[Ebben a jelenlegi járványhelyzetben a magunk nagyon aprócska és szerény módján próbálunk segíteni otthonmaradásra kárhoztatott geektársainkon: új, remélhetőleg hetente négyszer jelentkező rovatunkban rövid ajánlókat teszünk közzé, hogy tippeket adjunk a fölös idő minőségi elverésére. Vigyázzatok magatokra és egymásra, nézzetek/olvassatok/játsszatok jó dolgokat, amíg elvonul ez a rohadt vírusvihar - és persze jöhetnek hasonló ajánlatok a kommentekben!]
Műsorvezetők: Baski Sándor, Borbíró Andris, Nagy Krisztián, Rusznyák Csaba
C: képregény, F: film, K: könyv, S: sorozat
ANIARA (F, 2018): Az aktualitás olyan, mint a nagyvászon: automatikusan érdekesebbé, izgalmasabbá teszi még a középszerű filmet is. Ezt a svéd sci-fit még a sitgesi műfaji filmfesztiválon láttam, rögtön utána ezt írtam róla: „bele lehet kötni a sztoriba műfaji szempontból, tény, hogy sok új elem nincs benne, de az alkotókat pont annyira érdeklik a technikai részletek, mint mondjuk Tarkovszkijt az űrhajó felépítésének tökéletes hitelessége a Solarisban. Innen nézve inkább dráma a film, mint sci-fi; arról szól, hogy mi, emberek, az űrben, a semmi felé lebegve milyen túlélési stratégiákkal (önbecsapás, a remény illúziója, párkapcsolatok) próbáljuk elviselhetővé tenni a lét értelmetlenségének tudatát. Mindezt úgy, hogy nincsenek a sztoriban hagyományos konfliktusok, jók vagy gonoszok, és senki sem szaval bele a kamerába nagy bölcsességeket.” Szeretem az unortodox műfaji filmeket, úgyhogy már elsőre sem zavart a megborult dráma/sci-fi arány, de arra tippelek, hogy a mostani karanténos időkben még jobban értékelnék egy olyan történet, amely arról szól, hogy mihez kezdünk magunkkal és egymással, ha egyszer csak megáll az idő, és fogalmunk sincs, mikor indul újra. (BS)
Harlan Ellison/Richard Corben: VIC AND BLOOD: THE CHRONICLES OF A BOY AND HIS DOG (C, 1988): Richard Corben ma már sajnos nehezen beszerezhető képregénye Harlan Ellison, a legendás sci-fiszerző Vic and Blood-novelláit dolgozza fel (de a kötetben maguk a novellák is mind helyet kaptak). Sajátosan nyers, darabos, senkiével össze nem téveszthető stílusa tökéletesen passzol a bizarr posztapokaliptikus pusztaságban kószáló tinédzser fiú és gondolatolvasó kutyája szikár, gonosz humorú, nihilista és horrorisztikus kalandjaihoz. Ajánlott a novellákból készült 1975-ös filmadaptáció is, benne a fiatal Don Johnsonnal, arról itt írtunk annak idején. (RCS)
M. R. Carey: THE BOY ON THE BRIDGE (K, 2017): A kiéhezettek (The Girl with All the Gifts, a könyvről itt, a filmadaptációról itt) közvetlen folytatása a képregényes körökben is meglehetősen ismert Mike Carey-től. A posztapokaliptikus jövőben, ahol az emberiség java már a rendkívül agresszív és virulens gombaspóra irányítása alatt bolyong zombiként az utcákon, egy páncélozott, guruló labor járja végig Angliát, hogy mintákat gyűjtsön a gombából egy esetleges gyógyír reményében. A címszereplő egy spektrumzavaros, ám zseniális fiú, Stephen Greaves, aki az állapotos Samrina Khan és egy csapat katona kíséretében a fertőzöttek egy új típusára bukkan: a romok közt élő gyerekekre, akik szemlátomást immúnisak a gomba befolyásával szemben. Míg távoli otthonukban politikai puccs zajlik, nekik valahogy meg kell nyerniük a kis vademberek bizalmát egy minden emberi vonásukat elvesztett szörnyekkel teli világban, ahol már egy harapás is végzetes lehet. Az ilyesfajta felállásnak nem nagyon szoktak tisztességes befejezést írni, de Carey-nek sikerült. (NK)
BRAZIL (F, 1985, Amazon Prime): Két mesélő tudta számomra tökéletesen megragadni a modern (tömegmédiumok uralta világban élő) ember szorongását: az egyik Philip K. Dick, a másik Terry Gilliam. (Nem csoda, hogy az Agave kiadó ugyanazzal a remek Gilliam-idézettel a borítóján adta ki az összes PKD-regényt.) A Brazil Gilliam főműve, változó (nem szigorúan, inkább csak gondolatban karbantartott) TOP-10-es filmlistám kevés öröklakója közül az egyik, egy egyszerre rögrealista (amennyiben pitiáner dolgokkal kifejezetten sokat foglalkozó) hivatali szatíra és magánéleti tragikomédia, ugyanakkor (angyalszárnyakon) elszállt, fantasztikumot sugárzó, uralhatatlan és bekategorizálhatatlan éteri költemény. (És gyomorba vágó disztópia, persze. De főleg éteri költemény. És remek szatíra!... Mint a legnagyobbak: mindig más ragadja meg a befogadót.) (BA)
KÉPMÁS (S, Counterpart, 2017-2019, HBO GO): Remekbe szabott hidegháborús kémdráma, azzal a rendhagyó felütéssel, hogy ezúttal két párhuzamos valóságban létező Föld kémei versengenek egymással. A miénktől csak egy leheletnyit eltérő kétezres években a nyilvánosság előtt titokban tartott, Berlin-központú ENSZ-ügynökség felügyeli a két valóság közti információcserét, miután kelet-német tudósok 1987-ben egy félresikerült kísérlettel véletlenül létrehozták a mi világunk másolatát. Howard Silk (a zseniális J. K. Simmons alakításában) egy szürke aktakukac, egyszerű fogaskerék a gépezetben, de amikor hasonmása, egy veterán kém dezertál a másik világból, belekeveredik egy szövevényes összeesküvésbe, hogy megmenthesse a felesége életét. A lassan, de tudatosan építkező, pszichológiai és filozófiai kérdéseket is felvető, nagyon emberi hidegháborús thriller fantasztikus karakterívű szereplőket mozgat egy rendkívül okosan átgondolt történetben. Bár a második évad után elkaszálták, így is kerek egészet alkot, és abszolút kötelező geekmatéria. (NK)
Christopher Priest: KIFORDÍTOTT VILÁG (K, The Inverted World, 1974, hazai kiadó: Galaktika): A gravitációs torzulásoktól gyötört Földön egy város halad előre a folyamatosan lefektetett-felszedett síneken az ún. optimum felé – a lemaradás egyenlő a teljes pusztulással. Priest klasszikus sci-fije cselekményét tekintve az ígéretes és ravasz koncepció rejtélyei körül, témáját tekintve pedig (és minden egyéb erénye ellenére ez az izgalmasabb része) az emberi érzékelés és a valóság kapcsolata, kölcsönhatása körül forog – de persze társadalmi kérdéseket is érint. Ritka képzeletgazdag regény. (RCS)