Joe Hart: Obscura - Egy űrállomáson mindenki hallja a sikolyodat

Ha feltalálnánk a teleportálást, az még az internetnél is nagyobb mértékben változtatná meg az életünket, és persze ezzel együtt mindent, ami szerves része a nagybetűs embernek. Joe Hart Obscura című tudományos-fantasztikus regénye ugyan éppen a teleportálást teszi meg thrillerének egyik központi elemévé, azonban mégsem mélyed el a fenti gondolatkísérlet kínálta lehetőségekben, sőt, acélos céltudatossággal dobja bele olvasóját egy derék iparos munkával megszerkesztett, jól bejáratott és enyhén klisés krimibe.

Az Obscura főszereplője egy Gillian nevű amerikai neurológus szaktekintély, aki családi érintettség okán megszállottan kutatja 2028 aktuális sztárjárványának, a terminális demenciával járó Losian-kórnak az ellenszerét. Sajnos hiába igyekszik versenyt futni az idővel, hatékony eredmények híján kislánya egyre több emléket veszíti el a kór következtében, amikor régi ismerőse hajmeresztő ajánlattal áll elő. Egy szupertitkos űrállomáson sikerült végre embert teleportálni végzetes mellékhatások nélkül, legalábbis látszólag, ugyanis a legénység nagy része a Losian-kórhoz hasonló tüneteket produkál, és még egy rejtélyes gyilkosság is történt - Gillianre vár a feladat, hogy rájöjjön, mi folyik az űrállomáson, nem mellesleg közelebb kerüljön a gyógyírhez.

Hart gyakorlott íróként könnyűszerrel vezényli le az expozíciót, visszatekintésekkel, titkosított jelentések részleteivel, híradásokkal vetítve a falra egy baljós árnyat, ügyesen alapozva meg egy űrállomáson játszódó pszicho-thrillerhez szükséges minden kelléket. Kicsit talán túl alapos munkát is végez, mert hiába csapunk bele a lecsóba, mégis lassú iramban közeledünk a tényleges rejtélykibogozáshoz, ráadásul ez a határozott tagoltság végig jellemző marad a könyvre, mintha három vagy négy, hangulatilag és fókuszát tekintve eltérő kisregényt olvasnánk. A sztori ettől függetlenül egyben marad, látszik, hogy Hart ért hozzá, hogyan tartsa kézben több témát is feszegető történetét.

A teleportálás ugyanis erősen háttérben marad a többi elemhez képest, és habár a kutatás és az űrállomás rejtélyének kibogozása lendíti előre a sztorit, Gillian lelki gyötrődésének meglepően hangsúlyos és kellőképpen kidolgozott szerep jut. Drogfüggősége nem csupán a feszültségkeltés egyik mechanizmusaként, de a nagy egész szempontjából is lényeges építőelemként funkcionál, nem mellesleg az egyik legemberibb karakterré teszi, akit az utóbbi években hasonló zsánerben volt szerencsém megismerni. Az, hogy a többi szereplő csupán papírmasé, illetve ágyútöltelék-szerepet tölt be, már a műfaj egyik - mondhatni kötelező - velejárója. Kivételt ez alól Gillian svéd laborsegédje, Birk, és egykori társa, a rosszfiú Carson jelentenek, de épp csak annyira, hogy még élesebb kontrasztot képezzenek a maradék karakterrel.

A tudományos-fantasztikum sajnálatos módon csak a történet keretéhez kellett, hiába pendít meg az író különböző témákat, mint az emberiség önpusztítása, a kolonizálás, a tudat és az emlék metafizikai összefonódása, ezek mind-mind csak bakák a thriller mint parancsnok hathatós ténykedése alatt. Szó se róla, érdekes felvetések, de az Obscura nem filozófiai sci-fi, hanem kőkemény űr-thriller - annak viszont telitalálat. Hart írásmódjának köszönhetően garantált a filmszerűség, meglepődnék, ha hamarosan nem készülne belőle filmváltozat, annyira ezüst tálcán kínálja magát a dolog. Sajnos a rejtély nem a fiók legélesebb kése, könnyen rá lehet jönni a whodunnit-ra, de néhány meglepő csavart biztos szolgáltat mindenkinek.

A sötét, feszült, idegörlő atmoszféra megteremtése szintén bravúros írói munkáról árulkodik, annál nagyobb a meglepetés, amikor az utolsó oldalak hirtelen - SPOILER! - teljesen indokolatlan módon csöpögős happy enddel zárulnak, abból is a hálivúdi tucatfilmek legtucatabb megoldásait sorakoztatva fel. Minden bizonnyal van, aki igényli ezt, azonban sem a történethez, sem a hangulathoz nem passzol, merőben rossz szájízt hagy maga után.

Az Obscura egy profin megírt pszicho-thriller, a műfajon belül ha nem is kiemelkedő, de mindenképpen említésre méltó darab. Ha kőkemény tudományos-fantasztikumot keresel, azt nem itt fogod megtalálni, ellenben ha egy érdekes, borzongató sztorira vágysz erős sci-fi elemekkel, akkor egy próbát mindenképpen megér.

Eredeti cím: Obscura, fordította: Benkő Ferenc
Agave Könyvek, 2021, 327 oldal   


Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!