Caliber Presents: The Observatory, avagy egyperces horrortörténetek az Alkonyzónában

Sosem titkoltam, hogy nagy rajongója vagyok az antológiáknak, különösen, ami a képregényeket illeti, ahol nem csupán a különböző írók játszhatnak zsánerekkel és témákkal, hanem a rajzolók is hozzáadhatják a történetekhez a maguk sajátos, nem egyszer a névjegyüknek számító vizuális világukat. Ezt még nagyobb kiadók is szívesen alkalmazzák, elég csak a Marvel 2010-es Strange Tales II-jére vagy a DC 2019-es Dog Days of Summerjére gondolni, nem is beszélve a klasszikus, ötvenes-hatvanas években megjelenő Tales From the Crypt vagy a Journey into Mystery címekről. A jelenleg Chicagóban élő Tamásfi László saját kedvtelésére elkezdett egyoldalas, önálló és kerek horrortörténetei leginkább ez utóbbiakra hajaznak, és angol nyelven, webképregényként publikálta őket a saját oldalán. Ezek az úgynevezett flash fiction történetek több mint egy tucat rajzoló közreműködésével készültek (közöttük olyan, többnyire ismert magyar képregényesekkel, mint Sváb József, Leposa Gergely és Téjlor), majd mikor elegendő összegyűlt belőlük, megszületett egy antológia, melyben a kalidoszkópszerűen színes és sokrétű sztorikat egy kerettörténetre fűzik fel.

A képek rákattintva megnőnek és olvashatóak lesznek

A kétheti megjelenésű webképregényből a Caliber Comics kiadott egy gyűjteményes kötetet is, bár a szerény árral szerényebb külső is jár, ugyanis az eredetileg színes oldalak fekete-fehéren kerültek bele. A kiadót elsősorban indie képregények kiadására alapították még 1989-ben, több híres szerző tiszteletét tette náluk (többek között Alan Moore, Mike Carey és Ed Brubaker), és olyan nagy sikerű szériáknak adtak otthont, mint például Dacid Mack Kabukija, vagy Brian Michael Bendis A.K.A. Goldfish és Jinx című sorozatai. Ugyan a Caliber Comics 2000-ben földbe állt, 2015-ben újra visszatért a képregénykiadáshoz, és azóta is remek egészségnek örvend.

A képek rákattintva megnőnek és olvashatóak lesznek

Az Observatory kerettörténete szerint a névtelen főszereplő bácsikája halálakor, annak kívánságára tér vissza a tragédia helyszínére, egy elhagyatott csillagvizsgálóba. A vén gondnoktól megtudja, hogy neki kell befejeznie a munkát, melyet a bácsikája már nem tudott: megerősíteni egy Nap körül keringő, eddig ismeretlen bolygó létezését. A titokzatos égitest csak 758 naponta egyszer látható, akkor is csak pár pillanatra, és csakis akkor, ha egy Dél-Amerikából származó ereklye, egy kristálylencse üvegén keresztül nézik, melyet egykoron a bennszülöttek egy isten szemeként imádtak. A nagybácsi rengeteg időt töltött bezárkózva a csillagvizsgálójába, és nem csak az ifjúkorában tett utazásai során összegyűjtött bizarr történeteket vetette papírra, hanem a misztikus lencse által megtapasztalt, más világokból, más valóságokból származó látomásait is. A majdnem hetven, egyoldalas, bizarr és helyenként valóban hátborzongató egyperces ötletsziporkát a főhőssel együtt olvassuk, míg ő várja az éjfélt, hogy belenézhessen az egykoron véres áldozatokat látott kristálylencsébe.

A képek rákattintva megnőnek és olvashatóak lesznek

A történetek rendkívül változatosak és szórakoztatóak: megtudhatjuk, mi történt Marie Curie titkos naplójával, miért pusztult ki a maja civilizáció, és hogy egy maszk nem mindenkiből csinál szuperhőst, megismerhetjük a világ legfinomabb húsgolyójának titkát, találkozhatunk egy időutazóval, aki a saját magának szánt figyelmeztetéssel teszi tönkre az életét, egy film kedvéért kacsaemberré operált törpével, és egy nyugdíjaskörrel, melynek tagjai egy egész várost térdre akarnak kényszeríteni. A képregényeket egy illusztrált novella zárja, mely egy igazi, Cthulhu-mítoszból táplálkozó testhorror.

A képek rákattintva megnőnek és olvashatóak lesznek

A nyilvánvaló lovecrafti hatás mellett a sztorik rengeteg forrásból táplálkoznak: városi legendák, mítoszok, internetes creepypasták, popkulturális témák, gótikus történetek és a már emlegetett ötvenes évekbeli amerikai horrorképregények. Az antológiajelleg miatt az egyoldalasok képi világának minősége kissé hullámzó, de ebben az esetben a hangsúly egyértelműen a történetek minőségén van, mely stabilan magas színvonalú, a vizualitás pedig elsősorban az író keze alá játszik. A formagyakorlat természetéből fakadóan dialógusokat is inkább a kerettörténetben láthatunk, az öreg Wallace jegyzetei gyakorlatilag az Örkény-féle egypercesek és az Alkonyzóna jobb epizódjainak nászából születtek. Mindent összevetve, ebben az egy kötetben több ötlet van összezsúfolva, mint egy átlagos képregénysorozat teljes kifutásában, vagy akár a kilencvenes években igen népszerű monster-of-the-week tematikájú tévésorozatok egy komplett évadában. Mivel a webképregény jelentős része ingyen elolvasható Tamásfi oldalán, senki nem vásárol zsákbamacskát, ha esetleg az alapján beruház erre a gyűjteményes kötetre.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!