George R. R. Martin: Éjvadászok - Az emberiség hattyúdala a csillagok között

Manapság minden magára valamit is adó geek legalábbis hallotta már George R. R. Martin nevét, és jó eséllyel olvasta híres Tűz és jég dala regénysorozatot. Sőt, pontosan ebből adódóan már bizonyára egypár szitkot is elmorzsolt az orra alatt, hogy valószínűleg sosem jelenik meg a történetfolyam hatodik és hetedik kötete a belőle adaptált tévésorozat elsöprő sikere miatt. A Trónok harca jött, látott és győzött, elhomályosítva szinte minden mást a tévéképernyőn, talán még a most már lejtmenetbe került, de ugyancsak váratlanul tömegek kedvencévé vált The Walking Deadet is. Ezzel együtt azonban Martin korábbi művei is a háttérbe kerültek: idehaza a Lázálom (Fevre Dream), egy remekbe szabott és újragondolt vámpírmitológiát felépítő rémregény, egyedül Kornya Zsolt rajongásának köszönhetően jelent meg, méghozzá pont egy évvel (2002-ben), az itthon akkor még kvázi ismeretlennek számító Trónok harca magyar kiadása előtt. A sorozat lassan gyűjtötte a rajongókat, de igazán csak a tévéadaptáció sikere után robbant nagyot, és még ezután is elsősorban az e sorozathoz valamilyen módon kapcsolódó kisregények, mint a Kóbor lovag vagy novelláskötetek, mint a Zsiványok, láttak napvilágot. Előkerült ugyan a más írókkal együtt teremtett közös világa, egy fura szuperhősuniverzum, a Wild Cards, de nem tűnt úgy, hogy különösebb sikert aratott volna.

Az Éjvadászok tévéképernyőre kerülése azonban utat nyitott az Ezer világ univerzumának történetfüzérei előtt, melyeket Martin a hetvenes években vetett papírra, elsősorban olyan science-fiction ponyvamagazinok számára, mint az Analog és a Fantastic. Ebben a fantasztikus jövőben az emberiség kirajzott a világűrbe, és planéták ezreit kolonizálta, létrehozva egy galaktikus birodalmat (Federal Empire), mely háborúba keveredett egyszerre két idegen fajjal is, és ebben az úgynevezett Kettős Háborúban (the Double War), mindhárom fél megsemmisítő vereséget szenvedett. A birodalom széthullott, az óriási pusztítás után alig egy maroknyi bolygó volt képes újra használni az űrutazás technológiáját, a többi visszahullott a sötét középkorba. A civilizáció különböző állapotaiban létező világok aztán gyakorlatilag bármilyen témájú és zsánerű történetnek otthont adhattak, Martin pedig maximálisan ki is használta a saját magának épített galaktikus játszóteret.

Érdekes dolog a karma: ahogy a Trónok harcának sikere irányította rá a figyelmet Martin olyan más műveire, mint az Éjvadászok, ez utóbbi adott egykor lehetőséget szülőatyjának arra, hogy A tűz és jég dala regényfolyam megszülethessen. Martin negyedik könyve, az 1983-as Armageddon Rag óriási bukás volt, a kutya sem vette, pedig a belőle származó, nem létező bevételeket már jó előre elköltötte egy új házra. A jelzálogkölcsön szorongatásában a hitelkártyáinak utolsó tartalékait felélő Martin már éppen elkezdett egy ingatlanközvetítői tanfolyamot, hogy karriert váltson, amikor az Éjvadászokat leopciózták egy filmadaptációra (mely 1987-ben egy teljesen feledhető produkciónak adott meglehetősen rövid életet), és az ezért kapott summa kihúzta a csávából. Azt még ő sem tudta, hogy a kisbetűs résszel egyúttal a tévésorozat-adaptáció jogait is eladta, erre csak 2018-ban ébredt rá. 

