“A drogból levezethető a “gonosz” vírus alapképlete: a szükség algebrája. A “gonosz” mindig a teljes hiány, a szükség képében jelenik meg....A drogmániás beteg, csak azt teszi, amit ez a betegség diktál. A veszett kutya nem tud mást, csak marni.”
William S. Burroughs
A pokol lényegét egyféleképpen lehet megragadni: át kell élni, leásni a mélyére, magunkba szippantani, de vigyázva elkerülni azt a pontot, ahonnét már nincs menekvés. “A pokol gyönyörűen sűrített látomása” - ajánlja nekünk James Ellroy a könyvet, és mennyire igaza van. Csak ez a pokol a fentebb idézett Meztelen Ebéd által felfestett alapképlet következménye. A mák, a kokain és a később megjelenő metamfetamin szükségként jelentkeznek a társadalomban, és eltörlik a hétköznapi kereskedelem konvencióit. A termék válik az ügyféllé, az ügyfélből pedig termék lesz. Ezt a témát járja körüll Winslow regénye a lehető legalaposabban, minden szempontot bemutatva, miközben hagyja, hogy lelkünk együtt szálljon alá a cselekménnyel oda, ahol csak egy törvény van: mindig az erősebb kutya baszik.
A probléma bemutatására az író különböző szociális háttérrel, ambícióval és foglalkozással rendelkező szereplőket választ. Egy prostituált, akit elképesztő gyorsasággal szippant be a szakma, egy pap, akinek megrendül a hite istenben, és egy bérgyilkos, akiből csak egy véletlen folytán lesz gyilkológép. A történet mégis két szereplő köré összpontosul, a hullámok ebből a két pontból csapnak ki, hogy aztán a fizika törvényeinek megfelelően hol erősítsék, hol kioltsák egymást. Art Keller, aki egészen fiatalon szembesül a drog mindent elsöprő erejével és gonoszságával, egész életét arra teszi fel, hogy felülkerekedjen ezen a szörnyetegen, még akkor is, amikor minden veszni látszik. Miguel Angel (Tió) Barrera, a mexikói drogbáró ebből a szempontból tökéletes ellentéte a bosszúra szomjas drogügynöknek. Kettejük párharca kormányokon és emberéletek százain ível át, hogy egy díszletek nélküli világba kalauzoljon minket, ahol nincs fekete és fehér, csak a kiábrándító és keserűséggel teli szürke.
A lecsupaszított, szabályoktól mentes világ egyébként végig jellemző a regényre, ebből fakadóan a szereplők sem állíthatók fel egy-egy pólus köré. Nincs jó és rossz, vágja az arcunkba Winslow a már oly sokszor elregélt formulát. Az ellentétes érdekek mögött sokszor olyan emberek bújnak meg, akiknek nagyon is hasonlóak a vágyaik. A családra vagy sokkal inkább a szeretetre vágyás egyaránt megfigyelhető. Mindenki azért él, hogy szeretve legyen, ha már nincs senki, aki szeretné, nincs értelme az életének.
A majd hatszáz oldalas regény megannyi szereplőt mozgat temérdek helyszínen, az elmaradhatatlan mexikói városok mellett betekintést nyerünk New York méltán híres kerületébe, a Pokol konyhájába is. A szereplők és helyszínek mellett a rasszok sem maradhatnak el: írek, olaszok, amerikaik, mexikóiak - az etnikai orientáltság mindegy, a drogot nem érdekli a bőrszín. Ahogy nem érdekli az sem, hogy felhasználója gazdag vagy szegény, éppúgy lubickol a New York-i proli és a Hong Kong-i üzletember vérében, hogy aztán egy életre függővé tegye mindkettőjüket.
A cselekmény hátterében halványan megbúvó politikai és egyházi mozgolódások a történet előrehaladtával válnak egyre élesebbé. Betekintést nyerhetünk a CIA megbotránkoztató ténykedésébe, abba, ahogy a kormányok saját polgáraikat nem kímélvén próbálnak előre jutni és a csalárd, több száz éve vizet prédikáló katolikus egyház klérusába. A végeredmény mindenhol ugyanaz: a kisebb, úgymond elviselhető rossz, ami az átlagembereket és a szegényeket nyomorítja meg, még mindig jobb, mint egy, a hatalmasokat sújtó kórság.
Winslow remekül teszi a csupasz adatokat érdekessé. Prózája lényegre törő, összeszedett és sokszor brutálisan tényszerű. Ezeket erősíti a jelen időben megírt párbeszédek és történések sora, ami kezdetben zavaró, mivel kizökkent a ritmusból, de pár fejezettel később már megszokottá válik. Az alkotás olyannyira sodró lendületű, hogy már-már mozgóképért kiált, ami (adná az Isten) remélhetőleg egy HBO sorozat keretein belül fog megvalósulni.
A könyv elolvasása után fikarcnyi kételyünk sem maradhat afelől, hogy évek kutatómunkájához és az író keserű tapasztalatához volt szerencsénk. A drog elleni háború harminc évét látjuk magunk előtt, temérdek kínt és szenvedést, egy igazságtalan életet. A hit, a politika és a filozófia kérdéskörei nagyszerűen forrnak egybe. A zsigerekig nyomasztó történet belénk mar, letaglóz, majd tényként közli velünk könyörtelen mondanivalóját: a háború már rég elveszett, és mi még csak nem is tudunk róla.