[Ebben a jelenlegi járványhelyzetben a magunk nagyon aprócska és szerény módján próbálunk segíteni otthonmaradásra kárhoztatott geektársainkon: új, remélhetőleg hetente négyszer jelentkező rovatunkban rövid ajánlókat teszünk közzé, hogy tippeket adjunk a fölös idő minőségi elverésére. Vigyázzatok magatokra és egymásra, nézzetek/olvassatok/játsszatok jó dolgokat, amíg elvonul ez a rohadt vírusvihar - és persze jöhetnek hasonló ajánlatok a kommentekben!]
Műsorvezetők: Baski Sándor, Borbíró Andris, Nagy Krisztián, Rusznyák Csaba
C: képregény, F: film, K: könyv, S: sorozat, T: társasjáték, V: videójáték
Tim Powers: ANUBISZ KAPUI (K, The Anubis Gates, 1983, kiadó: Valhalla Páholy): Tim Powers egyetlen magyarul megjelent könyve, ráadásul két kötetben (leszámítva az Ismeretlen vizeken-t, melyet csak A Karib-tenger kalózai épp aktuális része miatt adtak ki). 1983-ban egy milliomos különböző korokba nyíló mágikus kapukat fedez fel, és megbízza Brendan Doyle professzort, hogy az 1810-es év Londonjában jegyezze le Coleridge előadását, aki azonban belekeveredik a város mágikus alvilágának harcaiba, és a viktoriánus korban reked. Csatornákban élő bohócok, testekből testekbe költöző farkasember, őrült egyiptomi mágusok rugókkal felszerelt cipőkben, György király meggyilkolására programozott Lord Byron, időparadoxonok, mi kell még ide? Elképesztően jó regény, én eddig négyszer vásároltam meg újra az évek során (a kölcsönadott példányok valamiért sorra elkallódtak). (NK)
FLU (F, Gamgi, 2013): Valószínűleg nincs mindenki felkészülve egy olyan filmre, amelyben a H5N1 vírus egy különösen aljas változata, amely 36 óra alatt végez a fertőzöttekkel, pár nap alatt letarol egy félmilliós szöuli elővárost. Képzeljük el a Soderbergh-féle Fertőzést, és szorozzuk be 100-zal az ott látható borzalmakat. A menetrend itt is hasonló, csak minden folyamat gyorsabb és agresszívebb, a boltokban már fél nap után megindul a (szó szerint) öldöklő harc a konzervekért, az utcákon ember embernek farkasa, és a karanténba zárt szerencsétlenekre nem vár más, csak egy gigantikus tömegsír a legközelebbi futballstadionban. Hogy miért érdemes mégis megnézni ezt a koreai blockbustert? Mert az elképesztően pofátlan melodrámai túlzásai és hollywoodi fordulatai ellenére, vagy éppen azok miatt (senki nem tol olyan zseniálisan túl, mint a koreaiak) baromi szórakoztató, és az apokalipszise helyenként látványosabb, mint a Z világháborúé. (BS)
THE NOAH (F, 1975): Valószínűleg minden idők legkisszabásúbb posztapokaliptikus filmje: az atomháború utáni emberiség egyetlen túlélője lassan megőrül egy magányos szigeten – és hallucinációi közepette felépíti a saját képzeletbeli civilizációját. Koncepciójához végig hű (ez nem úgy egyszereplős film, hogy a felétől kezdve feltűnik még pár karakter a semmiből), mindenféle manírokat nélkülöző, keserű és fájdalmas, a maga lehangoló módján bizarrul szép monodráma fekete-fehérben. (RCS)
SUB TERRA II (T, 2020): A Kickstarteren már sikeresen megtámogatott, és ugyan még meg nem jelent, de a Tabletopián már kipróbálható partijátékban 1-6 játékos vághat neki a véletlenszerűen előhúzott moduláris lapkákból álló barlangrendszernek, hogy megtalálja a felbecsülhetetlen értékű ereklyét, és kijuttassa, mielőtt kitör a vulkán és a láva elárasztja a járatokat. Klasszikus Indiana Jones-féle lándzsa és dárdacsapdák, leomló mennyezet, lávakutak és a kincs félelmetes őrei állnak a tíz választható kalandor útjába. A játék pofonegyszerű és kábé 10 perc alatt megtanulható: mindenkinek két akciója van, majd dobnia kell a veszélykockával, hogy milyen pályán lévő fenyegetés aktiválódik, ezután az őrök lépnek, majd a vulkánkitörés számlálója mozog egyet. Tökéletes, atmoszferikus ponyvakaland nulla rákészüléssel, B-kalandfilm a dobozból. (NK)
VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT (F, C'era una volta il West, 1968, HBO GO) - A legjobb művek sajátja, hogy más életkorban mást, de mindig újat tud nyújtani. Ilyen számomra a Volt egyszer egy vadnyugat, amely egyre melankolikusabb, lenyugodtabb - mint egy régi portói. Már nem vonják el a figyelmemet, mint első nézéskor, az extra cool zenetémák, a híres sztárok, a legendás jelenetek, és mintha egy más filmet néznék, mint (hasra ütök) tizenöt éve először. Hogyhogy nem tör el egy westerntörténetet a női jogok témájának beemelése, vagy a paródiáig éppen csak nem elvitt ikonikus jelenetek sora? Hát úgy, hogy kibővíti, átértelmezi inkább. A férfivágy pusztít, a női vágy épít! (BA)