A vallási fanatizmus és a tömeges befolyásolás mindig is érdekes téma volt -mindenki hallott vagy olvasott már a szcientológiáról, Jim Jones „munkásságáról” vagy egyéb fanatikus szektákról, amelyek vezetői arra használták/használják a beszélőkéjüket, hogy emberek tömegeit irányítsák saját önös céljaik érdekében. E célok mögött szinte minden esetben kizárólag a pénz és a hatalom harácsolása húzódik meg. Nem lehet elég tanulságos, akár igaz, akár fiktív történetet írni a témában ahhoz, hogy a tömeges pszichózisra kellő mértékben felhívjuk a figyelmet. A két képregénylegenda, Stan Lee és Moebius keresve sem találhattak volna a vallási fanatizmusnál ideálisabb táptalajt első és egyetlen közös munkájukhoz.
Az elvárás hatalmas. Hatalmas volt akkor, és hatalmas most is, amikor először vesszük kézbe a munkájukat. A magyarul Példabeszédre keresztelt kiadvány címe találó: az a fajta részletes világkép, amelyet a 80 oldalas kötet elénk tár, és az a fajta fiktív disztopikus vízió, amelyben az emberiség elkezdi kivéreztetni a bolygót saját önzésének és technológiaharácsolásának oltárán, nem is lehetett volna aktuálisabb a 80-as években. A világ akkoriban kezdett ráébredni arra, hogy Földünknek végesek a készletei, és az ipari fejlődés környezetre gyakorolt hatásai bizony sok esetben visszafordíthatatlanok és pusztítóak. E gondolat Stan Lee és Moebius képregényének egyik vezérfonala.
Galactus (a képregény-mitológiában kvázi az ő mindent verő jelenkori megfelelője Thanos) hosszú idő után visszatér a Földre, de nem saját maga kívánja felfalni a bolygót: a pusztítás fegyverét az emberiség kezébe adja. Hatalmas, hamis istenségként igyekszik rávenni a népet, hogy semmisítse meg saját magát: érkezése hamis prófétát szül, aki önnön érdekei mentén, a Földre érkező lény álruháján keresztül próbálja korábbi hatalmát visszaszerezni. A történet már unalomig ismert, egyszerű, sok helyen talán túlságosan pátoszos, mindezek ellenére a szuperhősműfajban szinte egyedinek számít. Stan Lee nem az energiából létrejött bolygófaló szörnyet, hanem az emberiséget tette felelőssé a bolygó pusztulásáért, és e felelősség alól a 80 oldal végére sem kapunk felmentést. A címben szereplő példabeszéd nem is a Földet védelmébe fogadó Ezüst Utazótól érkezik, hanem magától Galactustól, aki teljes anarchiát hirdet meg a bolygón - az anarchiára adott válasz pedig a példabeszéd egyfajta inverze.
Felszólítja az embereket, hogy tegyenek, amit akarnak, érdekeiket helyezzék minden és mindenki elé, és e mondandóját hamis istenként tetszelegve legitimizálja. A Föld lakóit hatalmába kerítő álvallásos tébolyt Stan Lee megannyi metafora, utalás és keresztény allegória felvonultatásával érzékelteti. Nem rágja konkrétan az olvasó szájába a mondandót és a tanulságot, azért bizony meg kell dolgoznunk, még ha nem is éppen izzadságos munkával. Különösen dicséretes, hogy a Példabeszédben nyoma sincs annak a bárgyú poénkodásnak, mely sokszor még a komolyabb hangvételű amerikai szuperhős-képregényeket is jellemzi. Egy ilyen témájú és megvalósítású műhöz egyszerűen nem illenek a hülye egysorosok, az önreflexív humor és a farokméregető beszólások.
Stan Lee próféciába illő történetére Moebius káprázatosan részletes rajzai teszik fel a koronát. Az amerikai képregények stílusától teljesen eltérő ábrázolásmód sokkal komolyabbá, vizuálisan megkapóbbá és utópisztikusabbá teszi a művet. Minden egyes vonal, árnyék és kontúr önálló életre kelti mind a megalkotott világot, mind a benne ádáz küzdelmet vívó szereplőket. Galactus grandiózus isteni mivoltának ábrázolása egyszerűen tökéletes: Moebius újra és újra elhiteti az olvasóval, hogy az emberiség egy igazi (hamis) istenséggel áll szemben, aki feljebbvaló és magasztosabb mindenkinél. Az Ezüst Utazó ábrázolása törékenysége ellenére szintén lehengerlő: olyan földöntúli karakter, aki minden humanoidon túlmutató képessége ellenére sokkal emberibb, mint a bolygó lakói, akiket védelmébe fogad.
Minden igazi rajongó polcán helye van a két legendás alkotó közös gyermekének. A Példabeszéd azon kevés képregény egyike, amelyben az európai és amerikai képregények világa a korszak két legfontosabb alkotójának kezei között forr össze. Nem tökéletes, mégis kimagasló és fontos alkotás. Az ilyet pedig meg kell becsülni.
Eredeti
cím: Silver Surfer – Parable
Szöveg:
Stan Lee
Illusztráció:
Moebius (Jean Giraud)
formátum: nagyalakú, keménytáblás
méret: 192 x 284 mm
oldalszám: 80 oldal
Kiadó:
Fumax