket, ez pedig sokat hozzátesz a suspense-hez (lásd még: Super 8). Szóval ezek a valamik jönnek is, mivel a bevásárlásból hazaindulva a legkisebb fiú zajt csap, és ezzel megpecsételi a saját sorsát.
A Hang nélkül első jelenete túlzás nélkül az utóbbi évek legerősebb filmes nyitánya, a főszereplőként és íróként is remekelő Krasinki nagyjából 7 perc alatt tökéletesen felvázolja a világ szabályait és a karakterek viszonyát pusztán jól elkapott pillantások, óvatos léptek és mozdulatok, valamint a jelbeszéd segítségével, ráadásul Beau halálával a keletkező konfliktusoknak és az egész családot sújtó traumának is ügyesen megágyaz. A nagy ötlet pedig, azaz hogy maga a csend és az azt néha megszakító apró zajok és zörejek, vagy akár a szél hangja szolgálnak feszültségépítő elemekként, már itt remekül működik, és még tényleg 10 perc sem telt el a filmből.
A felvezető gyomrost követően a rejtélyes invázió utáni négyszáz-valahányadik napon vesszük fel újra a történet fonalát. A család egy farmon él a semmi közepén, továbbra is teljes csendben. Evelyn állapotos, az egyébként hallássérült Regan lázadó kamaszéveibe lép, Marcust pedig apja próbálja felkészíteni a családfői szerepre. Továbbra is jelbeszéddel kommunikálnak, így továbbra sem hangzik el egyetlen mondat sem (egészen kb. az 50. percig), mégis, a remek forgatókönyv és a pazar színészek rövid idő alatt is képesek árnyalni a karaktereket és felvázolni a következő bő egy órányi filmidőt meghatározó dilemmákat.
Regan magát hibáztatja testvére haláláért, szeretne tenni valamit a családért, apja azonban, vélhetően a nomád életkörülményekkel megszilárduló törzsi szokások miatt, inkább Marcust szeretné kiképezni vadászó-halászó családfenntartó férfivá, akinek viszont ehhez nem nagyon fűlik a foga. Így felszínre kerül a nemi szerepek kérdése, és szép lassan megbomlik a túlélés érdekében törzzsé formálódott család belső harmóniája: a gyerekek a saját predesztinált szerepüktől eltérően akarnak részt venni a család életében, a két szülő pedig próbálja megvédeni és terelgetni őket az élet csendes ösvényén. Aztán ott van még a születendő gyerek, aki persze nehezen fog tudni azonnal csendben maradni, és látszólag megoldhatatlan problémát jelent Regan siketsége is, melyet az apa próbál orvosolni azzal, hogy a pincében protéziseket barkácsol.
A Hang nélkül trükkje, a megválaszolatlanul hagyott kérdések és a jól megírt karakterek végig fenntartják az érdeklődést és a feszültséget, sőt, az alkotók elég sokszor játszanak el azzal, hogy 1-1 szereplő szűrőjén keresztül hallatják a hangokat, vagy épp ellenkezőleg, résztvevő szemlélővé tesznek minket, és pontosan úgy hallunk valamit, mintha a kamera helyén állnánk. És bár különösen tartottam tőle, a filmzene sem tolakodó: a Z világháború vagy a Logan zenéit is jegyző Marco Beltrami gyönyörű szólamai szépen belesimulnak az egyes jelenetekbe. Krasinski ráadásul olyan csontig rágott horrorkliséket hasznosít újra sikerrel, mint a kukoricás, a véres kéznyom a zuhanykabin oldalán vagy a furcsán viselkedő, zord külsejű idős férfi, sőt, a Hang nélkül virtuóz módon idéz olyan filmekből, mint a Jelek (a kukoricásból ez kicsit adta is magát), az Alien 3. vagy a Titanic. Igen, James Cameron giccsben tocsogó hajós klasszikusát is sikerül úgy megidézni, hogy az illeszkedjen a horrorélménybe, közben pedig egyértelmű kikacsintásként is megállja a helyét.
A Hang nélkül annak ellenére is maradandó és értékes film, hogy az alkotók a horror érdekében többször feláldozzák a logikát, pontosabban a szereplők észszerű döntéseit - bár második megnézésre még néhány ilyen látszólagos baki is a helyére került. Meg aztán amúgy sem a horror szabályai ellen való, hogy a karakterek belefutnak a külső szemlélő számára érthetetlen döntésekbe. Krasinskiék sikerrel szolgálják ki a műfajra éhezőket (vannak jumpscare-ek is, de 1-2 kivételtől eltekintve szépen illeszkednek az adott jelenet dinamikájába), a rendhagyó élményre vágyó casual-nézőket és a hardcore filmbuzikat is. A Hang nélkül kínálta élményt feltétlenül moziban kell átélni. És még a büfénél sem kell sorban állni előtte.