[Ebben a jelenlegi járványhelyzetben a magunk nagyon aprócska és szerény módján próbálunk segíteni otthonmaradásra kárhoztatott geektársainkon: új, remélhetőleg hetente négyszer jelentkező rovatunkban rövid ajánlókat teszünk közzé, hogy tippeket adjunk a fölös idő minőségi elverésére. Vigyázzatok magatokra és egymásra, nézzetek/olvassatok/játsszatok jó dolgokat, amíg elvonul ez a rohadt vírusvihar - és persze jöhetnek hasonló ajánlatok a kommentekben!]
Műsorvezetők: Baski Sándor, Borbíró Andris, Nagy Krisztián, Rusznyák Csaba
C: képregény, F: film, K: könyv, S: sorozat, T: társasjáték, V: videójáték
ÉLNI ÉS MEGHALNI LOS ANGELESBEN (F, To Live and Die in L.A., 1985): Ha egy mai néző gyanútlanul az Élni és meghalni Los Angelesben elé, eleinte lazázó és felszínes akciókriminek tűnhet neki, de mire észbe kap, kihúzzák a lába alól a talajt (az a fordulat, istenem, az a fordulat…), és talán már a zárójelenet is rég véget ér, mire felfogja, hogy milyen totálisan cinikus filmet látott, amely a sok vagánykodás és vakmerőség dacára már végleg kiábrándult az Öntörvényű Hős ősöreg és bebetonozott amerikai toposzából. (Nem emlékeztem, most megnéztem - Friedkin, hát persze, hogy Friedkin rendezte…!) Salinger egyik karaktere mondja, egy osztrák pszichológustól átvéve: “A serdülőre jellemző, hogy nagylelkűen meg akar halni azért, amiért az érett ember alázatosan élni akar.” Hát ebben a filmben mindenki serdülő, még ha nem is jön mindenkinek össze a nagylelkű halál. (Willem Dafoe pedig, mint mindig, remekel, szinte lüktet benne az energia!) (BA)
OZ (S, 1997-2003, HBO GO): Ha minden idők legjobb bűnsorozatait toplistázzuk, a Drót, a Kemény zsaruk vagy a Maffiózók biztos eszünkbe jut, pedig van egy széria, amely jócskán megelőzte ezeket a klasszikusokat, sőt kompromisszummentességével, a tabuk és a politikai korrektség mellőzésével utat is mutatott az előbbieknek. Ez az Oz (ejtsd: ’áz’), az HBO legelső drámai sorozata, még 1997-ből, amely újszerűségével nemcsak a közönséget, de a szakmát is sokkolta - olyannyira, hogy egyetlen komoly elismerést sem kapott, noha mai szemmel teljesen egyértelmű a tévétörténeti jelentősége. A helyszín a maximális biztonsági fokozatú Oswald fegyház (röviden: Oz), azon belül is az Emerald City (Smaragdváros) névre keresztelt különleges kísérleti blokk, ahol az elítélteket nem csak büntetni, de nevelni is próbálják. A sorozat hat évada ennek a kísérletnek a kudarcáról szól, de mire odáig eljutunk, hogy ez a projekt megálmodója számára is egyértelművé válik, körülbelül hatvan szereplő hullik el változatos körülmények között. Szakértők és egykori elítéltek állítják: az Oz, ha némiképp sűrítetten tálalja is a borzalmakat, alapjában véve hiteles, mind a hétköznapi börtönélet, mind a bandák és rasszok közti harcok megjelenítésében. És persze iszonyúan szórakoztató. (BS)
A PLATFORM (F, El hoyo, 2019, Netflix): Bámulatosan sokoldalú, és mindegyik oldaláról nézve tökéletesen működő, high conceptjéből a maximumot kisajtoló sci-fi/thriller egy bizarr vertikális, futurisztikus börtönről, melynek felülről kezdve minden szintjére egyre kevesebb élelem jut. Az emberi túlélés zsigeri horrora csupán az egyik eleme az okosan megfestett, tágabb társadalmi tablónak, mely hol nyomasztó drámaisággal, hol elmés szatírával operál. Kicsit olyan, mint A kocka – csak még jobb. (RCS)
TIME STORIES – THE HADAL PROJEKT (T, 2020): Az elhíresülten egyszer játszható társasjátékok doyenje (vagy legalábbis a megjelenésekor harapózott el igazán a vita, hogy érdemes-e egyszer játszható játékokra beruházni, mely kérdésre a helyes válasz az igen), melynek úgynevezett Fehér-ciklusa lezárult, hogy az új, megreformált rendszerű Kék-ciklussal folytatódjon. Az új verzió már nem használ alapjátékot, táblát és kockákat, minden kaland önmagában is játszható, és a játékosok kék kristályokat használnak erőforrásként a cselekvésekre. Újítás még a push your luck mechanika a tesztek megoldására és egy külön pakli minden karakternek, amellyel az NPC-kkel való kommunikációt oldották meg: a pultnál ülő fickó az egyik karakterrel csak üres fecsegést folytat, azonban ha a testvére elegyedik beszédbe vele, mindjárt megered a nyelve. Azoknak, akik kíváncsiak az átívelő történetre, melyben az elpusztított Időügynökség megmaradt tagjai temporális gerillaháborút folytatnak az idegen Elois faj ellen, egy külön doboz köti össze a különálló kalandokat külön mechanikával. Bitang jó játék, melynek első epizódjában egy járvány ellenszerét kell megtalálni az óceán fenekén a Hádészről elnevezett Hadal-zónában (amely 6000 méternél kezdődik). (NK)
ÚRIEMBEREK (F, The Gentlemen, 2019): Nem számít, hányszor próbál visszatérni 2000-es évek eleji gyökereihez Guy Ritchie, sosem lesz még egy Ravasz, az agy… és Blöff – viszont az ilyen próbálkozásai közül eddig magasan az Úriemberek a legjobb, még úgy is, hogy történetmesélési trükkjei átlátszóak, és semmilyen téren nem nyújt semmit, ami akár csak nyomokban újszerű és meglepő lenne (talán Hugh Grant szerepe-alakítása az egyetlen kivétel). De kétségkívül stílusos, pörgős, fordulatos, játékos, finom humorú londoni gengsztercsörte egy rakás szimpatikus és jó színésszel, akik láthatóan baromi jól érzik magukat a bőrükben. Egy lusta szombat délutánra remek szórakozás. (RCS)