Van abban valami különösen megnyugtató és otthonos, ha az ember nem jár sajtóvetítésekre. Minden tiszteletem az összes kollégámé, de valahogy teljesen más érzés úgy beülni a moziba, hogy nem pár tucat véresre töltött tollal ülő héja várja áldozatát, hanem ezerötszáz olyan ember veszi körül, aki nagyon várja azt, amit látni fog. Nem véletlenül ment az összes előadás telt házzal - ha valaki leghamarabb látni akarja a BFI IMAX mozijában Londonban, akkor már csak hétfő hajnalra van jegy. (Tudom mire gondolnak és igazuk van: dögöljek meg)
Szóval teljesen más érzés, az embert izgatott várakozás veszi körül, némelyek denevéremberes maszkban (csak kevesen, az igazi rajongók a reggeli első előadásra jöttek) mások csak úgy, ahogy a munkahelyük kidobta őket. Egy dolog köti őket össze: nagy részük elégedetten fog távozni a moziból. A sötét lovag: Felemelkedés ugyanis pontosan azt nyújtja számukra, amit várnak: grandiózus élményt. És ott ültem velük, végignéztem mind a két és fél órát. Amikor vége lett, együtt tapsoltunk. És nem értettem, mi a bajom.
Mert kétség sem férhet hozzá hogy ez pedig egy igen sikeresen és ügyesen összerakott nagybetűs FILM a szó hollywoodi értelmében - és nem csak a felbontás miatt. Nolan-t ha másért nem egyvalamiért borzasztóan tisztelem: ha nem muszáj nem használ digitális trükköket. Ezt akkor fogjuk igazán megérteni ha megnézzük az akciójeleneteket, amelyek jó részét TÉNYLEG felvették és tucatnyi ember izzadt bele nem pedig három hektárnyi szerverpark. Persze volt utómunka, nem is kevés, de ez semmit nem von le Wally Pfister érdemeiből, mert még mindig zseniális operatőr.
Hans Zimmer is felébredt a Sherlock Holmes óta tartó katatóniából és tisztességeset komponált. Christian Bale még mindig Batman, de legalább nem ordít annyit torokhangon, mint eddig. Legalább érteni, hogy mit mond. Gary Oldman még mindig egyenes gerincű hős, de állítólag béke van. Morgan Freeman még mindig maga Isten, ennél többet tényleg nem lehet kívánni. Az új szereplők közül talán csak Anne Hathaway jelenléte kérdéses a számomra (vajon van-e bárki a Földön, aki elhiszi róla, hogy ő a Macskanő?), de mindegy is, nem zavar. A forgatókönyv óramű-pontossággal adagolja a csavarokat, már-már iskolásan precízen pakolják a szálakat, eseményeket, de...
Hosszú. Nem egy Titanic, de azért hosszú. És az első felvonás ugyanolyan hosszú mint a harmadik - noha a harmadik öt hónapot kell hogy felöleljen, az első meg csak két napot. Vannak jelenetek, amelyek abszolút feleslegesek - de csak pont annyira, hogy feltűnjön, egyébként szintén nem zökkent ki. De ami a legjobban zavar az az, hogy tömeg van. Nem csak a tömegjelenetekben, hanem egyébként. Annyi mindenkit kell követni, hogy a végén igazán senki sem főhős, senkinek sem szurkolsz - mert mire szurkolnál, már máshol járunk. Az milyen, hogy egy film közepén húsz percre eltűnik a főhős?
Tudom mire gondolnak, és igazuk van: érthetetlen mi nem tetszik. Nem is azzal van a baj, tetszeni tetszik, A sötét lovag: Felemelkedés kellemes film. Biztos vagyok benne, hogy a Mélyen Tisztelt Olvasók kilencven százaléka meg fogja nézni és tetszeni fog neki. Jó részük érthetetlennek fogja tartani a sirámaimat. Egész úton hazafelé azon beszélgettem lakótársammal, hogy ugyan jól éreztük magunkat, de mennyivel jobb lehetett volna, mennyivel több lehetett volna, ha... De mindegy is, nem számít. Jó lesz, mint A sötét lovag volt, de a Batman: Kezdődik még mindig jobb. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi filmben Gotham még inkább kinézett Gotham-nek mint most. Itt úgy néz ki mintha New York lenne. Hol a magasvasút?
Pedig jó film, pedig jó film - mondogatom magamnak - nézd meg, ez a szekvencia pont olyan, mintha a Téli palota ostromát forgatták volna újra, és működik - nem kell ahhoz történelem-szociológia szakos bölcsésznek lennie az embernek hogy megértse a mélyebb társadalmi üzenetet. Tom Hardy pedig ki van gyúrva, vicces Dart Vader maszkkal az arcán és mégsem röhögsz ha ránézel, hanem félsz. Elárulok egy titkot: nem fájt volna semmi, de semmi egészen az utolsó negyed óráig. Az utolsó negyed óra fékevesztett szálelvarrás, heroizmus és teljesen felesleges "ez történt egy héttel később" jellegű utószó. Ha öt perccel hamarabb véget ér, nincs az az érzésem, hogy a film megágyazott Batman (újra) rebootolásának.
Még egyszer így a végén is, hogy érthető legyen: nem rossz film A sötét lovag: Felemelkedés. Méltó harmadik (befejező) része ennek a Batman-nek itt és most. Grandiózus A sötét lovaghoz képest is. De mint az utóbbi három Nolan-film ez is olyan, mint a sajtreszelő: egyszerű és zseniális tárgy. Mégsem emlegeti fel az ember társaságban, hogy mennyire nagyszerűen működik. Egy sajtreszelőhöz - elnézést attól, aki esetleg nem így gondolja - nem lehet érzelmileg viszonyulni. Amikor kijöttem a moziból, nem jött velem haza a film - és ezért kár.