A popkulturális archetípusok és elvárások hatalma akkora, hogy még egy közepes műnek is újabb réteget adhat, amely jótékonyan elfedi a hiányosságokat, és még feljebb csavarja a szórakoztatófaktort. Ez különösen akkor szól nagyot, ha az adott mű történetesen eleve egy remekül sikerült írás. Ebben az esetben már az alapkoncepció is figyelemfelkeltő, főleg azok számára, akik gyerekkorának szerves részét képezte a Scooby-Doo, Where Are You! című, alapvetően bugyuta és repetitív rajzfilmsorozat. Mi lett volna, ha ez a pitiáner és ostoba bűnözőket leleplező tinédzser nyomozócsapat felnő, és végre találkozik egy valódi, vérfagyasztó gyilkossággal, ahol minden tettüknek komoly következménye van, nem csak egy zenés montázs, melyben menekülve lépre csalják bumfordi üldözőiket? Érdekes módon a katalán Edgar Cantero eredetileg úgy vezette fel könyvét az amerikai szerkesztőknek, hogy „Enid Blyton találkozása Cthulhuval”, mire azok első kérdése az volt, hogy „Ki az az Enid Blyton”?
Idehaza sokan hasonlóképpen lehetnek ezzel: Enid Blyton brit szerzőnő, akinek egyik leghíresebb sorozata a negyvenes években született The Famous Five (pontosabban a The Five Find-Outers and Dog, magyarul a kétezres évek elején a Könyvmolyképző, legutóbb pedig 2018-ban a Kolibri Gyerekkönyvkiadó gondozásában jelent meg, előbbinél Ötösfogat, utóbbinál Öt kölyök címen), melyben a 13-14 éves gyerekszereplők, két lány és két fiú, plusz a Buster névre hallgató kutyájuk rejtélyeket oldanak meg egy Peterswood nevű kisvároskában. Cantero szerencséjére a Scooby-Doo-sorozat is szinte ugyanezen a recepten alapult, azzal a kivétellel, hogy a szereplők tinédzserek, és egy kisbusszal robognak kalandról-kalandra. A minden amerikai által ismert címhez köthető ötlet így már nagyon gyorsan kiadóra talált, Cantero pedig bőséggel meghálálta ezt a bizalmat: nemcsak a rajzfilmhez kötődő utalások tömkelege található benne, hanem rengeteg más utalás is: Sherlock Holmes, Nancy Drew, a Hardy-fiúk, Resident Evil, LucasArts kalandjátékok, Stephen King és H. P. Lovecraft munkássága mind előbukkan, ha csak egy villanásnyira is.
A Blytoni Nyári Detektívklub tagjai felnőttként visszatérnek legutolsó ügyük helyszínére, ahol gyerekekként leleplezték az Álmostavi Rémet: ám ez az utolsó ügy tele volt olyan furcsasággal, melyeknek emlékei teljesen felforgatták az életüket. Andy, a dühkitöréseivel küszködő, latin-amerikai származású vagány csaj (gyönyörű fricska, hogy a meglehetősen rasszista Lovecraft műveiből táplálkozó könyv egyik főszereplője egy meleg latinó lány) katonaként járta be a világot, és éppen szökésben van a törvény elől, Kerri, a vörös loboncú zsenilány folytonos rémálmai miatt kibukott az orvosi egyetemről, és most pultosként keresi a betevőjét, Nate már több mint egy évtizede az arkhami elmegyógyintézet bentlakója, Peter, a csapat vezetője pedig hollywoodi karrierje csúcsán loccsantotta ki a saját agyát egy hotelszobában. A túlélők Andy vezetésével (és a gyerekkori kutyájuk egyik leszármazottjával) úgy döntenek, hogy szembenéznek azokkal az eseményekkel, amelyek annak idején félresiklatták az életüket, és végre kiderítik, mi is történt pontosan azon a végzetes nyáron a Deboën-házban.
Nem elég, hogy Canterónak is remek a humora, valamint rendkívüli természetességgel használja a hétköznapok élőnyelvét (káromkodásostul-mindenestül), és beszél olyan témákról, mint a nemi identitás, a karakterek ráadásul élnek, a dialógusaik sziporkáznak, az itt-ott beszúrt hommage-ok pedig minden erőltetés nélkül lepnek meg a szövegben. Ha ez nem lenne elég, a magyar szöveg az utóbbi évek egyik leggördülékenyebb, legfantáziadúsabb fordítása, élmény úgy olvasni, hogy nem zökkenti ki az olvasót darabos anglicizmusokkal és nyilvánvaló félrefordításokkal (minthogy a Fumaxnak már sikerült néhány ilyet elkövetnie az egyébként parádés küllemű képregénykiadásaiban, ahol ráadásul sokkal nagyobb súlyban esik latba a szöveg). Cantero a nyilvánvaló horrorelemektől és fantasztikumtól eltekintve, nagyon realisztikus gondolatkísérletet vázol fel elénk arról, hogyan néznének ki ma az egykori, sztárként ünnepelt gyerekdetektívek kiégett, tönkrement életű felnőttverziói. A humor is csak egyetlen egyszer megy át túltolt helyzetkomikumba (slapstick), jelesül az elmegyógyintézetes szökés során, azt pedig betudhatjuk egy túlkarikírozott Scooby-Doo jelenetnek. Úgyhogy nagyon remélem, a kiadó elgondolkozik Cantero előző angol nyelvű regényének kiadásán is, amely egy kísértet járta házban lakó, annak múltját nyomozó párosról szól.
Eredeti cím: Meddling Kids, fordította: Varró Attila
Fumax, 2019, 368 oldal