Meglepő módon az amerikai, hasonló című kötet kísérőnovellái teljesen különböznek a magyar kiadásétól, de hát a huszonegynéhány novellából végül is lehetett válogatni. Nem meglepő módon, pont a címadó írás az antológia leggyengébb darabja, talán pont amiatt, hogy egy hajó fedélzetére korlátozza a cselekményt, míg a többi szabadon kalandozik Martin univerzumának sokszínű világain. Ez nem azt jelenti, hogy rossz lenne, inkább azt, hogy a többi novella és kisregény mennyire jó. Az Éjvadászok egy whodunit és egy klausztrofób térben játszódó horror egyvelege, melyben egy kutatócsapat egy felbérelt űrhajóval és annak kapitányával egy ősi, örökéletűnek tűnő, mitikus faj, a volkrin nyomába ered. A hajón azonban útközben titokzatos halálesetek történnek, a csak hologramformában mutatkozó kapitányt mintha nem lepné meg a dolog, az utasok pedig kezdenek arra gyanakodni, hogy a gyilkos közöttük bújik meg. A csattanó, illetve a befejezés azonban már adhat az olvasónak némi támpontot arra vonatkozólag, hogy az ebben az univerzumban lakóknak mennyi esélyük van a happy endre.

A többi novella és kisregény tökéletes étvágygerjesztő, hogy jobban beleássuk magunkat ebbe a cinikus, könyörületet nem ismerő, dekadens, egyszerre reményteli és reményvesztett világba, mely újabb, ám ezúttal lassú és elkerülhetetlen pusztulás felé tart. A Greywater-állomás személyzetében egy kutatócsapat próbálja túlélni a betolakodók elűzésén munkálkodó, az egész bolygón felszínét befonó, közös tudattal rendelkező gombatelevény ostromát. Míg ők az idegen organizmus genetikáját akarják megfejteni, hogy azt fegyverként vethessék be a háborúban álló távoli Földön, addig az óriási gombalény egyre-másra fertőzi meg a a bolygó élőlényeit (az embereket is ideértve), és valóságos hadsereget vezényel ellenük. A Csillaglány egy keserédes történet az űrhajójával egy nyomorvilágra zuhanó lányról és szépséges, aranybőrű fiújáról, akiket egy helyi strici vesz védelmébe, mert az új, egzotikus jövevények futtatásával akar bejutni a gazdagok köreinek belső termeibe. Janeynek nem csak a ruháitól, hanem minden illúziójától és ártatlanságától is meg kell szabadulnia, hogy végül a maga ura lehessen.

Az üvegvirág mocsárbolygójának közepén egy obszidiánpalota áll, benne a Tudással, aki időnként megrendezi az Elme Játékát. A győztesek levethetik régi testüket, és a jutalomként felajánlott testek egyikébe költözhetnek, ám a Tudás emberére talál, amikor egy csupa acéltestű kiborg is felteszi tétként több ezer éves lelkét. A Féreg Házában dekadens, a nap kihunyását váró, és a nagy Fehér Férget imádó, hajdan a felszínen élő büszke nép korcs utódai vívják mindennapos harcukat földalatti alagutakban a náluk is kevésbé emberszerű grounokkal. A Húshozó azonban valami olyan titkot ismer, mely fényt deríthet az ősök titkára, Annelyn pedig elhatározza, hogy megszerzi ezt a tudást. A Sötét, sötét alagutakban témája hasonló ehhez, azonban a rég elhagyatott Földön játszódik, ahová az atomháború pusztítása és az ezt követő még gyilkosabb sugárzás megszűnése után visszatér az űrbe menekült emberek egy kutatócsoportja. Ahogy az előre sejthető, a metróalagutak mélyén a mostoha körülményekhez mutálódott ősök találkozása a tiszta vérű emberekkel nem felhőtlen összeborulással fog végződni.

Az Ezer világ univerzuma hemzseg a remek ötletektől, a posztapokaliptikustól a space fantasyig, a pszichológiai horrortól a gótikus horrorig, a weird fantasytől a noirig minden belefér. Martin nem fél a szexuális szabadság (az Éjvadászon a lehető legteljesebb természetességgel fekszik le mindenki mindenkivel, ami annak fényében, hogy a hippikorszak aranykorában íródott, egyáltalán nem meglepő), a vallási üldöztetés, a nyomor, a prostitúció, a másság, a háború szörnyűségeinek vagy az emberi természet kegyetlenségének témáját elővenni és alaposan körbejárni. Remélhetőleg a kiadónak nem szegi kedvét az apropóként szolgáló tévésorozat (egyébként teljesen megérdemelt) kritikai bukása, mert ez a kötet csillagműként szolgálhat, hogy egy jobbnál-jobb történetekkel teli másik univerzumba röpítsen.

Eredeti cím: Nightflyers and Other Stories, fordította: Benkő Ferenc, Farkas Veronika, Galamb Zoltán, Kiskádár Tamás, Török Krisztina
Agave Könyvek, 2018, 290 oldal

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!