ComiXtúra: Treehouse of Horror #13, Judge Dredd - Judgement Day, Authority Prime #1, Ex Machina #30-31

Írták: sokan
Rajzolták: szintén
Kiadó: Bongo Comics

Az egyre gyengülő tévésorozatnak nagyszerű kontrasztja a képregény, ugyanis Simpsonék papír formában még mindig viccesek! A tévés Halloween-epizódokkal egy időben jelenik meg évről-évre a Treehouse of Horror is, és a sárgabőrű család rémületes papírkalandjai szórakoztatóbbak a televíziós sztoriknál. Idén hivatásos komikusok (Brian Posehn, Patton Oswalt, stb.) írták a füzetet, a minőség garantált!

Posehn a Cápa Simpsons-féle paródiáját ötölte ki, amelyben Wiggum rendőrfőnök, Frink professzor illetve az állandóan részeg hajóskapitány erednek a háromszemű óriásragadozó nyomába. Oswalt története a leginkább „meta”, John Carpenter They Live című filmjének alapötletét, a titkokat feltáró napszemüveget teszi története mcguffin-jává, ám ezúttal nem idegen lények, hanem a képregényfigurák segédvonalai válnak láthatóvá („They draw!”). Ian Boothby és Pia Guerra egész csokornyi popkulturális utalást használ fel a Prop, prop, whiz-ben: aki a Comic Book Guy filmes kellékgyüjteményét megérinti, az hirtelen abban a filmben találja magát, amelyből éppen az a kellék származott. Lisa a Buffy the Vampire Slayer-be, Bart az Evil Dead-be, Homer pedig a Revenge of the Sith-be teleportálódik – egyedül szegény Milhouse keveredik obskúrabb kalandokba, legalább is a Buckaroo Banzai-t nálunk elég kevesen ismerik… Az utolsó történet nem paródia, hanem egy kellemes kannibálkaland, Homályzóna-szerű blikkfanggal a végén – tökéletes lezárás.

JUDGE DREDD: JUDGEMENT DAY (1992)

írta: Garth Ennis
rajzolták: sokan
kiadó: Rebellion

"They say a day will come when the dead tear down the gates of hell and make bloody war upon the living in the battle of armageddon... That day is here." Na így is csak Ennis tud elkezdeni egy eposzt - mert ez aztán eposz, a harminc éve tartó Judge Dredd saga legnagyobb tömegpusztítással ("három milliárd halott!") járó szörnyeménye (a gyűjteményes kötet 160 oldal). A galaxist uralma alá hajtani szándékozó gonosz varázsló, Sabbath a Föld összes halottját előhívja a sírjából, és ráereszti az emberiségre - a Megacity-k lakosságának befellegzett! Csak egy még Sabbathnál is őrültebb fickó szállhat szembe vele, aki nem habozik megatombombákkal törölni tisztára bolygónk teljes felszínét - Judge Dredd által a teljes amberíség megítéltetik...

Na most ez jól hangzik, csakhogy a sztori háromnegyede másból sem áll, mint a zombik támadásainak visszaveréséből. A fordulatok elhasználtak, a zombik hóttunalmas ellenfelek, a finálé sem különösebben katartikus - az az irtózatos megalománia, ami a Dredd-történetek sajátja, csak néha ad löketet a dolognak, lásd fentebb, mikor a teljes emberiséget leatomolják. Nem csoda, hogy Ennis elhatárolódott ettől az agyszüleményétől: csak nagyon ritkán csillantja meg benne valódi tehetségét (pl. a szamuráj csatapáncélok nagyon faszák.) A legjobb Dredd-eposz még mindíg az Apocalypse War.

AUTHORITY PRIME #1

Írta: Cristos Gage
Rajzolta: Darick Robertson
Kiadó: Wildstorm

Az Authority az utóbbi pár év legjobb szuperhőscsapata, tele deviánsokkal és pszichoptaákkal, és utóbbi az oka, hogy csak a szentek, Morrison, Ellis vagy Ennis tudja őket élvezhető kalandokba küldeni (na jó, a Mark Millar-féle tombolásuk sem volt utolsó, Millar ért a pusztítás lenyűgöző fajtájának kiötléséhez). Még az egyébként kiváló (krimi)képregényeket író Ed Brubakernek is beléjük tört a bicskája (Authority Revolution), úgyhogy végképp nem tudom mit várjak ettől a számomra ismeretlen Cristos Gage-től.

A széria ezen első füzete tisztán expozíció: a Stormwatch (az Image legelső szuperhőscsapata, akik nekem mindig is kissé szerencsétlennek tűntek) Henry Bendix titkos sivatagi raktárát indul felfedezni, de az Authority közbelép, egyelőre ismeretlen okokból. Van a sztoriban potenciál, hiszen Bendix és az Authority csatája annó káprázatosan apokaliptikusnak bizonyult, Bendix egy velejéig gonosz tömeggyilkosként maradt meg az emlékezetemben, úgyhogy valószinűleg a bunker tele lesz halálos meglepetésekkel, de mindez természetesen csak a következő füzetekben bontakozik majd ki…

EX MACHINA #30-31

Írta: Brian K. Vaughn
Rajzolta: Tony Harris
Kiadó: Wildstorm

Brian K. Vaughn generációjának legtehetségesebb amerikai képregényírója (aki nem hiszi, olvassa el a Pride of Baghdad-ot, és de előtte készüljön fel lelkileg), és az Ex Machina legújabb sztorija, az Ex Catedra erre csak újabb bizonyíték. Hundred, New York polgármestere, aki egy titokzatos balesetből kifolyólag képes beszélgetni, illetve utasításokat adni bármilyen gépnek, meghívást kap a Vatikánba, egyenesen II. János Pál pápától (a történet 2003-ban játszódik). Egy renegát ex-KGB egység ezzel egy időben kivégez pár japán tinédzsert, akik egy laboratóriumból kicsempésztek az oroszok számára egy találmányt – a ruszkik ezt a komputereket befolyásoló szisztémát Hundreden szeretnék kipróbálni, sőt, a tudatát irányítani: azt akarják, hogy New York polgármestere gyilkolja meg a pápát… Hundred és a testőre közben megérkeznek Rómába. El sem tudják képzelni, mit szeretne tőlük az egyházfő. Először a Vatikán főasztronómusa elé vezetik őket, aki lerántja a leplet a meghívás okáról… Legyen elég annyi, hogy Hundred és a testőr kezdheti félteni az életét.

Vaughn szokás szerint szenzációsan tálalja a sztorit, amely rendkívül intelligens, tele fordulatokkal, politikai és teológiai kitérőkkel (de izgalmas kitérőkkel!), erőszakkal és humorral. Elképesztően tehetséges az ürge, csakúgy, mint Tony Harris, aki már harmincadszor (és harmincegyedszer) bizonyítja be, hogy realista, dinamikus rajzai a tökéletes illusztrációi az emberfeletti képességekkel rendelkező polgármester történetének.