Heath kamaszként kezdte karrierjét az ausztrál tévében (én láttam is a TV2 délutáni műsorsávján valami korai biciklis szösszenetben). Otthon hamar sztár lett, aztán a nagy ausztrál vándorhullámmal (Russell Crowe, Hugh Jackman, Cate Blanchett stb.) megérkezett Hollywoodba. Első amerikai filmje, a 10 dolog, amit utálok benned a nézhető tinikomédiák közé tartozott - egy James Dean-szerű különc, menő srácot játszott benne, aki ráhajt a Julia Stiles által alakított makrancos hölgyre. Ennyi, és nem több, de azért aranyos.
A nagy kiugrást A hazafi (2000) hozta meg, egy igen-igen alábecsült, és még annál is erőteljesebb történelmi eposz, ahol Roland Emmerich - önmagát felülmúlva - kitűnő színészeire bízta a nehezét speciális effektusok helyett. Ledger akkorát alakít a filmben honfitársa, Mel Gibson nagyfiaként, hogy majdnem leestem a székről. "Force of nature" - mondja erre az angol. Egyszerre volt erős, szerethető és érzékeny. Halála már a vásznon is fájdalmas volt.
Sztár született. És a sztár megkapta első főszerepét Brian Helgeland anakronisztikus, Moulin Rouge ihlette középkori kalandjában, a Lovagregény-ben. A film eléggé furcsa és darabos lett, ugyanakkor játékos és bájos - mégis Ledger játéka az, ami igazán emlékezetessé teszi (no meg Paul Bettanyé). Hozott-hozogatott a konyhára is, csak nem eleget, és Ledgerből sosem lett az a kasszasiker-sztár, akit a befektetők vártak volna tőle.
Újabb főszerepe, a botrányosan gagyi című A gyávaság tollai förtelmesen nagyot bukott. Ez egy nagyszabású, méregdrága történelmi eposz / remake volt (nem csak te nem láttad, más sem), ami nálunk egyből videóra ment. Ledger Arábiai Lawrence-szerű figurája papíron jól nézhetett ki, és hősünk tényleg sok megpróbáltatáson megy keresztül a sivatagban (pl. még szakálla is nő) -- de az egész valahogy olyan súlytalanra és mesterkéltre sikerült. Nem Heath hibája volt: ebbe a kicsit Brad Pittes szerepbe maga Brad Pitt is belerokkant volna.
Hollywoodban nincs is nagyobb élvezet, mint egyetlen éjszaka alatt (overnight) sztárt csinálni valakiből, majd nézni, ahogy ez a sztár villámgyorsan eltűnik a balfenéken. Ha hiszitek, ha nem, ez történt Ledgerrel is, miután újabb főszerepe, A rend őrzője ultrabrutálisat tanyázott mind a pénztáraknál, mind a kritikusoknál. Erre a keveset emlegetett Da Vinci kód-féleségre bárki más karrierje ráment volna -- hát Heathé is ráment (egy időre legalábbis). Sokra nem emlékszem a remekműből, csak arra, hogy Heath papi csuhában szenveleg valami vámpírszerű "bűnevővel", akit a roppant ellenpatikus Benno Führmann kelt életre.
És még volt lejjebb. A Ned Kelly (magyarul: A törvényenkívüli), avagy minden idők legdrágább ausztrál filmje, egy újabb kosztümös eposz a változatosság kedvéért, avagy az ausztrál Ruzsa Sándor már egyenesen videóra ment Amerikában, ahogy a világ többi táján is. Fogadok, azt sem tudtátok, hogy Orlando Bloom, és a szintén ausztrál Naomi Watts is a filmben volt -- de a balhét Heath vitte el.
A sorozatos pénzügyi kudarcok után a szereposztók és az ügynökök kerülni kezdték Ledgert, mint a pestist (Nagy Sándor szerepét ekkor adták át Colin Farrellnek), aki eztán okosan úgy döntött, hogy kicsit visszavesz a tempóból. Két év után mellékszereppel tért vissza a Dogtown urai című független deszkás moziban (bevallom férfiasan, nem láttam. Aki látta, írjon róla a kommentekben).
2005 lett Heath nagy visszatérésének éve (Hollywoodban azt is "visszatérésnek" nevezik, ha valaki kimegy a vécére, és öt perc múlva visszajön. Imádják a visszatéréseket). A velencei fesztiválon három filmmel is támadott: Casanova, Grimm, Brokeback Mountain - Túl a barátságon. A Casanová-t személy szerint nem csipáztam (Heath sármos volt és vicces, de a film bugyuta Szerelmes Shakespeare-koppintás), és a Grimm-et kifejezetten utáltam (Heath sajnos rémesen szar volt benne - mentségére legyen mondva Matt Damon és Monica Bellucci is) --
Node a Brokeback Mountain: ez volt a szerep, ami Heath Ledger nevét örök időkre bevéste a film évkönyveibe. Emlékszem, ekkortájt minden társaságban, minden beszélgetésben felbukkant az obligát kérdés: "Te ki volt az a gyerek, mondjad már, tudod, nem az a fekete, hanem a másik." Heath Ledger - az egész világ megtanulta a nevét annak a színésznek, aki annyi remek kolléga között is monolitként emelkedett ki Ang Lee mesterművében. No ezért kapta is sorban a jelöléseket, de az Oscart Philip Seymour Hoffman vihette haza - aki persze megérdemelte szerencsétlen, de én szívem szerint Ledgernek ítéltem volna a szobrocskát. Hogy boldogabb lett-e volna tőle? Azt nem tudom.
Nemrég videón megjelent a Candy című filmje, egy intim ausztrál kamardráma, amit sokan dicsértek, de kevesen láttak, legutóbb pedig Todd Haynes ál-Dylan-életrajzában (I'm Not There) alakította az egyik Bobot. Ez, gondolom, hamarost hozzánk is megérkezik.
Heath a szőkéket szerette, és kitűnő ízléssel válogatott köztük: Heather Graham után Naomi Watts, aztán Michelle Williams volt a párja, akitől gyereke is született (az eljegyzést tavaly felbontották).
Akárcsak James Dean vagy River Phoenix, Ledger is karrierje csúcsán hagyott itt minket, éppen amikor szinte gyermeki lelkesedéssel várjuk (állítólag frenetikus) Joker alakítását a nyáron bemutatásra kerülő Batman-folytatásban (igen, ez ő ott a képen). Halála napján is dolgozott, az imdb.com tanúsága szerint Terry Gilliam új filmjét forgatta.
És még valami: a Szörnyek keringője az én gyomromnak túl modoros és szörnyen-szörnyen tragikus, de Heath hihetetlenül jó benne. Csak néhány percet játszik (Billy Bob Thornton börtönőr ugyancsak börtönőr fiát) -- és idő előtt távozik, ahogy az életben is. És ez fáj, ahogy az életben is.
Hölgyeim és uraim, Heath Ledger, a színész meghalt. Heath Ledger, a legenda megszületett.