Az amerikai képregényeladási statisztikákkal foglalkozó Comichron analízise
szerint idén júniusban a kiadók 58,59 millió dollár értékben adtak el
képregényfüzeteket és köteteket Észak-Amerikában, a 300 legjobban fogyó füzet
pedig összesen 8,53 millió példányszámban kelt el – ennél nagyobb havi
statisztikáért (8,99 millió darab) 1997 decemberéig kell visszamenni. Ez
továbbá 14%-os emelkedést jelent tavaly júniushoz képest, és 56%-osat a 15
évvel ezelőtti júniushoz képest (persze a ’90-es évek első felének őrjítő
eladási mutatóitól még mindig messze vagyunk, de azokat nem kis részt
spekulációk idézték elő, ezért is omlott többé-kevésbé össze a képregénypiac az
évtized közepe felé).
Mielőtt feltétel nélkül megörülnénk az adatoknak, azért nem árt tudni, hogy ezek igazából nem valódi eladási számok, pusztán azt jelzik, hogy a képregényboltok mennyi képregényt (és milyen értékben) rendeltek a kiadóktól, illetve azok terjesztőjétől. Semmi sem garantálja, hogy a vevők ezt mind meg is fogják vásárolni tőlük – kivéve persze, hogy a képregényboltok azért általában nem hülyék, tisztában vannak az igényekkel, és azok alapján rendelnek. A lényeg, hogy még így is ez a legjobb, legmegbízhatóbb nyilvános adat, amivel dolgozni lehet.
És akad pár tényező, amire rá lehet fogni, hogy kicsit torzítja a számokat: a DC júniusban indította útjára a Rebirth-öt, az efféle rebootok pedig – ideiglenesen – mindig alaposan megdobják a statisztikákat. Továbbá a két legjobban fogyó képregény kiugróan magas eladásokat produkált: a Civil War II első része és a Batman első része 381 737 és 280 760 példányban fogyott. Másrészt viszont szinte folyamatosan, de legalábbis pár évente akadnak hasonló rebootok, crossoverek és nagy, újraszámozott sorozatok, és azok 1997 óta nem értek el hasonlóan jó eredményeket. (A Civil War II sokkal jobban fogyott, mint anno az eredeti Civil War, és az új Batman első száma is bőven megfejelte a széria legutóbbi, 2011-es újraindulásának eladási mutatóit.) Azt pedig mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a kiugró júniusi eredmény ellenére a 2016-os második negyedév összesített eredménye a füzetek tekintetében 4,2%-kal rosszabb, mint az előző év ugyanazon időszakáé (kötetek tekintetében picit jobb).
Ennek ellenére az amerikai képregények eladásai 2011 óta stabilan növekednek: akkor a kiadók összesen 715 milliót kaszálhattak be az Észak-Amerikai füzet- és köteteladásokból, tavaly pedig már 1,03 milliárdot.
Az emelkedést nem nehéz a képregény-, illetve főleg a szuperhősfilmek számlájára írni. Mozis és tévés pályafutásuknak hála nem csak a nagy ikonok népszerűbbek, mint valaha, de olyan obskúrus karakterek is mennybe mentek, mint Deadpool, a Hangya vagy a Galaxis őrzői – és még be sem mutatták a Suicide Squadot, de máris úgy tűnik, hogy Harley Quinn is csatlakozni fog hozzájuk. Ami még jobb, hogy a trend messze nem csak az amúgy is piacvezető szuperhősöknek kedvez: a The Walking Deadnek sosem kellett szégyenkeznie az eladásai miatt, de a tévésorozat sikere óta már az sem ritka, hogy népszerű szuperhős-sorozatokat szégyenít meg. 2013-ban konkrétan 329 300 példánnyal vezette az éves listát, és saját kategóriájában olyannyira élen járt, hogy a következő nem Marvel/DC-cím csak a 44. helyen következett utána (Mark Millar – egyébként szintén szuperhősös – Jupiter’s Legacyjának első része). Illetve ott a Preacher példája: tavaly már a tévésorozatos adaptáció első rövid, a sztoriról alig valamit eláruló előzetese is elég volt hozzá, hogy az idén 16 éve befejeződött sorozat gyűjteményes kötetei felkerüljenek az eladási listák élmezőnyébe.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy megnőtt a független/szerzői képregények iránti kereslet. Egy évtizede még elképzelhetetlen volt, hogy olyan művek vetélkedjenek rendszeresen a DC és a Marvel menőbb képregényeivel, amelyek még csak nyomokban sem tartalmaznak Pókembert vagy Batmant, de az utóbbi időben többek közt az Outcast (még a tévésorozat előtt) és a Saga is képes volt megszorongatni a szuperhősöket (nem beszélve ugye a The Walking Deadről). Sőt, ahogy a piac tágul, a kisebb kiadók külföldről (jellemzően Franciaországból és Japánból) is több képregényt hoznak be, mint pár évvel ezelőtt. Ezek pedig innentől kezdve egymást erősítő folyamatok: mivel a képregény a 2010-es évekre menő lett, és végleg befurakodott a mainstreambe, jóval több újság, portál foglalkozik velük, mint régebben, ergo nagyobb hírverés jut a kisebb címeknek is, amelyeket így kevésbé fenyeget annak veszélye, hogy észrevétlenül eltűnnek a süllyesztőben.
A sokéves emelkedő statisztikákhoz hozzájárul még a képregényboltok számának növekedése és a digitális eladások előretörése – igaz, ez utóbbi 2015-ben már megtorpant, sőt, visszaesett a 2013-as szintre: tavaly a nagyjából 1,03 milliárd dollár értékű észak-amerikai képregényeladásokból 90 milliót tudott hasítani magának a digitális piac, pedig 2014-ben ez az összeg még 100 millió volt – 2011-ben viszont még csak 25 millió. (A 2015-ös visszaesést valószínűleg az eszközvásárlások csökkenése okozta: már szinte mindenkinek van tabletje és/vagy okostelefonja, és a régi tulajdonosok az utóbbi években már beszerezték rajtuk keresztül a kedvenc képregényeik nagyját.)
A kérdés most már csak az, hogy meddig tudja még segíteni a filmvilág a képregények előretörését, és persze az, hogy maga a filmvilág meddig képes ilyen intenzíven meglovagolni a képregényes (és nem csak szuperhősös) trendhullámot. Ami pedig a képregényes és a filmes bevételek kontrasztját illeti, azon nem árt elgondolkodni, hogy mondjuk a Bosszúállók 1,5 milliárd dollárt hozott a konyhára a Marvelnek (de 1 milliárd fölé ment az Ultron kora, a Vasember 3, az Amerika Kapitány: Polgárháború, a DC-nél pedig a Sötét lovag-trilógia második-harmadik része is), az észak-amerikai képregénypiac pedig tavaly összesen termelt a tucatnyi kiadónak alig több mint 1 milliárdot. Vagyis a Marvelnek és a DC-nek a képregény mostanra aprópénz a filmes bizniszhez képest.
Ui.: Közben itthon továbbra is az van képregényes téren, amit leginkább a „nagy halál” kifejezéssel lehet jellemezni.