non_fiction

2018. március 21.
2012. május 25.

Bari Máriusz: Damage Report

Bari Máriusz első könyve egyszerre botránkoztat meg és húz be, tripla hurkos körmondatai nem eresztenek, egyszerre kötik le agyad mindkét féltekéjét. Mert a huzalozáson van a hangsúly, nem azon, hogy mennyit látsz és értesz meg elsőre, másodjára; csak olvasol tovább, mert megmozgat, folyamatosan termeli a neurotranszmittereket, olyan mintha rákötöttek volna a cyberspacere és a Futurama összesre, egyszerre, a végén meg azt képzeled mindent tudsz pedig csak akkor kezdődött a folyamat.

William Gibson elmondja, hogy szövegeiben azért nincsenek lábjegyzetek, mert az olvasónak meg kell adni a lehetőséget, hogy eldöntse, utána néz a dolognak vagy sem. Semmiképp sem szabad kizökkenteni. A Damage Report hemzseg a metában, akárcsak bámely cyberpunk, a különbség csak annyi, hogy Damage a jelenről ír, karcolgatja a közeli jövőt, de ha akarna sem tudna túlságosan elrugaszkodni. A mi szánk még így is tátva marad. 

Az inkonzisztens szöveg egyre inkább értelmet nyer, beengedést nyújt a darknet sötét bugyraiba, elrepít a nootropikumon élő egyetemisták világába, a cyberpunk higanygőzös, neonfényes, örökkönesős milliőjébe. Máriusz sokszor csak meglebegteti a poligonokat, de a pixelekig nekünk kell lejutnunk. Lábjegyzetben, rétegeltségben burjánzó verse azonban nem fikció, ezért nem is áll rá a gibsoni szabály. Rájössz, hogy még így is hiányzik valami, és magadtól kezdesz el kutatni a youtube-on, hírlevelekre iratkozol fel, twitterkontót (via @angelday) csinálsz. Mert az internetek körül forog a világ, a Google megaloposzai fénylenek fel, ha megnyitom a Chromeot, az Apple cloudja fedi el a csillagokat. 

Az agykontroll, brainsync és bitcoin után a cyberpunk világában süvítünk 600 csomóval, minden fontosabb fordulópontnál bevonva a vitorlákat, alaposabb vizsgálat reményében. A kutatás azonban, mint azt fentebb is említettem csak itt kezdődik. Irodalmi iránymutatáson kívül a cyberpunk zene és filmművészetében is elkalandozunk, linkekkel megtüzdelve habzsoljuk az újat vagy kacsintunk össze egy félmosoly kíséretében.  

Zárásként a közösségi hálóépítés iskolájába kukkantunk be, egy kényszerbeteg alaposságával felfestett rémálom ez, jövünk rá, miközben  kitekintünk a Facebook és a Twitter hálózataira is. Damage még pontokba szedve, kacagva dörgöli orrunk alá igenis mély mondanivalóját, mi még fel sem ocsúdtunk és már be is logoltunk egy hosszú utazásra, ami  bár kínkeserves  görnyedésekbe fog torkollani, de megéri majd, mert nincs olyan, hogy too much information. Ha neked van, dobhatsz két harmincoldalúval.