A 17. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál vendége Mahmud Asrar osztrák képregényrajzoló, aki több Marvel- és DC-képregény rajzolója vagy címlapművésze. Jelenleg a King Conan sorozatot rajzolja a Marvelnek, korábbi munkái között szerepel számos fontos Marvel-cím, köztük az Uncanny X-Men (2018-19), több X-Men és All New X-Men epizód, valamint a Supergirl és a Star Wars: Jedi the Dark Side minisorozat (2011). A képregényfesztivál apropóján Szép Eszter készített interjút az alkotóval.
Szép Eszter: Emlékszel még, hogy mi volt az első képregény, amit elolvastál?
Mahmud Asrar: Képregények között nőttem fel. Nem emlékszem, hogy konkrétan mi lehetett az első olvasmányom, valószínűleg egy Disney vagy olasz westernképregény.
Sz.E.: Hogyan lett a képregényrajzolás a hivatásod?
M.A.: Mindig is érdekelt a rajzolás. És érdekeltek a képregények is. Amikor felismertem, hogy a képregényrajzolásból meg tudnék élni, hogy ez valóra válhat, nekivágtam az útnak, hogy profivá váljak. Saját képregényeket készítettem, művészeti szakra jártam az egyetemen, elkezdtem online megosztani a munkáimat. Felfigyeltek a rajzaimra, és megbízásokat kaptam képregények rajzolására. A kis melók egyre nagyobbakhoz vezettek, és ez a tendencia nem állt meg: így érkeztem oda, ahol ma tartok.
Sz. E.: Elnézve, hogy milyen sok címen dolgoztál, egészen biztos vagyok abban, hogy elfoglalt vagy. Leírnád egy tipikus napodat az olvasóknak?
M.A.: Képregényt rajzolni, főleg, ha havonta pörögnek a határidők, nagyon időigényes. Sok fegyelem és elhivatottság kell hozzá. Számomra egy tipikus munkanap azután indul, hogy elvittem a fiamat az iskolába és megreggeliztem. Egész nap dolgozom, és estig csak rövid szüneteket tartok. Attól függően, hogy mennyire szorosak a határidők, este és hétvégén is dolgozom. Az a jó a dologban, hogy nincs kötött munkaidőm, és bármelyik nap bármely szakában dolgozhatok vagy szünetelhetek, időt tölthetek a családommal vagy elmehetek nyaralni – amíg a határidőt tartani tudom.
Sz.E.: Van valami, amire a rajzolással töltött évek alatt rájöttél, vagy amit megtanultál – és korábban sosem gondoltad volna, hogy az adott dolog igaz?
M.A.: Szerintem művésznek lenni azt jelenti, hogy az ember minden nap tanul. Minden egyes alkalommal szembejön valamilyen kihívás, és ez egy lehetőség arra, hogy az ember tanuljon. Főleg igaz ez, ha új projektet kezdek. Amikor fiatal voltam, elvarázsolt, hogy évről évre miket érhetek el. Igazából most is lenyűgöz, hogy a karrieremnek köszönhetően milyen dolgokkal „játszadozhatok”. Nagyszerű volt, és még mindig csodásnak tartom, hogy a Marvelnek és a DC-nek dolgozhattam, és olyan karaktereket rajzolhattam, akiket gyerekkoromtól szeretek.
Sz.E.: Jut időd képregényolvasásra? Vannak kedvenc címeid, szerzőid, stílusaid? Szerinted mi tesz egy jó képregényt?
M.A.: Sajnos kevesebb időm jut képregényolvasásra, mint szeretném. Emiatt mostanában leginkább egykötetes, önmagukban megálló sztorikat szeretek olvasni. Inkább művészeket követek, és nem karaktereket. A stílus igazából nem az elsődleges szempontom, ha a kedvenceimre gondolok. Amíg a tartalom jó, mindenfajta könyvet szeretek. A jó művészi munka a legfontosabb, és ezután talán a képregény témája. Igyekszem figyelni azokra a címekre, amiket nagyon dicsérnek.
Sz.E.: Van olyan karakter, akit a legjobban szeretsz rajzolni, és ha igen, miért?
M.A.: Sok karaktert szeretek, szóval lerajzolni őket nem jelent kihívást. A titok nyitja, hogy olyan karakterekben is találjak valami szeretnivalót, akik az elején nem igazán érdekelnek. Megpróbálom őket érdekesebbé tenni saját magam számára, hogy a lerajzolásuk több örömet okozzon. Mindemellett a nagy kedvencem, amióta az eszemet tudom, Conan. Gyerekkoromban rengeteg Conant olvastam, és a Hibori korszakról történeteket mesélni felszabadító élmény, ami művészileg is kielégítő.
Sz.E.: Van bármi, amit egyenesen utálsz rajzolni?
M.A.: Igen, az ellipsziseket és oválisokat nagyon utálom. Főleg a böszme nagyokat. Kézzel ilyeneket rajzolni maga a szenvedés. Manapság sokan digitálisan rajzolnak, ezért nem is értik a problémámat, de mivel én hagyományos módon rajzolok, szó szerint rettegek attól, hogy perspektivikus torzulással nagy íves formákat rajzoljak vagy húzzak ki.
Sz.E.: Milyen tanácsot adnál kezdő magyar képregényalkotóknak, akik kísérleteznének képregényekkel?
M.A.: Ha képregényt akartok csinálni, pontosan ezzel kell kezdeni: csináljatok képregényt! Ne várjatok, hogy bárki visszajelzése igazolja a munkátokat. Kezdjétek el megcsinálni, amit szerettek, meséljetek történeteket. Sosem volt ennyire egyszerű forrásokat és eszközöket találni ahhoz, hogy az ember tanuljon és fejlődjön. Továbbá ma sokkal könnyebb eljuttatni a munkátokat az emberekhez szerte a világban. Használjátok a közösségi médiát és az internetet, keressetek kapcsolatokat. Motiválhat, hogy könnyű olyan emberekkel összeakadni és együtt dolgozni, akik hozzátok hasonlóan gondolkoznak.
Sz.E.: Most min dolgozol?
M.A.: Sok év kihagyás után újra a DC Comics-nak rajzolok. Egy sorozatot viszek Mark Waiddel, a címe Batman vs Robin. Szeptemberben indul. Jelenleg a Marvel Comicsnál futó King Conan sorozatban találhatjátok meg a rajzaimat.
Mahmud Asrar június 5-én a Dürer kertben közönségtalálkozón is részt vesz, és egész nap dedikál a Dave’s Comic Shop standjánál.
