Banks Kultúra regényei közül már a hetedik(!) látott napvilágot az Agave kiadó gondozásában, ami lássuk be, nem kis teljesítmény, hiszen az egyik (ha nem a) legjobb kortárs sci-fi íróról van szó, aki temérdek díjat söpört be, és valami olyasmit teremtett a hard science fiction világában, amit előtte nem sokan. Azoknak, akik még nem kóstoltak bele, de nem áll tőlük távol a végletekig vitt tudományos fantasztikum, egy olyannyira komplex világ, ahol a szerző sem ismeri ki magát mindig, nos, azt kell mondanom, talán nem ezt a Kultúra regényt ajánlanám kezdésnek. A rendkívüli összetettség nem véletlen. Banksnek van mire építkeznie, és jajj azoknak, akik nincsenek tisztában világának minden apró részletével. Sosem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy egy leheletfinomnak tűnő momuntem nem kap-e nagyobb hangsúlyt olyan kétszáz oldal múltán. Félreértés ne essék, nem akarok én elijeszteni senkit, a könyv mindezektől eltekintve is lehet szórakoztató,sőt, csupán arra akartam utalni, hogy az igazi mélysége és kifinomultsága az apróbb puzzle darabkák pontos helyreillesztésével válik csak láthatóvá és élvezhetővé.
Már a könyv alapötlete is zseniális. A bonyodalom kiindulópontja, a történet központja a Sursamen, egy mesterségesen létrehozott hagymabolygó. Az elnevezés a hagymaszerű rétegzettségből ered, a különböző szintekből, amelyek különböző élettereket jelentenek. A Kultúra szövetén kívül eső bolygó nyolcadik szintjén élő Sarl civilizáció egy középkorban játszódó véres háborúba repít minket, annak minden intrikájával és barbár körülményeivel együtt. A sarlok nyerésre állnak, rettenthetetlen vezérük azonban a politika áldozatául esik. Az örökség és a vele járó trón az arra legalkalmatlanabb örökösre száll, akinek menekülnie kell, ugyanis szemtanúja lesz a trón elleni összeesküvésnek. Az uralkodás így a legifjabb fiúra marad, aki apjával ellentétben nem a harcnak és hódításnak, hanem a tudománynak él. Természetesen a Rendkívüli Körülmények ügynöksége sem maradhat ki, Anaplia, a király lánya a Kultúrában nevelkedett, és már mint ügynök kapja meg a hírt: apja halott, királysága pedig veszélyben van.
Így pár sorban akár egyszerűnek is tűnhet az egész, de ez tényleg csak a lecsupaszított expozíció, amelynek a részletei sokkalta nagyobb jelentőséggel bírnak majd, mint azt mi el tudnánk kezdetben képzelni. Sorrendben a hetedik, emelném ki még egyszer, mert emellett tényleg nem akaródzik elmennem. A szerző egy halom dolgot kezel trivialitásként, kezdve a Kultúra különböző perverzióival, egészen a birodalom tényleges működéséig. Ez persze nem is lenne baj, ha a Fegyver a kézben című regényén kívül más is megfordult volna a kezemben. Bár imádom azt, amikor nemes egyszerűséggel belehajítanak az ismeretlenbe, hogy nesze találd fel magad, de a több száz oldalon keresztüli keresgélésbe végül belefárad az ember. Van tehát egy határ, amit nem illik átlépni, és a közepe felé úgy éreztem, ez a könyv pontosan ezt teszi, amikor hirtelen elkezdett kirajzolódni a dolgok mögötti mechanika. Minden kezdeti szorongásomat elfeledtette a könyv második fele, pedig a cselekmény továbbra is hasonló tempóban folyt.
Nagy előnye az összes Kultúra regénynek a rengeteg karakter és azok ide-oda taszigálása. Már az elején tisztába kerülünk a ténnyel: itt senki sincs biztonságban. Hullanak az általunk már oly nagy becsben tartott, már-már főszereplőként kezelt hősök, senki sem emelkedik isteni magaslatokba. Ettől lesz az egész egy kicsit földhöz ragadt, ami nemhogy ellentmondásba kerülne a sci-fi elemekkel, inkább csak tovább erősíti és valóságszerűvé teszi azokat.
Az író kezében fegyverré válik az irónia, ami végig áthatja könyveit, és az Anyag végén lévő interjúban sem rejti véka alá, hogy ez volt a célja. A végén Herbert és Asimov klasszikusai jutottak eszembe, hasonló komplexitással rendelkezik ez a könyv is. Száz és száz oldalon keresztül jutunk egyre beljebb, tárjuk fel az egymás alatt lévő héjakat, hogy újra és újra rácsodálkozhassunk Banks mesteri világépítésére. Hogy elgondolkodjunk azon, hova vezethet az ilyen magasfokú technikai fejlettség, hogy hova vezethet a szárnyaló liberalizmus. Banks az egyenlőség ideológiáját felhasználva teremtett egy olyan civiliáziót, ami a tökéletes utópiát jelentheti, feltéve ha mi is akarjuk majd. A többi csak sallang. De sallangnak rohadt szórakoztató.