Hát ez a pillanat is eljött, megjelent végre a sokat csúsztatott, és felhőkarcoló méretű hype-pal övezett Cyberpunk 2077. Most tekintsünk el attól, hogy a kiadó milyen állapotban engedte ki kezei közül a programot, és adjuk át magunkat a Cyberpunk név fémjelezte életérzésnek, esztétikának és világépítésnek. Nem fogjuk megbánni.
Csak a félreértések elkerülés végett: nem a videojátékról, hanem a hozzá kiadott világbemutatóként szolgáló képes útmutatóról beszélünk, A Cyberpunk 2077 világa című, elképesztő minőséget képviselő albumról. A kiadvány magyar megjelenését a Fumax kiadó úttörő mozgalmának köszönhetjük, az eredeti művet a CD Projekt Red berkein belül ügyködő Marcin Batylda írta, angol nyelvterületen pedig a képregényekről híres Dark Horse adta ki.
Amikor azt írtam, hogy elképesztő minőség, azt pontosan úgy is kell érteni: A Cyberpunk 2077 világa egy kívül-belül nyálcsorgatóan gyönyörű illusztrációkkal teletűzdelt keményborítós, nagyméretű képeskönyv, amely amellett, hogy szinte minden oldalán igyekszik elkápráztatni, a játék világán belüli információk átadásában sem mér szűk marokkal. Mivel utóbbi tekintetében elég magasra rakja a lécet, sajnos hiába szolgáltat Night City minden területéről háttérinfót, a könyvet lerakva az éhségünk nem hogy csillapodna, hanem éppen még fel is támad. Simán jöhetett volna háromszor ennyi bemutató, pedig itt aztán tényleg mindenre kitérnek, ami a játékban szembe jöhet velünk.
A száraz leírásokat egyből felejtsük is el: a könyvben a fiktív Night City Inquirer webes hírportál megtűrt, a független média utolsó fenegyerekei által szerkesztett cikkei szolgáltatják az alibit a 2077-es jövőkép bemutatásához. Már ennél a pontnál feltűnik néminemű párhuzam jelen világunk politikai-társadalmi viszonyait illetően, és ez nem véletlen: ha már egyszer punk az a cybergyerek, akkor viselkedjen is úgy. Ettől függetlenül senki ne várjon bújtatott propagandát, de érdemes megjegyezni, hogy a kiadványban lépten-nyomon felbukkannak apró fricskák és kritikai észrevételek - hisz épp ettől sci-fi a sci-fi, úgyhogy ez egy nagy piros pont.
A renegát cikkírók szépen végigvezetnek a “szájberpánkság kezdőknek” tananyagán: szokás szerint egy kiadós történelemleckével indítunk, vagyis hogyan jutottunk el az eredeti Cyberpunk 2020 jelenétől a 2077-es évbe. Igen, ez egy gyönyörű főhajtás az előd előtt, és nem az egyetlen, mivel a Mike Pondsmith és társai által a kilencvenes években kiadott eredeti Cyberpunk 2020 örökségét gondolja tovább, a játék hangulatát végig szem előtt tartva. Persze ez nem újdonság, már évekkel korábban tudni lehetett, hogy a lengyelek bevonták Pondsmith urat a kreatív fejlesztésbe, sőt, az RPG eredeti kiadója, az R. Talsorian Games egy új kiadással is megörvendeztette a cyber rajongó népet a Cyberpunk RED formájában.
A múlt felidézését követően lelkes újságíróink megismertetnek minket a 2077-es év technikai újdonságaival, a kiberverekkel, a fegyverekkel, a járművekkel és a virtuális emlékmozival, a Braindance-szel; sokszor egész oldalas digitális festmények vagy a videojátékból lopott képek egészítik ki a lényegre szorítkozó, de annál érdekesebb leírásokat. Merész firkászunk bejárja helyettünk Night Cityt, minden egyes negyedét bemutatva, mintha csak egy turisták számára íródott kalauzt olvasnánk. Megismerjük az új társadalmi berendezkedést, a disztópikus irányt vett szélsőséges rétegződéseket, a legális kormányzás nélkül maradt városrészeket, ahol az önkormányzatot a helyi bandák jelentik, vagy a csúcstechnológiás városközpontot, ahol a megacégek kavarják a szart folyamatosan. Képbe kerülünk a városállamokon kívüli pusztákon élő nomádokkal, a városi cégóriások jeles képviselőivel, és betekintést kapunk a bandák életébe is.
Végül eljutunk a könyv által is önironikusan anakronisztikusnak titulált cyberpunkság felelevenítéséig. A modern rabszolgaságot elhozó és a kormányzást befolyásoló vállalati berendezkedés ellen fellázadó punkok 2020-as tündöklésüket követően 2077-re újra divatba jönnek, és habár a híres-hírhedt ex-Cyberpunkkal, Rogue-al készült interjúban a nevezett hölgy lefitymálóan, kissé szégyenlősen hajlandó csak egykori életvitelét cyberpunknak nevezni (helyette inkább szabadúszónak, vagy zsoldosnak hívja), a lényeg a lényeg marad: stílus a tartalom előtt, mindig táncolj a borotva élén, az attitűd a mindened, és szegd meg a szabályokat. A könyv legerősebb és leghangulatosabb része a záróinterjú, mert ott van benne minden, ami az eredeti játékot jellemezte, ráadásul erős tisztelgés is.
Az már csak hab a tortán, hogy Night City reklámbannerei úton-útfélen felbukkannak a kiadvány lapjain, még inkább ráerősítve a játék világának hangulatára: ezek között akad provokatív, kritikus vagy épp viccesen ismerős is. A Cyberpunk 2077 világa egy hiánypótló mű, még azok számára is remek ajándék lehet, akik nem játszanak a videojátékkal, de izgatja őket a téma. (Öreg motorosok pedig hozzám hasonlóan előkotorják nyúzott Cyberpunk 2020 alapkönyvüket, és jókat nosztalgiáznak felette.) Ha picit is érdekel, mi fán terem a Cyberpunk, akkor ez a te könyved.
Eredeti cím: The World of Cyberpunk 2077, fordította: Rusznyák Csaba
Fumax Kiadó, 2020, 192 oldal
