“Johnny, get your gun, get your gun…’ -szól az 1917-ben írt amerikai toborzódal, az Over There első sora. Bár a Johnny Got His Gun címét ez a nóta ihlette, a legtöbben mégis a Metallica One című számához kötik. James Hetfield és bandája még a jogdíjat is hajlandók voltak kiperkálni azért, hogy felhasználhassák a film képsorait pályafutásuk első videóklipjéhez. Amint látni fogjuk, nemcsak a Metallica tagjaiban hagyott mély nyomot ez a korát megelőző, ám méltatlanul mellőzött alkotás.
Az 1910-es években járunk. Sok amerikai fiatalemberhez hasonlóan Joe Bonhamet (Timothy Bottoms) is Európa lövészárkaiba szólítja a hazafias kötelesség. Egy gránáttámadás során azonban olyan borzalmasan megsérül, hogy elveszti végtagjait, látását. hallását, hangját, de még az arca egy részét is. Mivel az orvosok csak egy öntudatlan torzót látnak benne, kísérleti célokra szeretnék felhasználni. Joe először emlékeibe és látomásaiba menekül, majd megpróbál kapcsolatot létesíteni a külvilággal.
A Hollywood egyik legkeresettebb forgatókönyvírójából feketelistássá nyilvánított Dalton Trumbo saját regényét adaptálta mozivászonra A könyv a második világháború előtt egy évvel jelent meg, a filmváltozat premierje idején pedig nagyban folytak a harcok Vietnamban. A történet egy extrém szituációból kiindulva mesél a modern kori háborúkban harcoló katonák kiszolgáltatottságáról. Joe esetében ugyanaz játszódik le kicsiben egy szobában, mint a csatatereken nagyban: a Hatalom szemében a harcosok nem többek fogyóeszköznél vagy kísérleti nyúlnál egy óriásira duzzadt, vériszamos laboratóriumban. A hősi halál mítosza elvérzett a golyózáporban, mint ahogy a tradicionális érték-szentháromság is eltűnt valahol a senkiföldjén. Isten léte bizonytalan, a hazád cserbenhagyott, a családodat meg már soha az életben nem fogod viszontlátni.
Ahhoz képest, hogy ez volt Trumbo egyetlen rendezése, nemcsak a történetben, hanem a vizualitásban is erőteljeset alkotott. A monokróm, fekete-fehér kórtermi jelenetek és Joe életteli színekben megjelenő belső világa éles kontrasztot alkot. Ez a színszimbolika hiába tűnik elsőre pofátlanul egyszerűnek, mégis működik, ezt már korábban az Óz, a nagy varázsló és kicsivel később a Sztalker is bizonyította. A vidéki Amerika békebeli hétköznapjaiba groteszk humor kúszik, a természetközeli idillt lidérces látomások törik meg. Akár egy horgászbot is mitikus szimbólummá válhat. Ha vannak is felemelő pillanatok, azok hamar tovatűnnek a kórházi szoba magányos sötétjében. A film motívumai és a flashbackeket szürreális víziókkal vegyítő elbeszéléstechnika olyan későbbi filmekben köszönnek majd vissza, mint pl. a Jákob lajtorjája, az Egy makulátlan elme örök ragyogása,a Szkafander és pillangó vagy a Brazil. A Johnny Got His Gun azon ritka remekművek közé tartozik, amelyek filmtörténetre gyakorolt hatása jelentősebb, mint a hírnevük, de erről majd később.
Jó színészek nélkül természetesen a katarzis is elmaradna. A legemlékezetesebb a Joe apját alakító karizmatikus, mégis nagyon emberi Jason Robards, valamint Donald Sutherland Jézusa, aki a Halál Masinisztájaként jelenik meg (az ő jeleneteit maga Luis Bunuel írta). A főszerepben látható (1971-ben még) kölyökképű Timothy Bottoms bár elviszi a hátán a filmet, a legerősebb momentumai mégis azok, amelyekben nem látjuk az arcát, csak a gondolatait halljuk, miközben maszkkal a fején egy ágyon forgolódik. Bottoms hangjában és mozdulataiban ott van a karakter elszigeteltsége és összes kétségbeesése, attól kezdve, hogy ráébred tragikus helyzetére, majd megpróbál a maga korlátozott eszközeivel, de kitörni a vegetációból..
Hogy mégis miért nem vált klasszikussá a Johnny Got His Gun? Ahogy már az elején utaltam rá, Trumbo is McCarthy boszorkányüldözésének áldozata lett. Hozzáteszem, nem véletlenül, ugyanis kommunista meggyőződését nyíltan vállalta, de mivel nem volt hajlandó a válaszadásra a rettegett Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság meghallgatásán, kénytelen volt egy évet börtönben tölteni. A sors szomorú iróniája, hogy hiába ő jegyezte pár évvel később a Római vakáció, majd a The Brave One Oscar-díjat érő forgatókönyvét, az őt illető szobrokat mások kapták, mivel meghurcolását követően sokáig csak szellemíróként dolgozhatott. (Bár magyar történelmi tapasztalatokkal talán nehezen felfogható, Trumbo politikai nézetei tisztán humanista indíttatásból fakadtak, és nyugati elvtársaihoz hasonlóan valószínűleg ő sem tudott arról, mi folyt valójában a sztálini Szovjetunióban és a csatlósállamokban.) Pacifizmusa mellett tehát keserű élettapasztalatai is nyomot hagytak regényadaptációján.
Talán ez az oka, annak, hogy a Johnny Got His Gun nem pusztán a háború abszurd kegyetlenségéről szól, hanem egy húsbavágó egzisztencialtsta dráma is egyben, amely nyugtalanító kérdéseket intéz hozzánk az ember egyetemes kiszolgáltatottságáról, a hit igazságáról, az emlékezet megbízhatóságáról, valamint a mindenkori nagy kérdések megválaszolhatóságáról. Sokan állítják, hogy ha máshogy nem, de legalább a saját elménkben szabadok lehetünk. Joe kálváriájából megbizonyosodhatunk arról, hogy mindez csupán illúzió.
A tudatunk is csak egy börtön a magány rácsaival körbezárva.