Sosem titkoltam, hogy nagy rajongója vagyok az
antológiáknak, különösen, ami a képregényeket illeti, ahol nem csupán a
különböző írók játszhatnak zsánerekkel és témákkal, hanem a
rajzolók is hozzáadhatják a történetekhez a maguk sajátos, nem egyszer a névjegyüknek számító
vizuális világukat. Ezt még nagyobb kiadók is szívesen
alkalmazzák, elég csak a Marvel 2010-es Strange Tales II-jére vagy a DC 2019-es
Dog Days of Summerjére gondolni, nem is beszélve a klasszikus, ötvenes-hatvanas
években megjelenő Tales From the Crypt vagy a Journey into Mystery címekről. A
jelenleg Chicagóban élő Tamásfi László saját kedvtelésére elkezdett egyoldalas,
önálló és kerek horrortörténetei leginkább ez utóbbiakra hajaznak, és angol
nyelven, webképregényként publikálta őket a saját oldalán. Ezek az úgynevezett flash
fiction történetek több mint egy tucat rajzoló közreműködésével készültek (közöttük olyan, többnyire ismert magyar képregényesekkel, mint Sváb József,
Leposa Gergely és Téjlor), majd mikor elegendő összegyűlt belőlük, megszületett egy
antológia, melyben a kalidoszkópszerűen színes és sokrétű sztorikat egy
kerettörténetre fűzik fel.
A kétheti megjelenésű webképregényből a Caliber Comics kiadott egy gyűjteményes kötetet
is, bár a szerény árral szerényebb külső is jár, ugyanis az
eredetileg színes oldalak fekete-fehéren kerültek bele. A kiadót elsősorban
indie képregények kiadására alapították még 1989-ben, több híres szerző
tiszteletét tette náluk (többek között Alan Moore, Mike Carey és Ed Brubaker), és olyan nagy sikerű szériáknak adtak otthont, mint például Dacid Mack
Kabukija, vagy Brian Michael Bendis A.K.A. Goldfish és Jinx című sorozatai. Ugyan
a Caliber Comics 2000-ben földbe állt, 2015-ben újra visszatért a
képregénykiadáshoz, és azóta is remek egészségnek örvend.
Az Observatory kerettörténete szerint a névtelen
főszereplő bácsikája halálakor, annak kívánságára tér vissza a tragédia
helyszínére, egy elhagyatott csillagvizsgálóba. A vén gondnoktól megtudja, hogy
neki kell befejeznie a munkát, melyet a bácsikája már nem tudott: megerősíteni
egy Nap körül keringő, eddig ismeretlen bolygó létezését. A titokzatos
égitest csak 758 naponta egyszer látható, akkor is csak pár pillanatra, és
csakis akkor, ha egy Dél-Amerikából származó ereklye, egy kristálylencse üvegén
keresztül nézik, melyet egykoron a bennszülöttek egy isten szemeként imádtak. A
nagybácsi rengeteg időt töltött bezárkózva a csillagvizsgálójába, és nem csak
az ifjúkorában tett utazásai során összegyűjtött bizarr történeteket vetette
papírra, hanem a misztikus lencse által megtapasztalt, más világokból, más
valóságokból származó látomásait is. A majdnem hetven, egyoldalas, bizarr és helyenként
valóban hátborzongató egyperces ötletsziporkát a főhőssel együtt olvassuk, míg
ő várja az éjfélt, hogy belenézhessen az egykoron véres áldozatokat látott kristálylencsébe.
A történetek rendkívül változatosak és szórakoztatóak: megtudhatjuk, mi történt
Marie Curie titkos naplójával, miért pusztult ki a maja civilizáció, és hogy egy
maszk nem mindenkiből csinál szuperhőst, megismerhetjük a világ legfinomabb
húsgolyójának titkát, találkozhatunk egy időutazóval, aki a saját magának szánt
figyelmeztetéssel teszi tönkre az életét, egy film kedvéért kacsaemberré operált
törpével, és egy nyugdíjaskörrel, melynek tagjai egy egész várost térdre akarnak kényszeríteni. A képregényeket egy illusztrált novella zárja, mely egy igazi,
Cthulhu-mítoszból táplálkozó testhorror.
A nyilvánvaló lovecrafti hatás mellett a sztorik rengeteg
forrásból táplálkoznak: városi legendák, mítoszok, internetes creepypasták, popkulturális
témák, gótikus történetek és a már emlegetett ötvenes évekbeli amerikai horrorképregények.
Az antológiajelleg miatt az egyoldalasok képi világának minősége kissé hullámzó,
de ebben az esetben a hangsúly egyértelműen a történetek minőségén van,
mely stabilan magas színvonalú, a vizualitás pedig elsősorban az író keze alá játszik.
A formagyakorlat természetéből fakadóan dialógusokat is inkább a
kerettörténetben láthatunk, az öreg Wallace jegyzetei gyakorlatilag az
Örkény-féle egypercesek és az Alkonyzóna jobb epizódjainak nászából
születtek. Mindent összevetve, ebben az egy kötetben több ötlet van
összezsúfolva, mint egy átlagos képregénysorozat teljes kifutásában, vagy akár a
kilencvenes években igen népszerű monster-of-the-week tematikájú tévésorozatok egy
komplett évadában. Mivel a webképregény jelentős része ingyen elolvasható
Tamásfi oldalán, senki nem vásárol zsákbamacskát, ha esetleg az alapján beruház
erre a gyűjteményes kötetre.
