A főszerkesztő úr már annak idején méltatta a sorozatkönyvek ambícióit Robert van Gulik kínai detektívje kapcsán, most rajtam a sor. Szurdi András filmrendező és író Privát kopó című szériájára még sokan emlékezhetnek a 90-es évekből. A krimi 6 részt élt meg az MTV műsorán, szereplőgárdájában olyan nevekkel, mint Kern András, Eszenyi Enikő vagy éppen Verebes István. Az író most könyvalakban tárja elénk a folytatást, de a formátum mit sem számít ennél a kellemes ponyvánál.
Simon Zoltán Amerikából hazaérkezvén egy magánnyomozó irodát örököl elhunyt apjától, feleségétől pedig egy gyereket, Marcit, akit évek óta nem látott. A főszereplő megpróbálja összekötni a kettőt, tapasztalatok nélkül vág bele a detektívéletbe és a gyereknevelésbe egyaránt. Feje felett többször össze is csapnak a hullámok, amit sztoikus belenyugvással kezel, inkább a fia neveli őt, mint fordítva, ahogy a bűnügyek során is rengeteg segítséget kap a koraérett Marcitól. Mindez mégsem válik joggal irigyelhető legényéletük kárára, inkább összébb hozza a két karaktert, a kezdetben leküzdhetetlen távolságok dacára.
Az MTV-n leadott 6 rész elég alapot biztosított az írónak, hogy ötleteit könyv formában is megvalósítsa. A sorozatban megjelent első könyv kronológiailag a hatodik rész után játszódik, ám a kiadó arra is ígéretet tett, hogy a tévésorozatban látottak is megjelennek regény formájában. Az átverés elején így nagy lehet a fejetlenség, az író sokszor feltételezi, hogy az olvasó tisztában van a karakterekkel, mitöbb, a karakterek közötti kapcsolatokkal, de az elejtett utalások végül helyre teszik a dolgokat. A bűnügyi szál mellett a rendszerváltás utáni milliő megteremtésén van a hangsúly. Egyszerre minden a feje tetejére kerül, a gazdagabbja ámerikai Marlborót szív és Coca Colát szürcsöl, miközben éppen azon töri a fejét, hogyan tudna lehúzni még pár milliót a szerencsétlenebbik polgártársáról. A városban elharapódznak az átverések (természetesen szigorú jogi keretek között), a rendőrök büdzséjét megnyírbálják, ráadásul egy gyönyörű hölgy is idelátogat Amerikából, akinek feltett szándéka találkozni Simonnal egy gyilkosság ügyében.
A fordulatos regény helyszínek tekintében nem olyan változatos, mint ahogy azt elvárná az ember egy ennyire sodró krimitől. Budapest utcáit csak pár tíz oldalra váltja fel Csopak álmos egyszerűsége és a könyv gerincét jelentő ügy tárgyalása. De nem is baj, hogy nem kell elvesznünk az oldalakon tartó leírásokban, a karaktereken keresztül is sikerül atmoszférát teremtenie az írónak. Ez csak úgy lehetséges, hogy a korszak hangulata még annyira friss (sajnos olyannyira, hogy valahol még mintha most is tartana), hogy elég csak egy pillanatra behunynunk a szemünket és ott találjuk magunkat a magyarországi vadkapitalizmus első csírájának szárba szökkenésénél.
A történet emellett elég filmszerű ahhoz, hogy folyamatosan lekösse a figyelmünket. Több, jól elkülöníthető szálon fut, melyek mindegyike más perspektívából közelíti meg az új rendszert és annak hiányosságait. Az esendő karakterek többször körbe vannak járva, így van jónéhány szereplő, akiket rossz tulajdonságaik ellenére is képesek vagyunk megszeretni. A regény jeleneteiben sokszor keveredik a börleszk és a túlfűtött szexualitás, ennek ellenére sosem válik öncélúvá, önmaga paródiájává. Mondok egy példát: a regény egyik szereplője a kelleténél erőteljesebben teszi magáévá a főnöke szeretőjét, mely után úgy gondolja, hogy teljes uralma lesz a nő felett, és ki tud majd szedni belőle részletes információkat. Számítása bejön, a világ urának érzi magát, a női lét megfejtőjének, majd a nő érzéki simításai után szendén ismeri be magának, hogy a férfiak is hasonlóan működnek.
Az átverés egy minden ízében szerethető regény, karakterei élénken maradnak meg bennünk, a maga háromszáz oldalával pedig egy csendes tavaszi délután kellemes időtöltésének bizonyulhat.