Szerencsére sok jó film volt 2010-ben – de sajnos kevés volt, ami igazán megrengette a földet, amitől leesett az állad, amitől gombóc került a torkodba és görcs a gyomrodba, ami után felálltál, egy ideig csak bámultál magad elé, majd mormogtál valami olyasmit az orrod alatt, hogy „igen, baszki, az ilyenek miatt lettem szerelmes a filmekbe”. Sok remekműjelölt csak egy-egy fontos apróságon csúszott el a finisben: a Kick-Ass eltöketlenkedte a képregény kompromisszumokat nem ismerő szatirikus élét, A közösségi háló minden ízében tökéletes alkotás, épp csak szeretni nem nagyon lehet, az I Saw the Devil pedig minden gyönyörűsége és brutalitása ellenére közel sem tudott olyan mélyen gázolni a szereplők lelkében, mint a vérben. És persze voltak olyan nagy csalódások is, mint az Expendables és a Scott Pilgrim (de olyan kellemes meglepetések is, mint a Száguldó bomba). Úgyhogy 2010 filmtermésétől egy top 8-cal búcsúzom – mert az 5 kevés, a 10 meg sok lenne.
Black Swan
Végre egy film, ami felér a hype-jához. A sztori egyszerű, de a kivitelezés felülmúlhatatlan. Amit Natalie Portman csinál, főleg a finálé „átváltozásjelenetében”, azért minden létező díjat a lábát csókolgatva kell átadni neki. Darren Aronofsky pedig gyönyörű egyensúlyt talált a Rekviem egy álomért érzékeket ostromló audiovizuális orgiája és A pankrátor meglepő letisztultsága között.
Eredet
Nagyjából Christopher Nolan az egyetlen rendező ma Hollywoodban, aki úgy képes milliókat megszólító blockbustereket csinálni, hogy egyszer sem veszi hülyére a nézőt. A Transformerseket és társaikat szánalmasan mentegető, az igazi filmrajongó gyomrát felforgató konformista érvek (pl. „nem kell sokat várni tőle, ez csak egy látványmozi”) jólesően szükségtelennek bizonyultak az Eredet esetében is.
Köntörfalak
Még csak vagy 10-15 éve mondogatom, hogy a magyar filmgyártásnak nem feltétlenül sok pénz kell, olykor egy jó ötlet, és egy maréknyi jó színész is elég – meg kell csak nézni Richard Linklater dolgait. Hányszor álltam fel úgy a Mielőtt felkel a Nap vagy a Visszajátszás után, hogy „ilyet mi is tudnánk”. 2010-ben Dyga Zsombor bebizonyította, hogy tudunk is: egy lakás, három karakter, egy régi titok, mesteri forgatókönyv, remek színészi játék, semmi tipikusan magyaros modorosság.
Red Hill
A magányos hős belovagol az Isten háta mögötti poros, belterjes kisvárosba, és szörnyű bosszút áll azokon, akik évekkel korábban tönkretették az életét. Százszor láttuk már ezt a filmet, ez a modern környezetben játszódó, kisköltségvetésű western mégis más. Mert mi van, ha nem a szótlan, kifejezéstelen arccal revansot vevő Clint Eastwood vagy, hanem egy az áldozatok közül, akikért eljön? Most már tudjuk, nagyjából hogy érezhették magukat mondjuk a Fennsíkok csavargója szerencsétlen gazemberei.
Revans
Kisrealista bosszúdráma az osztrákoktól: egy félresikerült kisvárosi bankrablás nyomasztó, lelket felőrlő következményeinek nyers, sallangoktól mentes bemutatása. Tematikai és stilisztikai szempontból is az I Saw the Devil antitézise – és jobb is annál. Tökéletesen kerek, kiforrott, jellegzetesen európai alkotás, annak minden pozitívumával, és minden negatívuma nélkül.
Toy Story 3
Amíg még mindig készülnek olyan filmek, amik képesek megszólítani bennem az elvileg rég elszunyókált kisfiút, addig nem aggódom – sem a filmgyártásért, sem saját magamért. A Toy Story amúgy valószínűleg az egyetlen trilógia a filmtörténetben Leone dollár-triumvirátusán kívül, aminek minden darabja jobb az előzőnél. Csak ezt már tényleg ne folytassák, mert nincs hová – a sztori nem folytatódhat, a színvonal nem emelkedhet.
Szemekbe zárt titkok
Az év filmje. Szerelmi történetbe ágyazott kőkemény, naturalista krimi, ami számtalan erénye mellett még az agyonkoptatott bosszúmotívumhoz, és az azzal kapcsolatos megszállottsághoz is képes hozzátenni valami újat.
Varga Katalin balladája
És ha már bosszú… Peter Strickland filmje a bűn, a bűnhődés, a megbocsátás és a moralitás drámája, ami az önmagában is lenyűgöző erdélyi tájat szimbólumként használja fel a címszereplő kudarcba (?) fulladó megtorláskereséséhez. Avagy mi van, ha kiderül, hogy akit gyűlölsz, megvetsz, és a Föld eltakarítani való söpredékének tartasz, valójában nem rossz ember?