A New Dawn az a játék, aminek a Far Cry 5-nek lennie kellett volna - narratív bukkanóktól és a mondanivaló ígéretének elcsalásából fakadó frusztrációtól megszabadított falusi céllövölde. A New Dawnból kivakartak minden olyasmit, ami a Far Cry 5-öt röghöz kötötte. Ettől jó játék lett vajon? Nézzünk reája.
Tizenhét évvel vagyunk azután a kataklizma után, mely a Far Cry 5-öt lezárja. Bár gondolom, szinte mindenki tisztában van azzal, hogy miről beszélek, nem fogom elszpojlerezni. Summa summárum, Remény Megyét, meg egész Amerikát körülötte, a tizenhét év alatt benőtte a radioaktivitás által rügybe szökkentett, színpompás gaz, állatvilága pedig a nukleáris extrém-aggresszivitás vitathatatlan jeleit viseli magán. Míg a Far Cry 5-ben semmiféle logikus választ nem kaptunk arra, hogy az ellenséges szektának miért nem lép a nyakára a kormány, a New Dawn abszolút kielégíti a posztapokaliptikus alapszituáció szociális problematikájára irányuló kíváncsiságunkat. A társadalom, általunk ismert formájában megszűnt létezni: Mad Max van, rogyásig.
Névtelen főhősünk a Remény Megye feletti hatalmat kézbe kaparintó, tömeggyilkos helyimenőcsávóknak (akiket két gátlástalan helyimenőgádzsi vezet) lesz majdnem áldozata, aztán mégsem. A háemcsékkel szemben álló, a középosztály értékrendjét, illetve saját életüket féltve őrző gerillákkal szövetkezünk: segítünk nekik várost építeni, miközben küldetések tucatjai során a poszt-punkok tömegét tesszük el láb alól. Ölés, túrázás, nyersanyaggyűjtés - ez a Far Cry New Dawn lényege, mint ahogy a Far Cry 3-tól kezdve az összes Far Crynak is volt.
Miért jobb hát a New Dawn, ez a Far Cry 5 mócsingtól megszabadított csontvázára reászabott csiricsáré öltöny, mint elődje? Hiszen a helyszín tökugyanaz, mondhatják sokan. Mondják is. Nos, egyrészt azért, mert a Far Cry 5 legnagyobb hibáját sebészi hidegséggel operálták ki belőle: a sztorit lépten-nyomon megakasztó, megkerülhetetlen fordulatoknak immár semmi nyoma. Nem rabol el minket kétóránként egy NPC, csak azért, hogy elszavalhassa nekünk B-filmes litániáját; nem kell az általa kiötölt, a játékosra kényszerített vesszőfutásokat végigcsinálni. A Far Cry 5 lendületét, élvezhetőségét ezek a közjátékok szó szerint kicsinálták. A New Dawnban semmi nyomuk.
Remény Megye grafikai megvalósítása a másik nagy plusz. Csiricsáré flórája és faunája nem lépi meg ugyan a Blood Dragon pszichedelikus szintjét, de színpompás változatossága épp akkora életlöketet ad a helyszínnek, amekkora ahhoz kell, hogy Remény Megye második végigcaplatása közben ne unjunk rá az ismerős környezetre.
A játék Ubisoft által beharangozott “light RPG” elemei annyira lájtak, mint a joghurt a divatbemutatón. Abban merülnek ki, hogy az ellenség ellenállóképességéhez különböző szinteket rendeltek hozzá, és hatékonyságunk sokban attól függ, a különböző szintű ellenfeleknek mennyire fejlett fegyverekkel megyünk neki. A fegyverfejlesztést bázisunkon végezhetjük el, a gerillák deszkafalujában, amelyet toldozni-foldozni szintén a mi dolgunk. Minél jobban kikupáljuk a helyet, annál erősebbre pumpálhatjuk ölőtudományunkat: térképismereteinktől kezdve a bombagyártáson át az elsősegélydobozunk hatékonyságáig mindenre rá tudunk edzeni. Mindehhez rengeteg nyersanyag kell, főleg etanol, amelyet elsősorban az ellenség főhadiszállásainak elfoglalásával szerezhetünk meg. Amennyiben inváziónk sikeres, dönthetünk: visszaadjuk az ellenségnek a bunkerét? Ha igen, azt újra és újra elfoglalhatjuk - ilyenkor nő az ellenség mennyisége és ellenállóképessége, a jutalom-etanollal egyetemben.
Eddig jobbára a kellemről beszéltem, most jöjjön az ellentétbe való beletoccsanás. Bár a New Dawn jobb, mint a Far Cry 5, ez is ugyanolyan repetitív. Mikor már a tízezredik kupakot gyűjtöd össze, vagy mikor a százezredik, ugyanolyan elszórt bizbaszt veszed fel a mittudoménhanyadik ládából, csak azért, hogy most már szupercsúzlit(!) is faraghass az esztergapadodon, hogy szétlőhesd vele az XXXXXXedik ugyanolyan ellenség fejét… És ismételd mindezt, újra meg újra meg újra… Megkérdőjelezed majd a szabadidőd eltöltésével kapcsolatos döntésed jogosságát. Ettől függetlenül, amíg lelkesedésed tart, és nem tolulnak fel benned az önismétlő játékmenetből adódó egzisztenciális kétségek, addig a New Dawn kellemesen szórakoztató.